B) ISMERETKÖRÖK

 TÉMÁK

 VIZSGASZINTEK

 

 Középszint

 Emelt szint

 

 

 

 

 1. MAGYAR NYELV

 

 

 

 

1.1.     Ember és nyelv

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A nyelv mint felhalmozott tudás, a nyelv mint jelrendszer.
Nyelv és gondolkodás, nyelv és megismerés kölcsönös feltételezettsége, összefüggése.
A beszéd mint cselekvés.
A nyelvek sokfélesége Európában, a tanult idegen nyelv/ek típusának főbb vonásai.
A nyelv diakrón és szinkron változásainak jellemzése példákkal; társadalmi viszonyulások a nyelv változásaihoz.

 A megismerés és a nyelv viszonya a világról formált tudásunkban.
A nyelv keletkezéstörténete, az emberi beszéd.
A ragozó (agglutináló), elszigetelő (izoláló), hajlító (flektáló) nyelvek.
A nyelvi változás, a nyelv mint változó rendszer.
Az írás történetének főbb szakaszai.

1.2.     A magyar nyelv története

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A nyelvrokonság főbb bizonyítékai néhány példával.
A magyar nyelv történetének fő szakaszai.

 A szabályos hangmegfelelés mint összehasonlító nyelvtudományi bizonyíték.

1.2.1.  A magyar nyelv rokonsága

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Nyelvtörténeti korszakok, egy-egy művelődéstörténeti vonatkozás (pl. szerzetesrendek, kódexek, műfajok a kódexirodalomban, világi tárgyú szövegemlékek).

 Az ősmagyar korszak, az ómagyar kor, a középmagyar korszak, az újmagyar kor.

1.2.2.  Nyelvtörténeti korszakok

 

11. C – kész

11. F – kész

 

 Egy nyelvtörténeti korszak jellemzése.
Az életmód, a történelem és a szókincs néhány összefüggése, anyagi és a szellemi műveltség megjelenése a szókészletben - értelmezés jellemző példákkal.
Néhány példa a tulajdonnevek történetéről. A nyelvtörténet forrásai: kézírásos és nyomtatott nyelvemlékek.
A tihanyi apátság alapítólevele, a Halotti beszéd és könyörgés, az Ómagyar Mária-siralom főbb jellemzői.

 A régi magyar irodalom - néhány szöveg bemutatása a régi magyar irodalom köréből (pl. Pázmány Péter, Mikes Kelemen).
Nyelv és nemzet összefüggései a reformkorban - művelődéstörténeti, irodalomtörténeti vonatkozások.
A nyelvtörténeti korszakokat jellemző főbb változások a hangrendszerben, a nyelvtani rendszerben, a szókészletben.
A szókészlet rétegei: ősi örökség, belső keletkezésű elemek, jövevényszók, nemzetközi műveltségszók, idegen szók.

1.2.3.  Az írott nyelvi norma kialakulása

 

11. C – kész

11. F – kész

 

 Az egységes írott nyelvi norma felé: az irodalmi nyelv kialakulása (a reformáció és az ellenreformáció hatása).
A könyvnyomtatás, a tudományok fejlődésének szerepe.
A nyelvújítás mibenléte, történelmi, művelődéstörténeti háttere, hatása - példák alapján.
Írók nézetei a nyelvről - gondolatok értelmezése.

 A műfordítás-irodalom jelentősége.

1.2.4.  Nyelvművelés

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A mai magyar nyelvművelés néhány alapkérdése (pl. az idegen szavak használata, a közhelyek, a "panelstílus").

 Nézetek a nyelvművelésről.

1.3.     Nyelv és társadalom

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma.
A főbb nyelvváltozatok: a köznyelv, a nyelvjárások és a csoportnyelvek.

 A rétegnyelvi szótárak (pl. tájszótár, szaknyelvi szótár).
Legalább egy nyelvjárástípus főbb jellemzői (pl. nyugati, palóc, déli, tiszai, mezőségi, székely, csángó).

1.3.1.  Nyelvváltozatok

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A földrajzi és társadalmi rétegződés megjelenése a szókincsben: regionális köznyelvek és szociolektusok, szaknyelv, rétegnyelv, ifjúsági nyelv, szleng.
Az egynyelvű szótárak ismerete.
A Magyarországon beszélt kisebbségi nyelvek megnevezése, főbb jellemzőik.

