Filmadaptációk
    Őszintén szólva eddig nem sokat foglalkoztam olyan dolgokkal, mint hogy nem túl hű egy filmadaptáció ahhoz a könyvhöz, ami alapján készült, de most valahogy kiborult belőlem a dolog.
    Általában egy könyvből készül egy adaptáció, az vagy jó, vagy nem, de legalábbis mindig nézhető, egyszer mindenképpen, aztán később vagy mellőzzük, vagy előszedjük többször is, hogy agyondicsérjük, vagy agyonkritizáljuk. Van úgy is, hogy készül több változat is, bár az annyira nem is „divat” meg nem is nagyon célszerű egy művet többször vászonra vinni, hiszen akkor igen nagy esély van a csúnya bukásra.
    Ez utóbbi szituáció verte ki nálam a biztosítékot. Mivel nem túl régen olvastam Victor Hugotól A párizsi Notre Dame-ot, immár nem először és úgy gondoltam, a musical után érdemes lenne megnézni a filmváltozatokat, mivel a könyv szerintem egy fantasztikus alkotása a világirodalomnak.
    Egyébként azt a bizonyos 1956-os, talán leghíresebb és eddig legsikeresebb változatot már láttam előtte, de őszintén szólva nem hagyott bennem túl mély nyomot, és miért nem? Én hülye (igen, saját magamat is szidom néha...), az angol változatot néztem meg! Tudniillik - én sem tudtam, ezért estem ebbe a csapdába - majdhogynem két filmet készítettek 1956-ban! Ugyanis elkészült az EREDETI verzió, a francia, tehát a szereplők franciául beszélnek benne (hál' Istennek, ezt szinkronizálták le magyarra is, bár nekem az nem tetszett, eredeti hangon nézni sokkalta jobb volt), majd még ugyanekkor elkészítették ugyanezt a filmet, ugyanazokkal a szereplőkkel, de angolul. Viszont azért végignézve mégsem teljesen ugyanaz a film készült el! Az eredeti, francia verzió egyértelműen jobb lett (mivel nem tudok franciául, angol felirattal néztem). Sokkal több benne az érzelem, gondolom ez amiatt van, hogy azért - mivel többségében francia színészekről van szó - az anyanyelvükön könnyebb megnyilvánulni, mint idegen nyelven. Habár az igaz, hogy az egyik főszereplő, az Esmeraldát alakító Gina Lollobrigida olasz, nekem abszolút nem tetszett az olaszos akcentusa az angol verzióban, túlságosan mű volt az egész, mintha nem régen tanulta volna meg a nyelvet. A franciát viszont nagyon szépen beszélte, annál nagyon jó volt. Beszéddel kapcsolatos problémám van még egy esetben: a Frollo-t alakító színész az angol változatban alig beszél... Szinte csak van... A franciában viszont egyértelműen többször beszél és sokkal mélyebb átéléssel. Meg egyébként is, az egésznek olyan normál hatása volt a francia nyelvű változatban, hiszen mégiscsak egy francia irodalmi alkotásból készült. Nem beszélve még arról, hogy az angol változatból kimaradtak bizonyos jelenetek, vagy más kameraállásból vették fel őket, esetleg teljesen másképp lettek leforgatva. Az angolban nekem totálisan nem tetszik az, ahogy Frollo azt mondja Esmeraldának: "You're mine!", ez annyira nem jellemző rá (legalábbis abban a pillanatban nem, amikorra ezt berakták, meg amúgy is olyan sokat szokott beszélni mindig... a könyvben legalábbis igen nagy monológjai vannak) és az egész olyan, hogy... áh, az egésznek semmi hatása nincs... A franciában viszont letérdel elé, Esmeralda megkérdezi (természetesen nem angolul, a feliratot idézem): "Why did you want me dead? What do you want of me?" és erre azt mondja: "You ask what I want with you?". Háttttőőőő... Nem sokkal finomabb, de azért nem egyenesen nyomja a képébe, hogy "You're mine!". Mondjuk némi érzelmi magyarázat még így is hiányzik a filmből, esetleg amitől nem tűnne egy egyszerű marcona papnak, aki valamiért üldöz egy fiatal nőt... Kéne a pontos reason, hogy why? Na, de azért összességében a francia verzió nekem bejött, a kihagyások ellenére, megérdemli, hogy ilyen kultfilm lett. Tessék megnézni! :P
    Aztán gondoltam egyet, nézzünk meg pár több változatot is! Mindjárt el is kezdtem egy 1982-es verzióval.
