Bocsáttassék meg, hogy nem egy világrengető ádáz nagy problémával kezdek, de jó a dolgokat derűsen indítani, ezért arra gondoltam, hogy ebben a részben korosztályok szerint válogatok ki híres hímnemű egyedeket, akik számomra a legek. Képben levés végett a kisképük mellé oda fogom pötyörészni a nevüket, pontos életkorukat, miért pont őt és őt választottam, és honnan lehet ismerni. A húszas korosztállyal kezdem, mivel lassan én is húsz éves leszek (pontosan egy év múlva, szóval durván ez az én korosztályom), és elmegyek egészen a hatvanasig. Mielőtt még rohadt nagy kövekkel kezdenétek el dobálni, kifejteném, hogy ez csak egy lista, semmiféle beteges indíttatása nincs... Egyelőre lássuk, kik is állnak ezen a képzeletbeli piedesztálon! És, hogy bebizonyítsam, nem a levegőbe beszélek, az egyes személyek alatt találtok videókat, amiken láthatjátok, ők tényleg fantasztikus emberek! Azaz, hát... férfiak. x)

Húszas korosztály:

Szerényi László, a Budapesti Operettszínház színésze, aki még pont belefért a "szórásba", ugyanis ő éppen 28 éves. Elsősorban a hangja ragadott megragadott, s aztán a külső, ami pedig azért valljuk be, nem elhanyagolható SZEMpont. Jelenleg látható az Operettszínház olyan darabjaiban, mint a Rómeó és Júlia (Rómeót játsza, de Paris szerepével debütált a darabban), Szentivánéji álom (Lysander), Szép nyári nap (Sanya, Ria barátja... hogy irigylem Riát...), illetve az Oltári Srácokban (Matthew). Egyébként nem csak színész ő, hanem egyben okleveles közgazdász is, a Corvinus Egyetemen végzett, azonban mellette énektanárhoz is járt! :)
Egyébként, ha engem kérdez bárki, szerintem eddig méltánytalanul volt úgymond elhanyagolva, és hihetetlen, hogy egy Szentivánéji álomnak kellett jönnie ahhoz, hogy végre jobban észrevegyék, és megkaphasson még jó pár más szerepet is... A Rómeó szerep például szerintem jobban illik hozzá, mint a Paris, amivel ugye bekerült a darabba... De végül is az a lényeg, hogy mostanság még inkább felszínre került, aminek örülök. :)

Nah, hát ez volt a legeslegelső... Ezzel kezdődött minden: Time to say goodbye, Kékkovács Marával. Egyszerűen fantasztikus! Hihetetlen hangjuk van!

Éééés, Don't stop me now! mondja ezt Laci :) Hát, én nem is állítom meg, csak így tovább! :)

Florent Mothe, francia származású zenész, énekes, színész, s még ő is éppen benne maradt a szitácskámban, ugyanis ő is 28 éves (ez a 81-es év szerencsés volt, úgy tűnik!). Egész hasonló a szituáció az ő esetében is, azaz a külső és a csodás hang ragadott meg egyszerre. Sajnos Magyarországon nem hinném, hogy sokan ismerik, és valószínű, hogy nem is fogják... Az oka egyszerű: Florent az új francia musicalben, a Mozart - L'Opéra Rockban játsza Salieri szerepét. A buktató az a dologban, hogy hiába, hogy fantasztikus darabról van szó, nekünk már van egy Mozart!-unk, még egy nem hiszem, hogy kellene, ha már ez is nagy sikerrel fut. Bár azért szerintem egy próbaelőadást megérne a dolog, hogy lássuk, ezeknek a csodálatos franciáknak méltó ellenfeleik-e a mi ugyancsak tehetséges magyar művészeink. :)
Ami egyébként nagyon tetszik benne, hogy kicsit nekem olyan olaszosnak tűnik a külseje, közben pont, hogy ő a francia és az említett új Mozart főszereplője, Mikelangelo Loconte az olasz, akinek viszont inkább van franciás kinézete. :)

És íme, ez a kedves arcú fiatalember, mint a kissé eszelős kinézetű Salieri, és a L'assasymphonie (imádom ezt a számot):

Le Bien qui fait Mal - legújabb klip, ami egyszerűen fantasztikus lett:

-*-

Harmincas korosztály:

