(elemzési
vázlat)
I.
Motívumelőzmények
II.
A fontosabb szimbólumok (kulcsszavak) felsorolása és értelmezési
lehetőségei
III.
A szoros értelemben vett elemzési vázlat
1.
Ady
a Budapesti Napló szerkesztőségében írta 1905 decemberében a Bilek. c. cikkét.
Ennek egy részletét közöljük itt: „Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de
Góg és Magóg legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti.
Ennek leszelik a karját, hogy a pokol kapuit ne is döngethesse.”
2.
A
„Pusztaszer átka” kifejezés már megjelent az Ismeretlen Korvin-kódex margójára
c. írásában is.
3.
A
„Mit sem remélve, mit sem várva” motívum 1900-ban, a Még egyszer c. kötet
címadó költeményében is megjelent.
II. A fontosabb szimbólumok (kulcsszavak) felsorolása és
értelmezési lehetőségei
1.
Góg és Magóg
a)
Nagy
Sándor idejében volt egy nép, amelyet nem lehetett másképp legyőzni, csak úgy,
hogy csellel egy völgykatlanba csalták, majd a katlan kijáratait érckapukkal
zárták le. Vezéreik Góg és Magóg voltak.
b)
Góg
és Magóg mondai (bibliai) nevek. Góg Izrael ellenségeinek a fejedelme. Magóggal
együtt az Istenellenes hatalmak jelképe. Isten mindkettőjüket össze fogja törni
a világ végén. (Mózes I.; Ezékiel; Apokalipszis)
c)
Anonymus
szerint Jáfet fiáról, Magógról nevezték el a magyar népet. (Magóg óriás volt.)
(Gesta Hungarorum)
2.
Kárpátok, Verecke híres útja
a)
A
magyarok hazáját védő hegység, keresztül kellett jönniük a honfoglalóknak ezen
a hegyen.
b)
„Verecke”
hozzátartozik a szimbólumhoz, az a szoros, amelyet át kellett lépniük a
honfoglalóknak.
3.
„Ősmagyar” idők és dalok – „új idők új dalai”; Dévény
a)
Az
ősmagyarok pogány dalai közül leginkább ünnepi dalokról (regölésekről) tudunk
(azok maradtak fenn), ezek pogány rítusokhoz kötődnek, vagy harcokhoz, esetleg
egyéb szertartásokhoz, pl. esküvőkhöz, évszakok váltásához, betegségek
elűzéséhez, stb.
b)
Az
új idők új dalai Ady szerint kettős értéket képviselnek: részben a legősibb
emlékeinkhez (identitásunk eredetéhez) való visszatérést, részben jövőbe
tekintést. Szembeszállást mindenféle közepes divattal és hazafias szólammal,
konkrét esetben a népnemzeti irodalommal.
c)
Az
„új dalok” paradox honfoglalást képviselnek. Nem Keletről jön a dalnok, hanem
Nyugatról, Dévény felől. Ez tehát egy új, kulturális honfoglalás.
4.
A „Vazul”-história
a)
A történelmi legenda szerint Szt. Imre halála után István (de főképpen
Gizella) megpróbálta biztosítani, hogy ne Koppány rokonai legyenek az
uralkodók, ezért István üzent Vazul gyerekeinek, hogy hagyják el az országot
(-- ők el is mentek, de később visszahívták őket), magát Vazult pedig
megvakíttatták és fülébe forró ólmot öntetettek, hogy alkalmatlanná tegyék az
uralkodásra. Vazul halála után Gizella jelöltje és rokona, Doszpot Péter lett
rövid ideig az uralkodó. Érdekes összefüggés, hogy később az összes Árpád-házi
király mind Vazul leszármazottja. Vazul tehát a történelmi tények szerint a
RÉGInek, a képviselője.
b)
Ady másképp kezeli a legendát, arra használja, hogy a „MÁS”-ságot
képviselő, „ÚJ”-at hozó, a kor szokásaitól eltérő magyarságtudatú alkotó küzdelmének
jelképévé tegye Vazul szenvedéseit. Arról van szó, hogy a lírai hős akkor is
kitart eszméi mellett, ha úgy cselekszenek vele, mint Vazullal. Az átértelmezés
hősi dalnokká is teszi „Vazult”, aki nem a régit, hanem éppen az újat
képviseli.
5.
„száll új szárnyakon a dal”
a)
A
legkézenfekvőbb értelmezési lehetőség a francia szimbolizmusból adódik.
Baudelaire Az albatrosz c. költeményében a matrózok az „ég hercegét”, egy
csodálatos madarat megsebesítenek, és a hajó padlójára letéve szórakoznak a
kínlódásán. A madár ugyanis, amelyik a levegőben gyönyörűen repült, lépni sem
tud a hajópadlón hatalmas szárnyaitól.
b)
„A
költő is ilyen, e légi herceg párja, kinek tréfa a nyíl, s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja, s megbotlik óriás két szárnyában,
ha lép.” (Baudelaire: Az albatrosz –
utolsó szakasz)
c)
Így
függ össze Adynál is az égi, ünnepi (költői, vágy) világ a földi, hétköznapi
(profán, valóságos) világgal.
