Két, esetenként
három szöveg (pl. szépirodalmi mű, műrészlet) adott szempontú
összehasonlítása. A feladat megjelöli a szövegek összehasonlító elemzésének,
értelmezésének kiemelt szempontját, pl. a tematikus, a poétikai, stílusbeli
összevetést. A feladat lényeges eleme az irodalmi szövegek
egymásrautaltságának hangsúlyozása, az intertextualitás, evokáció különböző példái
révén. (Az összehasonlítandó szövegek között megjelenhet a mindenkori
kortárs irodalom.) A feladat megjelölhet egy konkrét beszédhelyzetet,
kommunikációs szituációt is. Ebben az esetben a feladat része, hogy a vizsgázó
elemzésében vegye figyelembe a megjelölt helyzetet.
PÉLDÁK
Képzelje el, hogy a diákok által gyűjtött képekből és szövegekből
kiállítás készül az iskolában Szerelem a reneszánsztól a 20. századig
címmel.
A kiállítás megnyitóján felolvasandó írásműben hasonlítsa
össze Balassi Bálint Hogy Júliára talála, így köszöne néki és Ady Endre Héja-nász
az avaron című költeményét. Az összehasonlításban összpontosítson arra,
milyen poétikai eszköztárral milyen szerelemfelfogást tükröz a két költemény! (Írása ne haladja meg a 4 oldal
terjedelmet.)
• • •
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem; Vörösmarty Mihály: Ábránd; Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja.
Képzelje el, hogy e három mű egymás után szerepel egy antológiában.
Összehasonlító elemzésében fejtse ki, mi a közös és mi a különböző e három
versben, s mi indokolhatja együttes megjelentetésüket. Írásának adjon találó,
kifejező címet. (Írása ne haladja meg a 4 oldal terjedelmet.)
|
Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. (1803) |
Vörösmarty Mihály Ábránd Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden
gondolatját, S képzelmim édes
tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld
lombozatját, Eltűrném villám s vész
haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott élnék földalatti
lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra visszakérném, Dicsőbb erénnyel ékesítném, S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért. (1843) |
Weöres Sándor:
A paprikajancsi szerenádja
|
1. Gyönge fuvallat a tóba zilál, fények gyöngysora lebben. Sóhajom, árva-madár-pihe, száll s elpihen édes öledben. Tárt kebelemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc. |
2. Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég, sok sebemet bekötözném. Hull a fűrészpor, sorvad a kóc: meghal érted a Jancsi bohóc. |
|
3. Tálad a rózsa, tükröd a hold, ajkadon alkonyok égnek. Víg kedvem sürü búba hajolt, téged kérlel az ének. Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, nem lesz többet a Jancsi bohóc.
|
|
Lehetséges tartalmi elemek:
- egyes szám elő személyű versbéli beszéd,
- a vershelyzetek értelmezése; a címek értelmezése;
- a rokokóról tanultak érvényesítése, a romantikáról tanultak érvényesítése;
- a szövegek zeneisége;
- motívumok, toposzok (pl. tűz, tulipánt, fa, bérc, villám)
- a szerenád műfaja;
- a Weöres versben a cirkusz, bohóc konnotáció;
- a kérlelés, az udvarlás gesztusai, esetleg ezek történetisége a három versben;
- kérdés felvetése: mennyire veszik komolyan magukat a vers alanyai?
- szerkezeti, nyelvi, stiláris
különbségek, költői konvenciók érzékelése és feltárása (pl. hangnem, modalitások)
• • •
Készítse el az alábbi alkotások összehasonlító
elemzését a szerkesztésmód és a megjelenítési eszközök figyelembe
vételével! Térjen ki a vershelyzet bemutatására, a konkrét látványelem érzelmi
és gondolati hatásokat kiváltó szerepére. (Írása ne haladja meg a 4 oldal
terjedelmet.)
Arany János: Vásárban
Gyékényes, abroncsos alföldi szekér, Honnan cipel a sors – s e három egér? Hoztál-e pirosló új búza-magot? Mezők üde lelkét: friss széna-szagot? Odakünn már, úgy-e, megért a kalász? Rét gyapja lenyírva; foly a takarás; Boglyák tetejéről egy-egy suta gém Néz szét aratóknak vidám seregén? Rég nem látta bizony vidámnak e nyájt, Minden nyara – új seb – a régire fájt: De talán most e nagy mezei jószág Áldást hoz az egyszer: szép Magyarország. Legyen is, legyen is megáldva e föld – Isten maga telke – mint rég ezelőtt, Mikor én is „markot hajtani” kezdtem, S nem sikerűlt, bárhogy s mint igyekeztem. Így – vézna, ügyetlen testi dologra – Adtam fejem a bölcs tudományokra, Barázda helyébe’ szántván sorokat, Nem kérkedem ezzel, mert azt se sokat. De, hogy a mezőt, az anyatermészet Kebelét elhagytam, sajog egy érzet, Holtig sajog itt benn, – s tüzesebben vér Láttodra, te búzás alföldi szekér. (1877) |
Szabó Lőrinc: Szénásszekér
