MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM

I. RÉSZLETES VIZSGAKÖVETELMÉNYEK

A) KOMPETENCIÁK

Középszint és emelt szint

1. Szövegértés

1.1. Információk feldolgozása és megítélése

Információk célirányos és kritikus használata: kiválasztás, újrarendezés a téma és az olvasási cél összefüggésében.

1.1.1. Nyomtatott és elektronikus információforrások ismerete és használata (pl. egynyelvű szótár, antológia, kézikönyv, lexikon, enciklopédia, írott és elektronikus sajtó; CD-ROM, Magyar Elektronikus Könyvtár).

1.1.2. Nyelvi-nyelvtani, irodalmi ismeretek alkalmazása nyomtatott és elektronikus információforrások szövegeinek értelmezésében, létrehozásában, összehasonlításában, megítélésében.

1.1.3. Gondolatokról, ismeretekről, véleményekről a személyes állásfoglalás kialakítása.

1.2. Irodalmi és nem irodalmi szövegek értelmezése

Különböző szövegértelmezési eljárások alkalmazása a műfajnak, az adott szempontnak megfelelően.

1.2.1. Szépirodalmi, szakmai-tudományos, publicisztikai, gyakorlati szövegek értelmezésével, összehasonlításával, értékelésével a gondolatmenet, a kifejezésmód, a műfaj, a szerkezet, a grammatikai szerveződés, a stílus jelentéshordozó szerepének felismerése, megértése és megfogalmazása.

1.2.2. Annak felismerése, megértése és bemutatása, hogyan hordozza és fejezi ki az irodalom különböző korok és emberek tapasztalatait, élményeit, gondolatait, erkölcsi megfontolásait.

1.2.3. Szövegen belüli és szövegek közötti jelentésbeli egymásra utalások felismerése, megfogalmazása.

1.2.4. Írott közlésekben, megnyilatkozásokban a cél, a kommunikatív kontextus meghatározása, a szerzői vélemények, álláspontok felismerése, rekonstruálása, a mondanivaló magvasságának, koherenciájának megítélése, értékelése.

1.2.5. Olvasmányokra való tárgyszerű, illetve a személyes érintettséget is kifejező reagálás különböző írásbeli és szóbeli közlésmódban a műfaji normák és a címzettek figyelembevételével.

2. Írásbeli szövegalkotás

Különböző témákban, különböző műfajokban széles körű olvasottságon alapuló tájékozottság és személyes vélemény megfogalmazása a műfajnak, a témának, a címzettnek megfelelő szabatossággal.

2.1. Tájékoztató, érvelő, esszé típusú szövegek létrehozása a megadott témákban (pl. a kulturális örökség; a civilizáció ellentmondásai; az élet minősége, a mindennapi életvitel döntéshelyzetei; az emberi kapcsolatok, az erkölcsi kérdések, az érzelmek; a mindenkori jelen problémahelyzetei, kérdései, válaszai; a tömegkommunikáció, az információs társadalom).

2.2. Írásbeli és szóbeli műfajok normáinak, nyelvhasználati jellemzőinek, a fogalmazás technikai lépéseinek önálló alkalmazása "az ötlettől a kidolgozásig"; ideértve az önellenőrzés és a javítás képességét.

2.3. A megnyilatkozás céljának, tárgyának megfelelő kifejtettségű és stílusú közlés, a köznyelvi norma alkalmazása, biztos helyesírás, rendezett, olvasható íráskép.

2.4. Kérdés, probléma írásbeli megvitatása, a téma több nézőpontú értékelését is magában foglaló önálló vélemény, álláspont, következtetés megfogalmazása az érvelés módszerével.

2.5. Műalkotások (pl. költészet, széppróza, színház, film, épített környezet, tárgyi világ, képzőművészet, zene) keltette hangulat, élmény, vélemény, álláspont, megítélés kifejezése.

2.6. Hivatalos írásművek (pl. hozzászólás, pályázat, levél, önéletrajz, kérvény) szerkezeti, tartalmi, nyelvi normáinak alkalmazása.

3. Beszéd, szóbeli szövegalkotás

3.1. A beszédhelyzetnek, a műfajnak és a témának megfelelő nyelvi norma követésével lényegre törő, világos felépítésű, önállóan kifejtett közlés.

3.2. A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedésbeli kritériumainak, zenei eszközeinek - artikuláció, beszédtempó, hangerő, hangsúly, hanglejtés, szünet - alkalmazása élőbeszédben, felolvasásban, memoriter szöveghű előadásában, adott témáról szóló szóbeli előadásban.

4. Fogalomhasználat

4.1. Szövegértelmezés, olvasmányélmény, személyes állásfoglalás fogalmilag helytálló bemutatása, előadása.

4.2. Erkölcsi, esztétikai, poétikai, retorikai, stilisztikai fogalmak beszédhelyzetnek, témának megfelelő önálló alkalmazása.

4.3. Fogalmak összefüggéseinek, változó jelentésének megértése - bizonyítása példákkal.

Csak emelt szinten:

4.4. Fogalmak értelmezése, meghatározása, összehasonlítása történeti kontextusokban is.

4.5. Fogalmak változó érvényességéből következtetések megfogalmazása (pl. a köznyelvi norma alakulása, az irodalmiság fogalmának változásai).

