Rudolfhoz

"Rudolf, te drága!

Hallasz-e engem?"

Óh, te szegény árva,

Mily meggyötört a lelked!

Kit meg nem öleltek soha,

Kit sosem szerettek,

Ki füstként szállt el tova,

Mert sosem értettek.

Most mindenki átölelne,

Most mindenki szeretne,

Szavaidra mindenki felelne,

Ha lelked újra itt lehetne.

Titánia karjába zárna,

S Oberon köszöntene,

Párod csak rád várna,

S talán még szeretne.

De téged elvitt az Angyal,

Aki mindig szeretett,

Ki most is magasztal,

Ki mindig is keresett...

Ő vigasztal majd,

Ha magányos leszel.

Támaszod lesz majd,

És soha el nem veszel.

/2008. december 16./