Nem terveztem, hogy lesz ilyen része az oldalnak, dehát... ember tervez, Isten végez, szokták mondani. Hát, oké, most végzett.
           Az a bajom, hogy ez a vizsgaidőszak kikészít... Nah, nem azért, mert annyit kell gürizni, vagy mi... Sokkal inkább olyan szintű problémám van vele, hogy egyáltalán létezik maga a fogalom és elvonja a drága időt sok más tevékenységtől, amit az ember szívesebben csinálna. Most éppen írnék (tudom, hogy azt csinálom, de nah... értsed jól: folytatnám a regényemet, hogy megszülessen a világ nyolcadik csodája, első befejezett(!) nagyobb terjedelmű művem). Egyébként verset is írnék, de arra sincs most időm, szóval... áááhh... Crescit sub pondere palma (Teher alatt nő a pálma), de még ha az a teher hagyná is azt a szerencsétlen pálmát legalább kibújni a földből… Sose…
            Az egyetlen dolog, ami még tartja bennem a lelket: Daniel Lavoie – La liberté c. száma. Mert már nagyon kéne az a szabadság, deh… az még nincs. Mindenesetre hallgatni akkor is lehet, bár már a fejemből se megy ki, ami mondjuk rosszabb, mikor tanulnék, és eszembe jut a dallama és wáááh… akkor már mindenre figyelek, csak arra nem, amire kéne…
            Viszont, ha ennek vége, akkor aztán zsutty. A hétvégén úgyis írni fogok, meg annyi mindent elterveztem most (elkezdeném az új képemet festeni, azaz nem az enyém lesz, nagymamámnak készül majd Jézus az olajfák hegyén [húúúúazannya…], befejezném végre Lola Ponce portréját, amibe tegnapelőtt fogtam és jópárszor elcsesztem (de tulajdonképpen nem is az ő portréja lesz, ugyanis egy nagy méretű NDdP képen dolgozom, és őt választottam Esminek^^)… úgyszintén befejezném a Notre Dame de Paris-ból készült videómat (Tu vas me détruire!!!), írnám azt a nyomorúságos verset, fejezeteket a regényemhez és befejezném végre az oldalam angol szekcióját, most mondjátok, hogy uncsizom…), amit rövid idő alatt kell lebonyolítani, hogy még 19-re tanulni is tudjak. Habár még az is éltet egy kicsit, hogy vallástudományból kell vizsgázni, amivel azért nem voltak gondjaim, I found that quite interesting, mondhatnám in inglis. x)
            Nade, azért ha nem is sikerül mindez, bár azért mondjuk elég soknak tűnik, gyorsan meg lehet őket csinálni. Több, mint a fele egy nap alatt meglehet, csak éjszakázni kell, ami nekem meg megy. x) Szóval, ha nem sikerül, akkor se akasztom fel magam a diófára, legfeljebb, majd meglesz utána, végül is senki sem sürget… Azaz, de. Én sürgetem magamat. Mert még mindig vannak terveim, de azokról majd máskor. xP
Szóóóóval, most így a végére csak ennyi:
„Ils s'aiment, comme des enfants,
Comme avant le menaces, et les grands tourments.
Et si tout doit sauter,
S'écrouler sous nos pieds,
Laissons-les, laissons-les, laissons-les,
Laissons-les s'aimer!” (Daniel Lavoie – Ils s’aiment [ugyan mi más, vagy ki más xP ja, La liberté… de annak nem találtam még meg a szövegét, de egyszer még az is lészen xP]
 
(Szeretik egymást, mint a gyerekek,
Mint a fenyegetések és kínok előtt.
És, ha mindennek vége,
Minden összeomlik a lábunk alatt,
Hagyjuk őket, hagyjuk őket, hagyjuk őket,
Hagyjuk, had szeressék egymást! – kb. ez a fordítás, értelmesen, de amúgy kijavíthat bárki, mert sajna nem beszélek franciául, webfordító progival szoktam megnézni, melyik szám szövege mitet jelent.^^)
Nem tudom, hogy ez hogy jött ide... Eszembe jutott... Hangulat, meg efféle fincsi dolgok...^^

2010. január 14. - koliból x)