Pogona vitticeps

Mindenki számára ismerős a kép: csöppnyi állatok zsúfolódnak kicsi terráriumokban egy részüknek nincs farka, másrészüknek kelések vannak a végtagjain, a maradék sovány, sóvárgó tekintettel bámul a rá ujjal mutogató nézelődőre. Színük, barna, szürke, vörös, sárga vagy fehér, különböző rajzolatokkal a hátukon, hasuk és álluk fehér. Ezek az állatok a szakállas agámák. Nagyon sok helyen félretájékoztatják a vevőket a kereskedők, miszerint nem nő nagyra, keveset eszik, és nem kényes.

Elnézést ezért a csúnyán leáltalánosított bevezetésért, de sajnos túl sok helyen fogad ilyen elrettentő kép.

Elsőként, ha valaki ilyen állat tartására adja a fejét, csakis egészséges, mozgékony egyedet vásároljon! Mert a fiatal agámák gondozása sok odafigyelést igényel. Mivel a kicsiny állatok minden energiát a növekedésre fordítanak a vitaminozásra nagyon nagy gondot kell fordítani. A koránt sem kicsinek mondható állat felnőtt korára elérheti az akár 55 cm-es nagyságot is, de ehhez sok mindenre van szüksége.

A megfelelően berendezett, tágas (120x60x60 párnak), félsivatagos terrárium, melegítés, UV-B sugarat kibocsátó neoncső (napi 10-12 órás megvilágítás), elengedhetetlen ezen állatok tartásához.

            Kezdésnek mondanék egy elrettentő példát:

Sokáig bejárt hozzám egy fiatal hölgy az üzletbe eleségért és tanácsért, mivel kapott egy agámát. Egyértelműnek látszott hogy a kicsinek súlyos Ca hiánya van, ezért gyorsan el is láttam a vásárlót a megfelelő tanácsokkal. Az idő múlt, de az állat csak nem akart gyógyulni, annak ellenére, hogy „állítólag” mindent megkapott a kis szakállas, amit mondtam. Egy nap megjelentek nálam egy dobozzal, amiben a kis agáma volt és közölték, hogy ők úgy tűnik nem képesek megfelelően tartani az állatot. Ezt becsülöm bennük a mai napig még akkor is ha azóta sem találkoztam velük, és nem is érdeklődtek az állat sorsa felől.

            A kis agáma nagyon rossz állapotban került hozzám, törött volt a medencéje, a farka, a feje eldeformálódott, a felpuhult állkapocs miatt képtelen volt önállóan táplálkozni. Előre bocsátom hogy nem vagyok állatorvos, tehát bárki képes lett volna helyrehozni az agámát, aki azt teszi amit mondok. Hónapokig tartó kezelés kemény vitamin és ásványi anyag kúra, a mesterséges táplálás meghozta eredményét. A csont deformációk ugyan továbbra is szemet szúrhatnak bárkinek, de a kisfiú lassan, de biztosan el fogja érni megfelelő méretét és ugyanolyan teljes életet élhet ahogy azt megérdemli.

            Mindenki vonja le az előbb leírtakból a tanulságot magának és ha még mindig úgy érzi hogy képes gondoskodni egy olyan állatról, aminek feneketlen a bendője és hetente könnyedén megeszik 50-100 kifejlett barna tücsköt az olvasson tovább!

            Ugorjunk most már a közepébe!

Elsőként alakítsuk ki az agáma otthonát. Gondoljunk bele még egyszer mekkorára is fog nőni az állat, ebből máris tudjuk hogy nem kis helyre lesz szüksége az agámának. Majd jusson eszünkbe leendő kedvencünk többi igénye és a saját esztétikai érzékünkkel ötvözve tervezzük meg a terráriumot. Készülhet üvegből, bútorlapból, de a lényeg hogy a tetején mindenképpen legyen szellőző rács, amire az UV-s neont helyezzük majd (üvegen nem hatolnak át a hasznos sugarak). Az agámák természetes élőhelyükön is szeretnek kövekre, bokrokra, kisebb fákra mászni ezért érdemes hátterezni a terráriumot, amin kisebb-nagyobb sütkérező helyeket alakíttatunk ki. Mérjük meg a helyiség hőmérsékletét, ahol majd az állatot tartani fogjuk, hogy fontolóra vehessük a fűtés kérdését. Itt nagy választékkal találjuk szembe magunkat, hogy fűtőkábelt, fűtőlapot, fűtőkövet, kerámiamelegítőt vagy lámpát használunk, az csak rajtunk múlik. A legjobb valamilyen kombináció, a lényeg hogy a terráriumban 28-30C° legyen a hőmérséklet a sütkérező helyen, ami jobb esetben egy melegítő lámpa alatt van 35-37C° között legyen. Éjszaka pedig 20-22 C°-ot biztosítsunk a számukra. Helyezzünk be vastagabb faágakat, köveket. Talajnak használjunk földet vagy homokot, amit nyugodtan megszórhatunk mészgrittel, Ap17-tel, Ca porral. (Ezt az állatok fel szokták nyalogatni, ha szükségét érzik). Az aljzat vastagsága ne legyen kevesebb 5cm-nél. Szükség van még egy itató tálra, ami legyen nehéz és stabilan helyezzük a talajra, hogy az állat ne tudják felborítani.