 A társadalom hatása a nyelvváltozatra, a szókincsre.
A szókincs elemzése nem irodalmi és irodalmi művekben (pl. újságnyelvben, szaknyelvben, szociográfiában).

1.3.2.  Kisebbségi nyelvhasználat

 

 

 A magyar nyelv Európában: a határon túli nyelvhasználat főbb adatai, tendenciái.
A nyelvközösség helyzete és nyelvhasználata közötti összefüggés.

 A kisebbségi nyelvhasználat társadalmi jelentősége - a főbb nézetek, a kétnyelvűség.
Nyelvpolitika, nyelvi tervezés, nyelvtörvény.

 1.3.3. A határon túli magyar nyelvűség

 

 A határon túli magyarság nyelvápolásának főbb fórumai.

 1.3.4. Tömegkommunikáció és nyelvhasználat

 A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai és hatáskeltő eszközei.

 

 1.3.5. Új kihívások

11. C – kész

11. F – kész

 

 Az információs társadalom hatása a nyelvhasználatra és a nyelvi érintkezésre (pl. szövegszerkesztés számítógéppel, kommunikáció az interneten, elektronikus levelezés).
A nyelvművelés szerepe az új nyelvi fejlemények, jelenségek értelmezésében.

 

1.4.     A nyelvi szintek

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Szépirodalmi és köznyelvi szövegek hangtani, alak- és szótani, mondattani, jelentéstani elemzése.
Ismeretek felhasználása a szövegek megértésében és különféle műfajú, különböző címzettű, kontextusú szövegek létrehozásában.

 A leíró grammatika mint a magyar nyelvi rendszer modellje.
A nyelvi elemzésben alkalmazott fogalmak megnevezése, nyelvi rendszerbeli összefüggésük.

1.4.1.  Hangtan

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A beszéd, a beszédfolyamat, a beszédhang, a hangképző szervek.
A magánhangzók és a mássalhangzók rendszere, a hangtörvények (hangrend és illeszkedés, részleges és teljes hasonulás, összeolvadás, rövidülés, kiesés). A hangtörvények jelenségeinek alkalmazása a helyesírásban.
A köznyelvi és a tájnyelvi ejtés.

 A magyar hangállomány.
A magyar hangrendszer néhány nyelvtörténeti vonatkozása.
A helyesírás stílusértékű változatai.
A szóképzés rendszere.
A szófajváltás jelensége, a többszófajúság.
A magyar helyesírás rendszere.

1.4.2.  Alaktan és szótan

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A morfémák, szóelemek és szerepük a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában. A képzők, jelek, ragok szerepe. A szótő és a toldalékok szerepe és jelentése; nyelvhelyesség a toldalékolásban. A magyar helyesírás alapelveinek magyarázata példákkal. A szófajok rendszere. Az alapszófajok, a viszonyszók és a mondatszók mondatbeli és szövegbeli szerepének értelmezése.

 

1.4.3.  A mondat szintagmatikus szerkezete

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szóelemzés elvének alkalmazása a szóalak leírásában.
A mondat megszerkesztettsége, a szószerkezet mint nyelvi egység, az alárendelő és a mellérendelő szintagma.
Az egyszerű mondat részei; mondatelemzés.

 

 11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Az állítmány és az alany. A tárgy és fajtái.
A határozók fogalma és kifejezőeszközei, fajtái, a magyar határozói rendszer; a határozók irányhármassága. A jelzők fogalma és fajtái, használatuk. A mellérendelő szintagma - kapcsolatos, ellentétes, választó, magyarázó, következtető.

 Alaki és értelmi egyeztetés a szószerkezetekben.

1.4.4.  Mondattan

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A mondat az élőbeszédben és az írott nyelvben.
A mondat szerkezete: egyszerű, összetett, tagolt, tagolatlan mondat.

 A mondat fogalma, a rendszermondat és a szövegmondat.

1.4.5.  A mondat a szövegben

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A mondat és a szöveg.
A mondat szerkezete és felépítése.
A mondat jelentése: elsődleges és másodlagos jelentés

 A szinteződés és a tömbösödés jelenségei.

