Az érvelés fajtái és módszerei

Az érveléssel az a célunk, hogy a véleményünket elfogadtassuk, a másik felet meggyőzzük saját igazunkról. Az érv olyan megállapítás, körülmény, amellyel álláspontunk igazságát bizonyítjuk.
· Háromtagú érv: tételből, bizonyítékból és a kettő közti összekötő elemből épül fel.
· Kéttagú érv: röviditett érv; akkor használjuk, ha az összekötő elem triviális, illetőleg a másik fél vagy hallgatóság biztosan ismeri.

· Magyarországon kormányzati intézkedésekkel segíteni kell a szélessávú internethasználat elterjedését. [tétel]
· Hazánkban ma még az európai átlaghoz képest alacsony a szélessávú internetezők száma, illetve sokan dial-up szolgáltatásokon keresztül érik el az információs szupersztrádát. [bizonyítás]
· Az Európai Bizottság kiemelten támogatja az Európai Unió szélessávú lefedését. [összekötés]

Az érveket aszerint is tipizálhatjuk, csoportosíthatjuk, hogy milyen logikai úton jutunk el a következtetéshez, amelyet a tételben fogalmaztunk meg.
· Meghatározásból levezetett érv: meghatározást, egzakt módon körülhatárolt definíciót használunk. Akkor jó a meghatározás, ha biztosítja a fogalom és a definíció közötti, félreértés nélküli felcserélhetőséget. A meghatározás többnyire két lényeges elemet tartalmaz: a dolog, fogalom besorolását egy fölérendelt osztályba, valamint azon eltérő jegyek megnevezését, amelyek megkülönböztetik a meghatározandó objektumot az osztály többi tagjától. A fogalmat leírhatjuk összetevői alapján, hasonlítást, szembeállítást alkalmazhatunk, példákat sorakoztathatunk fel, megközelíthetjük praktikus alapon is: mire való, mi célt szolgál, mit lehet vele kezdeni.
· Ok-okozati összefüggésből következő érv: az érvelést az okok részletes feltárásával kezdjük. Az állítást csak a végén, az okok következményeként fogalmazzuk meg. Ilyenkor meg kell bizonyosudnunk arról, hogy minden lehetséges, szóbajöhető okot számba vettünk-e. Leegyszerűsítő érveléshez vezet, ha egyetlen okkal magyarázunk valamit, ami több okra vezethető vissza. Ez helytelen. Nem szabad továbbá összekeverni a kauzális nexussal a véletlen egybeesést.
· Összehasonlításon alapuló érv: az összehasonlítás felhasználása hatásos lehet. Erre a célra hasonlatot vagy metaforát használhatunk. Az összehasonlítás helytállóságát előzetesen, alaposan végig kell gondolni. Ennek a fajta érvelésnek egy külön alfaja a "még inkább"-típusú érvelés. Ebben az esetben két alternatíváról beszélünk, amelyből az első nehezebben valósulhat meg, mint a második. Ha mégis az első, a nehezebb valósul meg, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a másodiknak még inkább meg kéne valósulnia.
· Körülményekből levezetett érv: valamilyen esemény bekövetkezéséért, valamilyen cselekvésért a körülményeket tesszük felelőssé. Ezen érvelésformánál a hangsúly a körülmények részletekbe menő leírásán van. Legtipikusabb előfordulása a bírósági védőbeszédekben van.
· Bizonyítékokból származó érv: bizonyítékul használhatunk fel igazunk bizonyítására statisztikákat, jelentéseket, tényeket, sommázatokat, kutatási eredményeket, vagy hivatkozhatunk tekintélyre.
· Valószínűségen alapuló érv: olyan megfigyelés, tapasztalat, megállapítás szükséges hozzá, amelyet a többség elfogad, igaznak gondol.
· Általános-egyes elvén nyugvó érv: valamit az általánosságra hivatkozva magyarázunk: ha mindenki úgy szokta, akkor mi is természetesnek vesszük, hogy úgy kell. Például ha minden hitelező elengedi Irak államadósságának nagy részét, akkor hazánknak is így kell tennie. Ha Pistike minden osztálytársa kap új mobiltelefont Karácsonyra, akkor Pistikének is kapnia kell.
· Ellentéten alapuló érv: Gyakran hatásosabb valamit úgy bizonyítani, hogy az ellenkezőjét cáfoljuk. Ha azt akarjuk bizonyítani, hogy okosnak lenni jó, azt megtehetjük úgyis, hogy bebizonyítjuk: butának lenni rossz.
Az érvekből érvrendszert építünk fel, amelynek meggyőzőnek kell lennie. Ezek közt vannak erősebb és gyengébb érvek.
· Fokozásos érvelés: az érvelést a gyengébbekkel kezdjük, és a legmeggyőzőbb érvet hagyjuk a végére. Ez a hatásosabb.
· Lejtéses érvelés: gyenge érveket hagyjuk a végére.
Az érvelésnek két módszere van.
· Indukció: egyestől jutunk el az általánosig - egyedi esetekből vonjuk le az általános következtetést.
· Dedukció: az általánostól jutunk el az egyesig - megfogalmazzuk az általánosítást, majd ebből vonjuk le a következtetést az egyesre vonatkozólag.
Az érvelés során fontos a cáfolat alkalmazása - a másik fél érveinek tagadása. A kulcs itt a másik fél gondolatmenetének megértése, majd érvelésének gyenge pontjainak megkeresése.