Életműve talán a nyugatosok között a legegységesebb. Indulásától munkatársa a Nyugatnak, részt vesz a Négyesy-féle szemináriumokon. Introvertált típusú személyiség. Mind költészetére, mind életére rányomja bélyegét a fenyegető HALÁL (tüdőbeteg, és egész életében nyomorog) .
Tiszta, "makulátlan költő, makulátlan művész". (Babits)Egyik számadó versében, 1826-ban, a közelgő halál pillanatában "Isten törött csellója"-ként mutatja fel önmagát. (Isten törött csellója, hallgatok)
Hogy milyen sokra értékelte Babits Tóth Árpád műfordítói tevékenységét, mutatja egy anekdota, mely szerint egy társaságban azt mondta Babits, hogy az Óda a nyugati szélhez c. költemény a "legszebb magyar vers". (Tudvalévő, hogy Shelley versét fordította ezzel a címmel Tóth Árpád.)
A Tóth Árpád-i versbeszéd formálói először a francia parnasszisták, szimbolisták, aztán a legnagyobb angol költők (Byron, Shelley, Keats, Milton, Wilde) később a német klasszicizmus művészei.
Aradon született 1886. ápr. 15-én. Hároméves, amikor már Debrecenben van a család. Az apa (Tóth András) lakatos, asztalos, szobrász (tekintélyes polgárok szobrait készíti el).
Reáliskolába járatja kitűnő tanuló gyerekét. A fiú ügyesen rajzol, fest. Képzőművész hajlamai vannak. 1904-ben kitűnően érettségizik. 1905-ben Pestre megy öccsével együtt tanulni a bölcsészkarra. (Magyar-francia szakra --- öccse az Iparművészetire megy szobrásznak.)
1907-ben versei és egyéb művei jelennek meg A Hét c. folyóiratban (Kiss József folyóirata), a Vasárnapi Újságban és debreceni napilapokban. Aztán a Nyugatban.
Egyetemi tanulmányait nem fejezi be, főleg anyagi okok miatt, tanárvizsgát sem tesz. Visszatér Debrecenbe, majd újra próbálkozik Pesten. A tüdővész hol felerősödik, hol csitul szervezetében, így néha egészen jól van, máskor egyáltalán nem tud dolgozni.
1911-ben ismerkedik meg élete egyetlen szerelmével, a 16 esztendős Lichtmann Annával, a Hajnali szerenád "Annuskájával".
"Annuska, alszol? bús utcák során1913 szeptemberében újra Pestre költözik. Szomorú, beteges életet él. Sztanatóriumi kezelésekre jár, néha Tátrafüreden kezelik (Hatvany fizeti a költségeket).
1917-ben Hatvany Lajosnak dedikálja a Lomha gályán c. kötetet (35 vers).Az ESZTENDŐ c. folyóirat (Hatvany folyóirata) segédszerkesztője lesz, a kéziratok olvasása és rostálása a dolga (ő a "kidobóember").
"Tóth Árpád életműve a töredékeket, rögtönzéseket, tréfás hírlapi versikéket is beleértve szinte egyvégtében elolvasható. Meglehet, hogy így először túlzottan egyneműnek tetszik majd az egész. Mintha kápráztató napfényra lépne az ember, az első pillanatokban a sziporkázás elvakít, idő szükséges, hogy kibontakozzanak a színek és árnyékok, a hangok és a csöndek, az illatok..." (Borbély Sándor)
Tóth Árpád költészetének alaphangja a "bágyadt lemondás", a dekadencia. Témája gyakran az ábrándok szétfoszlása, az elszigeteltség, a szegénység "élménye". Költeményei nagyrészt személyes hangú VALLOMÁSOK.
Verseinek ritmusa, formája lassú ütemezésű, "végtelenbeMűvészetét az impresszionizmus jellemzi leginkább. A magyar költészet egyik reprezentáns impresszionista versének szokták mondani a "Körúti hajnal"-t.
Szókincsének egy része gyakran ismétlődik: bús, setét, fáradt, beteg, kopott, hervatag, lomha, stb.