1.4.6.  Logikai és tartalmi viszonyok

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A modalitás, mondatfajták elemzése grammatikai és szemantikai eszközökkel.
A mellérendelő fajták mint logikai-tartalmi viszonyok
- a kapcsolatos, az ellentétes, a választó, a következtető, a magyarázó mellérendelő viszony.

 Mondatvariánsok közötti különbségek értelmezése, pl. a stílusérték szempontjából.

 11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 

 Az alárendelő összetett mondat mint a főmondat és a mondatok grammatikai viszonya.
Az alárendelés fajtái: az alanyi, az állítmányi, a tárgyi, a határozói, a jelzői alárendelés. Sajátos jelentéstartalom a mellékmondatokban.
Többszörösen összetett mondatok megértése szövegkörnyezetben:
- utaló- és kötőszók,
- a központozás használata és értelmezése szóban és írásban; szövegértésben, szövegmondásban, szövegalkotásban.

 Összetett mondatok elemzése szerkezeti rajzzal.

1.4.7.  Szókincs és frazeológia

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szókincs változásának okai, a szókészlet rétegei, az átvétel és az első keletkezés.
A szóalkotás lehetőségei:

 .

 11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 - a szóképzés jelentésmódosító szerepe;

 A képzők rendszere.

 11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 - a szóösszetétel jelentősége, fajtái, az összetett szavak helyesírása.

 A szóalkotás ritkább módjai: elvonás, tapadás, jelentésmegoszlása, mozaikszók, rövidítések

 11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szóteremtés jelentősége, az indulatszók, a hangutánzás és a hangulatfestés.

 

1.5.     Kommunikáció

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, ezek összefüggései a kifejezésmóddal; a kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei.
A kommunikáció formája: a szóbeliség és írásbeliség.
A szövegfajták tartalmi és formai jellemzőinek kapcsolata a kommunikációs folyamattal.

 A kommunikáció fogalmának interdiszciplináris jellege.
Az állatok jelzésrendszere és az emberi kommunikáció néhány lényeges szempont szerinti összehasonlítása.

1.5.1.  A jel, a jelrendszer

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A jel, jelek, jelrendszerek - a természetes kapcsolaton és a konvención alapuló jelek elkülönítése.

 Nyelvi jelek: jelölő - (hangsor), jelölt (jelentéstartalom), jeltárgy. A nyelvi jel sajátosságai (pl. önkényesség, általánosító jelleg, használati helyzettől független létezés).

1.5.2.  Nyelvi és vizuális kommunikáció

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái (pl. gesztusok, mimika, térközszabályozás, tekintet, külső megjelenés, csend); társadalmi, nemi, generációs, kulturális vonatkozások - példák alapján.
A közlés hitelességének tényezői.

 Társadalmak és kultúrák jelrendszereinek történeti eltérései - egy-két példa alapján (pl. a magyar folklór, az utcakép, az elektronikus kommunikáció jelrendszere).
A kongruens és inkongruens közlés.
A vizuális és a nyelvi jel, a vizuális és a nyelvi kommunikáció (pl. az ifjúsági szubkultúra, a divat, a reklám, múltbeli és jelenbeli kultúrák nyelvi és nem nyelvi jelei).

1.5.3.  A nyelvhasználat mint kommunikáció

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A közvetlen emberi kommunikáció néhány sajátszerűsége.
A kommunikációs folyamat tényezői és ezek összefüggései (valóság, beszédhelyzet, közlő, közlemény, közvetítő közeg, címzett, válasz, közös nyelv, előismeretek).
Az összefüggések megértése, bizonyítása beszédhelyzetek elemzésével, szövegértelmezéssel, szövegalkotással.

 

1.5.4.  Kommunikációs funkciók és közlésmódok

 

11. C – kész

11. F – kész

 

 A különböző közlésmódok kommunikációs funkciói (pl. párbeszéd, történetmondás, levél, üzenet, napló, feljegyzés, köszönés és megszólításformák).
A mindennapi - nyilvános és magánéleti - élethelyzetek tipikus kommunikációs konfliktusai és lehetséges feloldásuk.
A beszélgetés lelki, érzelmi jelentősége, szerepe.