Vásárláskor sose válasszunk apatikus, sérült egyedet, sőt ha módunkban áll, határozottan szólítsuk fel az eladót, hogy csak akkor vesszük meg a kiválasztott agámát, ha az előttünk hajlandó önállóan enni. Ne dőljünk be a megszokott szövegnek: „a stressz miatt nem eszik ha nyugodt környezetbe kerül biztosan enni fog”. Hát persze, mosolyoghatunk az eladó képébe, ugyanis egy egészséges agáma, ha megfelelő körülmények között tartják szinte mindig képes enni. Kivételt képez persze, ha éppen akkor vagy a napokban érkezett az állat a kereskedésbe. Legyünk nagyon körültekintőek!

            Kezdő agáma tartó, komolyan NE vegyen betegnek tűnő állatot, ha állatorvosi segítség nélkül akarja kikúrálni leendő kedvencét, mert a hazai szakirodalom nem fog segítséget nyújtani a gyógyításban és az állat ugyanúgy elhullik, ahogy azt a kereskedésben is tenné. Az eredmény csak szomorúság lenne.

            Ha megvan az agáma, fontos hogy odafigyeljünk a szállításra, ami történhet zsákban vagy szellőzőnyílásokkal ellátott dobozban. Évszaktól függően óvjuk a hidegtől, vagy a túlzott melegtől.

            Mikor hazaérkeztünk vele ne kezdjük el nyöszörgetni, helyezzük a terráriumába és engedjük, hogy felfedezze új birodalmát. Nem kell megijedni, ha néhány napig nem eszik esetleg, de ez, az agámáknál ritkán fordul elő.

            Táplálékuk: tücsök, sáska, rózsabogárlárva, viaszmolylárva, gyászbogár, csótány, pitypang levél és virág, akác virág, szőlő levél és gyümölcs, tyúkhúr, fűfélék, saláták, répa, sóska, petrezselyem, alma, stb.

Nincs ok az aggodalomra, ha a fiatal agáma kezdetben nem hajlandó elfogadni a növényi eredetű táplálékot, idővel igényelni fogja.

Ami viszont nagyon fontos az eleség vitaminozása! Egyetlen alkalommal sem mulasszuk el beporozni az eleségállatokat, mert ellenkező esetben nagyon hamar elpusztul az agáma.

Ca hiány bármikor kialakulhat a fiatal állatnál. Pl. nem vettük észre vásárláskor a tüneteket, nem megfelelő vitaminkészítményt alkalmaztunk, helytelenül tápláltuk az állatot, a tücskök hamar lerázták magukról a port. Ha észleljük, hogy az állat lába remeg, étvágytalan, apatikus. Ha látjuk hogy baj van vegyünk egy üveg gyümölcsös bébiételt és egy kis kanálba keverjünk vitaminport és ezt etessük fel az állattal. Általában szívesen fogyasztják így nem kell drasztikus módszerekhez folyamodni, de ha úgy véljük valami probléma van az agáméval célszerű szakavatott személyhez fordulni, mert túlzott gondoskodási kényszerünkkel kárt is okozhatunk. (Persze sajnos arra is volt példa hogy az állatorvos kezelte túl az állatot, vagy éppen nem tájékoztatta mindenről az agáma tulajdonosát)

            Ha a fent említetteket betartjuk, akkor nem lehet tartásból eredő probléma. Gyakran előfordul viszont, hogy fiatal állatunk a következő télen számunkra szokatlan viselkedésformát kezd felvenni. Egyre többet alszik, kevesebbet eszik, elbújik, de a hőmérséklettel és a vitaminozással semmi gond nincs. Az agámák képesek maguktól letelelni, csak mert látják hogy hamarabb sötétedik, érzékelik a légnyomásváltozást, ezért önkényesen pihenni kezdenek. Ezzel nincsen semmi probléma két dolgot tehetünk.

-                     Ha van lehetőségünk megfelelő teleltetésre akkor lassan kezdjük el csökkenteni a megvilágított órák számát és a hőmérsékletet. A pihenő előtti héten már ne kapjon enni az állat, hogy a béltartalma kiürülhessen, majd helyezzük 10-14C°-os helyre, ahol 2 hónapig teleltessük. Végül kezdjük el lassan emelni a hőmérsékletet, míg el nem éri az optimális körülményeket. Ha a pihenő időszak alatt az állat felébred, ne altassuk el újra hanem fokozatosan állítsuk vissza a normális paramétereket. Folyamatosan figyelni kell az agámát, ügyelni arra, hogy semmiképp se száradjon ki. Az emésztés beindítását segíti egy langyos fürdő.

