Az anyanyelv szerepe az ember életében, a társadalomban és a kommunikációban

 

A NYELV:

 

társadalmi érvényű objektív valóság. Objektivitásában állandó, szubjektivitásában változó rendszer. Jelek, jelszerű elemek rendszerhálózata alkotja. Gondolataink és érzelmeink kifejezésének és közlésének eszköze. Lehetőség a megnyilatkozásra. Az emberi emlékezet (tudás) tárháza, a kommunikáció egyik formája. A nyelv tehát lehetőség, a beszéd (és az írás) maga a megnyilatkozás. (Az írás a beszéd másféle jelrendszerré alakítása.) A beszéd artikulált emberi hangokkal megvalósuló rendszerhálózat. Az írás írásjelekké alakított verbális kommunikáció vagy közlés. (A kommunikáció ugyanis szándékos és kölcsönös jelhasználat két vagy több ember(csoport) között annak érdekében, hogy kapcsolatot teremtsenek, tartsanak fenn, szüneteltessenek, illetve szakítsanak meg. A kommunikáció tehát közlésfolyamat.)

 

AZ ANYANYELV: az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában - rendszerint elsőként - tanul meg (anyjától). Az ember általában legjobban az anyanyelvén be­szél. Az anyanyelv a nemzethez, a családhoz, a legszorosabb emberi közösséghez tartozás kommunikációs alapja.

 

A NEMZETI NYELV: történelmileg kialakult tartós emberi közösség közös nyelve (közös eredet, közös hagyományok).

A nyelv - az anyanyelv - az alapja az egyes ember beszédtevékenységé­nek. Attól kezdve, hogy megtanulunk beszélni, életünk végéig a nyelv segítségé­vel adjuk táraink tudtára különféle mondanivalónkat - kommunikálunk élőszó­ban vagy írásban.

A nyelvtudás abban áll, hogy kellő nagyságú szókészlet birtokában képesek vagyunk a nyelv szabályrendszerének árnyalt alkalmazására. Az idegen nyelv ta­nulásakor az anyanyelv az alapnyelv.

 

A NYELV (vázlatosan kifejtve))

- a beszéd alapja

- eszközkészlet: a kommunikációt szolgáló jel- és szabályrendszer

- hagyományos - passzív

- független az egyéntől

-         társadalmi jelenség, a társadalom (nemzet) alkotása: kollektív alkotás

 

A BESZÉD

- a nyelv alkalmazása - eszközhasználat

- aktuális - aktív

- függ az egyéntől

- a nyelv használata: mindig egyéni

A beszéd képessége és a tagolt nyelv minden embercsoport jellemző sajátos­sága. Eddig még nem találtak olyan népcsoportot, amelynek ne lett volna nyelve. A nyelv minden ismert népnél a kifejezés és az egymással való kölcsönös érint­kezés eszköze.

 

A NYELVI KOMMUNIKÁCIÓ - közlésfolyamat - a nyelvi jelrendszernek az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása (információátvitel, infor­mációcsere).

A nyelvi kommunikáció valójában választások és döntések sorozata, közlés­folyamat. A közlésfolyamat alapvetően társas tevékenység.

 

A közlésfolyamat tényezői:

- a beszélő (közlő, jeladó) és a hallgató (címzett, jelvevő), akik egymással köl­csönhatásban állnak;

- a kapcsolattartásnak valamilyen közege, csatornája (a hanghullámokat közvetítő levegő, a telefonvonal, a nyomtatott könyv stb.);

-         a megértéshez szükség van a kódra, a mindkét fél által ismert nyelvre (egyéb, ún. metakommunikációs jelrendszerek is közrejátszhatnak: kézmozdulat, arcjáték…);

- a beszédhelyzet, a beszélők között kialakult pillanatnyi viszonyt befolyáso­ló tényező;

- a közlemény, az üzenet (részben vagy egészében közös ismeretekre van szükség);

-         az üzenet valamilyen vonatkozásában mindig a körülöttünk lévő valósághoz kapcsolódik.

-          

                                                                   Az üzenet kommunikációs funkciói:                                                                   Mondatfajta:

                                                                   kifejezés - érzelem; akarat   felkiáltás; óhajtás

                                                                   tájékoztatás - közlés: gondolat; akarat kijelentés

                                                                   érdeklődés, tájékozódás      kérdés

                                                                   felhívás: a hallgató befolyásolására is törekszik a beszélő                                                      felszólítás

                                                                 kapcsolatfenntartó     

                                                                 értelmező v. metanyelvi (maga a nyelvtan)      

                                                                 esztétikai v. poétikai (pl. a szépirodalom esetében)

                                                                

Kommunikáció csak akkor jön létre, ha a kommunikáció tényezői közül egy sem hiányzik.

A jó kommunikációs készség és a helyes, igényes anyanyelvhasználat tulaj­donképpen a társadalmi érvényesülés alapja.