(nemzeti nyelv,
nyelvjárások, csoportnyelvek)
Nyelvünk
egészét, azaz minden magyarul beszélő ember minden nyelvi megnyilatkozásának
összes elemét nemzeti nyelvünk foglalja
magába.
A NEMZETI NYELV: történelmileg
kialakult tartós emberi közösség közös nyelve (közös eredet, közös
hagyományok).
A nemzeti nyelv kialakulását szükségessé
tették és előmozdították: a társadalmi-gazdasági változások (polgárosodás,
nemzetté válás, szabadabb helyváltoztatás, városiasodás).
Az egységes nemzeti nyelv - vidékenként,
foglalkozási áganként stb. - bizonyos tokú eltéréseket is mutat: a nemzeti
nyelv rétegeződik, különféle változatokban él. A nemzeti nyelv rétegeződése a nyelvet használó közösség
tagolódásával függ
össze (az
emberek kisebb-nagyobb közösségeknek tagjai; eltérőek a szokásaik, normáik,
más a nyelvhasználatuk is). A nyelvi
rétegek (nyelvváltozatok) nem különülnek el mereven egymástól, hatnak
egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak.
Minden ember több nyelvváltozatot
használ a kommunikáció körülményeitől függően. (Az egyén válogat a nyelvi
eszközökből a tudása, kora, ismeretei, érdeklődési köre alapján.)
A nemzeti nyelv tagolódása:
A) NORMATÍV
NYELVVÁLTOZATOK:
a) Az irodalmi nyelv -
amelyet legnagyobb íróink, költőink, politikusaink alakítottak ki - a nemzeti
nyelvünk legigényesebb, csiszolt, országszerte legegységesebb változata. Ma is
merít a nyelvjárásokból és a csoportnyelvekből.
b) A köznyelv: a magyarul
beszélők közös nyelve. A mai magyar nyelv legszélesebb rétege. A korábbi
területi változatok egységesüléséből vált a nemzeti nyelv központi változatává
és ezzel együtt követendő mintává, normává.
Az alacsonyabb
rendű köznyelvet, a bizalmas társalgási stílust szlengnek nevezzük. Napjainkban szinte minden korosztály
nyelvhasználatában megfigyelhető.
B) TERÜLETI, FÖLDRAJZI
TAGOLÓDÁS
szerint nyelvjárásokat (dialektusokat) különböztetünk meg.
A
nyelvjárásoknak csak a nyelvterület egy-egy
részére jellemző sajátosságaik
vannak.
A magyar
nyelvjárások a köznyelvtől különböznek: - hangzókészletükben,
- szókincsükben (részben),
- nyelvtani rendszerükben
(kis mértékben).
A mai magyar nyelv nagyobb nyelvjárási egységei: nyugati, dunántúli, dél-alföldi, tiszai, északi (palóc), észak-keleti, mezőségi, székely és csángó nyelvjárásterület. Nyelvjárásaink mai tormájukban is nemzeti nyelvünk szerves alkotórészei: gazdagítják, színezik nyelvünket.
C) A TÁRSADALMI RÉTEGZETTSÉG (életmód, foglalkozás stb.) szerint
csoportnyelvekről (szociolektusokról) beszélhetünk.
a) szaknyelvek (főleg foglalkozások szerinti, írott és beszélt változatok) b) hobbinyelvek (sportágak nyelve, játékok nyelve stb.)
c) életkori nyelvváltozatok (gyermeknyelv, diáknyelv, ifjúsági nyelv,
katonai nyelv stb.)
d) argó (tolvajnyelv,
jassznyelv)