6.
Pusztaszer
a)
Ópusztaszerre
történik itt utalás. Érdekes módon nem pozitív kicsengésű annak a helységnek a
neve, ahol az első magyar országgyűlés volt.
b)
Adynál
nyilvánvalóan az elvetendő, újat befogadni képtelen konzervativizmus szimbóluma
lett. Valamilyen RÉGI magyarságtudat jelképe, mellyel „Góg és Magóg fia”, az
„új, az énekes Vazul” konfliktusban áll. Pusztaszer átka nagyon erős, a lázadó,
újat akaró magyaroknak nem sok esélyük van „vele” szemben.
7.
További
kulcsszavak: hiába; mégis; új; dal.
1.
A
költemény az 1906-ban kiadott Új versek cím nélküli prológusa (előhangja).
2.
A
történelmi háttér: a magyar gazdaság, társadalom és kultúra elmaradott,
félfeudális állapota. A változás kívánása és lehetetlensége nyomja rá bélyegét
minden újat akaró szándékra. Jellemző a hazafias szólamok pufogtatása,
irodalmunkban az elavult magyarkodás és a provinciális (szűklátókörű),
nép-nemzeti szemléletmód.
3.
Ady
egyéni sorsában fontos mozzanat Léda megjelenése és a párizsi utak.
Látókörtágulást eredményeztek nála. Ady európai művésszé válhatott, és
megtanulhatta a francia szimbolizmus fogásait, azonkívül európai nézőpontból „ráláthatott”
saját hazájának elmaradottságára.
4.
A
költemény tartalma – szerepvállalás; intellektuális lázadás; egy új
hazaszeretet szemléletmódja a régivel szemben.
5.
Jól
definiálható szimbólumrendszer adja a befogadónak a konkrét-egyedi érzéki
benyomásokat és a súlyos absztrakciókat egyszerre.
6.
A
képek szorosan kötődnek a magyar történelemhez, de azonnal át is értelmezik az
arról való tudásunkat.
7.
A
lírai én azonosulásai: Góg és Magóg fia, honfoglaló, lázadó dalnok, újító, új,
énekes Vazul, „én”.
8.
A
lírai hőssel, az „én”-nel szembenálló „te” és „ti” képzetei: kapu, fal,
síró-rívó magyarok, kínzó hóhérok, a „régi” képviselői, Pusztaszer, konzervatív
magyarságtudat.
9.
Király
István szerint „A magyar Ugar ellen törő érzelmi forradalom a művészet nevében
vette kezdetét.” „Az én és a ti konfliktusa a dal és Pusztaszer konfliktusává
absztrahálódik.”
10.
A
költemény feltűnő szerkezeti-formai jellemzői:
-
a
kettős és hármas motívumkapcsolatok: Góg és Magóg; kaput, falat; „szabad-e
Dévénynél betörnöm”; „sírva, kínban, mit se várva”; „mégis győztes, mégis új,
és magyar”;
-
a
többször ismételt és ritmikailag is hangsúlyozott szavak: én, mégis, új, dal;
-
expresszív
állítmányok (igék) és szókapcsolatok: hiába döngetek; ősmagyar dal rivall;
Dévénynél betörnöm; új időknek új dalai; öntsetek; legyek; tiporjatok; száll;
elátkozza százszor Pusztaszer…
-
a
különleges (szimbolikus és szecessziós) szószerkezetek miatt minden szó sokkal
többet jelent önmagánál;
-
belső
rímek vezetik az olvasó figyelmét az összefüggésekre: döngetek-tőletek;
Verecke-fülembe; ősmagyar-dal rivall; sírva-kínban;
-
hangszimbolika
és egyéb hanghatások, pl. alliterációk: mégis megkérdtem; fülembe forró; t, p,
k és r hangok („Tiporjatok reám durván, gazul”); az utolsó sorok sziszegői á és
é hangokkal együtt: „Mégiscsak száll új szárnyakon
a dal, s ha elátkozza százszor Pusztaszer,
mégis győztes, mégis új, és …”
-
a
költemény a szokásos Ady-féle ritmust és rímtechnikát mutatja: zökkentett
(hangsúlyokkal tűzdelt) jambusok és félrím (x a x a );
-
egy
versszak egy mondat.
Szakaszonként
a lírai hős cselekvésképzeteit a következő összefüggések jellemzik:
1.
a
tehetetlenség, de le nem győzöttség aktivitása;
2.
az
új honfoglalás lehetőségei;
3.
a
lázadó, újat akaró próféta (vezér) szerepének vállalása (sőt követelése);
4.
az
egyén a dalban, a művészetben talál menedéket és fegyvert a lázadásához.
A
költemény leginkább az Ady-féle „mégis-morál” első összegzése, mely bevezető
(prológus) nem csupán a korszaknyitó Új versek (1906) kötethez, hanem az egész
Ady-költészethez.