…Az alapvető számolási műveletek megkönnyítése, mechanizálása már nagyon régóta foglalkoztatja az emberiséget. A néhány helyen még ma is használt abakusz tekinthető az első olyan eszköznek, amellyel matematikai feladatokat tudott az ember megoldani. Ez egy több golyósorból álló szerkezet, mely golyókkal, a rudakon tologatva azokat, számolási műveleteket lehet végezni. Mai megfelelője az Ázsiából származó soroban nevű eszköz, melyet néhány iskolában a matematika oktatásához használnak. A XVII. században William Oughtred elkészítette a logarlécet, mely egy vonalzóhoz hasonlító csúszkás eszköz. Használata a ’70-es évek végén még egyetemi tananyag volt. Ezek az eszközök még nem számológépek, hiszen a számolási műveleteket nem automatikusan végzik. Az első ilyen számológépet 1623 –ban Wilhelm Schickard készítette. Az első programvezérelt gépet Joseph Marie Jacquard készítette, aki 1805 –ben automatizálta a szövőgépet az ún. műveleti kártyák segítségével. Herman Hollerit 1890 –ben az amerikai népszámlálásban a statisztikai táblázatok feldolgozására alkalmas gépet készített. Az elektronika alkalmazása forradalmasította a számítások automatizálását. Konrad Zuse és Howard Hathaway Aiken készítette el a MARK-I –et. Ezek a gépek már a kettes számrendszer elvének alkalmazására épültek, reléket és jelfogókat tartalmaztak. 1946 –ban készítették el az első elektroncsöves számítógépet az ENIAC –ot. A mai számítógépek működési elvének kidolgozója Neumann János volt. Neumann részt vett már az ENIAC építési munkálataiban is, aminek hatása ként dolgozta ki a belső programvezérlés elvét. A Neumanni elv szerint a számítógép vezérlőprogramjait és a számításokhoz szükséges adatokat is a memóriában kell tárolni. Ez a megoldás rendkívül meggyorsította a műveletvégzés sebességét. Az ’50 –es évek végétől a sorozatgyártás bevezetése, az árak csökkenése és a teljesítmény növekedése miatt ugrás szerűen növekedett a számítógépek alkalmazása. A ’70 –es évektől az otthonokban is megjelentek a számítógépek, az Atari, a Sinclair, a Commodore, és 1981 –ben az IBM bemutatta az első PC –jét. Innentől rohamos a fejlődés.
Neumann János a II. világháború utolsó éveiben tanácsadóként Los Alamosban dolgozott, ahol a legnagyobb titokban az atombomba kifejlesztésével foglalkoztak. Goldstine, aki az ENIAK építési munkálatait irányította, meghívta Neumannt hogy nézze meg a számítógépet. Sokat beszélgettek a számítógépekről, működési elvükről. Ezt követően, ennek hatására kezdett foglalkozni a számítógépekkel, ill. azok vezérlésével. Rájött arra, hogy a számítások algoritmusát, az ún. programot ugyan úgy lehet tárolni a gépben, mint az adatokat. A gép megtanítható arra, hogy ezeket megkülönböztesse egymástól, vagyis így született meg a belső programvezérlésű gép alapgondolata. Neumann, Goldstine és Burks 1946 –ban publikálták az elképzeléseiket. Ebben határozták meg a 2 –es számrendszer használatának és a programok tárolásának elvét. Elgondolásaik alapján építették meg az EDVAC számítógépet, melyet továbbfejlesztve 1949 –ben a cambridge –i egyetemen helyezték üzembe az EDSAC nevű számítógépet.