 Ajaj… Hogyan is fogalmazzak? Nos, igen, alapvetően a történet úgy, ahogy alkalmazkodik a könyvhöz, bár az egy igen érdekes rész, mikor Esmeralda arról beszél Phoebus-nak, hogy milyen jó lesz összeházasodni, Phoebus néz egy nagyot, Esmeralda megkérdezi, miért nem akarja elvenni, mire ő kijelenti, azért nem mert MÁR házas… Meg az nem szúrja a szemét senkinek, hogy Frollo nyilvánosan, és minden szégyenérzet nélkül tátott szájjal stíröli Esmeraldát? Azért ezt ilyen egyértelműen és félreérthetetlenül nem kéne a világ tudomására hozni... Vagyis mindjárt a film legelején nem... Meg letaperolni se akkor kéne mondjuk... És végül: fönt a toronyban Esmeralda magában megjegyzi, hogy az egyetlen férfi, akit igazán szeretett, és aki őt szerette, az Pierre volt (mármint Gringoire)… Igen, az akinek a könyvben a kecske lesz a „kedvese” De, ha már itt tartunk, az egész filmben érthetetlen, hogy mutat egyáltalán érdeklődést Phoebus iránt, mikor Gringoire egyértelműen jobban néz ki (bocsi, egyéni vélemény)... A film legvége pedig elég zavaros, Quasimodo lezuhan a toronyból, miután Frollo-t ráakasztotta valamiféle kiálló hegyes „izére” (magyarul megölte), a katonák berohannak a templomba, azt még tudjuk, hogy Esmeralda elbújt valahová, de, hogy mi lett vele, azt innentől balladai homály fedi.
    Aztán döntöttem úgy, hogy megnézek egy 1977-es verziót is. Hogy őszinte legyek, ennél maga a történet meglepően pontos volt, persze azért bizonyos részek itt is eltértek, de talán ennél egyezett leginkább a sztori. Amivel itt rettenetes problémám volt, ami mellett egyszerűen nem tudtam elmenni, bármennyire szerettem volna: Esmeralda hihetetlen ronda, meg amúgy minden szereplő, emellett a díszlet borzalmas, teljesen elrontja a film élvezhetőségét. És ami az egészben a legborzasztóbb, az a film vége: Esmeraldát felakasztják, Phoebus, Fleur-de-Lys, meg a kompániájuk elkezd (gondolom esküvői) táncot járni a téren, közvetlen az akasztófa körül. Hát, romantikus, az biztos…
    Legutóbbi filmélményemet képezte az 1996-97-es film, ami tulajdonképpen szerintem csak annyiban mutat közösséget az eredeti művel, hogy a nevek egyeznek, na meg annyiban, hogy talán ez volt az egyetlen verzió, ahol nem tüntetik fel Quasimodo-t értelmi fogyatékosként… Komolyan, eddig minden film úgy ábrázolja, mintha körülbelül valamilyen értelmi sérülése lenne, pedig azon kívül, hogy szerencsétlen ember torz külsejű, és süket, azon kívül teljesen ép elmével képes gondolkodni, hiszen tudjuk jól: Frollo tanítgatta, miután örökbe fogadta, meg egyébként is a könyvbeli megnyilvánulásai is arról árulkodnak, hogy teljesen normális, hétköznapi stílusban képes beszélni, tehát nem értem, miért kell mindig úgy ábrázolni, mintha beteg lenne. Nah, tehát ez a pont a filmben egy lényeges pozitívumot jelentett a számomra, a többi részével azonban már nem voltam ennyire elragadtatva… Tényleg, Esmeralda és Phoebus még csak hírből se nagyon ismerik egymást, és azt sem értem, miért kezdik egyből Esmeraldát keresni a katonák, miután Frollo ledöfi a számára ellenszenves minisztert(!) a lány késével… Honnan tudják, hogy kié? Esetleg ujjlenyomat? Hm… érdekes dolog ez… Mert azért azt nem említik, hogy lenne valami írás a késen, mondjuk egy „Esmeralda” felirat, vagy hasonló… Ez olyan etalon, hogy mindenki tudja, hogy a lány késéről van szó, de hogy honnan? Nyilván a forgatókönyvből… Persze mondják, hogy látták nála a kést, de könyörgöm, csak neki lehet olyan kése? Kismillió másik embernek nem? És azért, hogy szomorkás legyen a vége, Quasimodo meghal, mert Frollo „véletlenül” ledöfi, de Esmeralda életben marad, mert a pap bevallotta tettét a nép előtt, így azért némi happy end marad a végére, hiszen a lány együtt maradhat Gringoire-ral, akit szeret. Ja, a főesperest egyébként Quasimodo lökte ki a toronyból, szóval még ez is egyezett a könyvvel...