Szabó P. Szilveszter, szintén a Budapesti Operettszínház művésze és egyben csodálatom örökös tárgya, mert a hangjától oda meg vissza vagyok, bár szerintem rajtam kívül van még egy jó pár ember, aki így vélekedik Róla. :) 1974. január 1-jén született egyébként (vagyis jelenleg 35 éves), éjfél után húsz perccel, amit egyébként én szeretek minden ilyen róla szóló írásomban kihangsúlyozni, mivel szerintem nagy dolognak számít. Nem minden ember születik január 1-jén, éjfél után pont 20 perccel! De félretéve a viccet - hiszen egy látszólag komoly emberről van szó, akinek a mosolya igen sokat ér - aki látta már a színpadon, tudja, miért van a listán, és aki pedig még nem, az pótolja hiányosságát (kezdje mindjárt az Elisabeth című musicallel)! Másfelől nem csak színészt tisztelhetünk benne, hiszen novellákat, illetve verseket is ír, hozzá kell tennem: fantasztikusan! Mindezek mellett pedig szabadidejében barkácsol, mindenfélét csinál, vagyis szinte már egy polihisztorral állunk szemben! :)
 

Oberon dala, a Vajdahunyad várából. :)

Jégmosoly, a Rebecca-ból. A második szereposztás lesz a kedvencem? Meglehet. ^^

És a legeslegnagyobb kedvencem: Őfelsége, a Halál és a Végső tánc

Pierre Garand, vagy ahogy többen ismerik, Garou québec-i származású énekes, habár a karrierjét pont egy musicalben, a Notre Dame de Paris-ban kezdte, ahol Quasimodo-t játszotta, nem is akárhogy! Többek szerint ez a szerep egyértelműen az övé volt, egyetértek velük, Garou fantasztikus volt! Egyébként 1972-ben látta meg a napvilágot, Sherbrooke-ban, ami mint említettem, Kanadában található, Québec tartomány területén. Amint azt tudjuk, azon a területen a francia nyelv terjedt el, viszont viszont Garou, hála Istennek, jól beszél angolul, így nem csak a francia, hanem a londoni Notre Dame előadásokon is ő játszotta a púpos harangozót. Az akkori szereposztás azonban már sajnos nem játszik, viszont Garou azóta sem volt tétlen, ugyanis több lemezt jelentetett meg. Ezek többségében francia nyelvűek, azonban a 2008-as, Piece of my soul című lemezén angol nyelvű dalok szerepelnek, és ezt állítólag nálunk, Magyarországon is kiadták (kérdem én, a többit, miért nem?). Hangja egyébként jellegzetesen rekedtes (divatosan szólva egyedi), ez teszi olyan különlegessé, és egyébként szerintem jogosan, én is nagyon szeretem a dalait, és hát őt magát is... :) 2009-ben pedig a filmezésbe is belekóstolt. Szerepelt egy TV filmben, amelynek címe L'amour aller-retour. Sajnos még nem láttam, pedig nagyon szeretném megnézni, még ha egy kukkot se értek belőle. :P

Matteo Setti, szintén egy 72-es születésű művész, akit a Notre Dame de Paris olasz változatának Gringoire-jaként ismerhettünk meg, egyébként én is így ismertem meg és hát... Elmesélem, hogy is volt, mert ennek külön története van! Szóval ugye megnéztem a francia változatot, ami hihetetlenül tetszett, azt gondoltam, ettől jobb nem létezik. És egyébként összességében tényleg nem létezik, viszont! Megnéztem az olasz verziót is, ami azért bevallom, jó volt. Nem okozott csalódást, sőt úgymond összehasonlítási anyagként szolgált. És voltak dolgok, amik jobban tetszettek abban, mint a franciában, viszont még mindig az a szívem csücske, mert azért oké, voltak, amik jobban sikerültek az olaszban, de az összhatás egyértelműen a franciában vitte a pálmát. Ott néhol a játékok is kiforrottabbak, meg ilyesmik. Nade, jól eltértem Matteo-tól! Szóval ő egy olyan "része" volt az olasz változatnak, ami jobban tetszett, mint a francia. Nem mintha Bruno Pelletier-rel valami lenne valami probléma, szó sincs róla. Mindösszesen Matteo sokkal Gringoire-osabb, hogy így fogalmazzak. :) Olyan szelídebb, költősebb arca van és a hangja hihetetlen! :)