…az IBM számítástechnikai cég fejlesztette ki a PC ( Personal Computer ), az ún. személyi számítógép családot. Tagjai…:
…egy adott számítógépet felépítő elemek, eszközök összessége…
A rendszer, az elem, az információ, a bit, a bájt
A rendszer egymással kölcsönhatásban lévő elemek halmaza. A közös ismérvek alapján együvé tartozó, egymással kapcsolatban álló elemek olyan együttese, amelyek egészet alkotnak, egészként viselkednek. A rendszerek részrendszerekből, ún rendszer-elemekből állnak Egyébként minden elem maga is egy komplett rendszer és minden rendszer maga is eleme egy őt befogadó rendszernek. Hogy egy rendszernek hol vannak a határai, ill. egy részrendszert mikor tekinthetünk rendszer-elemnek ? Ez csak a rendszer vizsgálata során derül ki. A rendszerben végbement egymást követő állapotváltozások, sorozatát folyamatnak nevezzük Ezek a folyamatok követhetőek. A rendszer felépítése ( struktúrája, szerkezete ) nem más, mint a vizsgált rendszer éppen aktuális időpillanatbeli állapota, azaz hogy az éppen adott pillanatban, mely elemek tartoznak a vizsgált rendszerhez és ezen elemek között milyen kapcsolat áll fenn.
Az elem a rendszernek az az önálló műveleteket végző összetevője, amely bemenetekkel és kimenetekkel rendelkezik, melyek között átalakulási folyamat megy végbe, de a rendszer vizsgálata szempontjából a belső struktúrák, ill. belső kapcsolatok nem kerülnek feltárásra.
Az információ -n egy adott rendszer számára, annak működését befolyásoló, új ismereteket nyújtó jelek, jelsorozatok tartalmi jelentését értjük. Információ az a hír, vagy adat, amely bizonytalanságot képes megszüntetni, tehát értékkel rendelkezik, értéket hordoz. Tehát az információ a címzett számára eddig még ismeretlen, teljesen új közlés, tájékoztatás, adat, vagy hír. Az információ sok féle lehet, a legjellemzőbbek és a számítástechnikában a leginkább használatosak a numerikus adatok, a számok. Ám egy feldolgozandó információ lehet akár szöveg, zene, kép, vagy akár egy elektrónikus jel is. A különbség - nem lényegtelen ugyan - csupán formai, de a lényeg az, hogy ez a hír, vagy adat a rendszer szempontjából fontos információt hordozzon, mert ekkor a rendszert döntésre kényszeríti.
A mindennapi életünkben, a tízes számrendszerben gondolkozunk, azt használjuk. Mivel a számítógép elektronikus szerkezet, kézenfekvő, hogy a számítástechnikában a bináris ( kettes alapú ) számrendszert alkalmazzuk, ugyanis egy elektromos vezető csak két állapotú lehet, azaz
- vezet ( 1 = igen )
- nem vezet ( 0 = nem )
Ebből következik, hogy a számítógép két értékkel dolgozhat, a 0 –val, vagy az 1 –el, amely egyben az információ legkisebb egysége, a bit. Tehát a számítógépek minden információt a kettes számrendszerbeni számok formájában dolgoznak fel, azaz minden adat és utasítás a kettes számrendszerben – binárisan – kódolva tárolódik a gép memóriájában, ill. a különböző tárolóeszközein. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy meg kell változtatni gondolkodásunkat, ugyanis a számítógép elvégzi az átalakítást ( konverziót ), vagyis a binárisan feldolgozott adatokat – észrevétlenül – dekódolja, visszaalakítja a számunkra értelmezhető, általunk használt decimális ( tízes számrendszer ) alakra.
A fentieket átgondolva az is kitűnik, hogy a bonyolultabb kódok ábrázolásához a bit túl kicsi egység, ezért ki kellett alakítani egy bitnél nagyobb egységet. Ezt úgy valósították meg, hogy egy bonyolultabb kódot, 8 bitet összefogva – byte - ábrázoltak, így lett a számítástechnikában a byte a fő mértékegység.
…1 karakter 8 bit, vagyis az 1 byte egy karakter kódjának megadására elegendő információmennyiség. Mivel 8 bit 256 féle kombinációban kapcsolható egymáshoz, ezért a számítógép 256 féle jelet tud egyszerre értelmezni.
