Ihlet nélkül

Asztalomnál ülök merengve,

S ránézek egy üvegre.

Verset írhatnék, mint Csokonai,

Kinek voltak gondolatai,

De ihlete egy sem,

Csak pictura meg sentenc'.

Hogy tud így írni? kérdem,

Bár sejtem, ezt én úgysem értem.

Nézem az üveget,

S számolom az ütemet.

Verset akarok írni,

De hogy lehet ezt bírni?

Ihlet az nincs, csak pictura,

Szemfesték lemosóm tubusa...

Benne zöld zselé figyel,

Tán kérdené, hogy engem mi lel...

Verset faragok, Tubuskám, bőszen,

Hogy végül a hajam csillog őszen...

Nem fog ez menni nekem sohasem,

Hisz nem vagyok költő fejedelem.

Csokonai az más tészta,

Őt ilyenné a "Kolesz" gyúrta.

A semmiből most egy vers született,

Amivel a költő jól megszenvedett.

Ha nem tetszett, hát írj jobbat,

S aztán állj elém, és olvasd!

/2008. november 20./