B) ISMERETKÖRÖK

TÉMÁK	VIZSGASZINTEK
	Középszint	Emelt szint
	1. MAGYAR NYELV
1.1. Ember és nyelv	A nyelv mint felhalmozott tudás, a nyelv mint jelrendszer. Nyelv és gondolkodás, nyelv és megismerés kölcsönös feltételezettsége, összefüggése. A beszéd mint cselekvés. A nyelvek sokfélesége Európában, a tanult idegen nyelv/ek típusának főbb vonásai. A nyelv diakrón és szinkron változásainak jellemzése példákkal; társadalmi viszonyulások a nyelv változásaihoz.	A megismerés és a nyelv viszonya a világról formált tudásunkban. A nyelv keletkezéstörténete, az emberi beszéd. A ragozó (agglutináló), elszigetelő (izoláló), hajlító (flektáló) nyelvek. A nyelvi változás, a nyelv mint változó rendszer. Az írás történetének főbb szakaszai.
1.2. A magyar nyelv története	A nyelvrokonság főbb bizonyítékai néhány példával. A magyar nyelv történetének fő szakaszai.	A szabályos hangmegfelelés mint összehasonlító nyelvtudományi bizonyíték.
1.2.1. A magyar nyelv rokonsága	Nyelvtörténeti korszakok, egy-egy művelődéstörténeti vonatkozás (pl. szerzetesrendek, kódexek, műfajok a kódexirodalomban, világi tárgyú szövegemlékek).	Az ősmagyar korszak, az ómagyar kor, a középmagyar korszak, az újmagyar kor.
1.2.2. Nyelvtörténeti korszakok	Egy nyelvtörténeti korszak jellemzése. Az életmód, a történelem és a szókincs néhány összefüggése, anyagi és a szellemi műveltség megjelenése a szókészletben - értelmezés jellemző példákkal. Néhány példa a tulajdonnevek történetéről. A nyelvtörténet forrásai: kézírásos és nyomtatott nyelvemlékek. A tihanyi apátság alapítólevele, a Halotti beszéd és könyörgés, az Ómagyar Mária-siralom főbb jellemzői.	A régi magyar irodalom - néhány szöveg bemutatása a régi magyar irodalom köréből (pl. Pázmány Péter, Mikes Kelemen). Nyelv és nemzet összefüggései a reformkorban - művelődéstörténeti, irodalomtörténeti vonatkozások. A nyelvtörténeti korszakokat jellemző főbb változások a hangrendszerben, a nyelvtani rendszerben, a szókészletben. A szókészlet rétegei: ősi örökség, belső keletkezésű elemek, jövevényszók, nemzetközi műveltségszók, idegen szók.
1.2.3. Az írott nyelvi norma kialakulása	Az egységes írott nyelvi norma felé: az irodalmi nyelv kialakulása (a reformáció és az ellenreformáció hatása). A könyvnyomtatás, a tudományok fejlődésének szerepe. A nyelvújítás mibenléte, történelmi, művelődéstörténeti háttere, hatása - példák alapján. Írók nézetei a nyelvről - gondolatok értelmezése.	A műfordítás-irodalom jelentősége.
1.2.4. Nyelvművelés	A mai magyar nyelvművelés néhány alapkérdése (pl. az idegen szavak használata, a közhelyek, a "panelstílus").	Nézetek a nyelvművelésről.
1.3. Nyelv és társadalom	A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma. A főbb nyelvváltozatok: a köznyelv, a nyelvjárások és a csoportnyelvek.	A rétegnyelvi szótárak (pl. tájszótár, szaknyelvi szótár). Legalább egy nyelvjárástípus főbb jellemzői (pl. nyugati, palóc, déli, tiszai, mezőségi, székely, csángó).
1.3.1. Nyelvváltozatok	A földrajzi és társadalmi rétegződés megjelenése a szókincsben: regionális köznyelvek és szociolektusok, szaknyelv, rétegnyelv, ifjúsági nyelv, szleng. Az egynyelvű szótárak ismerete. A Magyarországon beszélt kisebbségi nyelvek megnevezése, főbb jellemzőik.	A társadalom hatása a nyelvváltozatra, a szókincsre. A szókincs elemzése nem irodalmi és irodalmi művekben (pl. újságnyelvben, szaknyelvben, szociográfiában).
1.3.2. Kisebbségi nyelvhasználat	A magyar nyelv Európában: a határon túli nyelvhasználat főbb adatai, tendenciái. A nyelvközösség helyzete és nyelvhasználata közötti összefüggés.	A kisebbségi nyelvhasználat társadalmi jelentősége - a főbb nézetek, a kétnyelvűség. Nyelvpolitika, nyelvi tervezés, nyelvtörvény.
1.3.3. A határon túli magyar nyelvűség		A határon túli magyarság nyelvápolásának főbb fórumai.
1.3.4. Tömegkommunikáció és nyelvhasználat	A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai és hatáskeltő eszközei.
1.3.5. Új kihívások	Az információs társadalom hatása a nyelvhasználatra és a nyelvi érintkezésre (pl. szövegszerkesztés számítógéppel, kommunikáció az interneten, elektronikus levelezés). A nyelvművelés szerepe az új nyelvi fejlemények, jelenségek értelmezésében.
1.4. A nyelvi szintek	Szépirodalmi és köznyelvi szövegek hangtani, alak- és szótani, mondattani, jelentéstani elemzése. Ismeretek felhasználása a szövegek megértésében és különféle műfajú, különböző címzettű, kontextusú szövegek létrehozásában.	A leíró grammatika mint a magyar nyelvi rendszer modellje. A nyelvi elemzésben alkalmazott fogalmak megnevezése, nyelvi rendszerbeli összefüggésük.
1.4.1. Hangtan	A beszéd, a beszédfolyamat, a beszédhang, a hangképző szervek. A magánhangzók és a mássalhangzók rendszere, a hangtörvények (hangrend és illeszkedés, részleges és teljes hasonulás, összeolvasás, rövidülés, kiesés). A hangtörvények jelenségeinek alkalmazása a helyesírásban. A köznyelvi és a tájnyelvi ejtés.	A magyar hangállomány. A magyar hangrendszer néhány nyelvtörténeti vonatkozása. A helyesírás stílusértékű változatai. A szóképzés rendszere. A szófajváltás jelensége, a többszófajúság. A magyar helyesírás rendszere.
1.4.2. Alaktan és szótan	A morfémák, szóelemek és szerepük a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában. A képzők, jelek, ragok szerepe. A szótő és a toldalékok szerepe és jelentése; nyelvhelyesség a toldalékolásban. A magyar helyesírás alapelveinek magyarázata példákkal. A szófajok rendszere. Az alapszófajok, a viszonyszók és a mondatszók mondatbeli és szövegbeli szerepének értelmezése.
1.4.3. A mondat szintagmatikus szerkezete	A szóelemzés elvének alkalmazása a szóalak leírásában. A mondat megszerkesztettsége, a szószerkezet mint nyelvi egység, az alárendelő és a mellérendelő szintagma. Az egyszerű mondat részei; mondatelemzés.
	Az állítmány és az alany. A tárgy és fajtái. A határozók fogalma és kifejezőeszközei, fajtái, a magyar határozói rendszer; a határozók irányhármassága. A jelzők fogalma és fajtái, használatuk. A mellérendelő szintagma - kapcsolatos, ellentétes, választó, magyarázó, következtető.	Alaki és értelmi egyeztetés a szószerkezetekben.
1.4.4. Mondattan	A mondat az élőbeszédben és az írott nyelvben. A mondat szerkezete: egyszerű, összetett, tagolt, tagolatlan mondat.	A mondat fogalma, a rendszermondat és a szövegmondat.
1.4.5. A mondat a szövegben	A mondat és a szöveg. A mondat szerkezete és felépítése. A mondat jelentése: elsődleges és másodlagos jelentés	A szinteződés és a tömbösödés jelenségei.
1.4.6. Logikai és tartalmi viszonyok	A modalitás, mondatfajták elemzése grammatikai és szemantikai eszközökkel. A mellérendelő fajták mint logikai-tartalmi viszonyok - a kapcsolatos, az ellentétes, a választó, a következtető, a magyarázó mellérendelő viszony.	Mondatvariánsok közötti különbségek értelmezése, pl. a stílusérték szempontjából.
	Az alárendelő összetett mondat mint a főmondat és a mondatok grammatikai viszonya. Az alárendelés fajtái: az alanyi, az állítmányi, a tárgyi, a határozói, a jelzői alárendelés. Sajátos jelentéstartalom a mellékmondatokban. Többszörösen összetett mondatok megértése szövegkörnyezetben: - utaló- és kötőszók, - a központozás használata és értelmezése szóban és írásban; szövegértésben, szövegmondásban, szövegalkotásban.	Összetett mondatok elemzése szerkezeti rajzzal.
1.4.7. Szókincs és frazeológia	A szókincs változásának okai, a szókészlet rétegei, az átvétel és az első keletkezés. A szóalkotás lehetőségei:	.
	- a szóképzés jelentésmódosító szerepe;	A képzők rendszere.
	- a szóösszetétel jelentősége, fajtái, az összetett szavak helyesírása.	A szóalkotás ritkább módjai: elvonás, tapadás, jelentésmegoszlása, mozaikszók, rövidítések
	A szóteremtés jelentősége, az indulatszók, a hangutánzás és a hangulatfestés.
1.5. Kommunikáció	A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, ezek összefüggései a kifejezésmóddal; a kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei. A kommunikáció formája: a szóbeliség és írásbeliség. A szövegfajták tartalmi és formai jellemzőinek kapcsolata a kommunikációs folyamattal.	A kommunikáció fogalmának interdiszciplináris jellege. Az állatok jelzésrendszere és az emberi kommunikáció néhány lényeges szempont szerinti összehasonlítása.
1.5.1. A jel, a jelrendszer	A jel, jelek, jelrendszerek - a természetes kapcsolaton és a konvención alapuló jelek elkülönítése.	Nyelvi jelek: jelölő - (hangsor), jelölt (jelentéstartalom), jeltárgy. A nyelvi jel sajátosságai (pl. önkényesség, általánosító jelleg, használati helyzettől független létezés).
1.5.2. Nyelvi és vizuális kommunikáció	Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái (pl. gesztusok, mimika, térközszabályozás, tekintet, külső megjelenés, csend); társadalmi, nemi, generációs, kulturális vonatkozások - példák alapján. A közlés hitelességének tényezői.	Társadalmak és kultúrák jelrendszereinek történeti eltérései - egy-két példa alapján (pl. a magyar folklór, az utcakép, az elektronikus kommunikáció jelrendszere). A kongruens és inkongruens közlés. A vizuális és a nyelvi jel, a vizuális és a nyelvi kommunikáció (pl. az ifjúsági szubkultúra, a divat, a reklám, múltbeli és jelenbeli kultúrák nyelvi és nem nyelvi jelei).
1.5.3. A nyelvhasználat mint kommunikáció	A közvetlen emberi kommunikáció néhány sajátszerűsége. A kommunikációs folyamat tényezői és ezek összefüggései (valóság, beszédhelyzet, közlő, közlemény, közvetítő közeg, címzett, válasz, közös nyelv, előismeretek). Az összefüggések megértése, bizonyítása beszédhelyzetek elemzésével, szövegértelmezéssel, szövegalkotással.
1.5.4. Kommunikációs funkciók és közlésmódok	A különböző közlésmódok kommunikációs funkciói (pl. párbeszéd, történetmondás, levél, üzenet, napló, feljegyzés, köszönés és megszólításformák). A mindennapi - nyilvános és magánéleti - élethelyzetek tipikus kommunikációs konfliktusai és lehetséges feloldásuk. A beszélgetés lelki, érzelmi jelentősége, szerepe.	A nyelvi és nem nyelvi kommunikációs normák kultúránkénti eltérései (pl. gesztusnyelv, nemi, társadalmi, életkori különbségek jelzése, tánc, viselet).
1.5.5. A személyközi kommunikáció
1.5.6. A tömegkommunikáció	A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra.	A kommunikációs funkciók (ábrázoló, kifejező, felhívó, fatikus, esztétikai, metanyelvi) fogalma és szerepe. A közvetlen személyközi kommunikáció, az írott és elektronikus tömegkommunikáció jellemző különbségei (pl. távolság, konformizálás, nivellálás). Személyközi és tömegkommunikációs közlések összehasonlítása.
1.6. A szöveg	A szöveg egységének tényezői, feltételei, elsődleges és mögöttes jelentése. A szöveg mint valakire irányuló közlési szándék (mint tranzakció és mint interakció).	Lineáris és globális kohézió Szövegelemzés a megfelelő fogalmak alkalmazásával. A szöveg pragmatikai, szemantikai és grammatikai megközelítése.
1.6.1. A kommunikáció és a szöveg	A szöveg szóban és írásban. A szöveget alakító tényezők: a beszédhelyzet, a cselekvés, a szövegkörnyezet, a tudáskeret. A leíró (tájékoztató), kifejező, érvelő és felhívó szövegfunkciók.
1.6.2. A szöveg grammatikája és jelentése	A szöveg felépítése, egységei - külső körülmények: szövegméret, megjelenés. A szövegösszetartó erő: jelentésbeli (pl. kulcsszavak, ismétlés, rokon értelmű, többjelentésű szavak; körülírás, nemfogalom) és grammatikai kapcsolóelemek.
