Mándy Iván 1918-1996

Budapesten született, apja függetlenségre törekvő újságíró. A család széthullik, az apa szállodáról szállodára vándorol, mindennapi megélhetési gondjaik vannak.

Mándy ötödikes gimnazista korában kimarad az iskolából, és moziba jár, színházi lapokban tallóz. Kialakítja saját álomvilágát. A háború idején bujkál, hogy ne kelljen katonának mennie, 1943-44-től sporttudósító.

1945 után az ÚJHOLD c. folyóirat egyik szerkesztője.
Az ötvenes években ő is a peremre szorul, gyerkek számára készített regényadaptációkat a rádiónak.

Igazi műfja a novella és a novellafüzér.
Témája általában a KÜLVÁROS.
Szerkesztésmódja: zárt kompozíció, tömörítéssel, vagy epizódos fellazítással.

Az EGYÉRINTŐ az IDEGEN SZOBÁK c. novelláskötetben jelent meg 1957-ben klasszikusan zárt kompozíciójú (boccacciói szerkezetű).

Elbeszélői modorának hatása a tömörségben rejlik. Elviselhetetlenné fokozódik a feszültség a hidegfejű megközelítéstől akkor, ha a téma közben vérlázító és szörny Ilyen az Egyérintő c. novella.

Egyes szám harmadik személyű az előadásmód, de mindent alakjainak tudatán keresztül láttat. (Ettől hiteles, sőt naturalisztikus.)


Három JELENETBŐL áll az elbeszélés.
  1. Az Opra testvérek a téren fociznak. Megjelenik Patkány (beszélő név !), és megérteti az Opra-testvérekkel, hogy a mosodás (Steiner bácsi) útjában áll valakinek, aki az ő megbízója. Nem mondja nyíltan, hogy meg kell gyilkolni a mosodást, de az Oprák azt hiszik pénzhez jutnak, ha elteszik láb alól az öreget.

  3. Ez a jelenet a mosoda felé tartó Opra-fiúk útját, a mosodással való beszélgetést és a gyilkosságra való felkészülést mutatja be. Magát a gyilkosságot nem írja Mándy.

    1. oldal

  4. Az egyérintőző testvérek Patkányt várják. Mikor megjön, burkoltan elmondják, hogy megtörtént, amire megbízást kaptak. Patkány azonban nem hozott pénzt, ezért alaposan megverik, majd mintha mi sem történt volna, megy tovább az egyérintőzés.


Legfőbb stilisztikai fogás az elbeszélés ritmusának megteremtése. Elbeszélő és dialogikus részek váltják egymást a történet fordulataihoz igazodva. A jelenetekben kevés szavú beszéddel jellemzett figurák mozognak. A párbeszédekben balladai párhuzamok, ellentétek, ismétlések, fokozások kérdések és válaszok vannak beépítve. Kemény, dísztelen a stílus: ELIDEGENEWDETTSÉG jellemez mindent és mindenkit.

Az egész szöveg egyetlen nagy metafora: RIDEG, KEGYETLEN SZÖRNYETEG az = EMBERI VILÁG.

A 60-as évektől új műfajt teremt Mándy; novellafüzérből épített regényszerű kompozíciót.
A pálya szélén 1963
Régi idők mozija 1967
Egy ember álma 1971 (pillanatképek álomszerű füzére)

Mi az, öreg ? 1972 (ZSámboki János minden novella főszereplője, novellista és filmíró, aki mindig a múltba fordul és emlékezik.)

Tájak, az én tájaim 1981 (a tájakra és a tárgyakra tapad valami az ott tartózkodó emberekről)

Az elbeszélő tartózkodik a kommentártól.

Mándy legsúlyosabb mondanivalója az elidegenedés szörnyűsége elleni tiltakozás. (Érzékeny az embertelenségre, az emberi torzulásokra.)

Hőseit egyszerre ábrázolja részvéttel és iróniával. Hősei legtöbbször valamilyen értéktelen dologra, helyzetre vágynak, és vágyaik rendszerint nem valósulnak meg.

Majdnem mindig valamilyen szorosan összefüggő közösség tagjai, mégis végletesen magányosak.


2. oldal

Mándy stílusának alapvető vonása a sűrítés, a kihagyás és az elhallgatás. (Az elhellgatott dolgok legalább olyan fontosak, mint a kimondottak.

Legtöbbet a FILM technikájától tanult -- mondta.

(Vágások, plánok, áttűnések, felgyorsított és lelassított, megállított folyamatok, látomássá emelt látvány, torzítások, stb szolgálják a mondandót. )

Az ídősíkok és a nézőpontok állandóan váltogatottak.
Arról szólnak a MÁndy-művek, hogy a MEGHATÁROZOTTSÁGOK fojtogató hálójában vergődünk mindannyian.

Sándor Pál készített filmet Mándy-művekből

3. oldal