Ősköltészet és középkori irodalom 1.
Magyarországon


Ősköltészet kb. 1200-ig

 


--- az irodalomban - az egyéni, rögzített műveknek alig maradt emléke
- a folklórjellegű, variálódó,
szájhagyomány útján terjedő művészetről vannak körvonalazható ismereteink

Ősköltészet és középkori irodalom 2.


Magyarországon


--- a hősi énekek motívumrendszereiben un. vándormotívumok vannak: szarvasüldözés;
szimbolikus földvásárlás vagy ajándékozás;
kivégzés előtti kürtfúvás;
nyelvkivágás, stb.
ismétlődések, sablonos fordulatok jellemzik őket;
a sorvégi rím helyett inkább alliterációk

 


A középkori irodalom kb. 1000-1500-ig
1054-ben végérvényesen szétválnak a kultúrkörök (a nyugati és a keleti egyház szétválásával),így
-- az egyik inkább latin
-- a másik inkább görög hagyományú illetve gyökerű (bizánci)
-- harmadikként a mohamedán arab kultúra hat
Ez nem csupán elkülönülés, hanem folyamatos egymásra hatás is.


A magyarság a római kereszténység és a latin kultúra részese lett.
E kultúra alapvetően a bencés rendek munkájában rögzül.

(910-ben alapított kolostoruk a clunyi kolostor. Céljuk a túlvilági élet előkészítése aszkézissel, a test sanyargatásával; ehhez jön a liturgikus pompa)

A bencés-rend szerepét később szerzetesrendek veszik át: ciszterciek 1098-ban; premontreiek 1120-ban; ferencesek 1209-ben; domonkosok 1216-ban.


A másik oldalon a világi uralkodó réteg: király,
nagybirtokos oligarchia
A vallás mellé tehát témában

-- a hősiesség és
-- a szerelem kultusza kerül.


Ezzel együtt a lovagi erények:

- önfeláldozás, szolgálat,
- hűség, hazafiság,
- barátság, bátorság, stb.

A szórakozáshoz hivatásos mulattatókra van szükség. Ezek lesznek az átmenet a lovagi kultúra és a népi műveltség között.

A polgárság is felüti a fejét: pénz, kézművesség, árucsere,városi kultúra

Írásbeliségünk vezető nyelve a latin lett, de a latin nyelv eredeti metrikus lejtését hangsúlyos formák váltották fel.
A középkori latin költészet legfontosabb vívmánya a RÍM.

A MŰVÉSZ nem különül el a MESTEREMBERtől. Az esztétikai gondolkodás ismeretlen. Nem ritka a prózának a verssel való vegyítése, stb. Nálunk (késéssel) az egyháziból, a lovagiból, a polgáriból inkább csak az egyházi fejlődik ki.

(Amíg másutt az értelmiség nagyrészt a városi polgárságból kerül ki, nálunk a FŐNEMESSÉGből.)


Magyar nyelvű irodalom valószínűleg a XIII. századtól van már, igazi emlékeink azonban főleg a XV. századtól vannak.


KÓDEXEK: -- miseszövegek latinul: Hahóti-kódex 1080

 

A törvényirodalom is érdekes lehet, pl. Kálmán király törvényeinek gyűjteménye, melyet egy somogyvári szerzetes állított össze, és ajánlott az esztergomi érseknek.

 

A királytükör műfajában a leghíresebb az Intelmek (Imre herceghez); az ismeretlen szerző a király nevében az uralkodás feladatait részletezi meleg hangon 10 rövid fejezetben.


Történetírásunkban a tudósok feltételeznek egy ősgestát.

A XI-XII. századi gesták szövegének részleteit a Képes krónika őrzi rímes prózában, ritmikus mondatvégekkel (cursus).

Az I. Endre korabeli gesta már szinte epikus szerkezetet produkál.
1051-ben keletkezhetett az első gesta
1100 körül Kálmán korában keletkezett a Gesta Ladislai regis
(Az I. Endre és öccse, I. Béla közötti viszályokról számol be, és később László alakját helyezi a középpontba,)


A magyar szentek legendái először szerzetesi olvasmányoknak készültek.