1.6.3. Szövegértelmezés	A kontextuális jelentés, az utalás irányai (előre- és visszautalások). A szöveg jelentése: - jelentésviszonyok a szövegben - a kulcsszavak szerepe, - logikai-tartalmi viszonyok, - a tematikus előrehaladás, - a szöveg egyértelműsége, többértelműsége. A mindennapi szövegvilágban való eligazodást lehetővé tevő pragmatikai ismeretek alkalmazása a szövegértésben és a szövegalkotásban: - a szövegsajátosságok felismerésé globális benyomások alapján (pl. szövegtípusok elkülönítése a beszédhelyzet, a kommunikációs színtér, a szövegfunkciók, a hagyományba való beágyazottság a monologikus vagy dialogikus jelleg, a spontaneitás, illetve megtervezettség alapján). - téma, témahálózat felismerése mindennapi, szépirodalmi, tudományos szövegekben. - olvasói ismeretek (pl. tudáskeret, a témával összefüggő háttérismeretek) értelmes alkalmazása.	Anafora, katafora, deixis. A szöveg dinamikus és statikus szemlélete és elemzési eljárása: a szöveg mint egységes, térben és időben tapasztalható folytonosság (kontinuum) és mint egymással érintkező, elkülöníthető elemek egysége.
1.6.4. A címzettek	A címzettek, a közönség mint szövegformáló tényező, a beszélő és a hallgató, illetve a közönség közti kapcsolat.	A beszélők nyelvi és történeti meghatározottsága, előismeretei: a címzett szerepe a szöveg megszerkesztettségében, a kifejtés mélységében, a szöveg bonyolultságában, terjedelmében, előadásmódjában, szóhasználatában.
1.6.5. A szöveg szóban és írásban	A szóbeliség és az írásbeliség hatása a szövegformálásra és a szöveg előadására. A szövegfonetikai eszközök (pl. a hangerő, a tempó, szünet, az írásjelek) értelmes, kifejező alkalmazása.	.
	A cél és a téma összefüggéseinek érvényesítése szóban és írásban. A témaváltás felismerése és jelölése, bekezdések szerkesztése.	A beszéd és az írás összehasonlítása (pl. a beszéd mint többdimenziós rendszer). A szöveg dinamikus és statikus összetevői
	Grammatikai és jelentésbeli kapcsolóelemek felismerése és használata: a határozott névelő használata, a névmásítás és szerepe a szövegösszetartó erő létrejöttében; előre- és visszautalások a szövegben; makro- és mikrostruktúra követése; hiányos mondat, kötőszó, egyeztetés; szórend.
1.6.6. Az intertextualitás	Az ismeretközvetítő CD-ROM és az internet intertextualitásának főbb jellemzői.	Az intertextualitás mint a szövegek létmódja, az intertextualitás jelenségeinek értelmezése irodalmi és nem irodalmi szövegekben. Korunk kultúrája és az intertextualitás szépirodalmi és nem irodalmi közlésekben.
1.7. A szövegtípusok	A szövegtípusok kommunikatív, szerkezeti, nyelvi normáinak jellemzői.	A szövegtipológia rendszerét alkotó elvek. Lehetséges tipológiák (pl. kommunikációs színterek, a szöveg nyelve, kora, a nyelvhasználat szabályozottsága, a közlemény közege, célja és szerepe, jellege, tárgya, a beszélő és a címzettek társadalmi hovatartozásának kifejeződése).
1.7.1. A kommunikációs színterek	A továbbtanuláshoz, illetve a munka világában szükséges szövegtípusok (pl. kérvény, önéletrajz, pályázat, hivatalos levél, meghatalmazás, hozzászólás) normái. A publicisztikai és az ismeretterjesztő szövegek jellemzői. A monologikus és a dialogikus szövegtípusok (pl. az előadás és a vita, az előadásra és a vitára való felkészülés) különbsége. A kommunikáció színtere szerinti elkülönítés: a magánjellegű és nyilvános kommunikáció.
1.7.2. A média, az elektronikus kommunikáció	Az írott és az elektronikus tömegkommunikáció szövegtípusait elkülönítő nyelvi és nem nyelvi tényezők.	Médiaközlések elemzése (pl. hír, hírmagyarázat, tudósítás, interjú, cikk, glossza): tartalmi, szerkezeti és szövegformálási kritériumai, nyelvhasználati, hatásbeli sajátosságai.
	A publicisztikai és tájékoztató műfajok, valamint az elektronikus média hagyományos (rádió, televízió) és új közlésmódjai (e-mail, internet stb.). Az új közlésmódok társadalmi hatása (pl. saját tapasztalatok, nézetek, vélemények értelmezésével).
1.7.3. A tanulás tipikus szövegei	Tudományos ismeretterjesztő műfajok - kifejtés, definíció, magyarázat, bizonyítás, összefoglalás és forrásaik (pl. tankönyv, folyóirat, szakkönyv, írott és elektronikus adatbázis).	Tudományos és ismeretterjesztő szövegek összehasonlítása (pl. a címzettek, a szóhasználat, a megszerkesztettség szempontjából).
1.8. A retorika alapjai	A retorika mint etikai érték, mint a meggyőzés művelete a gondolatközlésben, mint a szónoklás tudománya.	A retorika jelentősége és alkalmazásának társadalmi színterei.
1.8.1. A retorika	A szöveg hangzása mint vivőerő, mint hatástényező, mint a beszélő személyiségének, érzelmeinek kifejezője.	Néhány történeti értékű és jelenkori szónoki beszéd retorikai eszközei és esztétikai hatása (pl. Kölcsey Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc beszéde). Hangzó szövegek elemzése, összehasonlítása.
1.8.2. A nyilvános beszéd	A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedésbeli kritériumai: a beszéd fajtái, a beszéd felépítése (a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólaltatásig).
1.8.3. Érvelés, megvitatás, vita	A meggyőzés, az érvelés beszédhelyzete és eszközei. A kulturált vitatkozás kritériumai; vita értelmezése (pl. a vitatkozó felek nézőpontjainak, állásfoglalásuk eltéréseinek azonosítása). Az írásbeli meggyőzés eljárásai, az érvelés műfaja: a bizonyítás; a cáfolat, néhány érvtípus. Hitelesség, hatás, meggyőzési szándék, manipuláció felismerése, értékelése.
1.8.4. Szövegek térben és időben	Nyelvi jelenségek elhelyezése térben és időben; szövegek térbeli és időbeli kontextusai. Az összefoglalás funkciója és típusai, tartalmi kivonat, tömörítés.	Az aktuális tagolás, a téma/réma összefüggés, a szerkezet, az új közlések, implikációk, kontextusok, jelentésrétegek feltárása, megfogalmazása irodalmi és nem irodalmi szövegekben.
1.8.5. A szövegszerkesztés eljárásai	A spontán megnyilatkozások és a megtervezett szöveg. A témajelölő cím mint a globális kohézió eszköze. A szövegfolyam tagolása, a linearitás és a szöveg megszerkesztettsége - a szóbeliségben és az írásbeliségben. Például: - térbeli és időbeli viszonyok követése, megértése, létrehozása; - logikai és jelentésszintű kapcsolatok létrehozása; - a címzettek, a kontextus, a cél tisztázása; - téma körülhatárolása, kijelölése, értelmezése; - felkészülés, anyaggyűjtés - a tapasztalás és a kereső gondolkodás szerepe, a mérlegelés, az érvek, ellenérvek, tények, adatok, gondolatok elrendezése; - a műfaj megválasztása, az anyag elrendezése; - a témának, a címzettnek, a műfajnak, a tartalmi mondandónak megfelelő szerkezet kialakítása; - az akusztikus, illetve a vizuális vezérlés alkalmazása; - a tartalom kidolgozása, indokolt hivatkozás, idézés; - a szövegkohézió, a témahálózat felépítése, a kulcsszók, előre- és visszautalások, nyelvtani, jelentésbeli és pragmatikai kapcsolatok megteremtése; - a hangnem, a szókincs, a szóhasználat, a stílus megválasztása és képviselete.	Címadási konvenciókkal.
1.8.6. Személyes viszony, értékelés	A témához való személyes viszonyulás kifejezése (pl. reflexió, állásfoglalás). A saját teljesítményben a tartalmi, szerkesztési, stiláris, nyelvhelyességi és helyesírási hibák javításának képessége.
1.9. Stílus és jelentés	Stílus és jelentés a mindennapi nyelvhasználatban, a szaknyelvben és a szépirodalomban. Szóhasználat és stílusérték. stílusjelenségek felismerése, értelmezése, értékelése.
1.9.1. A szójelentés	A szóhasználat nyelvtani és jelentésbeli kötöttségei. A nyelvi jelek csoportjai a hangalak és a jelentés viszonya alapján.	A jelentésmező fogalma. A szójelentés változásai.
	Az állandósult szókapcsolatok, szólások eredete néhány példával, kultúrtörténeti vonatkozással. A szállóigék szerepe a nyelvi-kulturális hagyományban. A szóhasználati jelentés alapjai - az alapjelentés, mellékjelentés, alkalmi jelentés közti viszony. A szó- és kifejezéskészlet stilisztikai értéke. Egynyelvű: Magyar szinonimaszótár, Magyar értelmező kéziszótár, valamint kétnyelvű szótárak ismerete.	A jelentés fogalmi megközelítései: szóelemek (grammatikai jelentés), lexémák (szótári szavak), szószerkezetek (grammatikai viszonyok jelentése, állandósult szókapcsolatok, szóértékű nyelvi elemek) jelentésviszonyai.
1.9.2. Állandósult nyelvi formák	Az állandósult szókapcsolatok, szokványos kifejezésmódok stílusértéke: szólás, szóláshasonlat, közmondás, szállóige; közhelyek, nyelvi panelek; a köznyelvben szokásos jelentésbeli összeforrottságot mutató szókapcsolatok (pl. köszönésformák, szitkozódások, babonák, közéleti jelszavak, graffitik) szerepe.	Nyelv, beszéd, szöveg és stílus összefüggése, a stílusérték fogalma; a konnotatív és a denotatív jelentéssel összefüggésben is.
1.9.3. Nyelvi-stilisztikai változatok	A stílus értelmezése (pl. kifejezésmód, az írás, a szerkesztés, a fogalmazás módja, nyelvi eszközök megválogatása, "a stílus maga az ember", hatásosság, többlet, a stílus mint a beszélő attitűdjének kifejeződése a tárgyhoz, eseményhez, hallgatóhoz, olvasóhoz, anyanyelvéhez, a társadalmi szabályokhoz és konvenciókhoz). A stílus kifejező erejét létrehozó különböző tárgyú, témájú, korú szövegek stílushatásának megfogalmazása.	A stílust létrehozó, alakító kommunikációs tényezők rendszere, beszélő/író, címzettek, téma, cél, szóbeliség, írásbeliség. Stílusvariánsok nyelvi-nyelvtani elemzése és önálló létrehozása (pl. stílusimitáció). Következtetések megfogalmazása a nyelvi-stilisztikai eszközök lehetőségeiről.
1.9.4. Stíluseszközök	A képszerűség stíluseszközei és hatása: képek és összetett képrendszerek felismerése, értelmezése.	Összetett képrendszerek, képi hálózatok, jelképrendszerek Az eufemizmus, evokáció, archaizálás, allúzió, anakronizmus, állandó jelző stb. felismerése, értelmezése.
1.9.5. A nyelvi elrendezés hatása 1.9.6. Stílusréteg, stílusváltozat	Az egyszerűbb alakzatok fajtái és hatásuk: a gondolatritmus, variáció, fokozás, halmozás, mondatpárhuzam, kihagyás, késleltetés, célzás. Tipikus kommunikációs helyzetekben, társadalmi színtereken létrejövő, jellemző beszélt és írott nyelvi közlésmódok: a stílusrétegek. A társalgási stílus ismérvei, minősége (pl. udvariasság és durvaság, közhelyek, axiómák, nyelvi humor). A közélet színterei, a közéleti és a hivatalos stílus kritériumai, stiláris kötöttségei. A publicisztikai stílus főbb jellemzői, tipikus szóhasználati és nyelvhelyességi problémái, a megjelenítés közlésértéke (pl. tipográfia, képi világ). Objektivitás és szubjektivitás, tény és vélemény stílusbeli különbsége a tömegkommunikációban. A tudományos és a szakmai stílus sajátosságai. Nem irodalmi és szépirodalmi szövegek stílusának összehasonlítása.	Irodalmi és nem irodalmi szövegek stílushatásának komplex értékelése. Az alakzatok egyéb fajtái: paradoxon oxymoron, inverzió. A mondatszerkezet stiláris változatai - a verbális stílus, a nominális stílus, hiányos mondat, körmondat. A stílusrétegeket elkülönítő tényezők. A stílus szociokulturális rétegzettsége. A stiláris elkülönülés mint társadalmi jelenség. Nyelvi-stilisztikai variánsok összehasonlító elemzése különböző stílusrétegekből vett szövegek körében.
1.9.7. Stílustörténet	Stílus és norma koronkénti változatai, néhány példa alapján.	Stíluskorszakok, stílusirányzatok ismerete alapján tájékozottság a stílustörténetben, a stílusirányzatok körében; stílustörténeti összehasonlítások - példák alapján.

