(Valaczka András könyve alapján, töbször őt idézve, illetve Madocsai László könyve alapján, többször szó szerinti idézettel)
A legjobb rövid költői portrét Kabdebó Lóránt adja róla a 99 híres vers 437. oldalán. Ugyanebben a könyvben a Semmiért egészen, a Különbéke és a Lóci óriás lesz c. vers elemzése.
VERS ÉS VALÓSÁG című vallomásában a világirodalomban egyedülálló módon maga meséli el verseinek keletkezéstörténetét.
1900-Miskolc 1957 Budapest (szívtrombózisban halt meg, a 3. roham végzett vele néhány hónappal azután, hogy Kossuth-díjat kapott)
A Nyugat második nemzedékének 1920-as években jelentkező fontos alakjai (Márai Sándor 1990-1989; Berda József Berczeli Anselm Károly lírikus; Komlós Aladár prózaíró; Erdélyi József az újnépiesség lírikusa; Illyés Gyula "mindenes" Németh László regényíró és kísérletező pedagógus; Déry Tibor prózaíró)
közül Szabó Lőrinc az egyik legfontosabb, újat is nyújtó és összegző alkotó.Népi írók: Erdélyi József, Illyés Gyula; Sinka istván, Gulyás Pál; Kodolányi János; Féja Géza; Németh László; Tamási Áron; Szabó Pál; Darvas József általában politikai tevékenységet is folytattak. Mintájuk Ady, Móricz, Szabó Dezső.
Miskolcon született 1900-ban egykor nemesi rangú, akkorra azonban kispolgári szintre süllyedő családban (apja mozdonyvezető)
Előbb Balassagyarmatra, majd Debrecenbe költöztek.Jó tanuló, kálvinista, tehát a nagymúltú református kollégiumba íratják. Diáktársaival rajongó levelet írnak Adynak. Baudelaire a másik kedvence, őt németből fordítja nem jutván a francia eredetihez.
Az őszirózsás forradalom idején kerül Budapestre, gépészmérnöknek indul, majd a bölcsészkarra íratkozik, (házitanítóskodásból tartja fönn magát), végül újságíró lesz.
Babitsot keresi föl verseivel, aki első látásra barátságot köt vele. Másfél évig lakását is megosztja vele, a Tanácsköztársaság idején pedig egyetemi tanársegédként foglalkoztatja.
1921-től az ún. Est-lapok: Az Est, Pesti Napló szerkesztőségében dolgozott, az irodalmi rovat vezetőjének, Mikes Lajosnak a lányát vette feleségül. A szerelem számára a MINDENSÉGGEL való egyesülés extázisát jelentette.
A csalódás évei következnek, kiábrándul mind a kommunistákból (Súlyos felhők), mind a színre lépő ún. ellenforradalmi rendszerből (Novus nascitur ordo ((Új rend születik ))
Néha bitang szelek kószálnak, aFokozatosan megromlik a barátsága Babitscsal is. Ezt fogalmazza meg A barbár tanítvány c. versében (Babits világát csodálatosnak, de életidegennek ábrázolja, ő maga pedig inkább vállalja a "barbár " jelzőt, csak birtokolhassa az életet a maga teljességében. )
Komoly szavaid oly tisztán világitottak,Ugyanezt a hitvallást ismétli a KALIBÁN c. vers, mely Shakespeare Vihar c. darabjának bennszülött szörnye --- szolgálnia kell a nagy varázslót, Prosperót, de mindig lázad. E szerepjáték néhány szava: "Pusztítsd el őket! Mind ! Szőrös kezed ^ fojtsa koromba gyémánt agyvelők ^ értelmetlen tündérjátékait !" (Babits fordította a művet, és köztudomásúan mélyen azonosult a civilizációt védő
humanista Prosperóval.(Babits csak általánosítva válaszol, azt írja, hogy A siker mindjobban függetlenedik a műtől, és a Szabó Lőric-féle műveket "bő és könnyű termelésnek" nevezi.)
Szabó Lőrinc egy jól fizető napilapnak "adja el magát", címe AZ EST. (Babitsnak az sem tetszik, hogy egyik munkaadójának a lányát veszi Szabó L. feleségül, MIKES KLÁRÁT. Ezt a kapcsolatot egyébként kezdettől fogva konfliktusok terhelték, és Szabó Lőrinc rendszeresen tartott kapcsolatot más nőkkel, többek között felesége legjobb barátnőjével, tehát lehet, hogy érdekházasság volt.)
