Angol fajta. A XIX. században kezdték el a tenyésztését.
Eleinte patkányvadászatra idomították, ma már azonban házikedvencé lépett elõ. Vidám, jó kedélyû kutyus. Akik úgy gondolják, hogy szívesen megosztanák vele az életüket, azoknak vidám és szeretetteljes társuk lesz, aki mellett soha nem lesznek unalmas pillanatai.
Kicsi, de erõs testalkatú kutya, izmos, rövid lábakkal. Határozott, eredeti, nagyon játékos, szelíd természetû. Lakásban, kertben egyaránt jól érzi magát.
A szõrzete rendszeres gondozást igényel, ezért rendszeres idõközönként nyírni, trimmelni kell.
Magassága
kb. 27 cm, súlya 10-12kg, színe fehér. Átlagéletkora
13-15 év.
És most szeretném bemutatni a saját babám. :) Igen, végre én is egy boldog westie, boldog tulajdonosa vagyok. A kutyus 2001. október 7-én született, és a Ronnie nevet kapta. Az elején féltem egy kicsit, hogy milyen lesz az elsõéjszak, de szerencsére a kutyus rendesen végigaludta. Ez alatt azt értem, hogy nem kezdett el éjszaka vonyítani. Az már más kérdés, hogy 2-3 óránként felébredt (persze olyankor én is) és 1 órán keresztül szórakoztattam, mire annyira elfáradt, hogy aludni ment. Ilyenkor én is behoztam a lemaradásomat. :)
Itt szeretném
megragadni a lehetõséget, hogy köszönetet mondjak eddigi
segítségéért Tóth
Móninak a Moulin
De McMonique kennel tulajdonosának, aki egyben Ronnie "apukájának"
(HJCH, HCH, HSCH O'La La Copy Du Moulin De McMonique) tulajdonosa is.
Visszakanyarodva
a kutyushoz. Nagyon nagy fazon. Az ember nem unatkozik mellette, és jobb
nézni, mint a tv mûsort. :)
Nagyon játékos, imádja apa és anya zoknijait elvinni.
Elég fél perc nem odafigyelés, és a kutya az ágy
alatt van a zsákmányával. Nem, mintha nem lenne neki elég
játéka, de a tiltott holmi mindig érdekesebb. Egy idõben
nem lehetett a jelenlétében nadrágot felvenni. Megfogta
a farmer szárát és nem eresztette. Ilyenkor jött a
rimánkodás, hogy " Naaa, légyszi engedd már
el", de természetesen nem használtak. Aztán következett
az erélyesebb rászólás. Ilyenkor, ha odahajolt hozzá
az ember elengdte, de mihelyst ismét megidult felfelé a nadrág
szára az ember lábán, újra utána kapott.
Mára már ezt a szokását kinõtte. :)
Régebben hobbija volt az újságpapír apróra olvasása, és az utcán a cigarettacsikkek összeszedése is. Nem tudom, hogy ezt a rossz szokását kitõl látta, mert a családban senki nem dohányzik. :) Mára mindebbõl az újságolvasás maradt meg, na és persze a papírzsebkendõk minél kisebb fecnikre való aprítása. :)
Nálunk a kutya nem csak száraz tápot kap, hanem minden mást, amit mi is megeszünk. Imádja a hasát. Ezen a téren volt kire ütnie. :) Ha meghallja, hogy nyílik a hûtõ ajtaja - nem érdekes, hogy elõtte mit csinált - kiejti a szájából a játékát, és már rohan is oda, háthat neki is akad egy pár finom falat. Ilyenkor a két hátsó lábára áll, és a jobb mellsõ mancsával mancsol veszettül. :)
Szegén kutyu, azt hiszem rendesen ki lett vele tolva... Most, hogy a kisebbik szoba hálószobává lett kialakítva, és bekerült egy francia ágy, megszűnt az ágy alá bújkálás öröme. Részéről. Nekem megkönnyebbülés, ugyanis mielőtt munkába mentem, előszeretettel bújt az ágy alá, és nem volt az a szalámi mennyiség, amivel ki lehetett volna csalogatni. :) Első pár éjszaka elég zavarban is volt. De aztán feltalálta magát, megvárta, míg elalszom, majd usgyi, fel az ágyra, és befészkelte magát mellém. :)
Most pedig következzen egy pár kép Ronnie-ról.
2001. november 22-23.
2001. december 08.
További képeket a "Képek" menüpontban találhatsz.