2. Fogalmak

Középszint és emelt szint

Az emelt szint fogalomismereti követelményeit dőlt betűvel jelezzük.

alakzatok: ellipszis, kötőszóhiány, ismétlődés, gondolatritmus, oxymoron

állandó és alkalmi stílusérték

állandósult szókapcsolat: szólás, szóláshasonlat, szállóige, közmondás

beszédtett

diakrónia, szinkrónia

egyeztetés a szintagmákban

érvelés: tétel (állítás), érv, ellenérv, cáfolat; deduktív, induktív módszer

expresszivitás, eufemizmus, evokáció, archaizálás, egyéni szóalkotás, poétizáció

finnugor nyelvcsalád

főbb nyelvtípusok

hangszimbolika, hangutánzás, hangulatfestés, alliteráció, áthajlás, figura etimologica

a helyesírás alapelvei: a kiejtés, a szóelemzés, a hagyomány, az egyszerűsítés elve

a hiány szövegösszetartó szerepe

intertextualitás

jel, jelrendszer

jelentés: szó-, mondat-, szövegjelentés; denotatív, konnotatív jelentés, szótári, kontextuális jelentés

jelentésrétegek mondatban, szövegben

jelentésszerkezet, jelentéselem, jelentésmező, jelhasználati szabály

kevertnyelvűség, kettősnyelvűség, kétnyelvűség

a kommunikáció, a kommunikációs folyamat funkciói, tényezői

a kommunikáció létformái: szóbeliség, írásbeliség; magánéleti, nyilvános kommunikáció

központozás: a gondolatjel, a zárójel, a kettőspont, a pontosvessző, az idézőjel szerepe

a magánhangzó, mássalhangzó képzésmódja, alkalmazkodása (hangtörvények)

a magyar nyelv történeti korszakai: nyelvemléktelen kor, nyelvemlékes kor; ősmagyar, ómagyar, középmagyar kor, nyelvújítás, újmagyar kor, mai magyar nyelvhasználat

mondatfajták: modalitás

mondat- és szövegfonetikai eszközök

mondatszerkezet: egyszerű mondat, összetett mondat, alárendelő, mellérendelő összetett mondat; tagolt, tagolatlan mondat, teljes, hiányos mondat

mondatstilisztikai változatok: verbális stílus, nominális stílus, körmondat

metafora, metaforizáció

motiváltság, -motiválatlanság

nyelvemlék: szórványemlék. vendégszöveg, kódex, ősnyomtatvány

nyelvi norma

nyelvi tervezés, nyelvpolitika, nyelvtörvény

a nyelv vízszintes és függőleges tagolódása: sztenderd, köznyelv, nyelvjárás, regionális köznyelv, csoportnyelvek, szleng, argó

összehasonlító nyelvtudomány

retorika: szónoklat, alkalmi beszéd, meggyőző szövegműfajok; szónoklat részei: bevezetés (az érdeklődés felkeltése, jóindulat megnyerése, témamegjelölés), elbeszélés, érv, bizonyítás, cáfolás, befejezés (összefoglalás, kitekintés), érzelmi betetőzés

sajátos jelentéstartalom: feltétel, következtetés, hasonlítás, megengedés

stílus, stíluselem, stílushatás

a stílusirányzatok kifejezőeszközei

a szószerkezetek fajtái, alá- és mellérendelő szószerkezetek

a szóelem (morféma) fajtái

szóalkotás: szóképzés, szóösszetétel, mozaikszó

szófaji rendszerünk, alapszófajok, viszonyszók, mondatszók

a szójelentés: egyjelentésű, többjelentésű, azonos alakú szó; rokon és hasonló alakú, ellentétes jelentésű szó; hangutánzó; hangulatfestő szó

szóképek: metafora, hasonlat, szinesztézia, metonímia, szinekdoché, összetett költői kép, allegória, szimbólum

a szókincs rétegei: ősi szavak, belső keletkezésű szavak, jövevény- és idegen szavak

szórend: kötött és kommunikatív (szabad) szórend; aktuális tagolás: ismert és újságoló rész (téma, réma)

szöveg, szövegmondat, szövegegységek: bekezdés, tömb, szakasz

szövegjelentés: témahálózat, tételmondat, kulcsszó, kontextuális jelentés

szövegkapcsoló elemek: kötőszó, névmás, névelő, határozószó, előre- és visszautalás (rámutatás, anafora, katafora, deixis), egyeztetés a szövegben

szövegkohézió (lineáris, globális)

szövegtípus, szövegfajta: definíció, magyarázat, kisértekezés, értekezés, tanulmány, esszé, pályázat; ajánlás, műelemzés, értelmezés; vita, referátum, előadás; hivatalos levél, meghatalmazás, kérvény, önéletrajz

a nem nyelvi kommunikáció

a tömegkommunikáció tájékoztató, véleményformáló műfajai: hír, tudósítás, kommentár, cikk, interjú, riport, glossza, recenzió, kritika