Az első kötet tehát 1922-ben jelent meg Föld, erdő, isten címmel 38 számozott, de címmel is ellátott verset tartalmaz. Közös jellemzőjük a PANTEIZMUS, a természet szinte szerelmes hangvételű dicsérete.
A 20-as években utazásokat tesz Itáliában, Erdélyben, Németországban, 1931-ben Egyiptomba is eljutott. Barátai révén kapcsolatban állt a népi írók mozgalmával is.
Második kötete a KALIBÁN 1923-as a Babits elleni lázadás lírai dokumentuma. A mester helyébe egy régebbi ideál lép: Ady.
1924-től tart kapcsolatot V. Korzáti Erzsébettel (A 26. év c. kötetben a kezdőbetűk: K. E. rá vonatkoznak), mely kapcsolatnak 1950 februárjában az asszony öngyilkossága vetett véget. (120 szonettben siratja el Sz. Lőrinc, mire a gyászév letelik -- A huszonhatodik év c. ciklust csak 1957-ben adja ki.)
(Énkultusz, a klasszicizáló formai fegyelem fellazulása, lázadó hangnem, sok költőietlen kifejezés, profanizálás, Ady-motívumok.
A Sátán Műremekei 1926 az első igazi Szabó Lőrinc-kötet. A kapitalista rendszert azonosítja a Gonosszal az alapmetaforában. A PÉNZT nevezi a legfőbb rendező erőnek -- ennek birtokosait leplezi le. Korlátoltságukat, önzésüket hangsúlyozza -- és a nélkülözők követeléseit.
Stílusában visszatér a klasszicizálás, gondolatmeneteiben a letisztult racionalizmus. Sok az antik versforma, de gyakran soronként váltogatja a metrumot. Virtuóz a rímhasználatban, de -- hogy szabadabb legyen, gyakran lemond a rímről, és szabadverset ír. Itt nem sokra becsüli a zeneiséget, fontosabb számára a tiszta gondolatiság -- ezért gyakori a logikus kifejtést alátámasztó kép és a gondolatritmus, mely gyakran enjambement által szólal meg. (Rónay György) Mindezt jól szemlélteti a kötet címadó verse:
TÁRLAT: a SÁTÁN MŰREMEKEI.1932-es a Te meg a világ c. kötet, amelyben hadat üzen a lírikus a világnak és az egyént folyton korlátozni akaró társadalomnak (főleg Az Egy álmai címűben).
Rejtőzz mélyre, magadba ! Ott(Tegyük hozzá, 1943-ban, Összes verseinek kiadását rendezve mintegy kétszáz versét írta át, többek közt a Tárlat: A Sátán Műremekei címűt is.)
Azt jelzik ezek az átírások, hogy az intellektuális újklasszicizmus irányába mutatott az ekkori fejlődési tendenciája.
Az 1936-os Különbéke c. kötetben (és versben) kiábrándultan ugyan, de békét köt a világgal.Rába György mind a német Schopenhauer, mind az angol Russel eszméinek hatását kimutattta a Te meg a világ verseiben. Itt jelennek meg a távol-keleti filozófiákat idéző költemények is, melyek inkább átírások, azonosulások, mintsem egyszerű hatások.
E kötetben a szubjektív lázadás után most az emberi lét és a világ összefüggéseit, a személyiség megvalósulási lehetőségeit kutatja. Rájön, hogy a világ áthághatatlan akadályokat állít az egyén vágyai, törekvései elé. Ezeket az akadályokat nemcsak a külső, könnyen megragadható szociális és egyéb ellentétekben látja, hanemm a rejtettebb, az egyén és egyén között megjelenő feloldhatatlan ellentétekben is.
A magányos Én tehát ellenséges világgal kerül szembe, elszörnyedve veszi tudomásul a tényeket, de nyugalmat erőltet magára, s pontosan és hitelesen rögzíti az elidegenedett élethelyzetet.
A valóságot mint a megfigyelő tudatában összeálló viszonylatokat szemléli, így a lét törvényszerűségeit racionális önelemzés útján közelíti meg.
Ehhez megfelelő műforma a DRÁMAI MONOLÓG. Ellentétekben gondolkodik: "igaz egész csak ellentéteiddel együtt lehetsz" - írja.
1931-ben 1rt hatstrófás költemény. Strófánként 10-10 kevert ritmusú (főleg daktilikus és anapesztikus) lejtésű sorok. A rímképlet változatos (szabad).