 A nyelvi és nem nyelvi kommunikációs normák kultúránkénti eltérései (pl. gesztusnyelv, nemi, társadalmi, életkori különbségek jelzése, tánc, viselet).

 1.5.5. A személyközi kommunikáció

 

 

1.5.5.  A tömeg-

kommunikáció

 

11. C – kész

11. F – kész

 

 A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra.

 A kommunikációs funkciók (ábrázoló, kifejező, felhívó, fatikus, esztétikai, metanyelvi) fogalma és szerepe.
A közvetlen személyközi kommunikáció, az írott és elektronikus tömegkommunikáció jellemző különbségei (pl. távolság, konformizálás, nivellálás).
Személyközi és tömegkommunikációs közlések összehasonlítása.

1.6.     A szöveg

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szöveg egységének tényezői, feltételei, elsődleges és mögöttes jelentése.
A szöveg mint valakire irányuló közlési szándék (mint tranzakció és mint interakció).

 Lineáris és globális kohézió
Szövegelemzés a megfelelő fogalmak alkalmazásával.
A szöveg pragmatikai, szemantikai és grammatikai megközelítése.

1.6.1.  A kommunikáció és a szöveg

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szöveg szóban és írásban.
A szöveget alakító tényezők: a beszédhelyzet, a cselekvés, a szövegkörnyezet, a tudáskeret.
A leíró (tájékoztató), kifejező, érvelő és felhívó szövegfunkciók.

 

1.6.2.  A szöveg grammatikája és jelentése

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szöveg felépítése, egységei - külső körülmények: szövegméret, megjelenés.
A szövegösszetartó erő: jelentésbeli (pl. kulcsszavak, ismétlés, rokon értelmű, többjelentésű szavak; körülírás, nemfogalom) és grammatikai kapcsolóelemek.

 

1.6.3.  Szövegértelmezés

 

11. C – kész

11. F – kész

 

 A kontextuális jelentés, az utalás irányai (előre- és visszautalások).
A szöveg jelentése:
- jelentésviszonyok a szövegben
- a kulcsszavak szerepe,
- logikai-tartalmi viszonyok,
- a tematikus előrehaladás,
- a szöveg egyértelműsége, többértelműsége. A mindennapi szövegvilágban való eligazodást lehetővé tevő pragmatikai ismeretek alkalmazása a szövegértésben és a szövegalkotásban:
- a szövegsajátosságok felismerésé globális benyomások alapján (pl. szövegtípusok elkülönítése a beszédhelyzet, a kommunikációs színtér, a szövegfunkciók, a hagyományba való beágyazottság a monologikus vagy dialogikus jelleg, a spontaneitás, illetve megtervezettség alapján).
- téma, témahálózat felismerése mindennapi, szépirodalmi, tudományos szövegekben.
- olvasói ismeretek (pl. tudáskeret, a témával összefüggő háttérismeretek) értelmes alkalmazása.

 Anafora, katafora, deixis.
A szöveg dinamikus és statikus szemlélete és elemzési eljárása: a szöveg mint egységes, térben és időben tapasztalható folytonosság (kontinuum) és mint egymással érintkező, elkülöníthető elemek egysége.

1.6.4.  A címzettek

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A címzettek, a közönség mint szövegformáló tényező, a beszélő és a hallgató, illetve a közönség közti kapcsolat.

 A beszélők nyelvi és történeti meghatározottsága, előismeretei: a címzett szerepe a szöveg megszerkesztettségében, a kifejtés mélységében, a szöveg bonyolultságában, terjedelmében, előadásmódjában, szóhasználatában.

1.6.5.  A szöveg szóban és írásban

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szóbeliség és az írásbeliség hatása a szövegformálásra és a szöveg előadására.
A szövegfonetikai eszközök (pl. a hangerő, a tempó, szünet, az írásjelek) értelmes, kifejező alkalmazása.

 .

 11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A cél és a téma összefüggéseinek érvényesítése szóban és írásban.
A témaváltás felismerése és jelölése, bekezdések szerkesztése.

