"17 évesen már ott van a Tanácsköztársaság egyik utolsó védelmi csatájában Szolnoknál, nem sokkal késôbb politikai okokból börtönbe zárt volt tanárának megszöktetésén mesterkedik, majd félve a várható letartóztatástól, Franciaországba megy. Könyvkötéssel keresi a pénzt, közben egyetemre jár, és húszévesen szinte mindennapos tagja a legnevesebb párizsi írók, költôk és mûvészek asztaltársaságának." (Vörös László)
1945-ben belekóstolt a hivatásos politikába is, országgyûlési képviselô lett, és vezetôségi tag a Nemzeti Parasztpártban.
Írt lírai költeményt, drámát, regényt, novellát, szociográfiát, esszét, tanulmányt, kritikát, monográfiát, nyelvmûvelô cikket, és a határon túli magyarság érdekében publicisztikát, hatalmas mûfordítói tevékenysége.
Szerkesztett több folyóiratot is: Magyar Csillag, Válasz."Az Illyés-líra legerôteljesebb vonulata a Petôfihez és Arany Jánoshoz kapcsolódó tárgyiasság: verseiben legtöbbször valóságos tárgyak és személyek valóságos funkciókkal, összefüggésekkel, viszonyokkal, cselekvésekkel valóságos térben és idôben jelennek meg; minden úgy van a helyén, ahogyan a tapasztalati valóságban..." Azonban mindig egyetemessé tágul a mondandó, az absztrakció szintjére emelkedik az illyési gondolati líra.
"A sors már bölcsôm köré odarakta, amit történelembôl és Magyarországbólmeg kellett tanulnom egy életre... ma is abból írásbelizek, amit ott magamba szedtem."
A szülôi ház egy dombon állt Felsôrácegres-pusztán. Az ihlet Sárszentlôrinccel kezdôdött. "Egy tavaszi reggel a küszöbön kuporogva mohón és gyanútlanul olvastam egy testes könyvet, nagyanyám még a téli tollfosztások földerítésére kölcsönözte valami vándor kereskedôtôl. ... Azt olvastam hogy Petôfi, Petôfi Sándor évekig élt itt Sárszentlôrincen, itt járt gimnáziumba ... Egy pillanat alatt megváltozott elôttem Sárszentlôrinc, ragyogni kezdett, aranypor szállt rá. "
Nem sokkal késôbb Borjádot is felfedezte, A négyöksös szekér faluját, azután Ozorát, majd a kurucok csatakiáltásaitól visszhangzó Kölesdet, Cecét, Simontornyát, a Börzsönyt és Bonyhádot. Egyre mélyebbre merült tájba, történelembe, irodalomba, és egyre boldogabb lett a felismeréstôl, hogy a kis Rácegres e fényes helyekbôl álló csillagkép kellôs közepén fekszik, egyiuktôl is, másiktól is alig karnyújtásnyira.
Apai nagyapja a pusztai hierarchia legmagasabb fokán állt, számadó juhász volt az egyik szomszédos uradalomban, Gyánton. Sokszor meglátogatta Illyés Gyula a nagyszülôket, nyaranta heteket töltött náluk. Képzeletet mozgató, babonás, varázslatos világ volt ez.
Rácegresen laktak az anyai nagyszülôk. Anyai nagyanyja mûvelt nô volt, meglepô tárgyi tudással, nagy olvasottsággal. Mikor a kastélyba francia nevelôkisasszony érkezett, a nagymama megalkudott vele, hogy a kis Gyulának órákat adjon esténként. "Nyolcéves koromban franciául társalogtam az ököristálló mögött..."
A nagymama azonban harisnyát kötni és slingelni is megtanította a fiút, mert ki tudja, végül is mibôl kell megélnie.
A rácegresi nagyapa, a szófukar, méhészkedô bognár mûhelyében nemcsak egy-egy szép kerékagy születésének titkát leshette meg a majdani költô, de a magatartás mértékét is:
A kerékküllôt, amelyet épp farag, szó nélkül, ijesztô hidegséggel, de teljes erejébôl vágja egy kertész arcába, aki a káromkodás hosszú hömpölygésében az anya gyalázásán köt ki. Mert ô sohasem káromkodik. Körülötte a puszta szinte fortyog és fröcsköl az obszcén szavaktól, a fogalmak mindig a lehetô legdurvább nevükön röpködnek, de az ô küszöbén és ablakán visszatorpannak. " Ez az ember Kossuth emlékiratait olvasta.