-                     Ha nincs lehetőségünk rendes teleltetésre, vagy az állat kondíciója nem teszi ezt lehetővé, akkor tartsuk az optimális körülményeket és lehetőleg időben kapcsoljuk be ősszel a fűtést, hogy az agáma minél kevesebbet érzékeljen az évszakváltozásból.

Előfordul, hogy az elővigyázatosság ellenére az agáma melegben is elvackolja magát, alszik és hiába minden igyekezetünk, ő csak durmol tovább. Be kell valljam csak nemrég találkoztam ilyen esettel. Az állatok mindig okoznak meglepetéseket. Hagyjuk az agámátt pihenni, kapcsoljuk ki a lámpát, fűtést egy időre, figyeljük az állatot és akkor hamar rájövünk mikor kell ébreszteni kedvencünket. Mivel a nem megfelelő hőmérséklet miatt, az anyagcsere nem lassul le kellőképpen ezért egy hónapnál nem érdemes tovább hagyni aludni az agámát, mert felélheti tartalékait. Kezdjünk neki ugyanúgy az ébresztésnek, ahogy azt normális körülmények között tennénk.

            Ébredés után a „tavasz” kezdetén a csapatban vagy párban élő agámáknál elérkezik az ideje a rangsor kialakításának és az ivarérett 12-18 hónapos kort betöltött egyedeknél a szaporodásnak. A szakirodalom szerint a hímek nem annyira agresszívek hogy nagyobb kárt tehetnének egymásban, ám a valós életben sajnos voltak már példák csúnyább összecsapásokra. Tehát nem árt tudni milyen nemű állatunk vagy állataink vannak.

            Vegyük a tenyerünkbe az agámát úgy hogy a feje az ujjaink felé nézzen, emeljük fel az állat farkát és hajtsuk egészen a feje fölé (csak is annyira amennyire az izmok engedik, ne erőltessük!) Ha kloáka felett a farok részen látunk egymás mellett, két elkülönülő kitüremkedést akkor hímmel van dolgunk, ha pedig nem, egyértelműen nősténnyel. Ezek az ivari jegyek már fiatalabb korban is megkülönböztethetők, de ha csapatban vannak tartva az állatok előfordulhat hogy egy hímet is nősténynek szexálunk a domináns hím elnyomása miatt.

            A szaporodás szertartásszerűen a hím fejbólogatásával kezdődik, amire válaszként hasonló jeleket, úgynevezett “integetést” vagy menekülést kaphat válaszul. Egy egészséges nősténynél nem fordulhat elő, hogy a hím lerohanja, csak és kizárólag akkor párzanak, ha a nőstény hajlandóságot mutat rá. Megadóan fejet hajt, a hím odafut beleharap a nőstény nyakszirtjébe, rögzítve magát és megtörténik a párzás, ami többször megismétlődik. Ezután a nőstényt még az eddigieknél is vitamingazdagabban kell táplálni, kis tálban be lehet helyezni neki vitaminport, amit felnyalogat. Érdemes minél hamarabb olyan helyre tenni az állatot ahol 30-35 cm homokot halmoztunk fel előzőleg ahol, az állat kedvére keresgélhet a megfelelő tojásrakó helyek közül. Maximum 25 tojást képes lerakni egy nőstény, amiket ajánlott szokványos keltetőbe helyezni. 30C° 45-55 nap alatt kelnek ki. A kicsiket együtt lehet nevelni, de ügyelni kell arra, hogy ne csak a vehemensebb példányok jussanak táplálékhoz.

            Szinte minden fontos momentumra kitértem, már csak néhány életbeli jelenségre hívnám fel a figyelmet.

            Fürdés: Bármilyen hihetetlen az agámák jelentős százaléka nagyon szeret pancsolni. Egy tetszőleges méretű edényt fel kell tölteni langyos vízzel, de csak annyira hogy az állat feje kiérjen a vízből. Érdemes betenni néhány kimászásra alkalmas követ.

            Takarítás: Senkit sem akarok illúziókba ringatni, mivel az agáma széklete kifejezetten szagos. Érdemes kis alomszedő lapáttal minden nap megszabadulni a végterméktől így elkerülhetjük a lakásban terjengő kellemetlen szagokat. A terrárium teljes talaját elég 2-3 havonta lecserélni.

A lakásban: Szinte biztos, hogy néhányszor ki kerül a lakásba az állat és a kis „birodalmi lépegető” végigjár mindent. Nem rágja el a kábeleket, de érdemes szemmel tartani, mert a legkisebb résbe is képes bemenni.

            Napoztatás: Bár az UV-B sugárzást kibocsátó fénycsövek és kompakt lámpák fedezik az állat ez irányú szükségleteit, de a napfényt tökéletesen semmi sem pótolhatja. Ha van rá lehetőségünk készítsünk az állatok számára egy nyári lakot, esetleg az erkélyen, vagy szúnyoghálós ablakban biztosítsunk az agámák számára néhány óra sütkérezést.