Szénásszekér ment át az éjszaka a városon, az utcákon, fehér holdfényben – óh, hogy felfigyeltek a fülledt házsorok! Hogy nyujtóztak és sóhajtoztak a roncs körúti fák! Szénásszekér ment át a városon. Jött és továbbment: úszott, lebegett az édes szagban, amely vele jött, úszott a fényben, úszott és mesélt – nekem mesélt! Nekem hozta el a falusi holdat, tömzsi tücsköket, lompos komondort, rétet, aratók bőtorkú dalait, mezei nők barna bőrét, ekét és vödröket, cigány nyirettyűt, dünnyögő dudát, hozta magával emlékeimet, utánam hozta kormosderekú bikák szemében az erős napot, a trágyát és az egek árvizét, a záporban felfrissült dombokat, kegyetlen munkát, erőt, szigorú kitartást, – mindent utánam hozott! Visszahozott mindent, s míg áthaladt a villanyfényes, síri városon, az éjszaka körútján: szívdobogva hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végigterítve hogy lélegzik ős álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene. |
Lehetséges
tartalmi elemek:
– hasonlóság: (előzmény: fővárosba került költők); vershelyzet; konkrét látványelem (alföldi szekér / szénásszekér) előhívó szerepe; érzelmi hatáskiváltás, feledhetetlenség, megőrzés (holtig sajog, tüzesebben ver / szívdobogva hallgattam);
– különbség: hangnem, előadásmód (ritmus)
– Arany: 1877; vásár; kérdéssor (otthonosság, személyesség), az alföldre vonatkoztatások (Isten maga telke); emlékidézés, gyermekkori motívumok; vallomás; önértékelés (jelleg zetes Őszikék-gesztusok); remény (áldás); sajátos ritmikai hatás (6 / 5 tagolás); páros rím
– Szabó Lőrinc:1923, éjszakai város; látványból látomássá; alapmotívum ismétlődik; feltoluló emlékek: halmozás (tárgyi világ, környezet, emberek), astrofikusság ; ellentét a városi képekkel, minősítésekkel (fülledt, síri); modalitások (erősítés), himnikus (mitikus) zárlatig emelkedik; gyors tempó, lendület (enjambement-ok; mondatszerkesztés)
Csokonai Vitéz
Mihály: Az esküvés; Petőfi Sándor: Fa leszek, ha…; József Attila:
Klárisok
Fejtse ki, melyek a műfaj jellemzői e három, különböző
stíluskorszakban keletkezetett, de azonos tematikába tartozó dalunk esetében!
Térjen ki a szerkezeti, képalkotási sajátosságokra, zeneiségre, a jellegzetes
vagy szokatlan motívumokra! Írása ne haladja meg a 4–5 oldalnyi terjedelmet.
|
Csokonai
Vitéz Mihály: Az esküvés Esküszöm, szép
LILLA! hidd el, Hogy miolta
kellemiddel Megkötöztél engemet: Már azólta
semmi Szűznek, Semmi Nyílnak,
semmi Tűznek Nem nyitom meg szívemet. Esküszöm; s e
szent hitemnek, Mellyet adtam
Édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is
reménykedéssel, Hogy viszonti
esküvéssel Kösd le szíved, Angyalom! Esküszöm hószín
kezedre, Rózsa-szádra,
tűz-szemedre, Hogy te léssz csak kedvesem. Esküszöm, hogy
míg csak élek, Más szerelmet
nem cserélek; Vagy LILIM, vagy – Senki sem. Petőfi Sándor: Fa leszek,
ha…
Fa leszek, ha
fának vagy virága, Ha harmat vagy:
én virág leszek. Harmat leszek,
ha te napsugár vagy… Csak hogy
lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te
vagy a mennyország: Akkor én
csillaggá változom. Ha, leányka, te
vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én
elkárhozom. |
József Attila: Klárisok
Klárisok a nyakadon, békafejek a tavon. Báránygané, Bárányganéj a havon. Rózsa a holdudvaron, Aranyöv derekadon. Kenderkötél, Kenderkötél nyakamon. Szoknyás lábad mozgása Harangnyelvek ingása Folyóvízben két jegenye hajlása. Szoknyás lábad mozgása Harangnyelvek kongása, Folyóvízben néma lombok hullása. |
Lehetséges
tartalmi elemek:
Juhász Gyula: Remeteség;
Tóth Árpád: Meddő órán; József Attila: Reménytelenül
Milyen élet- és léthelyzetet, költői magatartásformákat tükröznek
a hasonló életérzések a három alkotásban? (Írása ne haladja meg a 4 oldal terjedelmet!)
|
Juhász
Gyula: Remeteség A szakolcai
dombokon Fiatal voltam
egykoron. Oly édes volt a
bánatom, Hogy dallá
csordult ajkamon. Olyan egyedül
éltem én, Hogy egész
világ volt enyém, Egész világ
szép temető És benne álom,
mese, nő. Ha jött a téli
alkonyat S elmosta mind
a dombokat, Úgy borult
árvasága rám, Mint remetére a
magány. Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a
könnyem. Hagyom. Viaszos vászon
az asztalomon, Faricskálok
lomhán egy dalon, Vézna,
szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok
a föld kerekén. |
József Attila: Reménytelenül
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. |
Lehetséges
tartalmi elemek:
Látszólag hasonló: magányélmény; zárt
kompozíciók, érzelmi-hangulati egység.
Juhász Gyula: 1934, egyedi élethelyzet
felidézése (helyszín, táj, évszak); ismert tematikája itt témahálóként: bánat,
egyedüllét, árvaság, magány; ismert gesztus: emlékezés (eltávolítás), oldás:
dallá; paradoxonok; költészet-minősítés; népdalszerűség (zenévé oldás), felező
8-as, páros rímmel.
Tóth Árpád: 1913, önszemlélő magatartás;
adott helyzet és viselkedési forma jelzésszerűen (hiányos mondatok), majd
fizikai, alkati (passzivitás) és költészeti (dal, lomhán, faricskál –
formaművész költőtípus) önminősítés.
Juhász és Tóth: nyugatos közhely, költőszerep
és személyes sors együtthatása; egyéni helyzetek, hangulatköltészet, portré.
József Attila: 1933, általános emberi léthelyzet -meghatározás,
nem konkrét térbeli vonatkozásban (sík, semmi, kozmikusság); fenyegetettség,
kietlenség.