- byte = 8 bit ( 20 byte )
- kilobyte ( KB ) = 1024 byte ( 210 byte )
- gigabyte ( MB ) = 1024 KB ( 220 byte )
- gigabyte ( GB ) = 1024 MB ( 230 byte )
- terrabyte ( TB ) = 1024 GB ( 240 byte )
A fenti mennyiségek érzékeltetésére egy példa :
…1 drb A/4 –es gépelt oldal 3 Kbyte ( 3x1024 byte) információmennyiség,…tehát :
- 1,4 MB kapacitású floppylemezen ~478 oldal tárolható,
- 40 MB kapacitású tárolóegységen közel ~13.650 oldal fér el.
Hogyan értelmezzük a hardver-szoftver fogalompárt
A számítógép éppen azért különbözik minden más, az ember által kitalált géptől, mert ez a két fogalom elválasztható. Ettől válik a számítógép sokoldalúvá, rugalmasan felhasználhatóvá, hiszen az eszköz - a “..vas..” - állandó ( mint minden gép esetében), de a szoftver cserélhető.
Mit nevezünk "firmware" -nek, és mire használják őket az informatikában ?
Az állandóan a ROM ( read-only memory ) -ban lévő, ún "beégetett" programok.
Perifériák, csoportosításuk, input/output ( I/O ) perifériák, jellemzőik ?
Minden számítógép hardvere két alapvető funkcionális egységre bontható :
A beviteli ( input ), ill. kimeneti ( output ) és tárolóeszközöket együttesen perifériák nak nevezzük.
Az alapvető perifériák :
A perifériák funkciójuk, ill. az adattovábbítás iránya szerint lehetnek beviteli, ill. kimeneti eszközök, a szakzsargon szerint a perifériák I/O eszközök. Ha e szerint csoportosítjuk a perifériákat :
Az alaplap és fontosabb komponensei
Az alaplap egy olyan ún. nyomtatott-áramköri lap, mely a rendszer legfontosabb funkcionális elemeit hordozza. Az alaplapon kapott helyet a CPU ( processzor ) a “számítógép esze”, a központi memória, az órajel generátor, a bővítőkártyák csatlakozó sínei, stb.
Az utasítások és az adatok tárolása a számítógépen belül különböző háttértárolókon történik. Amikor futtatunk, elindítunk egy programot, az a memóriába töltődik be. Itt az információk bitenként, byte –okba szervezve tárolódnak. A számítógépek adatfeldolgozó kapacitását, és a futtatható programok nagyságát a rendelkezésre álló memória szabja meg. A memória tárolókapacitását Mbyte –ban szokás megadni. A memóriáknak két alapvető típusa van :
A ROM a gép kikapcsolása után is megőrzi tartalmát. Ebben található a BIOS, melyet általában a gyártó éget bele az integrált áramköri lapba. A BIOS egyébként a konfigurációs beállításokat tartalmazza.
A RAM memória tartalma a gép működésének függvényében változhat, ill. tetszés szerint változtatható. Ez a tulajdonképpeni felhasználói adat- és programterület. Ide töltődik be a futtatni kívánt program, valamint ide töltődnek be a futó program által használt, ill. a futás közben keletkezett adatok is, továbbá ezeket az adatokat innen mentjük ki a háttértárolóra. Alaplaptól függően a RAM memória bővíthető. Fizikailag a külső megjelenésük igen változatos. Ma a legáltalánosabban használt a SIMM modul, mely a kategóriától függően lehet 9 bit –es, ill. 32 - 36 bit –es. Kapacitásuk szerint lehetnek 1, 4, 8, 16, 32, 64, 128, stb. Mbyte –osak.
CPU ( Central Processing Unit ), nagy bonyolultságú integrált áramköröket tartalmazó, forrasztható, vagy dugaszolható kivezetésekkel ellátott tokozású szilíciumlapka. Feladata az egész számítógép irányítása. A központi egység azon része, amely a kapott utasítások alapján különféle aritmetikai ( matematikai ) és logikai műveleteket végez.
