(a morfémák - a
szóelemek - fajtái, szerepük a szóalak felépítésében, a szószerkezetek
alkotásában)
A
NYELV, a gondolatok kifejezésének eszköze, az emberek beszédtevékenységét
szolgáló jel- és szabályrendszer.
A nyelv legkisebb jelentéssel is bíró
egységei a szóelemek (morfémák): a szavak
és a toldalékok (képző, jel,
rag).
A beszédben és az írásban a szavak különféle
alakokban fordulnak elő. A mondatokat felépítő szóalakok rendszerint több szóelemből, több morfémából állnak
(valamilyen viszonyító mozzanatot, jelet v. ragot is tartalmaznak): szerkesztés
eredményei.
A szavak tehát:
- a nyelv egységei, a
szókészlet elemei: szótári szavak (pl.: fal, ház, öt, kér); - a beszéd
egységei, a mondatok építőelemei: szóalakok (pl.: fali, falak, fálban, házi, házat, házban, házzal, kérve, kért, kérem).
A morfémák szerkezete
a) elemi morfémák:
-
az alapformák (a szótári alakok: szótövek, toldalékok); -
oszthatatlanok az alak és/vagy a jelentés szempontjából. Például: fal, ház, kér, öt, -i, -ször, -ve, -k, -t,
-ban, -ben, stb.
b) szerkesztett morfémák:
- a legtöbb szóalak szóelemekből
áll, több elemi morfémát tartalmazó együttes (toldalékos és összetett
szavak);
-
kisebb egységei, a szóelemek jól felismerhetők,
elkülöníthetők (mind az alak, mind a jelentés, ill. funkció tekintetében).
Például:
fali, falak, falat, falban, falam, házi,
házak, házat, házban, ház fal, kérve, kért, kérem, ötször, ötöt, ötben stb.
Az
egyszerű szavak szerkezeti elemei:
- a szótő és
- a
hozzá kapcsolódó toldalékok.
Nyelvünk
az ún. ragozó (agglutináló/tapasztó)
nyelvek csoportjába tartozik. A magyar nyelv egyik igen jellemző
tulajdonsága tehát, hogy benne az egyszerű szavak szótövéhez különféle
toldalékok járulhatnak.
A szótövek
az egész szó jelentésének magvát hordozzák, a teljes szóalak (szerkesztett
morféma) kiindulópontjai.
A TOLDALÉKOK (funkciójuknak megtelelően):
a) A képző: közvetlenül a szótő
után áll, mindig társulhat hozzá másik képző. A képzők rendszerint nem zárják
le a szóalakot, hanem új szótövet hoznak létre. Megváltoztatják a szó
jelentését, gyakran a szófaját is. Képezhetünk: igét igéből és névszóból (tanulgat: szépít); névszót névszóból és igéből (szépség,
tanulmány)
b) A jel: mindig a képzőt követi
és megelőzi a ragot, több is járulhat a szótőhöz. Nem változtatja meg a szó
jelentését; mondatbeli szerepét sem. Módosítja a szó jelentését. (idő, mód,
számbeliség)
c) A ragok: a szóalak
zárómorfémái. Nem követheti őket más morféma, egy ragnál többet nem kaphat
egyetlen szóalak sem. (Vita tárgya lehet, hogy akkor birtokos személyjel,
vagy birtokos személyrag az adott toldalék. Ugyanis birtokos
„személyrag” után igenis járulhat más rag.) A szavakat mondattá fűzik,
meghatározzák mondatbeli szerepüket.
A szóalakot felépítő
részek, a szóelemek sorrendje szigorúan kötött:
szótő +
képzők + jelek + rag = tanul + ó + k +
nak
Az
összetett szavak szerkezeti elemei:
előtag
+ utótag = diák + nyelv
A
morfémák csoportosítása az alak és a jelentés alapján:
a) Szabad
morfémák: önálló alak + önálló jelentés
Önállóan,
más szóelemektől függetlenül is előfordulhatnak egy-egy mondatban. Alakjuk
egybeesik a szótári tővel. Pl.: ház, öt,
ad.
b) Félszabad morfémák: önálló alak + járulékos, viszonyító jelentés
Önállóan nem, csak más szótövekkel együtt fordulnak elő a mondatban. Ilyenek
pl. a névutók, a névelők és - részben - az igekötők.
c) Kötött morfémák: járulékos alak + járulékos, viszonyító
jelentés Önállóan nem, csak szótövekhez (ritkábban más morfémákhoz) kapcsolva
fordulnak elő a mondatban.
Ezek a
toldalékok.
A
szótövek és a toldalékok között egyes alakokban egy rövid magánhangzó jelenik
meg: ez az előhangzó (tővéghangzó; kötőhang).
Az egy
szóból létrehozható szóalakok rendszert alkotnak: a szavak alakrendszerét
(igék alakrendszere, főnevek alakrendszere stb.).