TÉMÁK	VIZSGASZINTEK
	Középszint	Emelt szint
	2. IRODALOM
	2.1. Szerzők és művek
2.1.1. Életművek	Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila Az életút, az életmű jelentős tényei. Kronológiai és topográfiai tájékozottság, a szerzők jellegzetes regionális, kulturális kötődései, a pályakép főbb jellemzői, néhány kortárs megnevezése. A főbb művek beható szövegismereten alapuló értelmezése, kapcsolatok a művek között (pl. témák, kérdésfelvetések, élethelyzetek, műfajok, kifejezésmód, jellemző motívumok), a bemutatott, értelmezett művek elhelyezése az életműben, az adott korszakban. Memoriterek szöveghű és kifejező előadása. Olvasatok, vélemények értelmezése.	Az életművet leíró, értékelő főbb jellemzők. A pályaszakaszokat jellemző főbb témák, kérdésfeltevések. A pályaképre ható irányzatok, szellemi kötődések, hatások. Kötetek, kötetkomponáló elvek (pl. ciklusok, témák, motívumok). A művek bemutatásához, értelmezéséhez kapcsolódó tények (pl. meghatározó hatások, a mű korabeli fogadtatása, világirodalmi párhuzamok, adaptációk). A szerző utóélete, helye és hatása az irodalmi hagyományban. Kritikák, különböző interpretációk értelmezése.
2.1.2. Egy mű beható ismerete	Katona József: Bánk bán Madách Imre: Az ember tragédiája Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, továbbá két magyar regény a 20. század második felének irodalmából vagy a közelmúlt irodalmából.
	A szerző és műve: a keletkezés, a szellemi "forrásvidék" néhány jellemző ténye, összefüggése. Műfaji sajátosságok, a téma, a kompozíció, a nyelvhasználat, a motívumok, az alkotói nézőpont összefüggései. A művek értelmezése, a felvetett kérdések etikai vonatkozásai, többi nézőpontból és műfajban (pl. szövegmagyarázat, ismertetés, ajánlás különböző címzetteknek, értekezés, esszé, összehasonlítás, vélemény). Memoriterek, szállóigék (értelemszerűen a drámákból).	A műnemi, műfaji, kifejezésmódbeli sajátosságok a korszak szellemi irányzataival, a korstílussal való összefüggésben is. A szövegek "témahálója", motivikus kapcsolatai. A művekben felvetett kérdések egy-két etikai, esztétikai, esetenként filozófiai vonatkozása, egy-egy világirodalmi párhuzam. A mű utóélete, hatása az irodalmi hagyományban.
2.1.3. Portrék	Janus Pannonius, Zrínyi Miklós, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Weöres Sándor. A korszak (stíluskorszak, irányzat), a pályakép főbb jellemzői és értelemszerűen 2-3 lírai és/vagy néhány epikai alkotás bemutatása: művek értelmezése a korszak, korstílus, a téma, a műfaj, a kompozíció, a jellemző motívumok, jelentésrétegek, világlátás, kérdésfeltevések alapján. Összefüggések a bemutatott, értelmezett művek között (pl. időbeli-térbeli, tematikai, stílusbeli, műfaji, szemléletbeli). Memoriterek - legalább három szerzőtől teljes szövegek, összefüggő részletek és egy-egy jellemző szállóige.	Legalább 3-4 lírai és/vagy 1-2 epikai alkotás szövegismereten alapuló több szempontú elemzése, értelmezése. Tájékozottság a korszakban, a kortársak között (pl. Berzsenyi és Kazinczy, Berzsenyi és Kölcsey; Jókai és kora), a művekben megjelenő irodalmi hagyományban (pl. az antik hagyomány Berzsenyi, Kosztolányi, Radnóti költészetében). Műfaji, kifejezésmódbeli, tematikai sajátosságok a korszak szellemi irányzataival, a korstílussal való összefüggésben is. A művekben felvetett kérdések etikai, esztétikai, filozófiai vonatkozásai. A művek fogadtatása; egy-egy világirodalmi párhuzam.
2.1.4. Látásmódok, művek	Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Illyés Gyula, Ottlik Géza, Németh László, Örkény István, Márai Sándor, Pilinszky János. Választandó legalább hat szerző hat műve a felsoroltak közül. Világlátásbeli, kifejezésmódbeli sajátosságok bemutatása a művek lényegre törő értelmezésével.	Választandó legalább 8 szerző a felsoroltak közül. A választott szerző 2-3 lírai és/vagy 1-2 epikai, illetve drámai művének elemző bemutatása, értelmezése, a korszak szellemi irányzataival való összefüggésben is. A művekben felvetett kérdések etikai, esztétikai, filozófiai vonatkozásai. A művek fogadtatása, hatása, utóélete (pl. Krúdy Gyula és Huszárik Zoltán Szindbád filmje; Márai Sándor és Esterházy Péter). Kapcsolatok a mélyebben megismert életművekkel (pl. Kosztolányi és Ottlik, Petőfi Sándor és Illyés Gyula). Egy-egy világirodalmi párhuzam.
2.1.5. A közelmúlt irodalmából	Egy, választás szerinti szerző a közelmúlt irodalmából (pl. Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos, Vas István vagy mások). Művek bemutatása, lényegre törő értelmezése. Múltbeli és közelmúltbeli szövegek adott szempontú (pl. nyelvi, poétikai, tematikus) összehasonlítása. A téma, a kompozíció, a nyelvhasználat, a motívumok összefüggései.	Két, választás szerinti szerző a közelmúlt irodalmából. A szerzők 2-3 lírai és/vagy 1-2 epikai művének bemutatása, értelmezése az életművel és a korszak irányzataival (pl. neoavantgárd, tárgyias intellektuális stílus) való összefüggésben, a választás indoklása. A közelmúlt néhány irodalomközvetítő fórumának bemutatása (pl. alkotói csoportok, műhelyek, folyóiratok).
2.1.6. A kortárs irodalomból	Legalább egy szerző és mű a kortárs irodalomból. A választott mű értelmező bemutatása (pl. világlátás, téma, nyelv, motívumok). Tájékozódás a kortárs irodalmi nyilvánosságban (pl. antológiák, irodalmi ismeretterjesztés, könyvhét). Nyomtatott szöveg, digitális közlés.	Az irodalmi nyelv alakulásának jellemzése, példákkal (pl. a költészet, a széppróza, a színház, a dráma nyelve, az intertextualitás példái). A kortárs irodalom és a klasszikus irodalmi hagyomány viszonya - jellemző példák alapján.
2.1.7. Világirodalom	Az európai irodalom alapvető hagyományai: az antikvitás és a Biblia (pl. műfajok és alapvető esztétikai alapelveik, témák, motívumok, élethelyzetek, hőstípusok). Választás szerint legalább két korszak jellemzőinek és egy-két kiemelkedő képviselőjének bemutatása a következő nyolc korszak közül: középkor és reneszánsz; barokk; felvilágosodás, romantika, a 19. század második fele, avantgárd és a 20. század első fele, a 20. század második fele és a kortárs világirodalom. Egy-két korszak vagy kiemelkedő szerző az európai színház történetéből; dráma és színház, színházi konvenciók. Művek átfogó bemutatása, elhelyezése stíluskorszakban. Korszakok, művek, alkotók etikai dilemmái. Memoriterek (pl. klasszikus szállóigék).	Korszakok jellemzőinek ismerete és korszakonként legalább két-két mű bemutatása: középkor, reneszánsz, barokk, felvilágosodás, romantika, a 19. század második fele, avantgárd és a 20. század első fele, a 20. század második fele és kortárs világirodalom. Művek értelmezése - a műfaji sajátosságok, a téma, a kompozíció összefüggései, a lehetséges és szükséges stíluskorszakbeli, stílustörténeti vonatkozások, a korszak szellemi irányzataival, a korstílussal való összefüggésben is. Egy-egy példa szintjén a bizonyítható magyar irodalmi hatások bemutatása. A művekben felvetett kérdések etikai, esztétikai, filozófiai vonatkozásai.
	2.2. Értelmezési szintek, megközelítések
2.2.1. Korszakok, stílustörténet	Egy-egy korszak különböző művészeti ágainak (pl. zene, építészet, képzőművészet, színház- és filmművészet) párhuzamai irodalmi művekkel. Legalább egy korszak legalább két művészeti ágának, tematikus, kifejezésmódbeli hasonlóságainak, különbségeinek bemutatása (pl. antikvitás, középkor, romantika, avantgárd). A regényirodalom mint életformákról, világszemléletről is szóló tudósítás (pl. Dickens, Jókai, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Stendhal, Krúdy, Ottlik, Szabó Magda). Színház és dráma különböző korszakokban. A kortárs kultúra jellemző megnyilatkozásai (pl. film, színház, zene, irodalom, képzőművészet, tánc).	Legalább két korszak két-három művészeti ágának, tematikus, kifejezésmódbeli hasonlóságainak, különbségeinek bemutatása a lehetséges és szükséges világszemléleti, etikai, esztétikai utalásokkal (pl. antikvitás, középkor, romantika, avantgárd, századforduló, kortárs kultúra, ifjúsági szubkultúra). Egy-egy korszak összehasonlítása (pl. a klasszicizmus és a romantika, a modern és a posztmodern). Művészeti ágak egymásra hatásának példái (pl. Az ember tragédiája illusztrációi; írók zenei, képzőművészeti írásai). Színházi, színpadi megjelenítések összehasonlítása. Életformára, kulturális szokásokra utaló dokumentumok (pl. tárgyi emlékek, fotó, film, hangdokumentumok) alapján következtetések megfogalmazása egyes korok kultúrájára nézve. A művészet mint téma - néhány mű értelmezése (pl. irodalmi leírások, versek festészetről, zenéről).
2.2.2. Irodalomtörténet		Annak néhány példával történő bemutatása, hogy az irodalom, az irodalmiság történetileg változó hagyomány. Az irodalom körébe tartozó jelenségek időrendi áttekintése, jellemző összefüggések értelmezése az olvasott szerzők és művek köréből. Magyar irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korszakok, folyamatok. Az irodalom folyamatos jelentőségének és változásainak bizonyítása (pl. kifejezésmódok, témák, hőstípusok változásai; irányzatok, programok). Az irodalom története mint az olvasók története. Az írói életút, a pályakép mint irodalomtörténeti tény, mint hivatkozási alap, mint újraértelmezések tárgya - bizonyítás példákkal.
2.2.3. Témák, motívumok	Az európai irodalom alapvető hagyományai mint forrás és kútfő (pl. az antikvitás, a Biblia, a magyar népköltészet) - bizonyítás néhány példával. Tematikus verstípusok (pl. szerelmi költészet, gondolati költészet, tájköltészet, hazafias költészet, alkalmi költészet) közös jegyei. Szépirodalmi alkotások gondolati, tematikus, motivikus egyezéseinek és különbségeinek összevetése. Az olvasott művekben, motívum, téma változatainak felismerése, értelmezése (pl. hegy, kert, sziget, alászállás, felemelkedés, nemzedékek, család, felnőtté válás, beavatás; ember és természet, mikro- és makrokozmosz, felnőtt-gyermek, férfi-nő, bűn és bűnhődés, vándorlás, kaland, falusi és nagyvárosi életformák).	A térben és időben közeli, illetve távoli műveket összekötő tematikus, motivikus összefüggések (pl. hasonlóságok, párhuzamosságok, nyilvánvaló utalások) felismerése, szerepének, jelentésének megfogalmazása. Néhány téma, motívum, toposz, archetípus hosszmetszetszerű feltárása és előadása érvekkel, példákkal. Egy-egy szépirodalmi mű, egy-egy esszé témahálózatának, motívumainak továbbélése - bizonyítás példákkal. A térben és időben közeli, illetve távoli műveket összekötő tematikus, motivikus összefüggések (pl. hasonlóságok, párhuzamosságok, nyilvánvaló utalások) felismerése, szerepének, jelentésének megértése és megfogalmazása (pl. a tájleíró vers felfogásának történeti változása). Egy-egy szépirodalmi mű és egy-egy esszé témahálózatának, motívumainak feltárása, ideértve a téma, illetve motívumok hagyományainak és továbbélésének felderítését. Az irodalom nagy témái és motívumai a köznapi beszédben, az írásbeli megnyilatkozásokban, a vallások és az erkölcsi tanítások példázataiban - bizonyítás néhány példával. Szövegekben a jellemző irodalmi hagyomány néhány összetevőjének (pl. motívumok, utalások) felismerése (pl. Kölcsey: Himnusz, Arany: Toldi). Az intertextualitás egy-egy példájának bemutatása elsősorban a posztmodern irodalmából.
2.2.4. Műfajok, poétika	Különböző korokban keletkezett azonos műfajú alkotások közös és eltérő jegyeinek megnevezése, összevetése. A műfaji keretek közös jegyei és történeti változatai - bizonyítás néhány példával (pl. az epikus közlés alapformái). Annak megértése és néhány példával való bizonyítása, hogy a műfaji keretek művenként és történetileg változóak (pl. nép- és műballadák kifejezésmódjának összevetése; a János vitéz és a Toldi; novellák összehasonlítása). Szépirodalmi művek poétikai szempontú elemzése, illetve összehasonlítása.	A műfaji rendszerek előnyei és korlátai. A hagyományos műfaji kánonok fölbomlásának néhány indoka. Különböző korokban keletkezett, azonos műfajú alkotások poétikai szempontú összevetése, történeti változásainak vizsgálata. Műfajteremtő művek, egy-egy magyar és világirodalmi példa és e szempontú bemutatása. Egy-egy műfaj, poétikai sajátosság összehasonlító végigkísérése hosszabb-rövidebb történeti folyamatban (pl. elégiák a magyar irodalomban; epigrammák Kazinczytól Illyésig, a meseforma változatai, az antik és a Shakespeare-i tragédia; regényformák, regénytípusok, a posztmodern irodalom poétikai jellemzői).
2.2.5. Az irodalom határterületei	Azok a kialakult vagy formálódó "műfajok", amelyek befolyásolják az ízlést és a világképet; a tömegkultúra, a szórakoztató irodalom hatáskeltő eszközei - néhány jelenkori példa bemutatása és értékelése. Ízlés, választás, értékválasztás - nézetek a tömegkultúra mibenlétéről és hatásáról. Az irodalom filmen, televízióban, dalszövegben, a virtuális valóságban: az adaptáció, a műfajcsere jelenségei (pl. irodalom filmen, rádióban, televízióban, digitális közlésben). Az irodalom kulturális rétegei - népköltészet, műköltészet, folklór, alkalmi költészet.	Könyvnyomtatás, sajtó, irodalom (pl. a folytatásos regény jelentősége és példái). Az olvasmányok iránti szükséglet és az olvasmányok tömeges termelése közötti összefüggések (pl. a népszerű művészet, ponyvairodalom, bestseller, krimi, sci-fi jellemzésében). Az irodalomolvasás szellemi, lelki motivációi (pl. az olvasásterápia).
	A népköltészet közege, szerepe a paraszttársadalom belső rendjében - egy-egy példa a hétköznapokhoz, a munkaalkalmakhoz, az emberélet fordulóihoz és az ünnepekhez kötődő lírai, dramatikus műfajokból, továbbá az epikus műfajok köréből. A szórakoztató irodalom vonzereje, hatáskeltő eszközei (pl. sematizált hőstípusok, élethelyzetek, értékvilág, kalandosság, csattanó, szójáték). Tipikus műfajok (pl. útirajz, detektívregény, kalandregény, füzetregény, képregény, tudományos-fantasztikus irodalom, humoros és erotikus irodalom, dalszöveg, sanzon, vicc, reklámvers). A gyermekirodalom és az ifjúsági irodalom főbb jellemzői, néhány klasszikus és mai példa. Az irodalmi ismeretterjesztés főbb nyomtatott és elektronikus műfajai (pl. könyvismertetés, ajánlás, kritika, CD-ROM, internetes könyvkínálat).	A népköltészet hatása a magyar irodalomra, a népköltészet kapcsolata az írott (elit) kultúrával és az irodalommal (pl. élettörténetek, ponyvák, verses köszöntők). A folklorizálódás néhány jelensége (pl. antik állatmesék, romantikus mesék). A tömegkultúra, szórakoztató irodalom, a vizualitás térnyerése - példák, nézőpontok, érvek, ellenérvek a múltból és a kortárs kultúrából. Az adaptáció, az átírás jelenségei és jellemzői (pl. didaktikus, morális, parodisztikus céllal).
2.2.6. Regionális kultúra	A régió, a tájegység, a település kulturális, irodalmi múltbeli és jelen hagyományainak bemutatása (pl. folklór, művelődéstörténeti, irodalomtörténeti vonatkozások; múzeum, színház, civil társaságok). A tájhoz, a régióhoz, a településhez kötődő szerzők; tájak, régiók irodalmi alkotásokban való megjelenítése.