    Nem túl régen pedig belenéztem a legkorábbi fennmaradt változatba is, ami nevezetesen 1923-ban készült. Azért mondtam, hogy fennmaradt, mert állítólag 1905-ben is készült már egy verzió, de arról nem tudunk semmit. Valószínűleg elpusztult, vagy ilyesmi… Egyébként azért „csak” belenéztem, mert rém unalmas egy némafilmet nézni olyan sokáig. Viszont, ami jó volt azért benne: megjelent Esmeralda anyjának karaktere minden film közül egyedül ez tartalmazza ezt a karaktert. Viszont azért annyit változtattak (nyilván nem akartak ujjat húzni az egyházzal, vagy mi a fene…), hogy Jehan(!) a „gonosz”, nem Calude. Végül is Frollo mind a kettő, csak az egyik szélhámos, a másik meg pap. Mondjuk érdekes, hogy kiemelték ezt a karaktert, engem a könyvben nem ragadott meg különösebben (A gonoszt meg azért tettem idézőjelbe, mert szerintem nem igazán sorolható a gonosz kategóriába, és nem tennék olyan kijelentést, hogy akár egy szereplőt is tisztán jónak vagy tisztán rossznak nevezek, mivel ilyenek nincsenek a műben. Lehet vitatkozni, de úgyis nekem van igazam. :P).
    Levonva a konzekvenciákat így a legvégén: amit őszintén én nagyon hiányolok a filmekből (és nem csak én, több helyen olvastam, hogy vannak egy páran, akik szeretnék látni e pár kiegészítést): Esmeralda anyja, mindig ki van hagyva (kivéve ugyebár a ’23-as verzióból, de most csak a hangosfilmekről beszélek), pedig nagyon érdekes rész, amellett szerintem megható is, ahogyan próbálja megvédeni a lányát, és ahogy Esmeralda hirtelen minden áron ragaszkodni kezd az életéhez, mert végre megtalálta az édesanyját, akit régóta keresett. Ez a rész nekem kifejezetten tetszett és tényleg, borzasztóan hiányzik a filmekből. Másfelől pedig: a könyvben Frollo megcsókolja Esmeraldát. Ez miért hiányzik mindenhonnan? Talán azért, mert eddig minden Frollo olyan ronda volt, hogy az maga az Isten csapása lett volna, ha ilyesmit beleírnak a forgatókönyvbe? Mindegy, akkor is, ez szerintem egy érdekes szála a történetnek, hiszen – nem csak én vettem észre, ezt is megjegyezték többen is –, hogy igazából ő az egyetlen, aki szájon csókolja (mármint a könyvben, a filmekben általában mások szokták... hol Gringoire, hol Phoebus...). Van ennek valami jelentősége? Nyilván van, ha a könyvben benne van, nem is egyszer, és nem hiszem, hogy ki kéne hagyni, vagy megváltozatni. Meg az igaz, hogy ez a Gringoire figura nagyon jópofa, meg aranyos, de ha egyszer Esmeralda Phoebus-t szereti (aki még arra se képes, hogy a nevét megjegyezze)…! De lényegtelen, tulajdonképpen, hogy a kapitányba szerelmes, az a lényeg, hogy nem azzal kéne összehozni, akivel nem jön össze, mármint „hivatalosan” nem (uh, ez így elég bonyolult, de remélem érthető). Bár úgy tűnik ez a szála a történetnek eddig nem nagyon jött be a rendezőknek, és szeretik a maguk kedvére változtatgatni. Végül is mennyivel vidámabb egy történet vége, ha a főszereplő összejön azzal, akibe szerelmes és még csak meg sem hal egyikük se...
