Amikor a költőt 75. születésnapján két verssel köszöntötte a Műhely,
Tűz Tamás léte "az évszakok ceremóniájában már télbe hajlott. Az emigráns-sorsú,
mindig magyar hazája után sóvárgó költő egy év múlva, 1992-ben meghalt. A szív
jogán című posztumusz kötetét gyökérhazájában, Győrben adta ki a Hazánk
Kiadó, a Műhely Szerkesztősége és a Szivárvány Kiadó összefogásával,
Simándi Ágnes szerkesztésében.
A könyv a többnyire 1986 és 1988 között írt verseket tartalmazza,
amelyeknek kötetbe válogatásához "nemcsak a ,szív joga' adott alapot
(...) a költő halálának első évfordulóján, hanem az a remény is, hogy a jövőben
méltóan jelennek majd meg Tűz Tamás eddig csak kéziratban rejtőző utolsó
költeményei, valamint azok a régebbi, eddig még nem publikált, vagy éppen
publikált, de valamilyen okból a szélesebb, hazai közönséghez el nem jutott írásai,
melyek az egyetemes magyar irodalom kincsei közé tartoznak".""
A szív jogán a szenvedélyek könyve. A szenvedélyeké,
melyek utat törnek a személyiségben, sérüléseket okozva, mégis új csatornákat
nyitva a boldogság áradásának, a vágyak és vallomások folyamainak, a szeretet
és a szerelem kinyilatkoztatásának. Az elfojtások rejtett erein, titokzatos tanyák
pihenőállomásain élhetjük át, sejthetjük vagy érthetjük meg egy ember fegyelmezett
és gazdag érzelemvilágú létét. Az olvasó élménye a hallgatózóé: Tűz Tamás
szívdobbanásainak élet-zenéjébe hallgathat bele:
Együtt valahogy
Vannak ugyan még tört emlékeim, de minta földre szórt tükörcserép,
a régi arcomat mutatja mind,
ki éppen elvesztette Édenét.
Valahogy bibliai ihletés:
sugárzik rajt a golgotai táj.
Külön-külön mind annyira kevés,
de együtt valahogy annyira fáj.
Élménylíra ez önéletrajzi motívumokkal, melyeknek háttere
bizonyára könnyen felderíthető most még; kérdés, hogy szükséges-e. (Irodalomtörténészi
feladatként talán igen.) Az biztos, hogy több olyan vers is akad, amelynek világa
"fél világ", a "másik fele' Simándi Ágnes könyvében, a Tiltott
játék című kötetben található. Ilyen a őzinte
mitizált) scarborói házzal kapcsolatos vers, például a Kocsizörgés, vagy
a nagyobb lélegzetű őzinte enciklopédikus igényű) In effigie.
"A scarborói házba eljöhetsz
bíborszárnyú állnod is megelőzve
pattanásig feszülő tiszta intellektussal
tövig
visszacsavart akvinói derűd durcás szép arcod
éppen
beleillenék semmivel sem pótolható pitypang-
kerek
védett öbleimbe..."
(Részlet az In effigie-ből)
"az a
ház az én házam
is volt, a
szerelem helye
mi végigölelte
a fájdalmakat,
s csak azzal gyógyított csupán,
hogy volt. "
(Részlet Simándi Ágnes Búcsú a scarborói háztól című verséből)
Az ember rendkereső-értelmező hajlama könnyen szétválogathatja A
szív jogán verseit motívumfüzérek szerint; kissé leegyszerűsített megjelöléssel:
hit-versek, lét-versek, bibliai motívumokat tartalmazó versek, haza- (vagy
otthon-) versek, "Ágnes-versek" csoportjaira. E motívumok azonban
egymás értelmezői (átértelmezői), vagy hangulat-szőnyegként terülnek a költői témákon
sétáló lába alá. Mert minden költői téma Tűz Tamásnak. Ahogy Z. Szabó László
írja róla: "... mivel mindennek a színét és a fonákját is kellett
látnia egyszerre, költészetének lényegi része a minden befogadása lett." Majd:
"... leltárszerű beszámolóiból - mint egy naplóból - kiolvasható Tűz
Tamás élete. """"
A kötet tagolása, a versek elrendezése első pillantásra a
reneszánsz Balassit idézi fel, mert a hármas tagolás, az első ciklus
harminchárom verse számmisztikát sejtet. Aztán "fölfeslik" e törvény
szövedéke, és negyven, majd harminckilenc vers alkot egy-egy ciklust. A hármas
szám azonban nem tűnik el, a versek belső logikai tagolódása és az egész kötet
elrendezése e titokzatos héber varázsszámnak és a reneszánsz ember arányérzékének
törvényeit engedi működni.
