Lázálom

Óh, ha elér a veszedelem,

Az a szép, olaszos szerelem

Nincs megállás,

Csak a végtelenbe futás.

Óh, te szép Antonio

Mikor fülembe súgod: Ti amo

A szívem vadul ver,

Lelkem lábaid előtt hever.

Óh, bárcsak igaz volnál,

És engem most tényleg meghallanál.

De álom vagy te csupán,

Ezért van szívemben ekkora hiány.

Most rohanok egyrecsak valami felé,

Amit kezem talán egyszer elér.

Egy hideg jégtömb, melytől megfagyok,

Melyet két kezemmel megfogok.

Érzem a fagyot. Hol vagy Antonio?

Most miért nem súgod: Ti amo?

Miért nem ver már a szívem?

Miért szállt el a lelkem?

A szívverést alig érzem,

Volt értelme annak, hogy éltem?

Talán volt, hisz lázamban

Azt a nem létezőt láthattam.

/2008. március 30./