-*-

Negyvenes korosztály:

Johnny Deppel kezdem. Hiszen nem is volt kérdés, hogy ki lesz az első, hát persze, hogy Johnny, az én legkedvencebb kedvenc Johnny-m, szívem "csücsökje" évek óta. :P Ami viszont nem is csoda, hiszen fantasztikusan jó színész, bármilyen filmben játszon is, az ő neve garantált siker. Bár ez mondjuk adódhat a külsejéből is, hiszen van egy olyan érzésem, hogy sok esetben leginkább a külső alapján ítélnek. Pedig benne ettől jóval több van. Tehetséges, tényleg eddig bizonyította, hogy bármilyen szerepet kapjon is, ő el tudja játszani. Gondolok itt arra is, amikor mondjuk angol származású a karaktere, Johnny tökéletes akcentust tud visszaadni, s az ember azt hihetné, hogy egy nature British-t hall, pedig Johnny amerikai származású. Érdekes, hogy a boldogságát mégis Franciaországban találta meg, s ma már csak "dolgozni" jár vissza Amerikába. Ez részemről újabb pluszpont. :) A Sweeney Todd című filmmusicalben pedig végre énekelni is hallhattuk, és én abszolút meg voltam elégedve a teljesítményével, megérdemelte azt a Golden Globe díjat, lassan már az Oscar is kijárna neki. Egyébként már betöltötte a 47-et is, ami abszolúte nem látszik rajta, szerintem még egy tízest simán le tud tagadni egyrészt, másrészt, ha rajtam kívül más is észrevette: Johnny olyan, mint a jó bor, ahogy öregszik, úgy lesz egyre jobb és jobb. Fiatalkori képein is nagyon helyes volt, de nekem az a véleményem, hogy neki jól áll az idő múlása, az a pár ráncocska csak még szebbé teszi! :)
 

Patrick Fiori nem régóta tartozik ide, hiszen éppen ebben az évben töltötte be a negyvenet. :) Ha valaki nem ismerné (már pedig sajnos ennek is fenn áll a veszélye), ő francia származású énekes, pontosabban szólva Franciaországban született, Marseille-ben, apja örmény, anyja korzikai. :) Egyébként hihetetlen fantasztikus a hangja. Van, amikor kellemesen lágy, majd hihetetlen erős. Őt is a Notre Dame de Paris musicalből ismertem meg, Phoebus szerepét játszotta, szerintem nagyon jól. A musicalből való távozása óta is jelentek meg lemezei (sőt már előtte is), legújabb albumát, a 2008-ban kiadott Les choses de la vie-t (Az élet dolgai) a mi kis hazánkban vették föl, még pedig Budapesten (viszont úgy tudom, hogy sajnos itthon nem adták ki)! :) Emellett, ha valaki véletlenül franciául is megnézte a Mulan című rajzfilmet, feltűnhetett neki, hogy Li Shang énekhangja is Patrick volt. Ha ez a hiányosság még fenn állna, a Youtube szerencsére elérhető, mindösszesen a Comme un homme címre kell rákeresni! :)

Matthew Perry neve nem hiszem, hogy ismeretlenül csengene bárkinek is, hiszen a Jóbarátok című filmsorozat, amelyben tíz évig játszotta Chandler Bing szerepét, hihetetlen népszerűségnek örvendett és örvend a mai napig, hiszen bármelyik tévécsatorna tűzze is műsorra, mindig meghozza az elvárt nézettséget. Amióta a sorozatnak vége lett, Matthew több filmben feltűnt, inkább vígjátékokban, bár egyszer már volt úgy, hogy egy akciófilmben fog szerepelni (legalábbis egy cikkben az állt, hogy kondiba jár emiatt), aztán végül eddig nem lett belőle semmi, helyette kijött a Megint 17 című vígjáték. :) Ez viszont nem baj, tekintve, hogy a három srác közül róla hallani  legtöbbet (ha nem vesszük, hogy David Schwimmer volt Melman hangja a Madagaszkárban, nem sok filmet tudunk tőle sorolni, Matt LeBlanc pedig a Joey című sorozat bukása óta visszavonult, legalábbis nem hallottam róla, hogy filmezne) és valahogy jobban ki tudott törni a skatulyából. Nem tudom, de nekem ő a kedvencem a srácok közül, bár sokszor változik a nézőpontom, azért valahogy mégis mindig "visszatérek hozzá". :) Elhinnétek róla, hogy már negyven éves? :)
 

