A szövegösszefüggés megvalósításának jelentésszintű eszközei

I. A szövegösszefüggés

A szöveg megalkotása és befogadása (az olvasó, a hallgató számára a megértése) összetett gondolkodási művelet. Már vannak bizonyos ismereteink, és várjuk az új ismereteket, a folytatást. Tehát egyszerre vagyunk kapcsolatban a szöveg részleteivel és egészével. Ezt a kapcsolatot (szövegkohéziót) a szöveg nyelvtani (grammatikai) és jelentésbeli hálózatai fogják össze. A nyelvtani és jelentésbeli hálózatok szorosan összefonódnak.

A TÉMAHÁLÓZAT: a szöveg mondanivalója, témája, amiről a szöveg szól, (szereplők, tárgyak, fogalmak, helyszínek stb.). A téma folyamatos jelenlétét biztosítják: a kulcsszók. Ezek a jelentésbeli kapcsolatot teremtik meg a rokon értelmű szavak, tágabb jelentéskörű szavak, ismétlődések útján. A kulcsszókat előre- és visszautalások fűzik össze (határozott névelő, névmások, kötőszók, határozózók), azaz a nyelvtani kapcsolóelemek.

A LOGIKAI HÁLÓZAT: hely- és időbeli, ok-okozati, időrendi összefüggés; ezeket az igeidők, igemódok, igekötők, képzők, határozók biztosítják mint nyelvtani kapcsolóelemek.

II. A jelentésszintű kapcsolóelemek

A szöveget nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemei mellett a közös jelentés, a téma azonossága teszi összefüggővé, hiszen a szöveg mondatai azonos valóságdarabra vonatkoznak.

A jelentésbeli kapcsolóelemek

- a szöveg makroszerkezete felé mutatnak,

- ezekkel az elemekkel illesztjük be a szövegegészbe a mikroszerkezeteket.

A jelentésszintű kapcsolóelemeket az ismétlődés gazdag, bonyolult jelentésbeli rendszere alkotja:

1. SZÓ- ÉS SZÓSZERKEZEI ISMÉTLÉS.

Jelentéstani szempontból összefogja a szöveget. Jelenthet tartalmi megerősítést, de színezhetik az ismétlést más-más hangulat, érzelmi töltés, illetve egyazon érzés árnyalatai, fokozatai. Ilyen jellegűek a versek refrénjei.

2. Az ismétlés további formái: részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét.

3. A ROKONERTELMŰSÉG.

Az ismétlődés sajátos formája. Mivel a rokon értelmű szavak jelentése azonos, vagy csak árnyalati, fokozatbeli eltérésben különbözik, ezek a szavak lehetőséget adnak az egyhangúság elkerülésére.

4. NEMFOGALOM - FAJFOGALOM. Nemfogalom: tárgyak, dolgok, személyek. t0galmak olyan osztályának, csoportjának elnevezésére szolgál, amelynek tagjai külön-külön is rendelkeznek valamilyen elnevezéssel. Például:

nemfogalom fajfogalom

élőlény állat

állat madár

A nemfogalommal bármikor visszautalhatunk a fajfogalomra: Fővárosunkban nekem legjobban tetszik a Parlament. Ezt a hatalmas épületet a múlt században emelték a Dunaparton.

5. FELSOROLÁS. Szövegösszetartó erő lehet az is, ha a valóságot halmazként fogjuk fel, és felsoroljuk a halmaz elemeit. Ebben az esetben a rész-egész viszonyán alapul a felsorolás.

6. LOGIKAI-TARTALMI ELRENDEZŐDÉS. A tagmondatok és mondategészek logikai-tartalmi elrendezése során ok-okozat, általános-konkrét (vagy fordítva), előzmény-következmény, időrend, figyelem felkeltése-oldása szerkesztési alapszabályokra épülnek föl szövegeink.

7. MAGYARÁZÓ-KIEGÉSZÍTŐ KÖZBEVETÉSEK. Szerepük: a kiegészítés, a magyarázat; el is maradhatnának a szövegből. Zárójellel, két gondolatjellel vagy két vessző közé téve szerkesztjük be a mondatba.