A költemény szerint a világ magányos egyedekre esik szét, "ezer darabra". Minden élőnek igaza van, az erény és a bűn ugyanúgy viszonylagos, mint az igazság, csak az önzés törvénye bizonyos. A világ közönyére a lírai én közönnyel válaszol, önzésére önzéssel, az elidegenítő hatásokra
Szabó Lőrinc 9. tudatos elszigetelődéssel (Heidegger). A benső világba vonul vissza, ahol megtalálja a teljességet és a szabadság végtelenségét.
A stílus kopár és kemény. (Nincs festőiség és zenei elemek.) Minden a logikának van alárendelve. (Magyarázó vagy parabolaszerű képek.)
"Kétszólamú" vers, az egyik szólam a vágyakozó, tettre kész a másik a korlátokat tudomásul vevő személyiség megnyilvánulása.
A világ ebben az összefüggésrendszerben a rabtartó ŐR, a lírai én a RAB. (Ez az alapmetafora színezve a BOLOND kifejezéssel.) A világ olya, mint egy bolod szövevény, amiből hiába bogozza ki magát valaki, megszökni csak a képzelet világába, a benső világba lehet.
Az ötödik szakasz átvált a második személyű önmegszólításra, a beszélő az álomhoz fordul, annak világában találja meg az egység teljességét, a szabadságot, a harmóniát és az összhangot. Ezt a kitisztuló rímek is jelzik. A korlátok megszűnését az enjambementek jelzik.
A Semmiért egészen rokona az előbbi versnek. Ez is a Te meg a világ c. kötetben jelent meg. (Először a Pesti Napló 1931. május 24-i számában.
Bonyolult, de szabályos a forma, érvelő a hangnem. A mű költői üzenetét sokan vitatják. A gőgös önzés nyílt megvallását látják benne. (A vers inkább a feleségnek, "Nagyklárának" (Mikes Klára) szól, azonban van üzenete a szeretőnek is, Vékesné Korzáti Erzsébetnek is -- mondja a költő.)
"Kérem, én önző vagyok. A többi férfi, úgy tudom, nem az. A nők sem azok. Így aztán én egészen különleges valamit szeretnék. Örömöt és feltétlen megbízhatóságot. Vigaszt, támaszt, segítőtársat. Különösen hosszú lejáratú vagy éppen életfogytiglani szerződéseknél, amilyen például a házasság. A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, a becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házibéke. Az egyenlő jog és egyenlő rang javarészt elmélet, babona. A házastársak vagy szerelmesek belső jogait a két ember el sem gondolt külön, személyes megállapodása alakítja ki gyakorlatilag. Vannak területek, ahol a nőnek sokkal több joga van; s vannak, ahol majdnem semmi sincs. Az a kívánatos, hogy a közös legjobb eredmény érdekében az a fél vezessen, az legyen az első, igenis az első, amelyik -- legtágabb értelemben véve a szót -- különb. Amelyik a több, az erősebb. S ilyenkor a másik ne versengésre, gáncsvetésre, bosszúra, harcra fordítsa a maga szintén létező, kisebb erejét, hanem a vezető társ feltétlen támogatására. Mindenben. Ez nem lehet szép, nagy, nemes becsvágy egy asszony számára? Dehogynem lehet !" (A vers megírása után tíz évvel mondja egy interjúban.)
A költemény a "Du must dein Leben andern" (Tóth Árpád fordításában: Változtast meg élted) rilkei programjának felel meg. A vers tehát arra való, hogy szokatlan szempontból vizsgálja meg a befogadó az életét, és a logikai-érzelmi inger olyan erős legyen, hogy arra késztesse: ezentúl másképp éljen; más legyen a boldogság-modellje; más legyen az emberi kapcsolatrendszere; más legyen a teleológiája.
A költemény általánosabb értelmében arról szól, hogy aki -- a világgal való állandó szembenállásában maga is ÚRRÁ keményedett, csak ilyen társas modellt képzelhet el, ilyen társas kapcsolatra vágyhat. (A "demokratikus" modell nem létezhet számára, mert --- ha az ÉN csak megalázást és száműzést tapasztal életében, az elzárkózást választja védelmül; tehát aki az ő társa akar lenni, annak ezt a benső védekezést is fel kell adnia, különben nem lehet társ. Ebben az esetben csak két önzés titkos párbaja zajlik a közös élettel próbálkozók számára. )
A szerelmes versek általában illúziókat építenek. Ez a költemény az analízist az illúziórombolással kezdi. Ugyanakkor a gondolatmenet a világ önzőségének kimutatásával és annak tagadásával egy tisztább, természetesebb, másféle életmodellt kínál. "törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek".