-*-

Ötvenes korosztály:

Colin Firth esetében meg kell feddjem magamat, mert még nincs ötven éves, pontosan 49, de azért már ide soroltam, hiszen az az egy év már nem oszt, nem szoroz, nem mintha öregíteni szeretném. Szó sincs róla, hiszen nagyon szeretem! :) Nagyon jó színész, egyszerűen ő is egyfajta örök kedvencem, akiből sosem elég.:) Olyan aranyos tud lenni Mark Darcy-ként, vagy mondjuk Mr. Darcy-ként, láthattuk ugyanis Bridget Jones szerelmeként, de a régebbi BBC Büszkeség és balítéletében is, nem régiben pedig énekelni is hallhattuk a Mamma mia! című filmmusicalben (habár az énekhangjával én nem voltam kibékülve, a szerep nagyon aranyos volt). :) De, hogy ne csak a kedves szerepeit emeljem ki, nekem kifejezetten tetszett a Leány gyöngyfülbevalóval című filmben is, egyébként magának a filmnek olyan fantasztikus hangulata van, olyan elbűvölő az egész kapcsolat, ami kialakul a festő és a lány között. Ehhez Colin nagyban hozzátett a karakterével, és végül egy - szerintem - nagyszerű film lett belőle. :)

-*-

Hatvanas korosztály:

Daniel Lavoie az én utolsó jelöltem, aki egyben a kategória egyetlenje is, sőt a nyitója is, hiszen ezévben lett éppen 60 éves. Szóval, először is vessünk egy pillantást a már általam sokszor emlegetett Notre Dame de Paris című musicalre (remélem ennyi emlegetés után már lesz, aki megnézi^^). Daniel Frollo szerepét játszotta benne, és hihetetlenül jól! Őszintén úgy, hogy előtte olvastam a könyvet és körülbelül így képzeltem el a karaktert. Ez meg azért nem mindegy! Vagy mondjuk a Le Petit Prince című musicalt is vehetjük, mert az is jó lett, s ahol a pilótát, vagyis magát az írót (Saint-Exupéry-t) játszotta. Mindamellett fantasztikus hangja van (hiába, odavagyok a tenorokért^^). Egyébként Garou-hoz hasonlóan ő is québec-i származású, és jól beszél franciául és angolul is (hogy melyik az eredeti nyelve, azt nem tudom, egy YouTube hozzászólásban valaki azt írta, hogy eredetileg az angol, de olyan régóta beszél franciául, hogy tulajdonképpen nála az a "first-language" ^^), nem meglepetés tehát, ha azt mondom, a londoni Notre Dame-ban is játszott, akárcsak ugye Garou. Az éneklés és a színészet mellett (Ja, mert, hogy ám filmekben is szerepelt! Kettőről tudok, az egyik egy 1991-es, aminek a zenéjét is ő szerezte, a címére viszont nem emlékszem... A másik egy mini TV sorozat volt, a címe Félix Lecler, asszem, amit még egyszer tuti megnézek, mert tök jónak tűnik abból a pár kiragadott részletből, amit YouTube-on láttam. Bár abból se hiszem, hogy sokat fogok érteni... :P) még zenét szerez, dalszövegeket ír (például Bruno Pelletiernek, vagy Lara Fabiannak, akiknek a neve lehet, hogy nálunk nem mond sokat, de Kanadában és Franciaországban igen népszerű előadók, ami nem is csoda, nagyszerű hangjuk van), meg sokat jótékonykodik. :) Amúgy meg ami megragadott benne még, hangján és tehetségén kívül, s ami miatt fölkerült ide, az a mosolya. :) Olyan kedvesen tud mosolyogni és nagyon szép a szeme. Ja, és még egy magánvélemény: sokkal jobban áll neki az ősz haj, mint a színes, a Notre Dame után volt, hogy festve volt, de némelyik szín nagyon természetellenesen volt barna, ami ugyan fiatalította, de szerintem nem állt jól. Amúgy meg még így se néz ki annyinak amennyi, szóval nincs mitől félni. :)