EMELT SZINT

A szövegalkotási feladatsor három, különböző témáról adott szempontú és műfajú önálló szöveg alkotását tartalmazza. Mindhárom feladat adott terjedelmű kifejtést vár el. A három szövegalkotási feladat eltérő pontértékű, az összesen szerezhető 60 pont megoszlását a feladatok eltérő nehézsége indokolja. A feladatok bármelyike lehet szövegbázisú (pl. irodalmi művet közlő, az esszé, a kifejtés, értékelő érvelés alapjául szolgáló rövid felvezető idézetet tartalmazó) vagy szövegbázis nélküli. A vizsgára választott konkrét szövegek általában nem képezik a tananyag részét. Az emelt szint szövegalkotási feladatainak lényeges eleme az önálló problémakifejtés, a személyes olvasottság, tájékozottság kreatív alkalmazásával párhuzamosan az összpontosítás feladatokban adott szempontokra. Ez lehetővé teszi ugyanis, hogy a vizsgázó az adott terjedelemben a feladathoz tartozó lényeges tartalmi elemeket koherens kifejtéssé formálja. A három feladat ugyanakkor eltérő képességeket is vizsgál: míg az egy szöveg értelmezése és a reflektálás az önálló, meggyőző és árnyalt, esetenként kritikai véleményformálásét, a gyakorlati írásbeliség a mindennapi élet és a tanulás különböző műfaji normáinak alkalmazása mellett az életszerű helyzete megoldását, az írásbeli kapcsolatteremtés képességét is megkívánja. Mindhárom feladat megoldásának fontos része a vizsgázó meglévő háttértudásának alkalmazása.

Egy szöveg értelmezése	Reflektálás egy jelenségre, korjelenségre	Gyakorlati írásbeliség
25 pont	20 pont	15 pont

Egy szöveg értelmezése

E feladat egy adott mű vagy irodalmi, kulturális, esztétikai, bölcseleti, etikai kérdés értelmezése, értékelése adott terjedelemben. (Elérhető pontszám maximum 25 pont.) A feladat lényeges eleme az adott szöveg értelmezésére irányuló tematikus, motivikus, műfaji, poétikai vagy stílustörténeti szempont. A vizsgázónak az adott szempont figyelembe vételével, arra összpontosítva kell kifejtenie értelmezését.

PÉLDÁK

Mutassa be Szapphó költeményét mint a himnusz műfajteremtő alkotását! Utaljon a műfaj történetének alakulására is! (Írása ne haladja meg a kb. másfél oldalnyi terjedelmet!)

Szapphó: Aphroditéhez

Tarka trónodról, ravasz istenasszony,

mért küldesz nékem, szerelemkirálynő,

bút és bajt mindég, te örök leánya

fényes egeknek?

Mért nem jössz inkább, ahogy egyszer jöttél,

hallattad kérő szavamat, kiléptél

kedvemért apád aranyos házából

és befogattad

cifra hintódat; lebegő galambok

vonták azt fürgén a sötétbe-süllyedt

föld felé; szárnyuk sebesen csapdosva

vert a nagy égben,

s már itt is voltak; te pedig, te boldog,

istenarcodon mosoly ült, és nyájas

szóval kérdeztél, mi bajom van és mért

hívlak az égből

és mi volna megkeserült szivemnek

kívánt orvossága? „Ki bántott, Sapphó?

kit küldjek kemény szerelem szavával

téged ölelni?

Ha eddig került, ezután majd üldöz;

hogyha semmit nem fogadott el, eztán

ő ad már, s ha nem szeretett, szeret majd,

bár ne akarjad.”

Jer most is hozzám, a nehéz gondokból

oldd föl szívemet, s amiért eped, ne

sajnáld teljesíteni; légy harcomban

drága szövetség.

(Kr. e. 630 k.- 6. sz. első negyede) Babits Mihály fordítása

Lehetséges tartalmi elemek:

– Szapphó alkotása: az Istenhez fordulás gesztusára épül;

– szerkezete: A (segélykérés); B (példa, hivatkozás egy korábbi segítségadásra); A (a segélykérés megismétlése);

– idősíkok (jelen / múlt / jövőre vonatkoztatás); kettős nézőpont (ima, magasztalás / vallomás, őszinteség); szapphói strófa;

– az ABA szerkezet (könyörgés / indoklás / könyörgés) ősi forma (varázsszövegek, imák);

– a későbbi himnuszköltészet is sokáig megtartja ezt a tematikus és szerkezeti sajátosságot (l. ókeresztény és középkori himnuszköltészet; nemzeti himnuszok); de a műfaj már a reneszánsztól túl is nő a liturgiai felhasználhatóság körén (gondolati költészet; a romantikus költőktől: szabad tárgy- és formaválasztás jellemző /l. pl. panteista / szerelmi tárgyú himnuszok; Novalis prózaverse);

– máig létező műfaj (kitágított műfaji keretekkel – tárgya: bárminek a dicsérete; inkább meghatározó: magasztos hangnem, hangvétel: himnikusság, ünnepélyesség).

