Vakbél vagy vándorvese?

- Avagy Ivan Iljicsnek vége

A szekrényről leestem,

Oldalamat bevertem.

Bevertem én azt, de jól,

Kijött rajta egy kék fót.

Fájt is az, de rendesen,

Minek kellett felmennem?!

A gyógyszer se segít már,

Oldalam úgy nagyon fáj.

Elpatkolok, érzem én,

Látom én a doktor szemén...

Bár az okát nem tudja,

Mitől jött a nyavalya.

Begyulladt a vakbelem,

Ez az egyik hiedelem.

A másik meg vándorvese.

Na az meg vajh mi a fene?!

Megnéztem én egy könyvben,

Rosszul lettem, de szörnyen.

Vándorvese akkor van,

Ha egy veséd elcsusszan.

Úszkál benned, mint egy hal,

Amíg élet benned van.

Elpatkolok, tudom már,

Úgyis mindenki utál.

Szerencsétlen fazon vagyok,

Mondják rólam kicsik s nagyok.

Ma olvastam ezt a könyvet,

Onnan jött ez a "szép" ihlet.

Ne vedd versem komolyan,

Nem írtam én komoran.

Írás közben nevettem,

Hogy egy legyet megettem...

/2007. november 29./