…jellemző adatuk még a műveleti sebességük, melyet MHz –ben adnak meg. Mikroprocesszornak is nevezik.
Az eszközök kommunikálnak egymással, adatok küldése és fogadása történik. Az alaplapon találhatók az ún. csatlakozó sínek ( slot ), amit BUSZ –nak is neveznek. A BUSZ ( sín ) a központi egység és a perifériák közötti adatátvitelre szolgáló vezetékek összessége. Ezekre a BUSZ –okra kapcsolódnak a címző és vezérlő egységek, melyek kezelik a különböző vezérlő kártyákat, adatkezelő és tároló egységeket.
Működési elvük abban áll, hogy a küldendő adat egy azonosító kódot - címet - kap, mely egyedivé teszi az információt. A perifériák figyelik az ún. “cím-BUSZ -t”, ha valamelyik periféria találatot jelez - nyugtázza a találatot -, a CPU elküldi az adatot az ún. “adat-BUSZ -on”. A buszrendszer a címvonalak, adatvonalak és vezérlők összessége.
A fejlesztési folyamatok alapján készített különböző sínszabványok :
A buszrendszer sebességét MHz –ben határozzák meg.
A buszrendszer előnyei : …lehetőség van a CPU és a perifériák közötti közvetlen adatátvitelre az operatív tár igénybevétele nélkül. Ugyanígy lehetséges az operatív tár és a perifériák közötti közvetlen adatkapcsolatra.
A legfontosabb lemezes meghajtók, a floppy, a winchester, a CD drive
Minden bekapcsoláskor be kell billentyűzni azt az utasítást amivel a kívánt program futtatható, valamint azokat az adatokat is melyekkel dolgozni akarunk. Hogy ezt elkerüljük, szükség van olyan eszköz(ök)re, melyek ezeket a parancsokat, programokat, adatokat tárolni képesek hosszútávon, biztonságosan. Erre a célra fejlesztették ki a mágneslemezeket, az ún. háttértárolókat, majd később az optikai adattároló lemezt.
Megkülönböztetünk cserélhető mágneslemezt - floppy disk -, és fix, beépített - hard disk ( winchester ) - mágneslemezt, valamint a nagy kapacitású optikai adattároló lemezt az ún. CD – Compact Disk – lemezt. Ezek anyagukban is eltérnek egymástól, de az alapvető különbség a tárolókapacitásukban és a műveleti sebességükben rejlik. A tárolókapacitás, az adathordozóra felvihető, ott tárolható maximális adatmennyiséget határozza meg. Mértékegysége a byte, ill. többszörösei, általában a Kbyte és a Mbyte. Mind méretben, mind kapacitásban sok fajta floppy és hard disket különböztetünk meg, valamint mindkettőtől eltér CD disk lemez tárolókapacitása.
A cserélhető mágneslemezek – floppy disk - fizikailag két méretben, 5,25” és 3,5” méretben készültek, tárolókapacitásuk szerint lehetnek :
A beépített mágneslemezek – hard disk -, felépítésüket tekintve olyan mágneslemezes egységek, melyeket több összeépített mágneslemezből állnak. Kapacitásuk a kezdeti 10 MB –tól 4 – 6 GB –ig is terjedhet.
A CD lemez a cserélhető adattárolókhoz tartozik. Tárolókapacitásuk 650 MB, ill. 740 MB lehet az adatfelvitel technológiája szerint. Ez a lemez csak egyszer írható, de már kereskedelmi forgalomban van az írható-olvasható CD lemez is. A legújabb generáció már több rétegű és 7 – 14 GB tárolókapacitású.
A billentyűzet felépítése, működése, jellemzője
A billentyűzet a számítógép legfontosabb adatbeviteli eszköze. Az írógép billentyűzetétől sok tekintetben eltér. Lényeges különbség, hogy új billentyű csoportok vannak, melyeknek fontos funkcionális szerepük van. Fontos még hogy a számítógép nem értelmezéssel különbözteti meg a numerikus karaktereket, tehát a számokat el kellett különíteni a betűktől. Egy utasítássor csak 128 karakter hosszú lehet.
