Tanárainkhoz

Ütött az óra,

Az éjfél itt van,

Hát mennünk kell,

Hisz lassan pirkad.

Ma nem a reggeli

Fény ébreszt majd fel,

Csak a vándorcsapat

Egy új útra kel.

Tovább megy az utunk

Más-más cél felé,

Az élet rendje ez,

Nincs mód rá, hogy kitérj.

Menni mindig kell,

Sokszor búcsúzni is,

Úgy, mint ahogy most,

Mert nem maradhatunk itt.

Fáj tőletek válni,

Drága jó Tanáraink,

Kik sok éven keresztül

Voltatok velünk itt.

Mi fiatalok még nem

Mindent érthettünk,

Ezért ellenetek

Oly sokszor vétettünk.

Tudásotokat

Mind-mind átadtátok,

Habár mi nem mindig

Figyeltünk Tirátok.

Bocsánat most ezért,

Tudjátok ti is,

Fiatal a lélek,

S csak játszik egy kicsit.

Fiatalság, bolondság,

Ez jellemzett minket,

Sokszor viccként vettünk

Oly nagyon sok mindent.

Ám volt bennünk komolyság,

Ha arra volt szükség,

S mi lassan felnőttünk,

Elszállt, lám a hat év.

Végszóként most Nektek

Csak annyit mondanánk,

Örülünk, hogy vége,

De búcsúnk még

Így is nagyon fáj.

Reméljük, egy napon

Büszkék lehettek ránk,

S a múlt néhány tövise

Akkor már nem is bánt.

Emlékeitekben

Csak jó maradjon rólunk,

Őrizzétek ezt úgy,

Hogy ilyenek voltunk.

Mi is így fogunk

Gondolni Tirátok,

Ti kedves, ti jó,

Ti drága Tanárok!

/2009. árpilis 21./