1.   1. 1060 táján Mór, pécsi püspök írta a legrégebbit két szláv szerzetesről (a pécsi székesegyház oszlopain is kifaragtatta a történetüket)

2.   1077-ben keletkezhetett Szent István nagyobbik legendája, később a kisebbik, majd a Szent Imre-legenda. Hartvik komponálja az egészet egybe (Hartvik-legenda)

3.   3. 1192 -- Szent Gellért nagyobbik legendája -- Szent László legendája

 

 

 


Liturgikus versek és drámák
A mise szövegeit a Missale illetve a Graduále tartalmazza.

A zsolozsmáét a Breviárium és az Antiphonárium (ebben felelgetve előadott verses szövegek vannak, az egyes strófák az antiphonák illetve responsoriumok; az ünnep szentjéről szóló hosszabb verseket sequentiának, a rövideket tropusnak hívták, a breviárium énekeit HYMNUS-nak).


Liturgikus drámák (drámai játékok)

Karácsonykor, vízkeresztkor, nagypénteken, húsvétkor adták őket elő papok, papnövendékek. Összefüggően Jézus életét és halálát, illetve feltámadását.

A magyarországi Tractus stellae-t valószínűleg az 1090-es években írták, és elő is adták a győri székesegyházban.

(A vízkereszt eseményeit tartalmazta öt jelenetben:a mágusok elindulnak; Heródes elé járulnak; követik a csillagot; Krisztus előtt hódolnak; hazatérnek.)

A rövid párbeszédeket és a kar-nak az epikus mozzanatokat magyarázó szövegeit gregorián dallamokra recitálták.

 

A prédikációk és imádságok között igen értékes fordítások is vannak, melyek nem csupán fordítások, pl. a Halotti Beszéd és Könyörgés eredeti szövegének fordításakor hármas figura etimologica keletkezik (morte morieris -- halálnek haláláal holsz)

 

Az irodalom fejlődésének ebben a korszakában a legfontosabb az értelmiség kialakulása, ezek egyházi és világi írástudók, szakemberek. A világi értelmiség is klerikus, mert iskolába csak az kerül, aki papi pályára készül.

Kb. 1320-tól tudunk világi írástudókról, ún. literátusokról, deákokról.


Világi kultúránkról

 

Fényes, reprezentatív királyi udvar III. Béla korában jött létre először 1172-1196. Királyi székhelyek: Esztergom, később a tatárjárás után IV. Béla Budát teszi azzá.

Károly Róbert Visegrádot; Nagy Lajos Visegrádot és Budát; Zsigmond pedig végleg Budát.
Magyar udvari lovagrendek is alakulnak :
a Szent György-rend 1326-ban
a Sárkányrend 1408-ban (Szent László a magyar lovagok eszménye.)
Az Anjouk korában keletkezett Károly Róbert gyermekei számára a képes A B C -s könyv.

a Képes legendárium 1333 körül (vatikáni könyvtár)
Nekcsei Dömötör Bibliája 1338 körül (New York)
Meggyesi Miklós miniátor Képes krónikája 1370 körül (OSZK)


Megfordultak a magyar udvarokban a leghíresebb trubadúrok és minnesangerek: Peir Vidal és Tannhaáuser. (II. Endrénél)
(A Divina commediát már Nagy Lajos (1342-1382) korában ismerték Magyarországon (Dante 1321-ben halt meg !)

 

Magyarországon hiányoztak a lovagköltők. A hivatásos énekmondók - jokulátorok - magyar megfelelője az igric lett.

1253-ban a Karcsa faluban lakó jokulátorok a következők:
Fintur (arcfintorokkal mulattat)
Csiper (csipkelődő, gúnyolódó)
Meza (mézes-mázos szavak mestere)
Tuka (toka, kövér, dagadt)
1288-ból Hamzou (hímező-hámozó)
1329-ből Csama (csámpás, ferde szájú)
de volt sípos, lantos, hegedűs stb .

 

Általános szokássá vált az iskolás gyerekeknek (scolaris) előkelők előtti szerepeltetése, a rekordálás, illetve az énekszóval kéregetés: mendikálás.