 A beszéd és az írás összehasonlítása (pl. a beszéd mint többdimenziós rendszer).
A szöveg dinamikus és statikus összetevői

 11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Grammatikai és jelentésbeli kapcsolóelemek felismerése és használata: a határozott névelő használata, a névmásítás és szerepe a szövegösszetartó erő létrejöttében; előre- és visszautalások a szövegben; makro- és mikrostruktúra követése; hiányos mondat, kötőszó, egyeztetés; szórend.

 

 1.6.6. Az intertextualitás

 Az ismeretközvetítő CD-ROM és az internet intertextualitásának főbb jellemzői.

 Az intertextualitás mint a szövegek létmódja, az intertextualitás jelenségeinek értelmezése irodalmi és nem irodalmi szövegekben.
Korunk kultúrája és az intertextualitás szépirodalmi és nem irodalmi közlésekben.

1.7.     A szövegtípusok

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szövegtípusok kommunikatív, szerkezeti, nyelvi normáinak jellemzői.

 A szövegtipológia rendszerét alkotó elvek.
Lehetséges tipológiák (pl. kommunikációs színterek, a szöveg nyelve, kora, a nyelvhasználat szabályozottsága, a közlemény közege, célja és szerepe, jellege, tárgya, a beszélő és a címzettek társadalmi hovatartozásának kifejeződése).

1.7.1.  A kommunikációs színterek

 

 

 A továbbtanuláshoz, illetve a munka világában szükséges szövegtípusok (pl. kérvény, önéletrajz, pályázat, hivatalos levél, meghatalmazás, hozzászólás) normái.
A publicisztikai és az ismeretterjesztő szövegek jellemzői.
A monologikus és a dialogikus szövegtípusok (pl. az előadás és a vita, az előadásra és a vitára való felkészülés) különbsége.
A kommunikáció színtere szerinti elkülönítés: a magánjellegű és nyilvános kommunikáció.

 

 1.7.2. A média, az elektronikus kommunikáció

 Az írott és az elektronikus tömegkommunikáció szövegtípusait elkülönítő nyelvi és nem nyelvi tényezők.

 Médiaközlések elemzése (pl. hír, hírmagyarázat, tudósítás, interjú, cikk, glossza): tartalmi, szerkezeti és szövegformálási kritériumai, nyelvhasználati, hatásbeli sajátosságai.

 

 A publicisztikai és tájékoztató műfajok, valamint az elektronikus média hagyományos (rádió, televízió) és új közlésmódjai (e-mail, internet stb.). Az új közlésmódok társadalmi hatása (pl. saját tapasztalatok, nézetek, vélemények értelmezésével).

 

1.7.2.  A tanulás tipikus szövegei

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Tudományos ismeretterjesztő műfajok - kifejtés, definíció, magyarázat, bizonyítás, összefoglalás és forrásaik (pl. tankönyv, folyóirat, szakkönyv, írott és elektronikus adatbázis).

 Tudományos és ismeretterjesztő szövegek összehasonlítása (pl. a címzettek, a szóhasználat, a megszerkesztettség szempontjából).

1.8.     A retorika alapjai

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A retorika mint etikai érték, mint a meggyőzés művelete a gondolatközlésben, mint a szónoklás tudománya.

 A retorika jelentősége és alkalmazásának társadalmi színterei.

1.8.1.  A retorika

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szöveg hangzása mint vivőerő, mint hatástényező, mint a beszélő személyiségének, érzelmeinek kifejezője.

 Néhány történeti értékű és jelenkori szónoki beszéd retorikai eszközei és esztétikai hatása (pl. Kölcsey Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc beszéde).
Hangzó szövegek elemzése, összehasonlítása.

1.8.2.  A nyilvános beszéd

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedésbeli kritériumai: a beszéd fajtái, a beszéd felépítése (a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólaltatásig).

 

1.8.3.  Érvelés, megvitatás, vita

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A meggyőzés, az érvelés beszédhelyzete és eszközei.
A kulturált vitatkozás kritériumai; vita értelmezése (pl. a vitatkozó felek nézőpontjainak, állásfoglalásuk eltéréseinek azonosítása).
Az írásbeli meggyőzés eljárásai, az érvelés műfaja: a bizonyítás; a cáfolat, néhány érvtípus.
Hitelesség, hatás, meggyőzési szándék, manipuláció felismerése, értékelése.