    Az az igazság, ha már annyi változat létezik (mert ezeken kívül készült film 1939-ben is, ami szintén némafilm, ezt nem láttam még eddig végig, csak részleteket, nem is tervezem, hogy megnézem teljes egészében, olvastam róla egyébként és tudom, mik maradtak ki, illetve miket változtattak meg, tehát nem beszélek a levegőbe…), nem lehetne legalább egy, ami tényleg ragaszkodik a könyvhöz? Nem olyan nagy probléma, ha egy film hosszabb, mint két óra, vannak ilyenek. Egyszerűen csak neki kéne ülni, egy normális forgatókönyvnek, kéne egy jó rendező és nézhető szereplőgárda, akiknek a nagy részük nem olyan ronda, hogy az embernek felforduljon a gyomra…jah, és nem utolsó sorban tehetség, bár a legtöbb helyen azzal nem volt gond.
Ennyi az én szerény véleményem.
Lehet támadni.

Utólag való irat:
Voltak bizonyos javaslatok, hogy kik lennének megfelelők egy esetleges újabb filmadaptációhoz. Nos, mielőtt beleugranánk a mélyvizes amerikai filmiparba, én tennék egy olyan szerény célzást, hogy esetleg meg kellene próbálkozni egy színfrancia filmmel, ahol minden szereplő ANNYI IDŐS, AMENNYINEK A KÖNYVBEN LE VAN ÍRVA! Mert ez igenis fontos! De, ha a francia adaptáció nem is jönne össze, ehhez a korbeli dologhoz azért én ragaszkodnék mindenképpen. Most már tényleg befejeztem. :P

Pluszban még:
Öhm, nem tudom, ki hallott az 1999-es hipermodern feldolgozásról, ami a magyarban a Quasimodo 2000, franciában a Quasimodo d'el Paris nevet viseli. Vígjátékról van egyébként szó, viszont amúgy valamelyest igyekszik tartani magát a könyvhöz, bár a vége természetesen happy end. Nem tudom, hogy ajánljam-e, vagy inkább ne, ugyanis valahol a két érzés - betegre röhögöm magam és jájj, kitépem a hajamat - határán vagyok. Vannak benne jó poénok, viszont néhol igen erőltetetten hat a film. Ott kezdődik, hogy a kormányzónak és feleségének születik egy fia, Quasimodo, viszont a Trouillefou nevű kubai pasas megátkozza, vagy mit csinál vele (franciául láttam, angol felirattal^^), szerencsétlen gyereket egyik csapás éri a másik után, főként a fejét veri be mindenhova, ettől lesz torz. Ezért, mivel az asszony nem akarja, hogy csúnya gyereke legyen, elcserélik Quasimodo-t egy kubai kislányra, Esmeraldára, akinek a Agnes nevet adják. Quasimodo a templomba kerül Frollo-hoz, aki felneveli, és rábízza a harangozói munkát, amitől a srác húszévesen már tök süket, ezért nevelőjétől születésnapjára hallókészüléket kap. Agnes is ekkortájt ünnepli húszadik születésnapját (pedig nem néz ki, csak épp tizenhatnak...), és meglepődünk, mert szemüveges, fogszabályzós, nem valami szépség, viszont jegyben jár a nagyon szőke Phoebus nevű rendőrrel. Születésnapján Quasimodo kiszökik a templomból, mert bulizni vágyik végre az emberek közé, ugyanígy Agnes is megszökik, mert valahogy nem bírja elviselni, hogy még mindig gyerekként bánnak vele. Összetalálkozik az utcán a részeg Pierre-Grégiore nevű énekessel (aki egyébként Agnes születésnapján lépett volna fel, de nem aratott sikert...), és segítene neki hazajutni, már ha Grégiore tudná, hol van az az otthon. Agnes megállít egy kocsit, ám balszerencséjükre három kubai ül benne. Grégoire-t a kocsi után kötik és elkezdik húzni, Agnest pedig beültetik a kocsiba. Az egyik pasas megerőszakolná, ám a másik látja, hogy a kormányzó lánya, ezért inkább úgy gondolják, jobb ha váltságdíjat kérnek érte. A harmadik pasas pont Trouillefou, aki viszont felismeri a lányban Esmeraldát, a kis kubai lányt, akit anno odaadott a kormányzóéknak, így végül ő dönt: nem csinálnak vele semmit, mivel közülük való. Aztán közben történik egy két dolog, mint hogy például sorra tűnnek el a nők a környékről, de vajon ki lehet a rablógyilkos? Hát, ha érdekel a vége, nézzétek meg, de kizárólag úgy, hogy nem hasonlítgatjátok az eredeti sztorihoz, annak úgysincs értelme.