 

A kóbor-diák (vágáns) a XIV. században tűnik fel Magyarországon garabonciásként, illetve galádként (goliard-falánk)

 

Emlékiratunk a híres RELATIO (jelentés), a domonkos rend elöl- járója, Ricardus írta a pápának 1237-ben, Julianus útjáról.

Fontos epistola IV. Bélának 1250-ben a pápához írt levele.

Lodomér (esztergomi érsek) 1288-ban kelt levele IV. Kun Lászlót szidja (tulajdonképpen izgalmas elbeszélés)

Rogerius 1244 táján megírja élményeit a tatárjárás borzalmairól (valóságos kis történelmi értekezés igen jó leíró és elbeszélő részekkel). A cím: Carmen miserabile (Siralmas ének)

 

 


Gesta- és krónikairodalom
Eléggé valószínű, hogy III. Béla jegyzője az a P. dictus
magister, aki a Gesta Hungarorumot írta (Anonymus)
Műve a magyarok őshazájától Géza fejedelemig, az államszervezés kezdetéig tárgyalja a magyar történelmet.
Szkítiával azonosítja az őshazát, s a magyarok így szkíták (valószínűleg 11. századi forrásokra utal)
Az Árpád-ház turul-legendáját őrzi (Emese álmává szelídítve).

A szarvasmondát és a fehér ló-mondát elhagyja, ezzel szemben egy soha nem volt nagy csatát beszél el, mely Kievnél történt volna a magyarok és az oroszok között.

Anonymus a hun Atillát ugyanattól a szkíta őstől, Magógtól származtatja, mint Árpád nemzetségét. Az ország (Árpád) ellenségéül egy sohasem létezett Zalán nevű bolgár vezért tesz meg. (Majd Vörösmarty fogja felhasználni ezeket az "adatokat" nemzeti eposzához, a Zalán futásához.)

Anonymus legfőbb törekvése a magyar oligarcha-családok őseinek bemutatása (tehát az ő igazolásuk). Történelemszemléletében tehát a dinasztikus hatalommal szemben oligarchikus törekvéseket szolgál.


A mű epizódok kusza szövevénye, lovagi szemléletmódban és stílusban (tehát nem őrzi a couleur localt (kulőr lokált)).

Leggyakrabban rímes prózát alkalmaz. Egyéb eszközei a szójátékok és a szóhalmozások, alliterációkkal. Az írásmű modora "hősi ének"-szerű.

 

Ákos mester munkáiban 1270 körül a kalandozásokról ír, és felháborodottan kérdezi a XI. századi forrást tanulmányozva, hogy - ha hét vezér "honfoglalt", akkor hol vannak a többiek, pl. az Ákosok.

Lehel és Botond mondáját is ő örökíti meg.

 


1283 Kézai Simon Gesta Hungaroruma ^IV. (Kun) László klerikusa Kézai Simon^
Az eredeti kézirat nem ismeretes, két másolatának, melyet a XVIII. században kiadtak, nyoma veszett.

Az oligarchikus történetírással szemben, de egyszerre kellett érvényesítenie azt, hogy "égbe" emelje a dinasztiát, de egyeztesse érdekeit az oligarchiával, tehát ne fordítsa szembe a kettőt. A hunt és a magyart azonosnak fogta fel.

 

 

(A hunoknak is és a magyaroknak is volt szarvas-mondájuk, ezt Jordanes, VI. századi gót történetíró munkájából tudhatta meg.) Így kibővültünk egy dicsőséges korszakkal és egy világverő őssel, Atillával.

Kézai "megszólaltatja", a romokat, a régészeti emlékeket, aminek később nagy jelentősége lesz a XIX. századi romköltészetben Kölcseynél, Vörösmartynál.

*************************************

EURÓPAI KÖZÉPKOR

A történelmi értelemben vett középkort a Nyugat-római Birodalom bukásától (476-tól) Kolumbusz Amerika felfedezéséig (1492-ig), vagy az angol polgári forradalomig, 1640-ig számítjuk.