 

1.8.4.  Szövegek térben és időben

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Nyelvi jelenségek elhelyezése térben és időben; szövegek térbeli és időbeli kontextusai. Az összefoglalás funkciója és típusai, tartalmi kivonat, tömörítés.

 Az aktuális tagolás, a téma/réma összefüggés, a szerkezet, az új közlések, implikációk, kontextusok, jelentésrétegek feltárása, megfogalmazása irodalmi és nem irodalmi szövegekben.

1.8.5.  A szövegszerkesztés eljárásai

 

11. C – kész

11. F – kész

 

 A spontán megnyilatkozások és a megtervezett szöveg.
A témajelölő cím mint a globális kohézió eszköze.
A szövegfolyam tagolása, a linearitás és a szöveg megszerkesztettsége - a szóbeliségben és az írásbeliségben.
Például:
- térbeli és időbeli viszonyok követése, megértése, létrehozása;
- logikai és jelentésszintű kapcsolatok létrehozása;
- a címzettek, a kontextus, a cél tisztázása;
- téma körülhatárolása, kijelölése, értelmezése;
- felkészülés, anyaggyűjtés - a tapasztalás és a kereső gondolkodás szerepe, a mérlegelés, az érvek, ellenérvek, tények, adatok, gondolatok elrendezése;
- a műfaj megválasztása, az anyag elrendezése;
- a témának, a címzettnek, a műfajnak, a tartalmi mondandónak megfelelő szerkezet kialakítása;
- az akusztikus, illetve a vizuális vezérlés alkalmazása;
- a tartalom kidolgozása, indokolt hivatkozás, idézés;
- a szövegkohézió, a témahálózat felépítése, a kulcsszók, előre- és visszautalások, nyelvtani, jelentésbeli és pragmatikai kapcsolatok megteremtése;
- a hangnem, a szókincs, a szóhasználat, a stílus megválasztása és képviselete.

 
 
 
 
Címadási konvenciókkal.

1.8.6.  Személyes viszony, értékelés

 

11. C – kész

11. F – kész

 

 A témához való személyes viszonyulás kifejezése (pl. reflexió, állásfoglalás).
A saját teljesítményben a tartalmi, szerkesztési, stiláris, nyelvhelyességi és helyesírási hibák javításának képessége.

 

1.9.     Stílus és jelentés

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Stílus és jelentés a mindennapi nyelvhasználatban, a szaknyelvben és a szépirodalomban.
Szóhasználat és stílusérték.
stílusjelenségek felismerése, értelmezése, értékelése.

 

1.9.1.  A szójelentés

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A szóhasználat nyelvtani és jelentésbeli kötöttségei.
A nyelvi jelek csoportjai a hangalak és a jelentés viszonya alapján.

 A jelentésmező fogalma.
A szójelentés változásai.

 

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Az állandósult szókapcsolatok, szólások eredete néhány példával, kultúrtörténeti vonatkozással.
A szállóigék szerepe a nyelvi-kulturális hagyományban.
A szóhasználati jelentés alapjai - az alapjelentés, mellékjelentés, alkalmi jelentés közti viszony. A szó- és kifejezéskészlet stilisztikai értéke.
Egynyelvű: Magyar szinonimaszótár, Magyar értelmező kéziszótár, valamint kétnyelvű szótárak ismerete.

 A jelentés fogalmi megközelítései: szóelemek (grammatikai jelentés), lexémák (szótári szavak), szószerkezetek (grammatikai viszonyok jelentése, állandósult szókapcsolatok, szóértékű nyelvi elemek) jelentésviszonyai.

1.9.2.  Állandósult nyelvi formák

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Az állandósult szókapcsolatok, szokványos kifejezésmódok stílusértéke: szólás, szóláshasonlat, közmondás, szállóige; közhelyek, nyelvi panelek; a köznyelvben szokásos jelentésbeli összeforrottságot mutató szókapcsolatok (pl. köszönésformák, szitkozódások, babonák, közéleti jelszavak, graffitik) szerepe.

 Nyelv, beszéd, szöveg és stílus összefüggése, a stílusérték fogalma; a konnotatív és a denotatív jelentéssel összefüggésben is.