A Lélegezz szabadon az első ciklus
címe, amely egyben verscím is. A címadó mű szerkezete felidézi a többit:
cselekvés vagy történés ténye, vágya, vagy elhárításának lehetőségei a
nyitásban; EZZEL EGYÜTT az én vagy a mi tételezése a világgal, a
világ szeletével együtt vagy vele szemben; a zárásban összegző megjegyzés, záró
tétel: határozott ÖNTÉTELEZÉS, vagy éppen végső elbizonytalanodás,
felülbírálása mindannak, ami addig létrejött a gondolatépítkezésben. Közben
"valóságtalajú", de nagy asszociációs körű, amőbaként
állábakat növesztő, váratlanul "elmozduló" vagy elrajzolódó képek.
Mindez így, elemzésben bonyolultnak tűnik, olvasmányként azonban nem szükséges
boncolgatni, azonnal egészként hat összetett impulzusaival. Lássuk a Lélegezz
szabadon nyitását, majd zárását!
"Tisztázni kellene az emberre szabott
tengerjáró vágyakozásokat amik tudtodon-
tudtomon
kívül felfénylenek arcodon-
arcomon is hiába fordítjuk el
fejünk
az
egész város látja kihaló emberfaj vagyunk
riasztó jelenség
…
korán kelő vagyok
s már pirkadatkor remegés fog el a papír-
vékony lét hangjaira
mire megyek velük?
nem tőlük függ a kockázat kimenetele
nyugodt lehetsz
ott leszek én is."
Mióta Apollinaire oly zseniálisan alkalmazta a központozatlanságot,
és a szöveg úgynevezett szerkesztett hiányát hiányként hagyta működni a költői
szövegműben, azóta ezt a technikát sokan alkalmazták a magyar költészetben, ezt
tapasztalhatjuk az idézett Tűz Tamás-versrészletben is. Az enjambement
váratlansága az egyik sorból a másikba szinte áthajítja az olvasót, mintha
egyik galaxisból a másikba zuhannánk időrés nélkül. Ez már nem apollinaire-i
megoldás, hanem modem, a hagyományos versgrammatikát felfüggesztő játék. A
kötet címei általában valamely, az adott mű vége táján lével sor motívumait
vagy gondolategységeit tartalmazzák, ezáltal kiegészítést, választ vagy logikai
összegzést, folytatást ott remélhetünk. A címek néhány szóból állnak (ritkán
hosszabbak), gyakran mondattöredékek, melyeknek jelentését a vers egésze
érdekes módon csak látszólag egészíti ki és pontosítja. Valójában még több
irányban fejti fel a valóságot és hurkolja költészetté - vagyis az egyértelműsítés
állandó vágya és annak beteljesületlensége megérteti az olvasóval, hogy nincs
is végső egyértelműség. Az első ciklusban egyetlen olyan cím van, amely
grammatikai egészként fel fogható (a jelentés szintjén persze ez is többértelmű),
a ciklusszervező Lélegezz szabadon. A második ciklusban (A vízözön pere)
hosszabb, bonyolultabb címek vannak, gyakoribbak az egész mondatok,
kérdések, megszólítások (önmegszólítások), a harmadikban (Mert a perceknek
ára van) ismét egy-két szóbál állnak a címek. A fenti csoportosítás
szerinti hit-versek nem csupán valamilyen istenkép megteremtői vagy
felidézői, hanem többféle, az ember számára fontos hitről szálnak. A költő
emberbe és emberségbe vetett hitéről, az én és a te kapcsolatainak
tisztaságáról (a diszharmónia emberi természetességéről), az érzelmi és a
valóságos vagy jelképes emberi katasztrófák túlélésének lehetőségeiről, a
magány megszüntethetőségéről, az élet értelméről.
