József Attila életének utolsó három évét két egymással ellentétes irányú folyamat jellemzi: helyzete egyre nehezebbé, sorsa egyre kilátástalanabbá válik, költészete pedig egyre nagyobb távlatokat mutat.
Ennek a kötetnek a versei mögött ott a Gyömrői Edit iránti patologikus szerelem; a fasizmus előretörése, a társadalmi torzulások, és a Szép Szó c. folyóirat megindulása (Ignotus Pál és J. A. szerkeszti.)
A "mért nincs bűnöm, ha van" nyomasztó kérdése felőrli a költő labilis idegrendszerét, a pszichoanalízis sem segít. (Később Bak Róbert veszi át a kezelését.)
Felerősödnek a gyermeklét kérdései, az anya legendává siratása, a szellem és a test tehetetlen vergődései.Az utolsó évek alapvető élményei: a rend és a szabadság kínzó hiánya; az állandó fenyegetettség, otthontalanság, a semmibe hullás érzése. A versírás egyetlen menedéke.
Témái: a közélet, a szerelem és a tragikus önsors.A Levegőt ! az emberi és embertelen rend (a rabság és szabadság rendje; a gyermek-lét és a felnétt-lét rendje) ellentéteinek lírai kifejtése -- jelzi a fasizmus előretörésének nyomasztó légkörét.
A Dunánál (és az 1937-es Hazám) megrendelésre készült, bizonyos értelemben programversek. A Szép Szó önálló kötetekbenis megjelent különszámaihoz írta őket bevezető versnek. A folyóirat 4-5. száma Mai magyarok régi magyarokról címmel történeti tanulmányokat tartalmazott. Ezt vezette be A Dunánál.
A Gyermekké tettél ugyanúgy Gyömrői Editnek szól, mint a Nagyon fáj, a címadó vers.A Kész a leltár az egész élet mérlegét készíti el. Végső konklúziója kissé ironikus szentencia: Éltem, és ebbe más is belehalt már.
A Kései sirató valószínűleg a legmegrendítőbb anya-vers, amit valaha írtak.Az ún. utolsó versek közül, amelyek már nem jelentek meg kötetben József Attila életében fontos a Flóra-ciklus, a Hazám, az Ars poetica, a Nem emel föl, a Karóval jöttél, a Talán eltűnök hirtelen és az Íme hát megleltem hazámat című.
Mindarról, amit József Attila ér a magyar költészetben, a költő sorsáról és feladatáról a legjobb lírai összefoglalót és vallomást Nagy László készítette József Attila ! című versével.