Bonyolult, némileg már-már patologikus anya-gyermek viszonyt tár fel, ugyanakkor a 16 éve halott anyát a felnőtt végtelen szeretet-éhséggel siratja el. Saját sorsának összegző verse is tehát. Az árvaságtudat verse. A záró "emberdefiníció" a reménytelenség tudomásulvétele.
A 36 fokos láz paradoxona csak látszólagos. Így élünk mindannyian, ez az élet hőmérséklete.Az anya sok kedves nőből való összeállítása nem sikerülhet, illetve ez nem pótolhatja a valódi anyát. A költészet, a fantázia tehát itt csődöt mond. (Erről szól a költemény paradox módon.)
Az "események" visszafelé pörögnek, először a mama halála jelenik meg, aztán aprólékos részletességgel tárul fel az egész anya-gyermek kapcsolatrendszer. Az anya minden jócselekedetét megtagadta halálával. Pedig szépen végigvezeti a gyermeklét kezdetét (szoptatás) és a nevelődést (pirongattad). A "nekem nősz nagyra szentem" a Mama szavainak megidézése, erre csap könyörtelenül a "most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad: félrevezettél engem" mondat.
Az "Ettelek volna meg" abszurd, szinte eszelősnek tűnő felkiáltás. (Freudi motívum!) Az érzelmek tehát elszabadulnak, aztán -- mint az ódában is (hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem) átveszi a logika és az önmegfigyelés kontrollja az uralmat (Világosodik lassacskán az elmém)
A múltbeli meghitt jelenet ellenpontozódik a jelenben szitokkal és átokkal. A népi siratóénekekben szabadulnak el így az indulatok,szinte kontroll nélkül ömlenek formába,
József Attila: Kései sirató 2. mondat (gondolat) ritmusukat a zokogó ember lélegzet után kapkodása adja.
A csalás és a csalódás törvénye az a logikai összefüggés amely szublimálódik a siratás indulataiból. Ezt a mondandót egy másik versben tömören így fogalmazza meg J. A.
Mért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis.