Óda a lelketlenhez

Utazom egy vad motoron,

Én és a Halál, rokonom.

Száguldunk a hosszú úton,

Jövőbe egyre a múltból.

De ne hidd, hogy azért van ott,

Mert a lelkem már halott.

A szép hazugság élteti,

Miközben húsom tépkedi.

Éltem koncertjét elvágná,

Egy nagyollóval szétnyírná.

De én továbbra is játszom,

Süketsége legyen átok.

Majd a húrok közé tépek,

S vele elpusztítlak téged.

Mert egy szörny vagy te, semmi más,

Csak egy álcázott félnótás.

Letépném az álarcodat,

Hogy láthassanak valóban.

De tudd, nem gyűlöllek téged,

Csak szívesen látnám véged.

Ha utálsz, én utállak,

Világ végére kívánlak.

Nem is pazarlom rád a szót,

Nekem ennyi már elég volt.

/2008. február 08./