Mindezt átjárja valamilyen transzcendencia, erősen személyes
istenképpel, filozofikus vagy játékos gondolatmenetekben. Ez nem jelenti azt,
hogy Tűz Tamás minden megrendülésének alapja, a Paradicsomból való kiűzetettség
életérzése megszűnne. Az végig megmarad. No és a bibliai áthallások, vagy a Könyvek
konkrét motívumainak hálózata. Amit Tűz Tamás írt 1985-ben Simándi Ágnes
költészetéről, az rá is igaz: "... rendkívüli erővel tudja áthelyezni s
itt és most megjeleníteni a krisztusi atmoszférát. Intellektuális lírával van
dolgunk, ami ennélfogva erősen bölcseleti
anélkül, hogy papírízű volna..." (Z. Szabó László a kapcsolatrendszerek képi kifejezésében a
pietás ábrázolást tartja legfontosabbnak Tűz Tamás költészetében.)
"vonulsz a gyöngyháztónusú égen
irizáló másvilági réteken
felejthetetlen színvilágban
Ágnes Angelus Bárány Allegoria
így vagy amúgy
szorosan összefüggünk
átfonsz sarjadó szőlőinda
csak
általam vagy
csak általad vagyok
rajtunk
kívül nincs föld se ég
személyes
egység örök lényeg
a
Logosz bűvöletében"
(Az Így vagy amúgy kezdősorai)
Van más, Balassira emlékeztető reneszánszos-barokkos is ebben a
költészetben. Akár a versmondatok felépítését nézzük, akár a sajátos, éppen az
adott mondandóhoz alkalmazott versformákat, akár az én-definíciót és az istenképet.
A versmondatokról szóltam már ugyan, de talán érdemes még egy - a
kortárs költészetben gyakori - jelenségre kitérni. A kötőszavak a megtanult
séma szerint "építik" mondandónk logikai "várait" (az
összetett mondatokat és a nagyobb nyelvi egységet, a szöveget), Tűz Tamás
verseiben azonban gyakran a meglepetés szolgálatában állnak. Például az és kötőszó
nem ellentmondást vetít előre általában, a de pedig az ellentét vagy
ellentmondás egyik legfontosabb grammatikai kifejezője A következő (talán
az egész kötetet is jellemző) idézetben azonban a nyelvtani jelzés és a fogalmi
jelentés épp a kötőszóhasználat miatt ellentmondásos:
" .. Ágnes napja van
megint, s több nemzedéknyi emlékem hever
romokban, de a világon senkim sincs rajtad
kívül, s Január cerberus módján fekszik
tavaszunk küszöbén - - - honnan sejthetném,
hogy egyszer majd megint közel hajolsz
hozzám,
olyan közel, hogy földorombol bennünk
az Innen és a Túlnan, hogy eleven szóval
csak annyit mondunk: EGYETLENEM"
(Eleven szóval csak annyit mondunk:
egyetlenem!)
Ahogy Tűz Tamás élettöredékeit olvassuk, rend szerint jelen idejű
előadásban kapjuk az élményeket, és összetett, bonyolult időjáték részesei lehetünk.