A billentyűzet fő részei :
Az egér felépítése, részei, működése, jellemzői
Az egér ( mouse ) az egyik legfontosabb adatbeviteli eszköz, alkalmazásának alapvető célja, hogy a billentyűzetet csak a legszükségesebb esetekben használjuk, de erre a rendszert felkell készíteni. Általában a grafikus alkalmazások futtatása során van igazán jelentősége ( pld.: Windows operációs rendszer és alkalmazásai ).
Működési elve az, hogy miközben az egeret egy sík felületen mozgatjuk a számítógép ezt a mozgást egy golyó-görgő kapcsolaton keresztül, elektronikus érzékelők segítségével érzékeli. Ezeket az elektromos jeleket utasításokká alakítja, mely utasítások a futó program megfelelő funkcióit aktivizálják. Az egéren 2, vagy 3 gomb is található, melyeknek egy adott program futtatása közben fontos funkciójuk van.
A monitor felépítése, részei, működési elve
A monitor – display, képernyő – az egyik legfontosabb output ( kimeneti ) eszköz, a billentyűzet mellett a felhasználókkal való kapcsolattartás legelterjedtebb eszköze. A számítógép által feldolgozott, előállított adatok vizuális megjelenítésére szolgál. A monitor a képet képpontokból rakja össze. A pontok maximális száma adja a monitor felbontó képességét, minél több egységnyi felületen a képpont, annál élesebb a kép.
A monitor csak egy hozzá illő vezérlőkártya segítségével képes a számítógép által képzett információk megjelenítésére.
Csoportosításuk :
a képmegjelenítés elve szerint :
- katódsugárcsöves
- folyadékkristályos
- gázplazmás
a kép típusa szerint
- alfanumerikus
- grafikus
a színkezelés szerint
- monochrom ( fekete-fehér )
- színes
felbontás szerint
- Hercules 720*348
- CGA 320*200
- EGA 640*350
- VGA 640*480
- SVGA 1024*768
méret szerint
- 9” –tól, 21”-os képátlóig több méretfokozat létezik, legelterjedtebb a 14”-os monitor.
A nyomtatók működési elve, felépítése, részei
A nyomtató a számítógéppel előállított szöveges, vagy grafikus információk papírra történő kiíratására szolgál. Minden nyomtató vezérlőkártya segítségével, de a legújabb technológiai fejlesztéseknél, már az alaplapra integrált csatlakozón keresztül kapcsolódik a számítógéphez, ez a párhuzamos-port ( kapu - LPT1, LPT2 ). A legtöbb nyomtató rendelkezik saját memóriával, amit puffernek neveznek.
Nyomtatókat a működési elvük szerint csoportosítjuk :
A nyomtatók legfőbb működési jellemzői az írás minősége, sebessége, a karakterkészlet, a használható papírféleség, papírszélesség. A használható papír A/4-es , A/3 –as, vagy az ún. leporello ( perforált szélű ) papír. A nyomtatás minőségének is van mérőszáma, ez a DPI, az alapérték a 300.
A mátrix nyomtatók még mindig a legelterjedtebbek. A mátrix nyomtatók írófeje több egymás felett egysorban elhelyezkedő apró 7 - 9 - 24 drb tűből áll. Működése hasonlít a képpontokból felépített grafikus képernyő müködéséhez. A kinyomtatott karaktereket egyes pontokból összerakó mátrix (tűs) nyomtató ún. érintkezéses nyomtató, amely a festékszalagra való ráütéssel viszi át a pontokat a papírra. Viszonylag gyorsak ( a 9 tűs ), de azt tartják a legnagyobb hátrányuknak, hogy a pontokból álló nyomtatási kép nem éppen levél minőségű. Valóban a 9 tűs mátrix nyomtatóval nem lehet levélminőségű nyomtatási képet elérni, csak a 24 tűs mátrix nyomtatóval.
