A magyar prózairodalom talán legegységesebb életműve az övé. Minden egyéb írása vázlat, előjáték a középpontban álló nagy műre, az Iskola a határon-ra. (1959) (Ottlik az Újholdasok közé tartozik. )
A regény az első nyomdakész változat után egy évtizedig íródott tovább, azután a Buda c. regény szinte folytatásnak tekinthető, melyet Ottlik élete végéig írt. 1949-ben tehát az író visszaveszi művét, és tovább dolgozik rajta. A mű tulajdonképpen posztmodern alkotás: a regény regénye, egy életműről szóló, bevallottan soha be nem fejezhető mű. (Csak az élettel együtt zárul, de nyilvánvalóan úgy is nyitott marad. )
Számvetés, önértékelés, események leírása és értékelése, sőt magának a leírásnak is a folyamatos értékelése.A többszemélyű (ezért több nézőpontú) ábrázolás tétje az,hogy sikerülhet-e több megközelítésből (festészeti műszóval élve több ülésben) egy személyiséget rekonstruálni. Annak cselekedetei között azok okait és céljait feltárni.
A téma első sikeres variációja egy elbeszélés, A Drugeth-legenda (1939) és az utolsó kész munkadarabja is egy elbeszélés Minden megvan (1968). Közvetlen előzmény a hosszas átírást megért Hajnali háztetők (1957) című kisregény, közvetlen folytatása pedig a posztumusz kiadású, késznek nem tekintett Buda (1993). Az utolsó regény nem újat mesél, hanem újra mesél, új viszonyítási pontokat keres ugyanabban az epikai közegben. A Buda tehát az örök újrakezdés és befejezhetetlenség példája. Ez az Ottlik-legenda.
Másfél éves, mikor az apja meghal. Egyedüli gyerekként nők között nő fel. Hét-nyolcéves korában dönti el, hogy író lesz. Egyébként Kőszegen, a Hunyadi Mátyás katonai alreáliskolába jár három évig, majd Budapesten, a hűvösvölgyi katonai főreáliskolában tanul. Kitűnik sportteljesítményeivel (iskolai magasugróbajnok és súlydobásban, illetve 100 méteres síkfutásban is verhetetlen. Érettségi után leszerel. 1935-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem természettudományi karán matematika-fizika szakon.
"Magyar-francia-matematika szakra akartam beíratkozni, de a tanárképzőben figyelmeztettek, hogy ez együtt nem megy, húzzam ki a matematikát. Dühömben kihúztam a magyart és a franciát. Fejér Lipót tanítványa voltam."
Egyetemi évei alatt jelent meghárom elbeszélése a Napkelet c. folyóiratban. Újságírással is próbálkozott, de igen unalmasnak tartotta, és ezután csak bridzs-szakértőként jelentetett meg néha cikkeket.
A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozik, 1931 óta jelennek meg írásai, 1939-től a Nyugatban is rendszeresen publikál.1939-től Őrley István barátja révén a RÁDIÓ munkatársa lett. A zsidóüldüzések korában igazolásokat kellet bemutatni a származásra vonatkozóan a nagyszülőkig visszamenőleg, és ő -- bár nem volt zsidó, szolidaritásból megtagadta az okmányok bemutatását, ezért elveszítette állását.
A nyilasuralom idején is nagyon bátran viselkedett, Vas István zsidó származású íróbarátját bújtatta el a lakásán.1945-ben ismét a Rádióhoz került dramaturgnak. 1945-től 1957-ig a PEN Club magyarországi szervezetének a titkára. ( A PEN angol elnevezés rövidítése Poets, Essayists, Novellists -- költők, esszéírók, novellisták; az írók nemzetközi szövetségéről van szó, melyet Dawson Scott angol írónő alapított 1922-ben. A magyarországi csoport 1926-ban alakult.)
Hanyatló korszaka Ottliknak felesége halálával kezdődik. Ezután hosszú éveken át kínlódik betegségével, majd kórházba szállítás után meghal 1990. október 9-én.
Az Iskola a határon a "talált kézirat" régi formai megoldását alkalmazza. A valóságos történet 1957ben indul. Medve (Medve Gábor) kéziratát tanulmányozza Bébé (Both Benedek), aki a Lukács uszodában találkozik barátjával, Szeredy Danival. A kézirat szerinti történet is és az olvasó (a kéziratot állandóan saját emlékeivel kiegészítő) Bébé története is egy bizonyos őszön kezdődik, szeptember harmadikán, amikor hetüket együtt vették fel a katonai reál 2. évfolyamára. (Medve Gábor, Czakó Pál, Formes Attila, Tóth Tibor, Orbán Elemér, Eynatten Vince.