2.3. Fogalmak

Középszinten és emelt szinten

Az emelt szintű fogalmi követelményeket dőlt betűvel jelezzük.

abszurd

alkalmi költészet

alkotás, befogadás, olvasat, értelmezés, értékelés

antikvitás

átmeneti műfajok: napló, levél, fiktív levél, ballada, leíró költemény, életkép, jellemrajz

Biblia: Ó- és Újszövetség; a Biblia irodalmi műfajai: prófécia, zsoltár, evangélium, példázatos történet, apokalipszis

cím, címadás

dallamra írott vers, szövegvers, képvers

egyenes beszéd, függő beszéd, szabad függő beszéd, belső monológ

dráma - dialógus, dikció, szituáció, bonyodalom, tetőpont, megoldás, prológus, epilógus, deus ex machina

drámai műfajok - tragédia, komédia; színmű; moralitás, passió, commedia dell' arte, drámai költemény, analitikus

dráma, epikus színház, narrátor, abszurd dráma

elbeszélő, elbeszélői nézőpont, narráció

élménylíra, tárgyias költészet; hangulatlíra, szerepvers

epikai műfajok - anekdota, elbeszélés, elbeszélő költemény, emlékirat, eposz, komikus eposz, fabula, gesta, históriás ének, krónika, legenda, mese, mítosz, monda, novella, parabola, példázat, regény, széphistória, vallomás, verses regény, vicc

epikus közlés - belső monológ, cselekmény, dialógus, elbeszélés, epizód, leírás

erkölcs, erkölcsi érték, döntés, választás, ítéletalkotás,

érték, esztétikai érték, történeti érték

érzésvilág, érzelmi hatás

fikció

groteszk

harmónia, diszharmónia, szimmetria, aszimmetria, feszültség, feszültségoldás, késleltetés

helyzet- és jellemkomikum

hőstípus

humor, irónia, gúny

idő, időszemlélet, idősíkok, szimultanizmus

intertextualitás

irodalmi hagyomány

irodalomtörténet

irodalmiság változó fogalma

jelentés, jelentésrétegek, nyitott mű, polifónia

jellem, jellemábrázolás, típus

katarzis

képzelet, képzettársítás, belső érzékelés

művelődéstörténeti korszak

korstílus, stílusirányzat - ókori irodalom, középkor, reneszánsz, humanizmus, reformáció, barokk, rokokó, klasszicizmus, szentimentalizmus, romantika, népiesség, realizmus, szimbolizmus, szecesszió, avantgárd, futurizmus, expresszionizmus, szürrealizmus, modernizmus, beat-irodalom, posztmodern

költői magatartás, szerep

könyvnyomtatás, civilizáció, digitális közvetítés

kultusz

látomás

líra, lírai műfajok - ars poetica, dal, elégia, elégikó-óda, haláltánc, himnusz, "hosszú vers", óda, episztola, jeremiád, rapszódia, szabadvers, szonett, zsoltár

mitológia, mítosz

modern, posztmodern

műnem, műfaj

népköltészet, műköltészet

poétizáció, stilizáltság, allegorikus és szimbolikus ábrázolásmód

regényváltozatok, regénytípusok - családregény, fejlődésregény, esszéregény, életrajzi regény, lélektani regény; próbatételes kalandregény, történelmi regény, utópia

rím és rímfajták

ritmus, zeneiség

szerkezet kompozíció, forma. megformáltság

színház, színházi konvenciók (ókori görög, Shakespeare-i, klasszicista); a színházi hatás összetevői

szóbeliség, írásbeliség

téma, motívum, témakölcsönzés, archetípus, vándortéma

tér és térszemlélet

tömegkultúra - bestseller, krimi, ponyvairodalom, tudományos fantasztikus irodalom

vershelyzet, lírai én, megszólított, címzett

verselés - hangsúlyos verselés; időmértékes verselés, verslábak, sorfajták, strófaképletek, hexameter, pentameter, disztichon

verstípusok: önmegszólító, idő- és értékszembesítő, létösszegző

virtualitás

II. A VIZSGA LEÍRÁSA

KÖZÉPSZINTŰ VIZSGA

A vizsga szerkezete

A magyar nyelv és irodalom érettségi vizsgája írásbeli és szóbeli vizsgarészből tevődik össze. Az írásbeli vizsgán 240 perc áll a vizsgázó rendelkezésére a szövegértési feladatsor, valamint a szövegalkotási feladat megoldására. A szóbeli vizsga a 30 perces felkészülési időt követően 10-15 perc időtartamú. A vizsga szerkezetét az alábbi táblázat összegzi.

Írásbeli vizsga 240 perc		Szóbeli vizsga 15-20 perc
Szövegértési feladatsor	Szövegalkotási feladat	Egy nyelvi tétel kifejtése	Egy irodalmi tétel kifejtése
40 pont	60 pont	50 pont

Írásbeli vizsga

Tartalmi szerkezet

Az írásbeli vizsga a részletes vizsgakövetelményekre épül. A vizsgakövetelményekkel összhangban az írásbeli vizsga szövegek megértését, illetve egy szöveg önálló megfogalmazását igényli. Az írásbeli vizsga tehát tartalmaz egy szövegértési feladatsort, továbbá megjelöl három szövegalkotási feladatot. A szövegalkotási feladatokból egyet választ a vizsgázó.

A szövegértési feladat megoldására 60 percet, a szövegalkotási feladat elkészítésére 180 percet fordíthat a vizsgázó.

Az írásbeli vizsgafeladatok megoldásakor a Magyar helyesírási szótár, illetve ha azt valamely feladat megjelöli, szöveggyűjtemény használható.

A feladatsor jellemzői

SZÖVEGÉRTÉSI FELADAT

A szövegértési feladat szövege általában 600-700 szó terjedelmű esszé, ismeretterjesztő céllal íródott tanulmány, publicisztikai mű egésze vagy részlete. A feladatok megoldása általában a kérdésre adott válasz rövid szöveges kifejtése, esetenként a megadott válaszvariációk közötti döntés.

A szövegértést vizsgáló kérdések - az adott szöveg tematikus, szerkezeti, nyelvi jellemzőinek megfelelően - a következőkre irányulhatnak:

- a szövegben közvetlenül megtalálható tény, adat, megállapítás, érv, álláspont stb. azonosítása;

- a szöveg grammatikai, stilisztikai jellemzői; ezek szövegbeli funkciója;

- a szöveg kommunikatív sajátosságai;

- a cím és a szöveg egészének viszonya;

- a szöveg egészének jelentése, jelentésrétegei;

- a szövegbeli logikai, tartalmi kapcsolatok;

- a szerzői álláspont;

- a szövegbeli utalások, hivatkozások szerepe;

- a szöveg szerkezete, a szerkesztésmód, a felépítés által közvetített jelentés.

Feladat lehet továbbá

- vázlat, tematikai háló készítése;

- önálló következtetés, álláspont megfogalmazása;

- a szöveg témájához, a szövegben megjelenített álláspontokhoz kapcsolódó önálló rövid írásmű vagy beszédmű megfogalmazása a műfaji normák követésével, a mindennapi, esetleg a hivatalos írásbeliség, illetve szóbeliség műfajainak köréből;

- a szöveg rövid, esetleg adott szempontú vagy adott címzetteknek szóló összegzése (tömörítése).

A vázlatírás, illetve az összefoglalás által kívánt fő képességek: a kulcsszók feltárása, a tematikus háló ("téma-réma viszony") követése, a tételmondatok felismerése a különböző szövegegységekben, a szöveg fókuszának megértése, a témaváltás, az előre- és visszautalások követése, a kihagyások érzékelése; a szöveg részletezettségének követése, az ismert és új közlés elkülönítése.

SZÖVEGALKOTÁSI FELADAT

A vizsgázó három, eltérő típusú, műfajú és témájú szövegalkotási feladatból választ egyet. A diák által választott feladat megoldásának terjedelme maximum 4-5 oldal. A feladtok a következők:

- Érvelés nyelvi, irodalmi, általános kulturális, etikai, életmódbeli kérdésekről. A feladat tartalmaz egy gondolatébresztő, az érvelés tematikai hálózatára utaló szöveget, általában szövegrészletet. (E felvezető szöveg lehet kritika, esszé, publicisztikai mű, szépirodalmi mű stb. részlete. A feladat megfogalmazása nem feltételezi a felvezető szöveg egészének ismeretét.)

- Egy mű (pl. lírai alkotás, rövid szépprózai mű, drámarészlet, esetenként esszé) adott szempontú elemzése, értelmező bemutatása. A feladat tartalmazza az értelmezés kiemelt szempontját.

- Két, esetenként három szöveg (pl. szépirodalmi mű, műrészlet) adott szempontú összehasonlítása. A feladat megjelöli a szövegek összehasonlító elemzésének, értelmezésének kiemelt szempontját, pl. a tematikus, a poétikai, stílusbeli összevetést. A feladat lényeges eleme az irodalmi szövegek egymásrautaltságának hangsúlyozása, az intertextualitás, evokáció különböző példái révén. (Az összehasonlítandó szövegek között megjelenhet a mindenkori kortárs irodalom.)

Értékelés

SZÖVEGÉRTÉSI FELADAT

A szövegértési feladatsor megoldásával maximum 40 pontot érhet el a vizsgázó. A szaktanár az írásbeli dolgozatot a központi értékelési útmutató alapján értékeli. Az értékelési útmutató közli a szövegértési feladatok lehetséges választartományát (a válaszmodellt), esetenként a válasz műfaji normáit, továbbá a válasz pontértékét, valamint az adható részpontszámokat. Az értékelő az egyes feladatokra adott pontszámot, majd a szövegértési feladatsor megoldásával elért összpontszámot feltünteti a dolgozaton.

SZÖVEGALKOTÁSI FELADAT

A diák által választott szövegalkotási feladat megoldását a szaktanár az értékelési útmutató alapján minősíti. Az értékelési útmutató tartalmazza a fogalmazások értékelésének a témától független általános kritériumait, valamint az egyes kitűzött feladatok témafüggő, címszószerűen megfogalmazott (azaz nem kifejtett) elvárható megoldását. Az ettől eltérő minden jó megoldás elfogadható. Az értékelési útmutatóban közölt kritériumok és pontszámjavaslatok figyelembevételével a szaktanár által megállapított pontszám minősíti a vizsgázó dolgozatának tartalmi minőségét, a dolgozat felépítését, szerkezetét és nyelvi minőségét, továbbá a vizsgázó helyesírását, valamint a dolgozat írásképét.