Ez az idézet kétségtelenül érzelmi zsarolásra utal. Ugyanakkor világossá teszi, hogy a szerelmesek tulajdonképpen tudatosan vagy öntudatlanul zsarolják egymást érzelmileg. Ha tehát éppen az ő szerelme kell (és nem másé) valakinek, annak a nőnek őt kell elfogadnia olyannak, amilyen, és nem mást. E gondolatmenet vége harmonikus, egészséges lélek megnyilatkozása (a költemény végén): "és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságomat megbocsásd"
A vers tehát kettős nyelven beszél. Egyrészt az önző ember törvényeit fogalmazza meg. Mindannyiunkban van ilyen elképzelés. Másrészt a teljes kiszolgáltatottság alázatának szövege.Az asszonyi sorsra vonatkoztatva ugyan, de a költő által az életben megtapasztaltan más egyéb emberi (társadalmi) kapcsolatokban. Tehát a társ sorsát saját kiszolgáltatottságának tapasztalataiból állítja össze. Ő maga a zsarnok, és a zsarnokság áldozata is.
A másik összefüggés az, hogy a férji szerepben megélt zsarnokság költőként való regisztrálása, érzelmi-racionális elemzése, megnevezése, kimondása egyben gyónás. A feloldozás lehetősége rejlik benne, a megváltás-megváltódás reménye.
A harmadik összefüggés: ha biztos lehetne abban egy emberpár mindkét tagja, hogy a másik teljes alázattal kiszolgálja őt, akkor ennek a biztonságnak a gyönyörűsége, idillje adna annyi erőt mindkét félnek, hogy úgy rendezze az életét, hogy az a másiknak is jó legyen. Ez tehát lehetőség
egy idilli kapcsolatra. Persze csak lehetőség. Benső stabilitás, bizalom és önbizalom, erkölcsi tisztaság és empátiaérzék kellene ahhoz, hogy tényleg működhessen a felvázolt kapcsolat.
A vers tehát nem az önzés extázisa, hanem a szerelemnek-szeretetnek az értelemig "és tovább" átgondolt apoteózisa. Az áldozat teljessége ugyanis olyan új emberi (érzelmi) "erőteret" hoz létre, amelyben már nem érvényesek a hétköznapi értelemben vett önzés (önzetlenség) szabályai és következményei. Megvan a lehetősége az önzés elé való "visszanyúlásnak", illetve a folyamatos énkorrekciónak. Ehhez azonban az ÉNnek meg kell kapnia a LEHETŐSÉGET, vagyis VALAKINEK (jelen esetben a nőnek) meg kell hoznia az áldozatot. (Gyaníthatóan fordítva is lehetséges ez, talán ha nő írta volna ezt a verset, a férfipartnerre vonatkoztatná az áldozat meghozásának feladatát.)
Ebben a kapcsolatban nem az egymás kizárása, hanem az egymás beengedése és a megbocsátás dominál.1. Mivel a világ legfőbb törvénye az önzés, ezért a nagyon személyes emberi kapcsolatokban (a szerelemben) az erősebb félnek vállalnia kell az ezzel való szembenézést és a szenvedést (védelmező fal felépítése a külső világgal szemben). A másik fél számára nem jut más, mint a teljes önfeladás, ha a személyiség "kiépített" védekezésrendszerén belül akar kerülni. Így a másik helyett is megvédheti kettejüket az önzéstől.
2. Az ember magányos és önmagára utalt. Senki nem adhat a másik számára olyat, ami segít a magány megszüntetésében. Legfeljebb annak a hitét erősítheti, hogy enyhíthető a teljes magány, ezáltal győztes lehet az ember a tragikus élethelyzetekben.
4. A világ mindent elvesz a személyiségtől. A személyiség tehát a világ számára nem jelent semmit. A szerelemben talán megkaphatja azt a lehetőséget, hogy valaki számára jelentsen valamit, de ebben az esetben nem lehet mindkét fél JEL, valamelyiknek a JEL FELFOGÓJÁNAK, BEFOGADÓJÁNAK kell lennie. Ha a másik fél (a nő) számára jelenthet valamit a férfi, talán önmaga számára is jelenteni fog valamit.