1.9.3.  Nyelvi-stilisztikai változatok

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A stílus értelmezése (pl. kifejezésmód, az írás, a szerkesztés, a fogalmazás módja, nyelvi eszközök megválogatása, "a stílus maga az ember", hatásosság, többlet, a stílus mint a beszélő attitűdjének kifejeződése a tárgyhoz, eseményhez, hallgatóhoz, olvasóhoz, anyanyelvéhez, a társadalmi szabályokhoz és konvenciókhoz).
A stílus kifejező erejét létrehozó különböző tárgyú, témájú, korú szövegek stílushatásának megfogalmazása.

 A stílust létrehozó, alakító kommunikációs tényezők rendszere, beszélő/író, címzettek, téma, cél, szóbeliség, írásbeliség.
Stílusvariánsok nyelvi-nyelvtani elemzése és önálló létrehozása (pl. stílusimitáció).
Következtetések megfogalmazása a nyelvi-stilisztikai eszközök lehetőségeiről.

1.9.4.  Stíluseszközök

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 A képszerűség stíluseszközei és hatása: képek és összetett képrendszerek felismerése, értelmezése.

 Összetett képrendszerek, képi hálózatok, jelképrendszerek
Az eufemizmus, evokáció, archaizálás, allúzió, anakronizmus, állandó jelző stb. felismerése, értelmezése.

1.9.5.  A nyelvi elrendezés hatása

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)


1.9.6. Stílusréteg, stílusváltozat

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Az egyszerűbb alakzatok fajtái és hatásuk: a gondolatritmus, variáció, fokozás, halmozás, mondatpárhuzam, kihagyás, késleltetés, célzás.
Tipikus kommunikációs helyzetekben, társadalmi színtereken létrejövő, jellemző beszélt és írott nyelvi közlésmódok: a stílusrétegek.
A társalgási stílus ismérvei, minősége (pl. udvariasság és durvaság, közhelyek, axiómák, nyelvi humor).
A közélet színterei, a közéleti és a hivatalos stílus kritériumai, stiláris kötöttségei.
A publicisztikai stílus főbb jellemzői, tipikus szóhasználati és nyelvhelyességi problémái, a megjelenítés közlésértéke (pl. tipográfia, képi világ).
Objektivitás és szubjektivitás, tény és vélemény stílusbeli különbsége a tömegkommunikációban.
A tudományos és a szakmai stílus sajátosságai.
Nem irodalmi és szépirodalmi szövegek stílusának összehasonlítása.

 Irodalmi és nem irodalmi szövegek stílushatásának komplex értékelése.
Az alakzatok egyéb fajtái: paradoxon oxymoron, inverzió.
A mondatszerkezet stiláris változatai - a verbális stílus, a nominális stílus, hiányos mondat, körmondat.
A stílusrétegeket elkülönítő tényezők.
A stílus szociokulturális rétegzettsége.
A stiláris elkülönülés mint társadalmi jelenség.
Nyelvi-stilisztikai variánsok összehasonlító elemzése különböző stílusrétegekből vett szövegek körében.

1.9.6.  Stílustörténet

 

11. C – kész (e. is)

11. F – kész (e. is)

 

 Stílus és norma koronkénti változatai, néhány példa alapján.

 Stíluskorszakok, stílusirányzatok ismerete alapján tájékozottság a stílustörténetben, a stílusirányzatok körében; stílustörténeti összehasonlítások - példák alapján.

2. Fogalmak

Középszint és emelt szint

Az emelt szint fogalomismereti követelményeit dőlt betűvel jelezzük.