Múltba merült jóslatok ezek ugyanis, másképp fogalmazva a múlt idősíkjába
vetített biztos jóslatok, hisz a jövőből tekint vissza rájuk a látnok, vagyis
emlék már a megjósolt jövőkép és maga a jóslat is ("és el fog jönni a
pillanat / amelyben össze ismerkedünk").
A konkrét idő és a mítosz-idő tehát egymásra vetül
alig-kontúrozottan; de elkülöníthetően ("az óra háromra jár /
megrezzennek az Éden fái / ott kezdődik az almák tündöklése").
Így építkezik például a kötet nagyverse, az In effigie. (Az
effigies francia szó, képet, képmást jelent - érmen, pénzen, bélyegen. Az
In effigie kifejezés azonban kivégzést, az ítélet jelképes vagy valóságos
végrehajtását - akasztást.)
Szintézisvers az In effigie, melynek nyitódó félig záródó –
másképp újranyíló képeiben, tételeiben összegződik a vers és a próza (a strófikus
kezdés és a prózaszerű folytatás a szöveg testben formailag is jelzi ezt), az
eföldi profán és égi-transzcendens: a lét és a vágy, a valóságos és az
eszményi, illetve a törvényszerű-is mert és a váratlan-deviáns. Más Tűz
Tamás-költeményekben is gyakoriak az ilyen kontrasztok, ennek nyomán
életihletettség, forró indulat és hűvös racionalitás egyszerre élteti e
költészetet. E rendszer kerete talán a theogon gondolkodásmód, de ez sem
rácsozza valamely könyörtelen hierarchiarendszerbe a szellemet; egy szabad
embernek a tudása és hite szab legfeljebb határokat a költészet áradásának.
A szintézisről szólván: oly mértékben beépülnek a magyar művészetek
és a népköltészet motívumai (toposzok, jelképek, kifejezések) ebbe a
költészetbe, hogy minden harmadik (talán második) sor imitációnak vagy
evokációnak hat. (A Biblia képeiről, vagy más mítoszok töredékeiről nem is
beszélve.) Az Cinimitáció is gyakori, itt egy köteten belül is tetten érhetű
(pl. a tenger, a ház, a szél, az évszakok és a napszakok, az üzenetátadás
különféle formái, az otthonosság és az idegenség érzetei, a szeretet szerelem
kifejezései; a kulcsfogalmak: például a "talán", a "csak",
illetve az idő jelzésére szolgáló szavak).
Ahogy a Lélegezz szabadon ciklus legjellemzőbbje a tételes
építkezés, A vízözön pere az érzelmek keletkezésének, az extázisok
kialakulásának ciklusa. Azt érdemes megfigyelni e verseket olvasva, hogy milyen
a költő érzelemelemző módszere. Először is a képek (vagy jelzők) gyakran a tárgyakba
vagy más létezőkbe "ültetik át" a lírai alany létállapotát, ezáltal
felmutatva azt. Például: "délutáni álmom az íróasztalon, ébredésem / a
beteg székeken... beáramlik a közelmúlt /évek avas avarszaga... " (Milyen
képet vágsz ehhez?) Másutt konkrét az érzelemmegnyilvánulós: "Játszhatnánk
sértődősdit..." Szemed sziklahasadékából) Másodszor, az érzelem - szemügyre
vétele után - valamilyen módon átformálódik, más nézőpontot kap, vagy elvezetődik
különböző csatornákon. A csatornák egyike a TE közvetlen megszólítása, amely
nem feltétlenül Istent, Ágnest vagy valaki mást jelenti, hanem énmegkettőződést,
esetleg önmegszólítást. [Az ÉN és az ISTEN így egymással definiált. Ugyanez
vonatkozik az Én és a Te (Ágnes) viszonyrendszerre is.) Érdemes idézni A
vízözön pere ciklus záróversének utolsó sorait - annak illusztrálására is,
hogy milyen módon épülnek be az imitációk a költeményekbe. (Ez itt például
Petrarca egyik Laura-versének részletét idézi fel.)