A kikínlódott igazságok, magatartás következményeinek megfogalmazása a Különbéke c. kötet (1936) és maga a Különbéke c. vers, mely először a Pesti Napló 1933-as húsvéti számában jelent meg.
"egyszerűen 33 évnyi fejlődésem és mintegy tizenöt évnyi tapasztalatom sűrítése okádtatta ki belőlem ezt az undort."A költemény ún. húsvéti vers. (A húsvét véres, ünnep, benne az ószövetségi rabság és megaláztatás emléke kapcsolódik az eredendő bűn megváltó keresztáldozatához: Krisztus a halál pillanatában megjárja a poklot és a mennyet. Goethe Faustjában, a Faust -monológban is ilyen válsághelyzet van -- az üdvözülés lehetetlensége-lehetősége; a Sátán közreműködésével. )
Egy évvel József Attila Eszmélete előtt ez a vers is a MEGLETT EMBERRŐL szól. (1933) Az ember élete nem más, mint az önmaga számára ártalmas tapasztalatok fokozatos összegyűjtése-átélése. Ha az emberben ily módon felnő a rossz világ, kiirt belőle minden ideált, azaz a felnőtté válás egyben a SEMMIVEL való szembesülést is jelenti. Tapasztalataink teljessége a teljes reménytelenség, a kiszolgáltatottság, a végleges magány átélése, azaz a SEMMINEK az átélése.
A költemény egésze mégis valamiféle körbenjárásról szól, mely a gyermeki és a felnőtti tudat történetére vonatkozik. Az önmagába visszatérő ösvény ez, melynek mentén a túlélés vagány magatartása a magánélet idilljét feltételezi.
Van lehetősége a költőnek kilépni a "senkiföldjére", valamely nem mindennapi időbe, térbe, természetbe és társadalomba, ahonnan rálátása nyílik a teljes, hiteles létre. (Kosztolányi Hajnali részegség c. versében találkozik az olvasó ilyen különleges, a SEMMI ellenében meglátott emberi MENNYORSZÁGGAL.)
Azért különbéke a felnőttség poklán túli gyermeki elfogadás és megújított naivitás, mert mindenkinek külön-külön a saját békéjét kell létrehoznia a Szabó Lőrinc-i és József Attila-i eszmélést. "A konszonancia nem egyéb megértett disszonanciánál" -- mondja József Attila Bartókkal kapcsolatban. Annak illúziótlan tudomásulvételéről beszél Szabó Lőrinc, hogy az élet "reménytelen lepratábor", tehát az életet valóságos mivoltában kell látni és vállalni.
Ebben segítik a megismert keleti filozófiák, a buddhizmus, a sztoicizmus bölcsessége. A léleknek szenvedélyektől nem zavart, abszolút nyugalmát kell megteremteni, törekedni kell a személytelen létben való feloldódásra. Ekkor érünk el a BÉKE állapotába.
Valószínűbb tehát, hogy a költemény a tudat különböző tartományai közötti átjárás kulcsa, mint az aktuális politikai helyzethez (háború és^vagy béke) való lírai hozzászólás (mint ahogy évtizedeken keresztül belemagyarázták).
Ehhez jönnek még ebben a kötetben a Lóci-versek, melyek a gyermeki, önfeledt (törvényen kívüli), szabad , pusztító felelőtlenség rapszodikus ódái. Főszereplőjük Szabó Lőrinc kisfia, Lóci, aki óvodás korában a következőképpen definiálja Istent: Az életet adja, adja, egyszerre csak abbahagyja.
A keleti témájú költemények érdekes csoportja a Dsuang Dszi-versek, pl. a Dsuang Dszi álma. A látszat és valóság, az álom és ébrenlét a kétezer év és az egyetlen pillanat itt egymásbaömlik, így minden egyszerre látszat és valóság, egyszerre múlt és jelen, a megismerés illuzórikus, talán MINDEN CSAK KÉP ÉS KÖLTEMÉNY.
Szabó Lőrinc életének utolsó két évtizedét két fontos kötet fémjelzi. Az egyik a Tücsökzene (1947) ennek az alcíme: Rajzok egy élet tájairól. 352 verből álló ciklus ez, egyforma terjedelmű, 18 sorból soronként 10-10 szótagból
felépülő versek. Lírai regénynek is szokták nevezni, Shakespeare-t és Proustot szokták emlegetni ezzel kapcsolatban. (A shakespeare-i szonett és a prousti gondolat-folyam). Összegzés, költői szintézis ez, sok saját vers parafrazeálásával.