Wilhelm Schlegel a középkort korszakokra osztotta: eszerint hősi, lovagi, egyházi és polgári korszakokat különböztethetünk meg a művelődéstörténetben.

Más megközelítésben a középkor művészete a XII. század román stíluskorszakában és a XIII. századi gótika stíluskorszakában összegződik.

Az időrend azonban csak részben jellemző, mert a felsorolt korszakok egymás mellett élnek. Az ország és a nyelv is csak részben jellemző, a középkor művészete nemzetközi jelleget mutat. (PL. a latin nyelv általános használata és a teológiai világkép, illetve a theogonikus gondolkodásmód.)


Nézzük először a schlegeli felosztást, amely nagyjából az időrendnek is megfelel!

 

 

 

 

 


I. a középkor ún. hősi irodalma

Az eszmény a bátorság, az erő, a vendégszeretet; a tettek indítéka a dicsőségvágy, a harci kedv és a bosszú. E magatartás eredményei az ún. HŐSMONDÁK.

(A hősmondákat nem írták le, csak dalolták vagy mesélték. Maga a monda még nem irodalom, csak alapanyag, lehetőség arra, hogy később irodalommá váljon. Kérdés, hogy milyen utat jártak be a mondák, mire írott anyaggá formálódtak.)

GERMÁN HŐSMONDÁK: a népdalok alapján keletkezett költői feldolgozások a XII-XIII. században a Nibelung-ének és az Edda-dalok

NÉMET töredék: a Hildebrand-töredék (800 körül)

ÍR mondakör az ún. ulsteri mondakör (XIII.sz.), melynek főszereplője Oisin, azaz Osszián (ez az alapja a későbbi (1760) nagy hamisítványnak, Macpherson Osszián-eposzainak, melyben a "kelta bárdot" szólaltatja meg a szerző, és eredeti, XIII. századi alkotásnak hazudja művét. (Osszián borongós elégikus hangulatai erősen hatottak pl. Arany Jánosra is, lásd a balladákat, és az Ősszel c. lírai költeményt)

 


Walesi mondakör az ARTUS mondakör (Artur király és a Kerekasztal lovagjai)

(Az angol-normann Geoffrey of Monmouth latin krónikája őrizte meg, és a francia fordítások hatottak az irodalomra.)

A viking kor mondáit az ún. SAGÁK őrizték meg (prózai elbeszélések, hazájuk Izland). Virágkoruk a XIII-XIV. század.

(Néhány saga: Egil-saga; Heims-kringla; Grettirsaga; Völsungasaga -- ez utóbbi a Nibelung-mondát dolgozza fel saga formában, és majd Wagner forrása lesz.)

A finnek népeposza a KALEVALA (XII. sz.)
(Elias Lönnrot -1802-1882- gyűjti össze a szájhagyomány által megőrzött töredékeket, és egységesíti.)
Észt dalok őrzik az észtek mondáit: KALEVIPOEG

 


II. EGYHÁZI IRODALOM (kb. 650-től 1100-ig)

 

A nemzetek nyelve és irodalma (angol, francia, olasz, német, spanyol) születőben van, az irodalmi nyelv a latin. Az irodalom (tudomány és történetírás) megőrzői a kódexek, sokszorosítói a szerzetesi kolostorok.

A X. században a franciaországi Cluny kolostorból meginduló vallásos mozgalom az egész nyugati kereszténység arculatát megváltoztatja (aszkétizmus). A keresztény mítosz középpontjába a sátán léte és a haláltudat kerül. Ennek eredménye "a világ megvetése --- contemptus mundi". A cisztercita szerzetesek ebben a gondolatkörben tevékenykednek, pl. Clairvaux-i Szent Bernát (1090-1153), aki megteremti a személyes élmény áhitatát és a Mária-tisztelet kultuszát, illetve szellemi atyja a keresztes hadjáratoknak.

 

Az egyházi korszak filozófiai alaptételeit a SKOLASZTIKA és a MISZTIKA tartalmazza. (A filozófia ebben a korban a "teológia szolgálóleánya".) (A skolasztika és a misztika gondolatrendszerének nagy összegzője Dante !)