25 pont

• • •

Miként értelmezi a költői mesterséghez való viszonyt, a költő létállapotát Rónay György: A mesterdalnok lázadása című művében? Elemzésében a címben jelzett művészi-emberi szituációból, problémából induljon ki! (Írása ne haladja meg a másfél oldal terjedelmet!)

Rónay György: A mesterdalnok lázadása

Tudok minden szabályt. Tudok minden kivételt.

Megrágtam minden ízt. Elég volt. Kiköpöm az ételt.

Zabáltam a szépet, s rángott a gyomrom undorában.

Habzsoltam rá rútat, s azt is kiokádtam.

Hajlékony hangon énekeltem, és öklendeztem utána.

Nem akadt jótét lélek, hogy egy marék trágyát vágjon a pofámba.

Földhözcsapnám a lantomat, beletaposnám a sárba.

Hiába. Vállamra nőtt. Mint madárnak a szárnya.

(1962)

Lehetséges tartalmi elemek:

– a címben jelezett mesterdalnok a költői mesterséget tökéletesen birtokló művész jelképe;

– Rónay György önirónikus utalása arra a kivételes poétikai-poézisbeli tudásra, mely saját líráját is meghatározza;

– az 1-3. vsz. a vállalt költői szerepek, magatartásformák negatív minősítése és elvetése;

– az 1. vsz. a tézis (tudok mindent), a 2-3. vsz. az állítás részletezése és igazolása;

– az önmagával szembeni undort és eltökélt lázadást a vulgáris kifejezések, a költészet és a táplálkozási folyamatok összekapcsolása jelzik;

– az 1–3. vsz. idézi József Attila Könnyű, fehér ruhában című költeményének felütését;

– a 4. vsz. két alapvető képre épül: a lant a költészet jelképe, a madár és szárny hasonlat pedig a költő és költészet elválaszthatatlanságát érzékelteti;

– az utolsó strófában a feltételes módú állítmány a szándékot mutatja, az erre felelő kijelentő mód pedig a lázadás lehetetlenségét.

***

„több s kevesebb, mint művészet”

Orbán Ottó versének értelmezésével fejtse ki, mit jelent, jelenthet a modern költő számára a népdal! (Írása ne haladja meg a másfél oldal terjedelmet.)

Orbán Ottó: A magyar népdalhoz

Most, mikor sok senki mellén

ki vagy tűzve, mint a jelvény,

nekem maradj, aki voltál,

nem babona, nem is oltár,

de maga a láthatatlan,

ahogy látlak száz alakban,

véletlennel habart végzet,

több s kevesebb, mint művészet,

dallamív, mely melizmáit

hajlítgatva szinte világít –

mintha öreg paraszt lenne,

maga az idő sóhajt benne:

katonának vitt legények,

ingben elföldelt szegények

nézik a csillagos eget,

sírtak alatta eleget.

Sírnék én is, de dühömben,

hogy ott rohadunk a régi körben,

s föltámadnak a holt rögeszmék –

láthatom újra a közös ügy vesztét.

Szellemem ép, testem romban.

Téged hívlak nagy bajomban,

dudorászlak, hogy segíts meg,

a rontástól szabadíts meg:

gyűlöljek csak aljas elvet,

ne a földet, ne a nyelvet,

nézhessek rád, mint a napra,

melyen nem üt ki lepra.

Kit Kőműves Kelemenné

vére bűvölt elevenné,

elevenné és szilárddá,

mítoszi, kerek világgá,

benned minden, amilyen volt,

fény sikálta kád a mennybolt,

teli sötét szenvedéssel,

melynek csöppje sem enyész el,

s nincs múlt, jelen, sem jövendő

csak egy vastag gyapjúkendő,

annak bolyhos melegében

ringok a világ ölében.

Lehetséges tartalmi elemek:

– már az óda műfaját idéző hagyományos címadás jelzi a lírai én viszonyát tárgyához;

– a felütés a folklórtól mint divatjelenségtől való elhatárolódás;

– a népdal a lírai én számára a jungi értelemben vett mítosz: archetipikus emberi magatartásformák kifejezője és összegzője;

– a folklór az időtlen s ezáltal a mai ember számára is átélhető érzelmek hordozója;

– a népdal jelenti azt az éltető közeget, amely ihletője ma is a költészetnek.