Az utolsó nagy vállalkozás A huszonhatodik év. 25 éven át szeretője, múzsája,sok versének ihletője Korzáti Erzsébet, őt siratja el ebben a kötetben. (K.E. 1950 februárjában öngyilkos lett. A 120 szonettből álló ciklus sokféle módon utal Petrarca canzoniere műfajú Daloskönyvére. A kötet gyakran visszatérő kérdése: hogyan lehet megszólítani valakit, aki már nincs; hogyan lehet megrajzolni őt a HIÁNYÁT FESTVE --- halotti maszk. Lírai rekviemnek is szokták emlegetni. A kedves alakját és kapcsolatukat neoplatonista képzetekkel stilizálja.
A Mozart hallgatása közben c.vers nem sokkal a költő halála előtt keletkezett 1956-ban, s éppúgy számvetésnek látszik, mint a Tücsökzene vagy A huszonhatodik év. Roppant tömör, szinte epikus költemény. Epikussága azonban nem mesélés, hanem lényegmegragadás. A költeményre ezért is jellemző a szimbolizmus és az impresszionizmus.
A vers másik fontos jelképe a napóra.(Háromszor ismételt a felirata) A napóra csak akkor számolja az időt, ha süt a nap. (Bánat és öröm egymást kiegészítő-feltételező jelképei, mint Mozart Varázsfuvolájában a sötétség és a fény.) A tűnékeny pillanatot dicsőíti a vers, a megjelenítésre a névszók sokasága jellemző. (Impresszionizmus.) Szünesztézia pl. az "illatos tánc". Mintha a súlytalanságot próbálná meg megjeleníteni több kifejezésével: lebegés, libbenés, testetlen úszás, sodró áramlatok...
A LÉTÖSSZEGZŐ költemény első részében az elrontott múlt kárhoztatása zajlik.A "kellene most is" kifejezés vezet a jelenbe, a zárószakasz pedig rejtve és kimondatlanul bár, de a jövőbe vetett hitre utal (gyógyíts meg zene). Az olvasó úgy érzi, ezt a költőt Mozart megtanította arra, hogyan szerezheti meg a vidám öregek bölcsességét, hogyan születhet meg szívében a nyugalom.
A költemény alig elkülönülő három részét a háromszor ismételt szentencia keretezi (az utolsó a veszek tudomásul).A költői szintézisnek is tekinthető remekmű a szóképek és a retorikai alakzatok adta lehetőségeket maximálisan kiaknázza. Nem éri be azonban hasonlatokkal (mint karmestert a pálca) , metaforákkal (a nap arany árvize) , metonímiákkal (pálca, mely fuvolát zendít), hanem sajátos szóösszetételekkel át is tör ezek korlátain: lepkeszárnycsókú pillanat.
Szórendcsere édes üteme a fájdalomnak; ellentét bölcs betű--buta kő; ismétlések örök ég örök hajósa; halmozás varázsol pompázatos látomást a zenéről és az életről.
Stílusában pátosz és hétköznapiság keveredik: az örök tündöklés -- később-- Nono!; Bár ki tudja...Gyakori a merész enjambement, mely az élőbeszéd közvetlenségét sugallja.
Mondatszerkezetei rendkívül bonyolultak,és inkább intuitív módon (mintegy véletlenszerűen) építkezők, mint előre megtervezettek. Úgy tűnik egyik tagmondat ötletet ad a következőhöz. Így van ez a képekkel, asszociációkkal is.
A mű annak a lenyomata, hogy a költő a kiismerhetetlen világot mégis meg akarja ismerni, sőt, minden jelenségben, minden pillanatban egyszerre akar átélni mindent, s mindannak az ellenkezőjét is. Az élet jelenségeit -- saját életét is -- a költészet anyagának tekinti. Az elemző vágy önmegfigyeléssel párosul, tehát egyszerre él szemlél és reflektál. Intellektuális és ösztönlény egyszerre. A rímek hatását a minimumra csökkenti. Sokszor disszonáns, kellemetlen hangzásúak asszonáncai.
Ezekben az években Szabó Lőrincnek a halálra kellett már készülnie -- háromszor érte szívtrombózis, a harmadikba halt bele 1957-ben.