"Néhány" szó rólam

Nos, hol is kezdjem? Hát igen... Megszülettem... Méghozzá 1990. október 23-án, Egerben, déli tizenkettőkor, egy keddi napon, AB+ vércsoporttal. Vicces, milyen pontosak ezek az adatok. xD
Szóval... Hát elkezdtem növögetni. Gyerekként a rajzolás és az anyukám nyaggatása, hogy olvasson mesét, és a rajzfilmek nézése töltötte ki az életemet. Talán emiatt lettem olyan jó fantáziával megáldva... Sok volt a mese az életemben. Még most is elég sok... :P
Még nem voltam iskolás, már tudtam olvasni - szerettem is, és még most is szeretek - , illetve úgy, ahogy írni is. Azt viszont meglehetősen csúnyán... Azt mondták, hogy biztos orvos leszek, mert azok írnak ilyen brutálisan (elnézést kérek az orvosoktól...). Aztán az igazság az, hogy akkoriban még el is hittem, hogy orvos szeretnék lenni, de hát az élet közbeszólt.
Miután gimnazista lettem - kicsit hamarabb, mint a megszokott, ugyanis hatosztályos gimnáziumba kezdtem járni - gyökeresen megváltozott a felfogásom. Már nem akartam orvos lenni. Abban voltam teljesen biztos, hogy a magyarral szeretnék tovább foglalkozni. Majd később jött egy kis kitérő...
Tulajdonképpen ennek is irodalmi indíttatása van, ugyanis Harry Potter-rajongó lettem. Ezzel meg valahogy együtt jött az angol-mánia is. Angol filmek, angol tantárgy, és minden, ami angol...
Hál' Istennek, ebből kigyógyultam, nem mintha azóta bajom lenne a britekkel, na de azért mégis csak magyar vagyok. Meg aztán "Minden nemzet a maga nyelvén tudós, de idegenen soha" (írta ezt Bessenyei György Magyarság c. röpiratában, 1778-ban, nagyon okosan).
Na, de, hogy megmagyarázzam, mit is akarok ezzel... Vége lett az "angolkórnak" és szépen lassacskán musical rajongó lettem. Magyar musical rajongó (azaz magyar előadókkal szeretem őket nézni, illetve magyar nyelven szeretem hallgatni őket). Azóta szinte csak magyar zenéket hallgatok, kivéve mikor a Csináljuk a fesztivált! c. műsor megy, mert akkor kivételt teszek. :) Bár, ha csak logikusan vizsgáljuk a dolog miértjét, rájöhetünk arra is (ha mondjuk nem a nyelvi okot keressük), hogy vétek lenne más nyelven "musicalezni", mikor a mi kis hazánkban ez a műfaj a Broadway szintjén áll. Szóval ennyit erről. :)
Tehát, egy jó ideje már nem az a célom, hogy az angol nyelvvel tanuljak tovább. Egyelőre a média tantárggyal fogok. Ha minden jól megy, újságíró lehetek, aztán, ha ez meg van (de távol is van az még...), akkor irány a MÍA (Magyar Író Akadémia), Szépírói mesterkurzus, és akkor végre megtanulhatom az írást, hivatalosan is. :)
Versírással kb. két éve foglalkozom. Történeteket már "gyártottam" előtte, csak van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ha elkezdek egy regényt, sosem fejezem be... Kimegy a fejemből, nincs időm, meg ilyen rossz dolgok miatt... És ennyiből praktikusabb, ha úgy tetszik verset írni... Meg aztán... ez éppen a napokban fogalmazódott meg bennem, mikor épp a buszon ültem: ha már szavalni sohasem tudtam rendesen, akkor miért ne írhatnám én a költeményeket? Nem azért, mintha a saját alkotásaimat elő tudnám adni (ezt rábízom a profikra), de ha talán egyszer majd valamikor a távoli jövőben valaki az én alkotásomat fogja szavalni, akkor azért valamire büszke lehetek én is a verssel kapcsolatos (és nem egy beadandó/megírandó verselemzés :P).
Szóval a kitérő után ismét visszakanyarodtam a magyarhoz. Nem is tudom... Talán József Attila hatása volt, hogy végül is most már nagyon komolyan veszem a dolgot (ő volt ugyebár a tanórai anyag). Eddig ez csak hobbi volt, most már nem vicc...
Viszont most ismét kitérő jön, még, ha nem is tudatalatti, hanem tudatos. Ugyanis a felsőoktatásban szintén nem a magyarral fogok foglalkozni, hanem a médiával. Harmadjára, ha majd egyszer valamikor, a már sokszor emlegetett távoli jövőben eljutok az Akadémiára már végre foglalkozhatok a magyarral, ugye a szépírás keretein belül.
Nagyon nagy vonalakban - és életem mély bugyraiba bele nem menvén - így néznék ki én...
Furcsa, mi? :)
Ami a hobbijaimat illeti: nos, igen, van elég... Rajzolgatok néha-néha, mostanában elég keveset... Mostanság a képszerkesztés foglalkoztat, régebben mondhatni gyártottam a háttereket, de igazából egyik se volt valami szép, szóval elkezdtem beleásni magamat a dolgok rejtelmeibe, s mára már eléggé tűrhető dolgokat készítek.
Mellette igyekszem elsajátítani minél jobban a html-es oldalkészítést, mivel voltak gportalos oldalaim, de azokban valahogy sosem tudtam kiteljesedni... Így hát a téli szünetemet rászánva úgy-ahogy megtanultam ezt a teljesen más szerkesztési módot, amit mondjuk nem neveznék a hagyományos értelmében hobbinak.
Elvonatkoztatva ettől, még nagyon szeretek olvasgatni, amint azt már fentebb említettem, és tényleg szinte mindig van valami könyv, amit az adott pillanatban olvasok. Kedvenceim egyébként Brigitte Hamann-tól az Erzsébet királyné című életrajzi könyv, Ángeles Caso-tól a Sziszi. Egy császárné naplója, illetve Szabó Magdától az Abigél.
Mindezek mellett pedig a zenehallgatás, lételemem. Ritka eset, hogy nem szól éppen valami zene a háttérben. Kivéve akkor, mikor olvasok (de olvasni egyébként csak lefekvés előtt szoktam, akkor meg már jó, hogy nem hallgatok zenét). A musicalek állnak legközelebb hozzám, egyébként régebben a rockzenét részesítettem előnyben, mára ez valahogy kihűlt... Na, de ez egy másik történet. :)
Összességében ezek azok, amik engem jellemeznek. :)