***

Ajánlja az idézett Ady művet egy, a magyar irodalom alkotásait bemutató európai antológiába. Ajánlását indokolja a műben megjelenített istenélmény, a vershelyzet, a szerkezet, a hangnemi sajátosságok értelmező bemutatásával!

Ady Endre: A Sion-hegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,

Tépetten, fázva fújt, szaladt

Az én Uram, a rég feledett,

Nyirkos, vak, őszi hajnalon,

Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,

Piros betükkel foltozott,

Bús és kopott volt az öreg Úr,

Paskolta, verte a ködöt,

Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben

És rongyolt lelkemben a Hit

S eszemben a régi ifjuság:

Éreztem az Isten-szagot

S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján

S lángoltak, égtek a kövek.

Harangozott és simogatott,

Bekönnyezte az arcomat,

Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam

S jajgatva törtem az eszem:

„Hogy hívnak téged, szép öreg Úr,

Kihez mondottam sok imát?

Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”

„Halottan visszajöttem hozzád

Én, az életben kárhozott.

Csak tudnék egy gyermeki imát.”

Ő nézett reám szomorún

S harangozott, harangozott.

„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”

Ő várt, várt s aztán fölszaladt.

Minden lépése zsoltár-ütem:

Halotti zsoltár. S én ülök

Sírván a Sion-hegy alatt.

(1908)

25 pont

Lehetséges tartalmi elemek:

– a felnőtt (kétkedő, hitetlen) ember istenkeresése; középpontjában az Istennel való találkozás lehetetlensége;

– ellentmondásos istenkép; ambivalencia;

– érkezés és távozás, megtérés és eltávolodás kettőssége;

– a gyermeki hit elemeivel fölruházott furcsa „figura” a felnőtt lélekben rejtőző Isten utáni vágyat, tulajdonképpen a megkérdőjelezhetetlen bizonyosság vágyát szimbolizálja;

– a Sion-hegy többjelentésű jelkép;

– a gyermekkor és a felnőtt ellentéte; a gyermekkori szemlélet megidézése;

– balladaszerű történések;

– idősíkok;

– játékos, groteszk és elégikus modalitás.

***

Átirat egy klasszikus életműre

A fenti szempont követésével, az adott, kb. 1,5 oldalnyi terjedelemben értelmezze Kovács András Ferenc: József Attila haja lángol! (Mellékes dal) című alkotását.

Kovács András Ferenc:

József Attila haja lángol!

Mellékes dal

Visz a vonat: gyorsvonatélet.

Átszállóhely: sorsom, a lélek…

Átszáll rajtam: elmegy halálnak.

Talán ma még meg is találnak.

Talán kihűl a mozdony könnye,

De mintha hozzád könyörögne…

Jól jönne most: bocsánat, pár szó…

Mi csattog ott: Kocsárd vagy Szárszó?

Hűséges önzést árván tűrtem:

Hajam loboghat márvány űrben…

Lángol szemembe hulló tincsem:

Visz a vonat. Hozzád visz, kincsem.

Sebhed a világ: égess, perzselj!

A vers befogad, mint a persely –

Mert nem kell.

Mily sajnálatos…

Mint kétség megfeszült reményben:

Én állok minden fülke-fényben…

És égten

Élek… hallgatok.

Lehetséges tartalmi elemek:

- a vers az Óda Mellékdalának első félmondatát folytatja, a Mellékes dal alcím szintén erre a József Attila-i alcímre utal.

- az utolsó versszak ezzel szemben az Eszmélet és az (Ime, hát megleltem hazámat…) idézi meg. A Szárszó városnév a költő halálának képét rendeli a verskezdet vonat szavához. Az utalások legtöbbje ugyanakkor torzított: Sebed a világ helyett Sebhed a világ, a Talán még ma meg is talállak helyett találnak.

- Kovács András Ferenc tehát úgy hozza létre saját versét a József Attila-szövegek töredékeiből, hogy azok identitását nem tiszteli, új jelentést kapnak. A szöveg bekapcsolja az értelmezésbe a költő halálát is, ez a szempont átértelmezi a versek jelentését is. A föld befogad változata: A vers befogad utal arra az intertextuális eljárásra, amely tiszteletlenül írja tovább a költői hagyomány klasszikus darabjait, miközben a költő életére vonatkozó tudásunkat (Szárszói vonatbaleset) a vers integrált részeként mutatja be, feloldja élet és mű határvonalát.

***

Vissza!