A rácegresi bognármûhelyben a nagyapja dolgozott, a kovácsmûhelyben az apja. (Apja uradalmi gépész.)Illyés többször járt vendégségben a szegény rokonoknál, Szerencséséknél, Hegypusztán. Ott aztán megismerhette a hárommillió koldus országát. "Folyton répalevél-levest ettünk, a leves után kaptunk még egy karéj kenyeret. -- Szerezzetek hozzá valamit -- mondta Malvin néni. Természetesen nem a kamrából, hanem a földkerekségrôl ... faepret ettünk, földiszedret, csicsókát és sóskát. Amit éppen nyújtott az évszak..."
A pusztai iskolában Hanák bácsi keze alatt tanulta a betûvetést. Könyve persze nem volt, egy gépalkatrész-árjegyzéket kapott, abból tanult.
Az Illyés családnak 1912 táján sikerült kitörni a sok évtizedes pusztai életbôl. Simontornyán próbálták megvetni lábukat, kisebbik fiukat már innen adták középiskolába. Illyés 1960 táján már nem találta szülôházát. Errôl így ír:
Jólesik tudnom, hogy szülôházam téglái félkilométerre ide egészséges házak alapfalaiban sorakoznak, s külön jólesik, hogy nem tudom, melyikben is vannak. S azt gondolom, valamiképp így kell az elemeire szétszedett múltból nekem is építkeznem..."
EZ A RÉSZ VATI PAPP FERENC MUNKÁJÁBÓL VALÓINNEN VASY GÉZA és VÖRÖS LÁSZLÓ elemzései következnek, illetve az ILLYÉS-életmû rövid feltérképezése az Akadémiai Kislexikon és egyéb információk alapján.
1921-26 között Párizsban élt, itt jelentek meg elsô versei az emigráns magyar sajtóban. Hazatérve kiadta elsô verseskötetét:
1928 Nehéz föld (I.) A Nyugat kiadásában. (Németh László ír róla kritikát.)Déry Tibor, Kassák Lajos, Nádass József, Németh Andor társaságában részt vesz a Dokumentum c. folyóirat szerkesztésében.
Csatlakozott a népi írók mozgalmához. 1934-ben részt vett a moszkvai írókongresszuson, tapasztalatait útinaplójában
Szürrealista hangvételû kezdetek után a társadalom realista látásmódú bemutatása következik. Epikus költeményeivel Illyés a magyar elbeszélô költészet megújítója:
1931 Három öregEgy hosszabb Tolna megyei rokonlátogatás, majd baranyai tartózkodás után jelenik meg a Nyugatban az országos vitát és figyelmet kiváltó Pusztulás és A magyarság pusztulása.
1934-es egy újabb tanulmány a dél-dunántúli magyarság helyzetérôl: Magyarok megmentése1937 Megjelenik a Márciusi Front 12 pontból álló kiáltványa; öten írják alá: Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter.
A szegényparaszti élet körképe a naplójegyzetekbôl összeállított:1944 A németek magyarországi bevonulásával megszûnik a Magyar Csillag, az április 1-i az utolsó szám. Illyés rajta van a letartóztatandók listáján, vidéken bujkál.
1945 Riportsorozatot ír a dunántúli földosztásról, a füzet Kolozsvárott jelenik meg Honfoglalók között címmel.1946 Megalakul a Magyar Népi Mûvelôdési Intézet; kiáltványát Illyés fogalmazza: Minden faluba középiskolát -- az intézet kiáltványa ekörül forog...(Visszapillantás) Németh Lászlóval
Illyés Gyula országos "felderítô" körutat tesz. Illyés fôszerkesztésében Sárközi Márta segítségével újraindul a Válasz. Az elsô szám propagandacikke: Az idô kérdései.
1952 A Nemzeti Színház bemutatja Ozorai példa c. háromfelvonásos színmûvét, a filmszínházakban játsszák a forgatókönyvébôl készült Feltámadott a tenger c. filmet.
A Katona József Színház játssza Fáklyaláng c. drámáját.Drámaírói munkássága 1945 után teljesedett ki. Gyakran választotta témájául a nemzeti sorsfordulókat, katasztrófákat, kiemelve a néptömegek történelemalakító szerepét.
De !Ronsard: A stanzákból (Ottava rima más néven ötös, hatodfeles jambusokból áll, a rímképlet: a b a b a b c c) Illyés itt hatsoros strófákat szerkeszt,a vers rímképlete:
a a b c c b18 szakasz megállapítás, pontosvesszô tagolja itt a "mondatot". Ezután az alattommosan mûködô ZSARNOKSÁGRÓL van szó.
A MERT szóval indított mondatok 21 strófában árasztják a "bizonyítékokat", a szarnokság "jellemzését".A kötelezô (kincstári) optimizmus helyett a rettenet kimondásának szükségességérôl vall a költemény. A rossz feltárásáról. Arról, hogy meg kell vallani, hogy mi fáj.