"mit magyarázgassak inkább
beszéltetlek
áradj túl rajtam Aranykupola homo ludens vagyok
nem bánom legyen nekem minden kiejtett
szavad
a pillanat a perc az év az örökkévalóság
EKSZTÁZISA"
(Csukott ikonosztáz)
A tágabb és szűkebb időintervallumokat kifejező szavak szaporodása
jelzi az eföldi lét, az élet meg élésének egyre értékesebb voltát, a pillanat,
a perc fontosságát, az indulat, az extázis pillanatot és örökkévalóságot egybevillantó
varázslatát. A gondolat tehát kevés. Az átélés kell. A csillagközi utazás a
múlt-jelen-jövő téridejében, melyet a személyesség, az egyedüliség
szív-metronómja tagol.
MERT A PERCEKNEK ÁRA VAN, közli a kötet utolsó ciklusának
címe, mely a Marad a látomás című modernizált szonett utolsó szakaszának
kezdő sora egyben. A ciklusban alig találunk szabad verset. Szonettváltozatok,
négy- és ötszakaszos, rímes szabályos, szótagszám-szabálytalan művek. Fölényes
formakezelés. Az alkalmazkodási készség és a szabadság ambivalenciája
szerkezetben, mondatfűzésben és képi világban. Az elvágyódás romantikus attitűdje
a látomásig űzi a képzeletet.
"mert a perceknek ára van
mit nem tudok már megfizetni
marad a látomás a semmi"
(Marad a látomás)
E látomások értő részese lehet a(z) (magyar) olvasó, ha
történelmének, kultúrájának, legendáinak, jelképeinek sztereotípiáit
birtokolja, mert utalások, félmondatok rejtik őket: "gabonatermő
rónaságok délibábján" (Te csak fennen ragyogj); "s akkor egy őz
szökken elő / mutatja az ígéret földjét / szarva sűrű erdőkbe nő" (Vexilla
regis); "új ritmust penget sorsod kobzosa" (Új ritmus); "Majd
jön egy gímszarvas... "; "nyüzsög a korzó s a Hősök Tere" (Micsoda
chasse) stb.
A korábbi versekben az emlék-valóság-képzelet játékai közben a képek
általában szétrobbantak, ellebegtek, szétáradtak, szálazódtak, örvénylettek, ellépkedtek
az alaptémától, itt valahogy megőrzik önmagukat, egy vonallal kontúrozhatók, a
koncentrikus képzetkörök középpontjában állandó megszólítottként, a lírai alany
partnereként Ágnes áll. Róla vagy hozzá szól majd' minden ciklusbéli vers. A
korábbi Kocsizörgés című költemény például a szerelem kifejezéseinek
tárháza ("elbűvöltél"; "a vágy hullámai";
"tébolyult szavak, bepárásodott szemek"; "Endimione remegése"),
aztán kiderül, hogy az EGÉSZ mégis másról szól. Ilyen tématerelgetés, figyelemátirányítás,
hangulatváltás nem jellemző a Mert a perceknek ára van ciklusra. A képek
körvonalait a halálmotívumok, a búcsúzásnak (és a kapcsolatfelvétel-kapcsolattartás
izzó vágyának) emblémái adják.
"Tavasz van újra (ugye, megkopott a
szó),
egyiknek első, másiknak utolsó,
másodvirágzásom a gondolatban,
nem szégyenlem, csak hagyom úgy, ahogy van.
…
Rád gondolok, ott túl a szép hegyekben,
hol már a kikelet szellője lebben
…
Anyai szemed vesd rám, újra kérlek,
ha életem az égre is megérett."
(Régi tüske - részletek)
A szív joga a szenvedélyé és az egyéniségé a
ráció rácsaival és az általánosságok személytelenségével szemben. A szív
joga a szerelemé és az életé a magánnyal és a halállal szemben. A szív
jogán szóló Tűz Tamás joga az élet. Költészetének létével az öröklét.
Wenczel Imre
1994