Eynatten nevét rosszul kiáltja egy negyedéves, Eynatten helyreigazítja, ezért rettenetesen letolja a negyedéves. Medve is beavatkozik a dologba, végül a negydéves óriási dühvel, káromkodva elrohan.
Ezután az újoncok megismerkednek a durva és közönséges, vasi tájszólásban beszélő Bognár tiszthelyettessel.Az újoncok másnap átköltöznek a 82 ágyas hálóba. Bébé Halász Pétert várja, a legjobb barátját, akivel együtt jártak elemibe. Halász Péter azonban hűvösen tartózkodó Bébével, Benedeknek szólítja, és otthagyja. Közben Formes Attilával levétetik a véletlenül neki jutott új kincstári bakancsot, mert Merényi, a bukott fiú tart rá igényt. Megjelenik a képben Schulze tiszthelyettes is, és Bognár tiszthelyettes is. A fiúk innentől kezdve állandóan leckét kapnak igazságtalanságból. Folyamatosan gyötrik és megalázzák őket. Sokszor megverik őket, és ráadásul úgy tesznek, mintha ők lennének a bűnösök. A kötelező levelet, melyet haza kell írniuk, Medvével újraíratja a magyartanár (Marcell főhadnagy, aki alapvetően jóindulatú), mert nem engedheti meg, hogy panaszos levél menjen ki az iskolából.
Később, mikor az anyja meglátogatja, panaszkodik és haza akar menni. Az anyja nem érti, mi van a fiával, és nem viszi haza, ettől Medve teljesen magába süpped.
Ha valaki panaszkodni mert, mint például Öttevényi, mert bántották őt is és Jaks Kálmán nevű barátját is, azt kiközösítették a többiek, végül Öttevényit kizárták az ország összes középiskolájából "erkölcsi romlottsága és veszedelmes bomlasztó hatása miatt".
Medve is többször lázad, amiért fogdát is kap. Egyik éjszaka riadó van, néhány nap múlva Medve eltűnik. De magától vissza is jön. Senkinek sem hajlandó elmondani, hol volt. Büntetésből megint fogdába kerül. Szabadulásának délutánján meglátogatja az anyja. Haza akarja vinni, de Medve már nem akar menni. Mindannyiuk örömére leesik az első hó.
Miután Medve két napot ült a fogdában, hamarosan kórházba kerül. Felvágják az orra tövén meggyűlt sebet. A kóház a béke és a boldogság szigete és a szabadságé. A karácsonyi szünetre Bébé már Szeredyvel és Mevével egy kupéban utazik haza.
Ez így megy negyedéves korukig, tulajdonképpen csak a nevek változnak körülöttük egy kicsit, végül is megszokják ezt a helyzetet, ha nem is élvezik.
A mű behatol a líra tartományába is. Sokféle módon minősítették már ezt a regényt: önéletrajzi, emlékidéző, kamasz- vagy fejlődésregény, példázatszerű nevelési regénynek. Tandori azt mondja róla, hogy inkább érzékenység-iskola, mint életrecept.
Az elbeszélői helyzet összetett. A kétféle nézőpont (Medvéé és Bébéé) nem kiegészíti, hanem hitelteleníti egymást. Minden műltidézés csak pontatlan, hamis lehet: "Jófórmán minden szavam hamis és pontatlan lesz, ahogy kimondom" -- mondja Bébé. Lehetetlen a hangsúlyozás, a szelekció is. "Nem tudom biztonsággal kiválasztani, hogy melyik a döntően szükséges részlet , és melyik az elhagyható."
A kommunikáció mindenféle változata problematikus: ez is a mű egyik alaptémája. Talán ez a legfőbb téma.Az időszerkezet nagyon bonyolult (követhetetlen). Szó van 1957-ről (ekkor találkozik Szeredy és Bébé az uszodában, és kezdi olvasni Medve kéziratát), szó van egy 1944-es kémtörténetről, az 1923-as iskolai kezdésről... A keret nem tér vissza befejezésként. Sok a talán.
Öt hét után az újoncok csukaszürke egyenruhát kapnak, és mindegyik szolgálati helyére kerül. A napok egyre egyformábban telnek. Egyre jobban tájékozódnak a félelmetes pontossággal ismétlődő rendszerben, csak Medve nem. Rugdossák is érte eleget. Bébé hamar megérti, hogy Sculze teljhatalmát kétségbe vonni élrtelmetlen, és azt is hamar átlátja, hogy Merényiék (akik többször buktak, azért idősebbek másodévesként, mint Medvéék) a segédei.