Sírni, sírni, sírni...

Eső csapkodja ablakom üvegét,

Szél tépkedi kinn a fák törzsét...

Mit is tudnék erre én írni?

Kedvem lenne sírni, sírni, sírni...

Levél száll a faágáról,

Majd kocsi sodorja az útról...

Mit is tudnék erre én írni?

Kedvem lenne sírni, sírni, sírni...

Az esőben lovat hajt egy gazda,

Rohannak egyre, össze-vissza csúszva...

Mit is tudnék én erre írni?

Kedvem lenne sírni, síni, sírni...

Ott áll ő is kinn az esőben,

Dacolva az idővel bőszen...

Mit is tudnék én erre írni?

Kedvem lenne sírni, sírni, sírni...

Hajába beletép a szél,

Átvágja azt, mint Nap a felhőt,

Mikor reggelente kél.

De nem bánja ő,

Hogy ily nagyon tépi őt

A zord, hideg eső.

Áll kint a hidegben,

Kabátja ráfagy már,

Bőrére teljesen.

Ő csak áll ott, s talán vár,

Hátha egyszer valaki arra jár...

Mit is tudnék erre én írni?

Kedvem lenne sírni, sírni, sírni...

/2008. november 11./