A „modern” költészet tíz pontban

  1. Az „érthetetlen versek” kora kezdődött el az ún. modern költészettel. (Pl. Ady: A fekete zongora)
Bolond hangszer: sír, nyerít és búg.

Fusson, akinek nincs bora,

Ez a fekete zongora.

Vak mestere tépi, cibálja,

Ez az Élet melódiája.

Ez a fekete zongora.

 

Fejem zúgása, szemem könnye,

Tornázó vágyaim tora,

Ez mind, mind: ez a zongora.

Boros, bolond szivemnek vére

Kiömlik az ő ütemére.

Ez a fekete zongora.

 
  1. A költő hangsúlyozza saját különös egyéniségét, MÁS-ságát.(Felfokozott öntudat, magány, gőg; viselkedésben, öltözködésben, megnyilatkozásban deviancia; a meg-nem-értettség és a szeretetvágy egyszerre működteti ezt a költői világot. ((Lásd Baudelaire Az albatrosz c. versét!)) )

 
 

Le Poete est semblable au prince des nuées

Qui hante la tempete et se rit de l’archer;

Exilé sur le sol au milieu des huées,

Ses ailes de géant l’empechent de marcher.

 

A költő is ilyen, e légi herceg párja,

Kinek tréfa a nyíl, s a vihar dühe szép,

De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,

S megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.

 

  1. Új, kedvelt témák kerülnek előtérbe: a halál, a magány, a nyomor, a betegség, a lemondás, a szakítás, a dekadencia, a szplín (spleen)…(Lásd Verlaine Őszi dal c. versét!)
  2. A művészet (és a művész) hangsúlyozza saját öncélúságát (Nem szabad, hogy más célja legyen a művészetnek, mint önmaga felmutatása. Ez a l’art pour l’art. Lásd pl.Verlaine Költészettan c. versének utolsó szakaszát)

 
 
Egy jó kaland legyen dalom,

Hajnalban az ideges szélben

Mentákra üljön észrevétlen…

A többi csak irodalom.

  1. A forma igézete járja át a műveket – az ún. „tartalom” csak másodlagos szerepet kap. (Lásd ismét Verlaine Chanson d’ automne c. versét!)

 
Les sanglots longs(hosszú zokogásai)

Des violons(a hegedűknek)

De l’automne(az őszé)

Blessent mon coeur(bántják a szívem)

D’une langueur(a bágyadtat ((levertet, szomorút)))

Monotone.(állandóan((folyamatosan)) )

  1. A sejtetés, a hangulat uralkodik a modern költészetben, nem a tényközlés, vagy a leírás. Lásd Reviczky Gyula (1835-1889) Magamról c. versét.

 
 
(…)

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája,

Csak magadnak képe mása.

Ki sóhajtoz, ki mulat.

A világ csak – hangulat.(1883)

 
 

  1. Jelképek, allegória, szimbólumok, szünesztézia a képi világ alapja. Lásd Baudelaire Kapcsolatok c. versét

 
Correspondances

 

La Nature est un temple ou de vivants piliers

Laissent parfois sortir de confuses paroles;

L’homme y passe á travers des forets de symboles

Qui l’observent avec des regards familiers.


 

Comme de longs échos qui de loin se confondent

Dans une ténébreuse et profonde unité,

Vaste comme la nuit et comme clarté,

Les parfums, les couleurs et les sons se répondent.

 

Kapcsolatok


 

Templom a természet: élő oszlopai

Időnkint szavakat mormolnak összesúgva;

Jelképek erdején át visz az ember útja

S a vendéget szemük barátként figyeli.


 
 

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak

Valami titkos és mély egység tengerén,

Mely , mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,

Egymásba csendül a szín és a hang s az illat.

 

  1.  Az allegória gyakran indul hasonlatból. Lásd újra Baudelaire Az albatrosz c. versét.
  2. Minden mindennel összefüggésben van (lehet). A jelölő nem feltétlenül jelöltre, hanem újabb jelölőre mutat. Az asszociációk (képzettársítások) szabadon működnek. Az olvasó alkotótárssá válik. Lásd pl. Rimbaud A magánhangzók szonettje c. költeményét. (Itt az első szakaszt közöljük.)

 
„Szurok Á! Hó É! Rőt I! zöld Ü! Kék O! – csak egyszer

lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!

Á! – bolyhos öv, mely a setét legyek faráról

csillog, ha szörnyű bűzt belepnek lomha testtel!”

  1. Sok az ars poetica és a programvers, nagy szociális érzékenységgel alkotnak versszöveget a kor költői. Legfőbb teoretikusuk talán Théophil Gautier. Idézzük A Művészet c. költeményének egy szakaszát!

 
„Minden rom. A művészet

örök. A többi por.

A népet

túléli a szobor.”