Áttételesen szó van az emberi kommunikáció korlátairól is, arról, hogy nem értik egymást a magyarok, és nem érti egymást az emberiség sem egyénileg, sem csoportosan.
(Formailag a váltakozó szótagszámú sorok és változó sorszámú strófák jelzik a disszonanciát. Hirtelen változások az akusztikában, a sorhosszúságban, a rímekben és megdöbbentô "ugrások" a képekben. Gyakori a szürrealista technikával "felrakott" kép.
Két ragozott személyes névmás osztja két csoportba az embereket, a NEKÜNK és a NEKIK. A megszólaló hovatartozása nyilvánvaló.
A MI kívánsága az, hogy a mûvészet ne hazudjon, hanem igazat mondjon, tárja fel a fájdalmat is, ne sematikus és egyoldalúan primitív legyen. Vagyis ne hazudjon békét és derût, ha az emberek nem békések és derûsek.
Nagyon erôs eszköz ebben a versben a hanghatás. Hangutánzó,hangfestô szavakkal és rímekkel, alliterációkkal egyaránt él Illyés.
Sok a parafrázis vagy más utalás. Pl. a van lelke még a népnek Vörösmarty Liszt Ferenchez c. ódájának befejezését idézi fel: ott: Még van lelke Árpád nemzetének.
A logikai okfejtés középpontja: Rendet, igazit, vagy belevész a világ. (Vörtösmarty pátoszát idézi számomra -- innen 1997-bôl nézve nem egészen hitelesen; az adott léthelyzetben tartalmilag valószínûleg teljesen hiteles. Kérdés továbbá, hogy mennyi ennek a mondatáradatnak az esztétikai hitele. Inkább csak nagyívû erôlködésnek tûnik ugyanis számomra. )
A költô nem csupán a raményt várja Bartóktól a Szigorú, szilaj, agresszív nagy zenésztôl, hanem a gondok megszólaltatását is, mert növeli, ki elfödi a bajt.
Ez ars poeticus gondolat is egyben, mert a mûvészet feladata Illyés szerint az, hogy feltárja a valóságot az ember szempontjából. Ez az esztétikum lényege a költemény szerint: "ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja" -- számomra az a probléma, hogy ezt nem tartom igaznak. Mert mit jelent az, hogy "szépen kimondja a rettenetet" ?
Picasso szörnyû látomásaira való utalással is gondjaim vannak: Ha pl. a Guernica mögött nics ott a spanyol polgárháború és a rettenetes bombázás akkor az csak egy kubista kép. Más ilyesforma figurák, alakok is vannak Picassónál, amelyek egyáltalán nem szörnyûségekrôl beszélnek, mégis nagyon hasonlóak a Guernica figuráihoz. Picasso ugyanis itt a kubizmus technikáját alkalmazta, és az ilyen ábrákat eredményez. Még pontosabban: Nem azért kétorrúak a "hajadonok" és hatlábúak a mének, mert egy szörnyû látomás nyomán olyanná változtak, hanem azért, mert a kubista festô szürrealizmussal átszôtt képén a valóság különbözô darabjait mértani ábrákra bontja, majd egymás mellé síkban elhelyezi. Ezáltal pl. az emberi arc profilján mindkét szem megjelenik. Ebben az értelemben tehát nem feltáró és fôleg nem valóságfeltáró sem Picasso hatlábú ménje, sem Bartók zenéje.
A másik nagyon nagy probléma az, hogy köztudomású, Illyés botfülû volt. Honnan tudhatta volna tehát, hogy az a zene, amit ô maga is (a versében bevallja) pokolzajt zavaró harci zajnak és hangzavarnak hall, az egyáltalán nem hangzavar, csak nem a zenei klasszicizmus és nem is a zenei romantika összhangzattani szabályai szerint építkezik, hanem másképp. Nem harmónia után kiált tehát ez a bartóki zene, hanem egy sajátos, újfajta harmóniát képvisel. A tankönyv azt mondja, hogy a vers értékszerkezetében a HANGZAVAR negatív értékbôl pozitív értékûvé változott. A fentiek miatt ez a költemény egyik nagy logikai tévedése. (Hiába helytálló érzelmileg...)
A kérés, a lassuló közléstempó, az ünnepi pátosz már a köszönet megszólalása. Köszönet a zenéért és a katarzisért (a katarzis nem lehetett jelen a sematizmus korszakában a magyar mûvészetben, mert a katarzis nem egynemû érzelemcsoport -- csak derû és optimizmus-- , hanem ellentmondásos és bonyolult).