 

Az egyházi korszak filozófiájának első egysége az ún. patrisztika (I-től a VIII. századig). Forrása: Újszövetségi Iratok kánonjai; regula fidei -- "a hit szabálya"--- ezzel szűrik ki az eretnekeket;;; a 3. század keresztényüldözései után Nagy Konstantin császár által összehívott niceai zsinat (325-ben); (((Áriusz, alexandriai presbiter tanításait kell például cáfolnia ((szerinte a Fiúisten, azaz a Logosz nem egylényegű (homousziosz) az Atyával,hanem maga is teremtmény))) ((Később majd Madáchnál Homouszion (Egylényegű) és Homoiusziun (Hasonló lényegű) szavakkal találkozunk.

A patrisztika aranykorában működnek a nagy görög egyházatyák (Nagy Szent Vazul; Aranyszájú Szent János) és a latin atyák ( Szent Ambrus; a Bibliát latinra fordító Szent Jeromos; és a "Nyugat tanítója", Szent Ágoston). Ekkoriban kezdődik a Szentírás értelmezése (interpretáció) és a dogmatika rendszerbe foglalása.

 

Szent Ágoston (Augustinus) (354-430) legfontosabb művei: A szabad akaratról; A keresztény tanításról; Vallomások (400 körül); A szentháromságról; Az isten városa.

(Ágoston átvette Cicerónak azt a gondolatát, hogy a filozófia legfőbb feladata a boldogság kersése, és a boldogságot Isten "élvezetében" határozza meg, ami elsősorban Isten megismerését jelenti. Nagy problémát okoz számára a rossz fogalma, ezt az ember szabad akaratával, azaz a szabad választással magyarázza.)

 

 

Az egyházi korszak második filozófiai egysége a skolasztika ((a latin "iskola" szóból származik)) (IX-XIV. század). A skolasztika első korszaka Nagy Károly uralkodásához köthető (800-814) pl. Canterbury Szent Anzelm; Abélard; Petrus Lombardus.

 

A második korszakba beépül az arisztotelészi hagyomány. Ez a skolasztika virágkora. Középpontjában két vita áll: az univerzália-vita és az ontológiai istenérvek. Képviselői: Albertus Magnus;

 

 

 

Aquinói Szent Tamás (tomizmus; ún. Summa-irodalom a Summa Theologica nyomán, melynek felépítése:


A híres ÖT ISTENBIZONYÍTÉK:

 

1.   az első mozgató

2.   az első hatóok

3.   az első szükségszerűség

4.   az első lét-ok; jóság-ok; tökéletesség-ok

5.   a végső cél

 

 

A MISZTIKA a német misztikában éri el csúcspontját:

Echart mesternél (1260-1327); kezdettől fogva összefügg a neoplatonizmussal és a gnoszticizmussal.

Lényege tágabb értelemben: az érzéki észlelés kikapcsolása helyett benső megvilágosodással eljutni Istenhez (a misztérium papjai szimbólumokban és allegóriákban fejezik ki tanaikat, így a beavatatlanok nem érthetik őket).

Szűkebb értelemben a misztika: a kultikus cselekedeteket jelenti, az ezáltal való érintkezést Istennel.

Vagyis: a szent étkezések; az "isteni vőlegény", az izgató és bódító eszközök, a meditáció vezethet az extázishoz, az érintkezéshez Istennel.

Nem az ember cselekszik tehát, hanem Isten az emberben és az ember által, ha ez megvilágosodik az ember számára.

A skolasztika alkotója Pierre Abélard (1079-1142), aki Héloise szerencsétlen szerelmeseként él a köztudatban. Műve: "Kalamitásainak története".

 

Legendák:(olvasandó dolgok) Hétalvók; Szent György legendája; Szent Kristóf legendája; Barlaám és Jozafát története (Jozafát története tulajdonképpen Buddha legendájának metamorfózisa)


A Mária-legendák (és a Mária-kultusz) (1100-tól, Szent Bernát fellépésétől erősödik fel.)


