Talán

Talán egyszer rájövök majd,

Bent a szívem miért is hajt.

Talán ez az a helyes út,

Amerre homály le nem sújt.

Talán látok még szivárványt,

Vagy mesebeli királylányt.

Talán látom a szép Napot,

Amint a fénye rám ragyog.

Talán érzek még illatot,

Vaníliát, vagy citromot.

Talán látok még színeket,

Zöldeket, vagy kékeket.

Talán rálépek az útra,

S nem gondolok már a múltra.

Talán elfeledek mindent,

És nem lesz majd, ami megment.

Talán lesz, és Mennybe jutok,

S akkor repülni is tudok.

Hogyha nem, hát elkárhozom,

S a Pokolban gyulladozom.

Talán eljön a szép herceg,

A sötétségből majd megment.

Talán hozza fehér lovát,

Virág borítja majd a nyomát.

De azt mondom, nekem nem kell,

Egy fehér paripás herceg!

Nem akarok Mennybe jutni,

A felhők közt megfulladni!

Csak jöjjön fekete lovon,

Keresztül sok sötét koron!

Legyen lovag: bátor, erős,

Ne egy herceg: csúf, ijedős!

Kapjon hát fel a lovára,

És vigyen Pokol mély bugyrába!

Égjünk ott el mindörökké,

Csak mi ketten, csak ő és én.

De e vég elszomorító,

Sokak szerint szívszorító.

Kérdezed: ez a boldogság?

Csak ennyit mondhatok: talán.

/2007. november 27./