A szorongás, az elidegenedés művésze. Naplójában azt írta: Nem elégedhetem meg azzal, hogy csak odadugom az ujjam hegyét az igazsághoz.

A lét legvégső értelmét keresi (és nem találja).
Mindig valami közölhetetlent igyekeztem közölni, valami megmagyarázhatatlant megmagyarázni..." (Levelek Milenához)

Az alapélmény kettős: az Osztrák-Magyar Monarchia világa. (Bürokrácia, pénzuralom, félfeudalizmus.)

Magánélet: Prágában született, németül beszélő zsidó kereskedőcsaládban.
Apja erős egyénisége riasztóan hat rá, szorongást kelt benne. Ennek nyomait egész életében viseli.
Jogi doktorátust szerez és 1908-tól 22-ig egy balesetbiztosító intézet hivatalnoka.
1917-től tuberkulózisa egyre jobban elhatalmasodott rajta.
Idegennek, sehová sem tartozónak érezte magát egész életében.

Olyan ember ő, akit aszkézisre kényszerít iszonyatos éleslátása, tisztasága és képtelensége bármiféle kompromisszumra." (Milena Jesenska)
 

Életében csak néhány írása jelent meg. Max Brod nevű barátját arra kérte, hogy három regénytöredékét (Amerika, A per, A kastély) és egyéb írásait égesse el halála után.

Kafka szerint olyan törvények uralkodnak rajtunk, amiket nem ismerünk.

Az embertől elidegenült társadalmi rend mint GÉPEZET lép föl az ember ellen, és megöli az ember lényegét, egész életét egy-egy szerepbe erőszakolja, valamilyen gépezet csavarocskájává teszi. Csapda ez, melyből nincs kiút.
Ez az állapot ugyanis kétségbeesést és bűntudatot eredményez. Az ember a LÉTEZÉS kedvéért elárulta a LÉTET.
 

Kafka kerül minden közvetlen írói megnyilatkozást, mindent egy szempontból az adott hős (antihős) szempontjából szemlél. Annak szorongásos álomképeiben tükröződik a világ.
 

Ezáltal a köznapi létezés átugrik (lendül) a képtelenségbe, az abszurdba.

A Kafka által létrehozott álomszerű világ a valóságosnak a törvényet sűríti. Ezért a kafkai elbeszélő nyelv mindig metaforikus.
 

A rettenetest és a szorongatót mindig tárgyilagosan írja le. Az olvasót az lepi meg leginkább, hogy mennyire magától értetődő minden fantasztikum, borzalom, abszurdum vagy szörnyűség.

A tragikum mindig iróniával társul, a borzalmasnak pedig rendszerint nevetséges vonásai is vannak.

Kafka az elbeszélés legősibb hagyományát folytatja (mese, bibliai példabeszéd...)

Így elbeszélkéseinek két síkja van: egy felszíni, a leírt jelenségek világa, és
az egyetemes, a filozófiai tartalom. A jelenségek tehát nem önmagukat képviselik, hanem valamilyen fontosabbra utalnak. (JELKÉPSZERŰSÉG) A képek tehát rendszerint többértelműek, sűrítettek.

AZ ÁTVÁLTOZÁS
éppen nem töredék , mint Kafka legtöbb novellája. (1915)

Boccacciói szerkezetű elbeszélés, de a történet rögtön meseszerűen vagy fantasztikus elemekkel kezdődik. Az utazóügynök Gregor Samsa féreggé változik, arra ébred.
Ezt elfogadván minden abszurd vagy groteszk esemény ebből "természetesen" következik.

A történet arról szól, hogy a család és a tágabb környezet hogyan reagál erre a szörnyűségre, illetve, hogy Gregor hogyan pusztul el.

A lényeg az, hogy sokkal inkább emberi Gregor féregként, mint utazóügynökként.

A család egyre jobban meggyőzi önmagát, hogy a féreg nem is Gregor. Előbb lomtárrá változtatják a szobáját, azután maga is lommá válik, amit a takarító eltakarít a végén.

Az apa által a bogárba belevágott almák tulajdonképpen Gregor lelki sebei.

A halálos ítéletét a húga mondja ki, és Gregor egyetértve vele nem eszik többet, így pusztul el.

Háromféle elbeszélői nézőpont érvényesül.
Csak a végén látjuk az író szemszögéből az eseményeket.
Előbb Gregoré, azután többször a családé.

Néhány a tankönyv értelmezései közül:
 

Gregor élete már akkor féreg-lét, amikor még emberalakban létezik. A féreg alakjában tulajdonképpen benső lényege fejeződik ki.

Bűnhődnie kell neki is és egész családjának is, mert nem tudtak igazi emberi kapcsolatot kialakítani egymással.
 

Gregor rádöbben, hogy emberhez méltatlan életet él. Ettől válik igazán emberré, de ez csak akkor lehetséges, ha nézőpontot vált. Ezért kellett féreggé változnia.

Annyira idegen Gregor a világban és a családjában, hogy még saját teste is idegenné válik számára.
 

Nem akar többé a kalmár világ része lenni, tehát kilép az emberi világból. Emberként nem élhet tovább, el kell pusztulnia. (Aki másképp viselkedik, mint ahogy a társadalmi konvenció előírja, azt kiközösítik.)

Gregor átváltozása lázadás. Lázadása azonban értelmetlen és eredménytelen. Nem sikerülhetett.

A féreg-alak álarc, mely könyörtelenül meghatározóvá válik. Levehetetlen. Belülről hiába őrzi azonosságát, ez olyan énhasadás, amely az életmódból törvényszerűen következik.
 

Az üzletkötésre képtelen ember az ún. ÉLETKÉPES szemszögéből torzszülött (féreg). Samsa nem változott féreggé, csak a családja látja olyannak, mert már nem akarja a korábbi életmódot folytatni. (Mint Kafka és a családja viszonya, ez éppen olyan.) Így tehát szimbolikus a történet és Gregor Samsa féreggé változása.

(Szomorú aktualitása a műnek, hogy ebbe a létállapotba mi Magyarországon éppen most megyünk BEFELÉ.)