alakzatok: ellipszis, kötőszóhiány, ismétlődés, gondolatritmus, oxymoron

állandó és alkalmi stílusérték

állandósult szókapcsolat: szólás, szóláshasonlat, szállóige, közmondás

beszédtett

diakrónia, szinkrónia

egyeztetés a szintagmákban

érvelés: tétel (állítás), érv, ellenérv, cáfolat; deduktív, induktív módszer

expresszivitás, eufemizmus, evokáció, archaizálás, egyéni szóalkotás, poétizáció

finnugor nyelvcsalád

főbb nyelvtípusok

hangszimbolika, hangutánzás, hangulatfestés, alliteráció, áthajlás, figura etimologica

a helyesírás alapelvei: a kiejtés, a szóelemzés, a hagyomány, az egyszerűsítés elve

a hiány szövegösszetartó szerepe

intertextualitás

jel, jelrendszer

jelentés: szó-, mondat-, szövegjelentés; denotatív, konnotatív jelentés, szótári, kontextuális jelentés

jelentésrétegek mondatban, szövegben

jelentésszerkezet, jelentéselem, jelentésmező, jelhasználati szabály

kevertnyelvűség, kettősnyelvűség, kétnyelvűség

a kommunikáció, a kommunikációs folyamat funkciói, tényezői

a kommunikáció létformái: szóbeliség, írásbeliség; magánéleti, nyilvános kommunikáció

központozás: a gondolatjel, a zárójel, a kettőspont, a pontosvessző, az idézőjel szerepe

a magánhangzó, mássalhangzó képzésmódja, alkalmazkodása (hangtörvények)

a magyar nyelv történeti korszakai: nyelvemléktelen kor, nyelvemlékes kor; ősmagyar, ómagyar, középmagyar kor, nyelvújítás, újmagyar kor, mai magyar nyelvhasználat

mondatfajták: modalitás

mondat- és szövegfonetikai eszközök

mondatszerkezet: egyszerű mondat, összetett mondat, alárendelő, mellérendelő összetett mondat; tagolt, tagolatlan mondat, teljes, hiányos mondat

mondatstilisztikai változatok: verbális stílus, nominális stílus, körmondat

metafora, metaforizáció

motiváltság, -motiválatlanság

nyelvemlék: szórványemlék. vendégszöveg, kódex, ősnyomtatvány

nyelvi norma

nyelvi tervezés, nyelvpolitika, nyelvtörvény

a nyelv vízszintes és függőleges tagolódása: sztenderd, köznyelv, nyelvjárás, regionális köznyelv, csoportnyelvek, szleng, argó

összehasonlító nyelvtudomány

retorika: szónoklat, alkalmi beszéd, meggyőző szövegműfajok; szónoklat részei: bevezetés (az érdeklődés felkeltése, jóindulat megnyerése, témamegjelölés), elbeszélés, érv, bizonyítás, cáfolás, befejezés (összefoglalás, kitekintés), érzelmi betetőzés

sajátos jelentéstartalom: feltétel, következtetés, hasonlítás, megengedés

stílus, stíluselem, stílushatás

a stílusirányzatok kifejezőeszközei

a szószerkezetek fajtái, alá- és mellérendelő szószerkezetek

a szóelem (morféma) fajtái

szóalkotás: szóképzés, szóösszetétel, mozaikszó

szófaji rendszerünk, alapszófajok, viszonyszók, mondatszók

a szójelentés: egyjelentésű, többjelentésű, azonos alakú szó; rokon és hasonló alakú, ellentétes jelentésű szó; hangutánzó; hangulatfestő szó

szóképek: metafora, hasonlat, szinesztézia, metonímia, szinekdoché, összetett költői kép, allegória, szimbólum

a szókincs rétegei: ősi szavak, belső keletkezésű szavak, jövevény- és idegen szavak

szórend: kötött és kommunikatív (szabad) szórend; aktuális tagolás: ismert és újságoló rész (téma, réma)

szöveg, szövegmondat, szövegegységek: bekezdés, tömb, szakasz

szövegjelentés: témahálózat, tételmondat, kulcsszó, kontextuális jelentés

szövegkapcsoló elemek: kötőszó, névmás, névelő, határozószó, előre- és visszautalás (rámutatás, anafora, katafora, deixis), egyeztetés a szövegben

szövegkohézió (lineáris, globális)

szövegtípus, szövegfajta: definíció, magyarázat, kisértekezés, értekezés, tanulmány, esszé, pályázat; ajánlás, műelemzés, értelmezés; vita, referátum, előadás; hivatalos levél, meghatalmazás, kérvény, önéletrajz

a nem nyelvi kommunikáció

a tömegkommunikáció tájékoztató, véleményformáló műfajai: hír, tudósítás, kommentár, cikk, interjú, riport, glossza, recenzió, kritika