Valóságos szociológiai körkép a 30-as évek Magyarországáról -- a népi írók falukutató munkájának eredményeut foglalja össze.
A szonettek önmagukban is zártak, de a költôi ÉN állandó jelenléte összekapcsolja ôket. (Az utolsó szonettben közvetlenül is megszólal a lírai én -- vall a hazájához tartozásról.)
A bevezetô szonettben a nyári éjszaka különös hangulatai közepette hazatérô emberre szinte rácsap az utcán háló emberek látványa.
Ezután a nemzeti nyomor objektív képeit idézi. Elôször a falu nyomorát rajzolja meg, majd e nyomor megszüntetésének módjáról szól. Általános érvényû példázattá válik némely részlete: Múltunk mind össze van torlódva, s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. Ezután a munkássors jellemzése következik.
Ami törvényszerû: fortélyos félelem igazgat minket, nem csalóka remény.