A fogalmazási feladat pontszámának megoszlása:

A fogalmazási feladat megoldásával maximum 60 pontot ér el a vizsgázó. Az elérhető 60 pont megoszlása a következő: a fogalmazás tartalmi minősége: 20 pont; szerkezete, felépítése: 20 pont; nyelvi minősége: 20 pont. Az értékelő tanár a dolgozat végén feltünteti a szövegalkotási feladat tartalmi, szerkezeti, illetve nyelvi minőségének pontszámát.

A szövegalkotási feladatok értékelésében alkalmazott általános kritériumok

A tartalmi kifejtés minőségének kritériumai:

- a téma megértése, szövegbázisú feladatokban a gondolatébresztő szövegre vonatkoztatás;

- nyelvi és irodalmi műveltség, tájékozottság, problémaérzékenység;

- tárgyszerűség;

- műismeret, kultúrtörténeti, motivikus asszociációk, különböző összefüggések megteremtése, tényekkel, ismeretekkel való bizonyítása;

- önálló problémakezelés, személyes állásfoglalás;

- világismeret, gondolkodási kulturáltság;

- az érvelés minősége, az állítások bizonyítása;

- lényegkiemelés, rendszerező képesség.

A szöveg megszerkesztettségének kritériumai:

- a feladatban kért műfaj elemeinek való megfelelés;

- tagolás, a szöveg koherens szerkezete;

- a szerkezeti arányosság (pl. a felvezetés, tárgyalás, lezárás aránya);

- az adott terjedelem megtartása.

A szöveg nyelvi minőségének értékelésében alkalmazott kritériumok:

- a köznyelvi norma biztos ismerete,

- adekvát és változatos szóhasználat, a feladatnak és a kommunikációs helyzetnek megfelelő stílus;

- világos és lényegre törő, szabatos előadásmód;

- gördülékeny szövegalkotás;

- olvasható kézírás, rendezett íráskép.

HELYESÍRÁS, ÍRÁSKÉP

A vizsgázó helyesírásának és a dolgozat írásképének értékelése a szövegértési feladatsor, valamint a szövegalkotási feladat megoldásában egységes elv szerint történik.

- Az értékelő tanár mind a szövegértési, mind a szövegalkotási feladat megoldásában fellelhető helyesírási hibákat aláhúzza, majd az értékelési útmutatóban feltüntetett módon kialakítja a vizsgázó helyesírási hibáinak összpontszámát.

- A helyesírási hibák miatt összesen 15 pont vonható le az összteljesítményből.

- Az íráskép rendezetlensége, illetve a nehezen olvasható kézírás miatt összesen 3 pont vonható le az összteljesítményből.

Szóbeli vizsga

A magyar nyelv és irodalom középszintű szóbeli vizsgája belső, iskolai vizsga.

A szóbeli vizsgára adható felkészülési idő: 30 perc.

A vizsgázó felelési ideje: 10-15 perc.

A felkészülés során irodalmi szöveggyűjtemény, kötet vagy a feladatok megjelölésével összefüggő más nyomtatott, illetve elektronikus ismerethordozó használata megengedett.

Tartalmi szerkezet

A szóbeli vizsgán egy irodalmi és egy nyelvi tételt fejt ki a diák. A tételsor 20-24 nyelvi és 20-24 irodalmi tételből áll. A tételsor összeállításáért a szaktanár a felelős. A tételsor összeállításához a részletes követelmények magyar nyelvi és irodalmi témáit kell figyelembe venni.

A nyelvi és irodalmi tételsor legalább 30%-át (20 tétel esetén 6 tételt, 24 tétel esetén 8 tételt) évről évre módosítani kell.

A tételek jellemzői, összeállításuk

A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a tételekben kitűzött feladatok - a témák sajátosságait figyelembe véve - lehetőleg hasonló nehézségűek legyenek, valamint legyen mód a sikeres felkészülésre, valamint a kifejtésre a felkészülésre, illetve a szóbeli feleletre adható időkeretben.

MAGYAR NYELVI TÉTELSOR

A szóbeli vizsgára a szaktanár 20-24 tételt jelöl ki. A tételsort a részletes vizsgakövetelmény Magyar nyelv című fejezetében foglaltak alapján állítja össze a szaktanár. A magyar nyelvi tételek a részletes követelmények következő témáira épülnek: Ember és nyelv, A magyar nyelv története, Nyelv és társadalom, A nyelvi szintek, Kommunikáció, A szöveg, A szövegtípusok, A retorika alapjai, Stílus és jelentés. A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a jelzett témák mindegyikéhez legalább egy tétel tartozzék.

A tétel a témakörnek, illetve a tételben konkretizált feladatnak megfelelően tartalmaz/hat egy megállapítást, idézetet, felvezető gondolatot, nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. űrlapot, használati utasítást, újságoldalt, képet, ábrát, térképet, internetes oldalt, egynyelvű szótár részletét), majd a kifejtendő feladat megjelölését.

A tételben kitűzött feladat lehet az idézet, illetve a mellékelt dokumentum adott szempontú elemzésre értelmezése, a szempontban megfogalmazott nyelvi probléma, jelenség, szabály bemutatása, kifejtése, érvek megfogalmazása, a feladatban adott műfajnak megfelelő előadása stb.

IRODALOM TÉTELSOR

A szóbeli vizsgára a szaktanár 20-24 tételt jelöl ki. A tételsort a részletes vizsgakövetelmény Irodalom című fejezetében foglaltak, a Szerzők és művek, illetve az Értelmezési szintek, megközelítések témák kombinációiból állítja össze a szaktanár.

A tétel tartalmaz/hat egy felvezető nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. szépirodalmi idézetet, értekező próza, esszé rövid részletét, illusztrációt, képzőművészeti alkotást, színpadképet, filmképet, ábrát, térképet stb.), majd közli a bemutatandó témát, annak kiemelt szempontját, a témának, illetve a kitűzött szempontnak megfelelően konkrét művek megjelölését. A kiemelt szempont lehet például bármely műfaji, tematikus, stíluskorszakbeli, poétikai, esztétikai, etikai kérdés. Ha azt a tétel kifejtése igényli, illetve lehetővé teszi, a vizsgázó választ a tételben megjelölt szerzők vagy művek közül.

Az irodalom szóbeli vizsgatételeinek tematikai aránya:

A vizsgaleírás 18 tétel kijelölésére közöl kötelezettséget. Ezek a következők:

- A Szerzők és művek témáiból összesen 12 tétel állítandó össze. Ebből a 6 megjelölt életmű, valamint egy világirodalmi tétel kötelező. 5 tételt a Szerzők és művek más témáiból - A szerző és művének beható ismerete, Portrék, Látásmódok, művek, A közelmúlt irodalmából, A kortárs irodalomból - állítja össze a szaktanár.

- Az Értelmezési szintek mindegyik témájából- Korszakok, stílustörténet, Irodalomtörténet, Témák, motívumok, Műfajok, poétika, Az irodalom határterületei, Regionális kultúra - legalább 1-1 tétel, azaz összesen 6 tétel megjelölése kötelező.

- A további tételek kijelöléséről - ideértve a húszon felüli tételszámot is - a szaktanár dönt.

A Szerzők és művek témáiból összeállított tételek bármelyike meríthet az Értelmezési szintek szempontjaiból, az Értelmezési szintek témáiból összeállított tételek bármelyike tartalmazhatja a Szerzők és művek témáiban megjelölt alkotókat.

Értékelés

A szóbeli vizsgateljesítmény maximális pontértéke 50 pont. A magyar nyelvi és az irodalom tétel kifejtését a szaktanár együttesen értékeli. A vizsgázó a feleletére egy összegző pontszámot kap. A vizsgateljesítmény értékelése a következő általános értékelési kritériumok alkalmazásával történik.

A nyelvi és irodalmi tétel szóbeli kifejtésének értékelési kritériumai	Pontérték
Tartalom - tématartás - a téma bemutatásában érvényesülő nyelvi, illetve irodalmi, kulturális tájékozottság, tárgyi tudás - megfelelő szó- és fogalomhasználat - gondolatgazdagság, problémaérzékenység - a témának megfelelő memoriter szöveghű és tartalmi szempontból indokolt előadása	30 pont
Előadásmód, meggyőző erő - a témának megfelelő világos felépítés - logikus érvelés - világos nyelvi forma - lényegkiemelés, rendszerezés	20 pont

A vizsgateljesítmény összpontszámának kialakítása:

Az egyes vizsgarészekből elért teljesítmény összeadódik, így a középszintű írásbeli és szóbeli vizsgán összesen 150 pont szerezhető.

EMELT SZINTŰ VIZSGA

A vizsga szerkezete

A magyar nyelv és irodalom emelt szintű érettségi vizsgája írásbeli és szóbeli vizsgarészből tevődik össze. Az írásbeli vizsgán 240 perc áll a vizsgázó rendelkezésére a feladatok megoldására. A szóbeli vizsga a 30 perces felkészülési időt követően 20-30 perc időtartamú. A vizsga szerkezetét az alábbi táblázat összegzi.

Írásbeli vizsga 240 perc		Szóbeli vizsga 20-30 perc
Nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor	Szövegalkotási feladatok	Egy nyelvi tétel kifejtése	Egy irodalmi tétel kifejtése
40 pont	60 pont	50 pont

Írásbeli vizsga

Tartalmi szerkezet

Az írásbeli feladatok a nyelvi és irodalmi műveltség alkalmazása mellett vizsgálják a jelölt önálló problémalátását, kritikai és kreatív gondolkodását, általános tájékozottságát, szövegértelmező és szövegalkotó képességét. Az írásbeli vizsga ennek megfelelően nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsorból és különböző szövegalkotási feladatokból tevődik össze.

Az írásbeli vizsgán a vizsgázó használhatja a Magyar helyesírás szótárát.

A feladatsor jellemzői

NYELVI-IRODALMI MŰVELTSÉGI FELADATSOR

A nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor egy alkotáshoz (lírai műhöz, szépprózai alkotáshoz, illetve részletéhez, esszéhez, értekező prózához vagy annak részletéhez) kapcsolódik. Szépirodalmi művek kijelölése esetében a szerzők általában a vizsgakövetelményekben szereplő korszakok alkotói.

A feladatsor nyelvi és irodalmi ismeretek alkalmazását, fogalmak felismerését, azonosítását, esetenként definícióját tartalmazza, különböző történeti, műfaji, tematikus, motivikus összefüggések feltárására irányul, továbbá tartalmaz a vizsgálandó szöveg nyelvi, grammatikai, retorikai, stilisztikai, szövegtani, helyesírási jellemzőire irányuló kérdéseket.