A tintasugaras nyomtatók már érintésmentes nyomtatók. A papírra fecskendezett parányi tintacsepp adja a nyomtatási képet. Ezeknek a nyomtatóknak a nyomtatási minősége már erősen megközelíti a lézernyomtatókét. Egy tintasugaras nyomtató által nyomtatott lap, nyomtatási minősége 600 – 720 DPI, de a profi nyomtatóknál ez az érték akár az 1.200 DPI –t is elérheti.
A lézernyomtatók, a tintasugaras nyomtatókhoz hasonlóan, már érintésmentes nyomtatók, melyek a fénymásoló gépekhez hasonló elven működnek, halkan gyorsan és igen jó minőségben. Legfontosabb egysége a fóliadob, amelynek felületét elektrosztatikusan feltöltik. A lézersugár “rálövi” a számítógépből jövő nyomtatandó karaktereket a dobra, és azokon a helyeken ahol a fény érte, kisül. Így a karaktereknek megfelelő helyeken kis kisütött részek keletkeznek, melyekre elektrosztatikusan feltöltött festékpor, ún. toner rakódik, melyről a kialakult nyomtatási kép a papírra kerül, ezt a képet egy fűtőhenger bele égeti a papírba. A lézernyomtató által nyomtatott lap nyomtatási minősége 720 – 1.400 DPI, de a profi nyomtatóknál ez az érték akár magasabb is lehet. Hátrányuk, hogy másolatkészítés közben a környezetre káros ózont termelnek, ill. a felhasznált festékpor rákkeltő hatású.
A színes nyomtatás, elvben bármelyik nyomtatóval megvalósítható. A mátrix nyomtatóknál azonban – mivel ez érintkezéses nyomtatási forma – elég nehézkes lenne a nyomtatót úgy vezérelni, hogy a négy alapszínnél többet legyen képes nyomtatni. Az alapszíneket a festékszalagra fel lehet vinni, de a vezérlést kellene úgy megoldani, hogy egy karaktert – a színtől függően – többször nyomtasson ugyanazon helyen. Ez rendkívül lassúvá tenné a nyomtatást és a mechanika sem lehetne hosszú élettartamú.
Ez a probléma a tintasugaras és a lézernyomtatóknál már nem áll fenn. Mivel nem érintkezéses nyomtatási eljárással nyomtatnak a vezérlés megoldja a színkeverés problémáját.
A vezérlőkártyák feladata a különböző perifériák számítógéphez csatlakoztatása. A periféria vezérlő kártyának a számítógép és az eszközök közötti kapcsolat megteremtése és megtartása a feladata. A winchesternek, a floppy disknek, a monitornak, a nyomtatónak, a scanernek, az egérnek, a joysticknak, ill. ezen eszközök működéséhez szükség van vezérlőre, mely lehet az alaplapra integrált vezérlő hely, vagy lehet a slotokba csatlakoztatott vezérlőkártya is
Az alábbi perifériáknak van szüksége vezérlőkártyára :
A mágneslemezes tárolók működési elve
A PC gépekbe általában kétféle háttértárat építenek :
A programokat és adatokat hosszú távon és biztonságosan meg kell őrizni. Ezt a célt szolgálja a mágneslemez, melynek részei…:
Minden mágneses adathordozót az első használatbavétel előtt fel kell készíteni az adatok fogadására, ezt a formázással valósíthatjuk meg. Az információ fizikailag koncentrikus körök, sávok ( track ) mentén kerül felírásra. Minden kör szertorokra van bontva. Ez a legkisebb egység, melyet azonosítani tud a rendszer. Így egy adat lemezen elfoglalt helyének megadása a lemezoldal, a sáv és a szektor megadásával történhet. Ezeket a sávokat és szektorokat alakítjuk ki a lemez formázásakor.