Szentek legendái: Árpádházi Szent Erzsébet legendája;
Assisi Szent Ferenc (1181-1226) legendája;


A legendák nagy összefoglalója Jacobus a Voragine (1230-
1298), az utókor Legenda Aureának nevezte el gyűjteményét.

 

A legendákkal rokon műfaj a PÉLDÁZAT (erkölcsi tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, anekdotikus történet) Pl. Barlaám és Jozafát története

Legfontosabb példázatgyűjtemény a Gesta Romanorum (XIV.sz.)

Himnuszok: pl. Jacopone da Todi (1230-1306) ("Isten bolondja") műve a Himnusz a fájdalmas Anyáról (Stabat Mater)


Szent Ferenc (1181-1226): Naphimnusz
(Az antik lírához képest a himnuszköltészet:
az antik individuális --- a himnusz inkább közösségi
az antik időmértékes --- a himnusz hangsúlyos, rímes
az antik tárgya a személyiség --- a himnusz tárgya leginkább Szűz Mária vagy más szent)

 




A lovag -- gáncs nélküli (a becsülete fontosabb, mint az élete)

 


A lovagi kultúra főúri udvarokban nőtt ki, legfőbb követelmény az udvariasság.


EPIKA:

a vitézi énekek (nem olvasásra készültek, az egyház által üldözött dalnokok, kobzosok, csepűrágók, csavargók ún. jongleur-ök énekelték őket igen profán hangnemben várakban, vásárokon, búcsújáróhelyeken.)

Az egyház által megbecsült előkelő lovag-énekesek, a trouvere-ek csak a szentek legendáit, és a kevésbé profán vitézi énekeket énekelték.

Az első vitézi ének-gyűjtemény a Chanson de Roland (Roland-ének), a franciák nemzeti eposza (Nagy Károly 778-as spanyol hadjáratáról szól áttételesen -- a sőhős, Roland ugyanis a pogány szaracénok ellen vívja harcát.)

 

A spanyol vitézi énekek gyűjteménye Romanzero (Cid-románcok) (A románc 8 szótagú, négysoros, asszonáncos versszakokból álló lírai hangú elbeszélő költemény.)


A lovagi eposz könyvek alapján készült olvasásra, vagy felolvasásra.

Antik tárgyú lovagi eposz, melyet alexandrinokban írtak (az alexandrin 12 szótagos párrímes költemény) : Nagy Sándorról szól; (Alberic de Besancon műve XI. század)

egy másik antik tárgyú lovagi eposz a trójai háború történetét beszéli el, egy harmadik pedig az Aeneist alakítja át (Heinrich von Veldeke --1140-1200)

 

Geoffrey of Monmouth latin nyelvű krónikája a Historia regum Britanniae nyomán terjed el a kelta mondakör
(Artur és a Kerekasztal lovagjai, Merlin és a többiek)

Ezzel rokon mondák a Tristan és a Grál-legenda, a belőlük készült művek: Wolfram von Eschenbach (1170-1220) a Grál-monda német változatát adja a Parszifálban.

Gottfried fon Strassburg 1200 körül a Tristan-mondát dolgozza fel németül.
Sir Thomas Malory (1400-1471) az Artur mondakört dolgozza fel regényében angolul


Úgynevezett lovagi népeposz a Nibelung épnek (1200 körül)

 


A lovagi LÍRA (trubadúrlíra) alapja a lovagok szerelemtana, amely az udvari szerelem kötelező szabályaihoz igazodik:


1. Nő-kultusz jellemzi (a nő magasabbrendű lény,
ideál, akibe kötelező
szerelmesnek lenni)
2. A Hölgy, akihez a trubadúr szól, csak férjes asszony lehet (házasság és szerelem nem egyeztethető össze)
3. A lovag szolgálatot tesz a Hölgynek, amikor udvarol neki, a költészet tehát nem irodalom, hanem szerelmi szolgálat

4. A szerelem a legmagasabb erkölcsi érték, minden lovagi tett gyökere (a szerelmes nagylelkű és bátor, nem eshet folt a becsületén)

5. A Hölgy nem elérhetetlen, de nehezen érhető el.