A nyelvi, illetve irodalmi műveltséget vizsgáló kérdések aránya általában 40-60%.

A feladatsor maximális pontértéke 40 pont.

SZÖVEGALKOTÁSI FELADATOK

A szövegalkotási feladatsor három, különböző témáról adott szempontú és műfajú önálló szöveg alkotását tartalmazza.

A szövegalkotási feladatok a következők:

- Egy adott mű vagy irodalmi, kulturális, esztétikai, bölcseleti, etikai kérdés értelmezése, értékelése adott terjedelemben.

- Érvelő szöveg megfogalmazása: reflektálás egy jelenségre, korjelenségre.

- Egy valamely gyakorlati szövegfajta megalkotása (pl. vitaindító, hozzászólás, kérvény), esetenként adott címzetteknek, megjelölt kommunikációs helyzetben, illetve adott műfajban.

A feladatok bármelyike lehet szövegbázisú (pl. irodalmi művet közlő, az esszé, a kifejtés, értékelő érvelés alapjául szolgáló rövid felvezető idézetet tartalmazó) vagy szövegbázis nélküli.

A vizsgára választott konkrét szövegek általában nem képezik a tananyag részét.

Értékelés

NYELVI-IRODALMI MŰVELTSÉGI FELADATSOR

A nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor értékelése témafüggő értékelési útmutató alapján történik. A feladatsor maximális pontértéke 40 pont. Az elfogadható válaszok tartományát, valamint az adható részpontokat az értékelési útmutató közli. Az értékelők a dolgozaton feltüntetik a vizsgázó által elért részpontszámokat, valamint a feladatsor megoldásával elért összpontszámot.

SZÖVEGALKOTÁSI FELADATOK

A vizsgáztatók az értékelési útmutató alapján minősítik a vizsgázó teljesítményét, majd feltüntetik a dolgozaton az egyes szövegalkotási feladatok megoldásával elért pontszámot.

A feladattípusok pontértéke a következő:

- egy adott mű vagy irodalmi, kulturális, esztétikai, bölcseleti, etikai kérdés értelmezése, értékelése adott terjedelemben (25 pont);

- érvelés megfogalmazás: reflektálás egy jelenségre, korjelenségre (20 pont);

- egy, valamely gyakorlati szövegfajta megalkotása (pl. vitaindító, hozzászólás, kérvény), esetenként adott címzetteknek, megjelölt kommunikációs helyzetben, illetve adott műfajban (15 pont).

Az értékelési útmutató címszavakban közli az elvárható jó megoldás tartalmi összetevőit. Az ettől eltérő jó megoldás is elfogadható. A vizsgázó teljesítményének értékelését nem befolyásolhatja sem az, ha az értékelők személyes értékítélete eltér a feladatban tárgyalt probléma, kérdés, jelenség általánosnak tekinthető megítélésétől, sem az, ha a vizsgázó véleménye eltér az általánosnak tekinthető megközelítéstől.

A megoldás minőségének elbírálásában a következő általános kritériumok érvényesülnek:

A tartalmi kifejtés minőségének kritériumai:

- a téma megértése, szövegbázisú feladatokban a gondolatébresztő szövegre vonatkoztatás;

- nyelvi és irodalmi műveltség, tájékozottság, problémaérzékenység;

- tárgyszerűség;

- műismeret, kultúrtörténeti, motivikus asszociációk, különböző összefüggések megteremtése, tényekkel, ismeretekkel való bizonyítása;

- önálló problémakezelés, személyes állásfoglalás;

- világismeret, gondolkodási kulturáltság;

- az érvelés minősége, az állítások bizonyítása;

- lényegkiemelés, rendszerező képesség.

A szöveg megszerkesztettségének kritériumai:

- a feladatban kért műfaj elemeinek való megfelelés;

- tagolás, a szöveg koherens szerkezete;

- a szerkezeti arányosság (pl. a felvezetés, tárgyalás, lezárás aránya);

- az adott terjedelem megtartása.

A szöveg nyelvi minőségének értékelésében alkalmazott kritériumok

- a köznyelvi norma biztos ismerete,

- adekvát és változatos szóhasználat, a feladatnak és a kommunikációs helyzetnek megfelelő stílus;

- világos és lényegre törő, szabatos előadásmód;

- gördülékeny szövegalkotás;

- olvasható kézírás, rendezett íráskép.

HELYESÍRÁS, ÍRÁSKÉP

A helyesírás értékelése az útmutató szerint történik. Az értékelő tanár mind a szövegértési, mind a szövegalkotási feladat megoldásában talált helyesírási hibákat aláhúzza, majd az útmutatóban feltüntetett módon kialakítja a vizsgázó helyesírási hibáinak összpontszámát.

- A helyesírási hibák miatt összesen 15 pont vonható le az összteljesítményből.

- Az íráskép rendezetlensége, illetve a nehezen olvasható kézírás miatt összesen 3 pont vonható le az összteljesítményből.

Szóbeli vizsga

A magyar nyelv és irodalom emelt szintű szóbeli vizsgája külső vizsgabizottság előtt történik. A szóbeli vizsgára adható felkészülési idő: 30 perc.

A vizsgázó felelési ideje: 20-30 perc.

A felkészülés során irodalmi szöveggyűjtemény, kötet vagy a feladatok megjelölésével összefüggő más nyomtatott, illetve elektronikus ismerethordozó használata megengedett.

Tartalmi szerkezet

A szóbeli vizsga egy magyar nyelvi és egy irodalmi témakörhöz megfogalmazott tétel kifejtése. Minden témakörhöz legalább két tétel tartozik, a vizsgázó önállóan dönt, hogy melyik tételt fejti ki. A témakörök arányát, illetve az azokhoz rendelt tételeket a vizsga évében egy szakmai bizottság határozza meg. A témakörök, illetve a tételek évről évre változ/hat/nak. A meghirdetett nyelvi, illetve irodalmi témakörök száma legalább 25.

A tételek jellemzői, összeállításuk

A szóbeli vizsgán a vizsgázó kifejt egy nyelvi, illetve egy irodalmi tételt. Az irodalmi tételekhez - a nyilvánosan közzétett témaköröknek megfelelően - a vizsgázó saját maga által készített olvasmánylistát állít össze. A vizsgázó feleletére az olvasmánylista alkalmazásával készül fel, illetve ennek felhasználásával adja elő feleletét. Konkrét szerzőkre és művekre - a tételnek megfelelően - a jelölt olvasmánylistája alapján lehet kérdéseket feltenni.

A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a tételekben kitűzött feladatok - a témák sajátosságait figyelembe véve lehetőleg hasonló nehézségűek legyenek, valamint legyen mód a sikeres kifejtésükre a felkészülésre, illetve a feleletre adható időkeretben.

MAGYAR NYELVI TÉTELSOR

A témaköröket a részletes vizsgakövetelmények Magyar nyelv című fejezete - Ember és nyelv, A magyar nyelv története, Nyelv és társadalom, A nyelvi szintek, Kommunikáció, a Szöveg, A szövegtípusok, A retorika alapjai, Stílus és jelentés - alapján állítja össze az ezzel megbízott szakmai testület. A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a témakörök mindegyikéhez legalább két tétel tartozzék.

A tételek a témakörnek, illetve a tételben konkretizált feladatnak megfelelően tartalmaz/hatnak egy megállapítást, idézetet, felvezető gondolatot, nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. űrlapot, használati utasítást, újságoldalt, képet, ábrát, térképet, internetes oldalt, egynyelvű szótár részletét), majd közlik a kifejtendő feladat megjelölését. A feladatmegjelölés a részletes vizsgakövetelményekre épül.

A tételekben kitűzött feladat lehet az idézet, illetve a mellékelt dokumentum adott szempontú elemzése értelmezése, a szempontban megfogalmazott nyelvi probléma, jelenség, szabály bemutatása, kifejtése, érvek megfogalmazása, a feladatban megjelölt műfaj előadása stb.

IRODALMI TÉTELSOR

A szóbeli vizsga témaköreit, illetve tételeit összeállító testület a részletes vizsgakövetelmények Szerzők és művek, valamint Értelmezési szintek témáiból jelöl ki és hirdet meg legalább 25 témakört. A témakörökben az Életművek 6 témaköre kötelező, továbbá kötelező legalább 2 kortárs magyar irodalmi, továbbá legalább 4 világirodalmi témakör, valamint legalább egy, azaz összesen 6 az Értelmezési szintek minden témaköréből. Ez utóbbiak bármelyikében megjelenhetnek különböző műismereti követelmények, azaz a Szerzők és művek különböző alkotói. A 18 kötött témakörhöz 7 további témakört évente jelöl ki a szakmai testület.

Minden témakörhöz két tétel tartozik. A tétel tartalmaz/hat egy felvezető nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. szépirodalmi idézetet, értekező próza, esszé rövid részletét, illusztrációt, képzőművészeti alkotást, színpadképet, filmképet, ábrát, térképet stb.), majd közli a bemutatandó témát, annak kiemelt szempontját, a témának, illetve a kitűzött szempontnak megfelelően esetleg szerző és mű megjelölését. A tétel kifejtésében a diák a saját maga által összeállított és a vizsgabizottság rendelkezésére bocsátott olvasmánylistát alkalmazza.

A tételben kiemelt szempont lehet bármely poétikai, irodalomtörténeti, stíluskorszakbeli, esztétikai, etikai kérdés, valamely életprobléma, motívum, a műre, a szerzői életpályára jellemző sajátosság.

Értékelés

A szóbeli vizsgateljesítmény maximális pontértéke 50 pont. A magyar nyelvi és az irodalmi tétel kifejtését a vizsgabizottság együttesen értékeli. A vizsgázó a feleletére egy összegző pontszámot kap.

A vizsgázó szóbeli vizsgateljesítményének értékelése a következő általános értékelési kritériumok alkalmazásával történik.

A nyelvi és irodalmi tétel szóbeli kifejtésének értékelési kritériumai	Pontérték
Tartalom - tématartás - a téma bemutatásában érvényesülő nyelvi, illetve irodalmi, kulturális tájékozottság, tárgyi tudás - megfelelő szó- és fogalomhasználat - gondolatgazdagság, problémaérzékenység - a témának megfelelő memoriter szöveghű és tartalmi szempontból indokolt előadása	30 pont
Előadásmód, meggyőző erő - a témának megfelelő világos felépítés - logikus érvelés - világos nyelvi forma - lényegkiemelés, rendszerezés	20 pont

A vizsgázó összpontszámának kialakítása:

Az emelt szintű írásbeli vizsgán 100, a szóbeli vizsgán 50, így a magyar nyelv és irodalom emelt szintű vizsgáján összesen 150 pont szerezhető.