Napjaink egyik legelterjedtebb adathordozója, mely fizikailag teljesen megegyezik az audio CD-kel, de a különbség az, hogy nem csak hangzó anyagot képes tárolni, hanem bármilyen binárisan kódolt egyéb információt, adatot is. A CD-ROM nem mágneses mágneses elven működő háttértár. A CD lemezbe az adatokat egy speciális berendezéssel égetik rá, vagy sajtolják bele, melyből következik, hogy ez egy csak olvasható háttértár ( ezért is CD-ROM a neve ). Az információt lézersugár olvassa le a lemezről így mechanikus igénybevételnek nincs kitéve. Ez egyben az egyik előnye is a CD lemeznek. További előnye még, hogy nem érzékeny a meghajtó arra, ha a lemez poros, piszkos, ugyanis a letapogató lézersugár az adathordozó rétegre van fókuszálva, ami felett egy plasztik védőréteg van. A rendkívül nagy tárkapacitás ( 600 – 650 MB) a mágneslemezekétől eltérő adattárolási sűrűség miatt lehetséges. Hátránya ennek a tárolási módnak, hogy az adatokat, információkat semmilyen módon nem módosíthatjuk. A legújabb technikai fejlesztések azonban ezt a korlátot is megszüntetik, ugyanis már létezik a törölhető és újra írható CD lemez.
Mit jelent a cilinder, sáv, szektor, hol használjuk
A korong alakú adathordozó lemez felületén lévő mágneses réteg alkalmas arra, hogy kétállapotú jeleket rögzítsen, vagyis az információk 0 ( nem mágneses ) és 1 ( mágneses ) formában tárolódnak. Minden mágneses adathordozót az első használatbavétel előtt fel kell készíteni az adatok fogadására, ezt a formázással valósíthatjuk meg.
Így egy adat lemezen elfoglalt helyének megadása a lemezoldal, a sáv és a szektor megadásával történhet. Ezeket a sávokat és szektorokat alakítjuk ki a lemez formázásakor.
A winchester adathordozója mágneses felületű lemezek együttese, melyet a meghajtóval egybe építve, egy házba, zárt térbe ( vákuumban )szerelnek, és így építik bele a számítógép házába.
Hogyan választunk számítógépet
Tudjuk, hogy a hardware ( hardver ) maga a “..vas..” a gép, a software ( szoftver ) pedig a számítógépet – “..vasat..” – működtető program(ok), az(ok) dokumentációi, ill. általában a gép használatához szükséges szellemi termékek összessége. Előzőekben már említettük, hogy a számítógép éppen azért különbözik minden más, az ember által kitalált géptől, mert ez a két fogalom ( hardver-szoftver ) elválasztható egymástól. Ettől válik a számítógép sokoldalúvá, rugalmasan felhasználhatóvá, hiszen az eszköz - a “..vas..” – állandó, de a szoftver cserélhető.
Ebből következik...
...lehetőségünk van egy adott számítástechnikai feladathoz, ill. szoftverhez a legmegfelelőbb hardvert választani. Ez tehát azt jelenti, hogy a számítógép konfigurációját ( felépítését ) az általa elvégzendő feladathoz mérve alakíthatjuk ki, választhatjuk meg.
Az IBM számítástechnikai cég fejlesztette ki a PC ( Personal Computer ), az ún. személyi számítógép családot. 1981 augusztus 12.-én ismerte meg a világ, az első PC gépet, majd a gyors fejlesztés következtében az egyre korszerűbb változatokkal. A viszonylag magas ár, valamint a monopol helyzet letörése és nem utolsó sorban a várható hatalmas nyereség következtében a Távol-Keleten kezdték gyártani az ún. klónokat, melyek teljesen kompatibilisek ( csereszabatosak ) voltak az IBM PC gépeivel. A különbség abban jelentkezett, hogy rendkívül olcsón, nagy mennyiségben kerültek a piacra.
Az IBM cég ennek következtében nagy veszteségeket szenvedet, hiszen a PC –k kifejlesztése során hivatalosan nem védték le termékeiket a másolás ellen.
Ezt ellensúlyozandó az IBM kifejlesztette a PS sorozatot, melyet már szabványokkal védett le. Az alap ennél is a 80286, ill. 80386 processzor.
Vissza az elejére
