Argumentum

(lat.)

Érv, bizonyíték. Az ügy (causa) adottságaiból ésszerűen következő gondolat. Szokták formális szempontok alapján (ratiocinacio) és tartalmi szempontok alapján csoportosítani. Fajtái: argumentum ad crumenam, argumentum ad hominem, argumentum ad oculos, argumentum ad personam, argumentum ad rem, argumentum ad verecundiam, argumentum ad veritatem, argumentum a fortiori, argumentum a silencio, argumentum baculinum, argumentum in contrario.

Ratiocináció

(lat.) 'okoskodás'

1. Kétségbevonhatatlan megállapítással történő érvelés; a formálisan (nem tartalmi jegyek alapján) rendszerezett érvek alkalmazása. Annak érdekében, hogy a szónokoknak ne kelljen minden ügy kapcsán keresgélni a különböző érveket, az ókori retorika elméletírói összeállították az érvek forrásait, az ún toposzokat (gör. topoi, lat. loci). Egyfajta rendszerezésben a fő érvek két csoportja: argumentum ad personam, argumentum ad rem. (ld. még argumentum). 2. Közvetett erősítés, a retorikában az amplifikáció egyik fajtája. A szónok a tárgy kísérő körülményeit felnagyítja, ezáltal hat a hallgatóságra. Pl. Egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint mikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség).

Argumentum ad personam

Személyre szabott érv. Pl:

Akár a belső csend fenntartása, kár külellenség elleni védelem forogjon szóban, akár a státus szükségei jőjenek kérdésbe: mindenik esetben csak vagyonos nép segíthet. Következőleg vagyonos néptől a monarchiának félni nem kell. Kettő van, amitől ő retteghet: vagyontalan nép, és oligarchia. Amaz csendrontásra hajlandó, mert állapota kínosan nyugtalanító, vesztenivalója pedig nincs. Emez hatalmas és büszke; s igazgatni akarván, a monarchia jogait örömest magára ruházná által. XVI. Lajos királyi székét Párizs vagyontalan népe dönté fel: Napoleon császári hatalmát a st. germaini paloták birtokosai ásták alá. S ezeken kívül több példákat felhozni szükség-e?

(Kölcsey Ferenc: Az örökös megváltás ügyében); Hibás az érvelés, ha a személy megkülönböztetése, jogtalan, igazságtalan kiemelése vagy elmarasztalása szerepel az ügyben akár a pozitív, akár a negatív meggyőzés eszközeként. Ezt utasítja el Deák:

...nem tekintem ugyan báró Wesselényi személyét, hanem azt, hogy a szó szabadságának nemzeti jussa országunk egyik polgárának személyében megsértetett.

(Deák Ferenc: A Wesselényi személyében megsértett szólás szabadság tárgyában).

Argumentum ad rem

A tárgyra, az ügy körülményeire, tényeire épülő érvelés. Pl:

S e miatt a mi egész tudományi míveltségünk, a mi egész literatúránk hol áll? Nem hozom fel a németet, franciát vagy angolt, de maga a dán és svéd parányi literatúra is nem sokkal előbb van-e a mienknél? És miért? Azért, mert járomba vetették nyelvünket; mert eltapodták, mert csúfot csináltak azon szerencsétlenekből, kik hazafiúságtól vezéreltetvén ezen nyelv kiművelésére adták magokat.

(Kölcsey Ferenc: A magyar nyelv ügyében)