Városunk szülötte, Vitéz Majoros Kornél repülő
főhadnagy
1920 – 1944
Az összeállítás alapjául a 2012/6-os
Katonaújságban megjelent B. Stenge
Csaba: Majoros Kornél repülő főhadnagy emlékezete
című írás
szolgált. Köszönjük a szerző hozzájárulását a cikk elkészítéséhez.
Vitéz Majoros
Kornél rep. fhdgy |
Majoros Kornél 1920. január
13-án született Zalaegerszegen. Helyi
tanulmányait a Deák Ferenc Reálgimnáziumban
fejezte be. (Az intézmény jelenleg a Zrínyi
Miklós Gimnázium.)
A rokonságába tartozó Magjarek László
százados (más forrásból: Magjerek László
fhdgy.) bombázópilótát személyes
példaképeként tekintve figyelme hamar a
repülés felé fordult. Legfőbb vágyához a
repülőakadémián keresztül vezetett az út,
ahova 1938-ban, rögtön az érettségi után fel
is vették. Kassán, 1941. augusztus 20-án
avatták hadnaggyá, miután a Magyar Királyi
„Horthy Miklós” Honvéd Repülő Akadémiát
„igen jó összeredménnyel” elvégezte. Bombázó
harckiképzést kapott, így 1941. szeptember
1-én Debrecenben a 3. bombázóezrednél kezdte
meg szolgálatát. Itt töltötte az 1942-es
évet, majd 1943 tavaszán a Marseille-től
északra fekvő Istres repülőterén kapta meg a
típusátképzést a Junkers Ju 88-as bombázó
repülőgépre. |
A kép 1944. tavaszán
készült Kornélról a személyzetével együtt
egy Ju 88-as előtt (Kornél balról a
második). A légcsavarkúp piros-fehér-zöld.
Fotó: Dr. B. Stenge Csaba
gyűjteményéből |
A nyár már Harkov
körzetében találta. Százada a vegyesen
kapott Ju 88A-4, Ju 88A-14 és Ju 88C-6
változatú gépekkel júliusban, a kurszki
csata idején kapcsolódott be a harcokba.
Harci turnusa 1944 májusáig tartott, Kornél
százada a legeredményesebb alakulatként
működött a keleti hadszíntéren. Dr. B.
Stenge Csaba a vele folytatott
telefonbeszélgetésem során elmondta, hogy a
rendkívül bátor pilóta a B.135 és efölötti
oldalszámú repülőgépek bármelyikével
repülhetett, attól függően, hogy mikor
melyik példány volt harcképes. 1943 telén a
több fennmaradt fotón is megörökített
B.142-es gépet például biztosan vezette. A
bombázó a Ju 88A-14-es változat alá
tartozott.
1944. január 1-vel
főhadnaggyá léptették elő. Mindig, minden
körülmények közt repült, minden bevetést
elvállalt, mindegyikre önként jelentkezett.
Századában így rekorder lett, mivel 1943-44
folyamán összesen 210 harci repülést
teljesített a Junkers 88-as bombázó
gépekkel. A 200. bevetését 1944. április
24-én késő délután repülte meg Zamosc
repülőteréről. A Magyar Szárnyak 1944. május
15-i számában képriport jelent meg e jeles
alkalom megünnepléséről. Harci turnusának
utolsó küldetését 1944. május 5-én
teljesítette. A rendkívül pontos támadással
századának öt bombázója Tarnopol
pályaudvarát verte szét jelentős károkat
okozva mind a vasúti hálózatban, mind az ott
tartózkodó vasúti szerelvényekben.
|
Hazatérése után 1944. augusztus 5-ével áthelyezték a
Repülő Kísérleti Intézethez (RKI). Az RKI 102. gyorsbombázó osztályának
állományába betagozódó, Messerschmitt Me-210 Ca1 típussal repülő 102/3.
gyorsbombázó század (Villám) pilótájaként novemberben kezdte újra a
bevetéseit Várpalota (Inota) repülőteréről. Hatalmas tapasztalata miatt
többször vezetett század szintű, sőt osztály szintű köteléket is. A arcvonal
akkor már Magyarország területén volt, a harcok intenzitása miatt a pilóták
leterheltsége rendkívüli volt.
Harci szerencséje, 1944. november 28-án hagyta el. (Addig
csak könnyebb szilánk sérülést szenvedett - azt is a földön.)
Alacsonytámadás közben gépe légvédelmi találatot kapott és kényszerleszállás
közben 12 óra körül (más forrás szerint 15 óra magasságában) a Tolna megyei
Bátaapátitól északra lezuhant. Majoros Kornél főhadnagy és lövésze, Szűts
Károly tizedes a becsapódáskor azonnal életüket vesztették.
Századtársa, Béles Tibor főhadnagy a visszaemlékezéseiben
ezt a tragikus eseményt Majoros 287. bevetéseként nevezi meg. Dr. B. Stenge
Csaba ezt a számot túlzónak értékeli, hiszen a keleti fronton elért 210
harci bevetéshez becslései szerint novemberben még mintegy 5-10 harci
bevetést teljesíthetett, így a 215-220-as érték reálisabbnak tűnik. Ez mit
sem von le a nagyszerű pilóta teljesítményéből, hiszen a kutató szerint a
magyar légierőben Szentgyörgyi Dezsővel együtt még így is ők ketten repülték
a legtöbb harci bevetést. Annak ellenére, hogy bombázó pilóták
teljesítményét a korabeli hadvezetés meglehetősen szűkmarkúan jutalmazta,
Majoros a következő elismeréseket, kitüntetéseket szerezte meg:
·
Magyar Érdemrend
Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal
·
3 Katonai Érdemérem –
Dícsérő Elismerés ( Signum Laudis) – bronz, ezüst, ezüst ismétlőpánt
·
Tűzkereszt I. fokozata
koszorúval és kardokkal, egy sebesülési pánttal
·
Felvidéki Emlékérem
·
német I. osztályú
Vaskereszt
·
német II. osztályú
Vaskereszt
Majoros Kornélt a lövészével együtt a Bátaapáti temetőben
helyezték örök nyugalomra. A korabeli nyilvántartások hiányossága és
pontatlansága miatt a lezuhanás dátuma és a lövész személye is rosszul
került fel a sírra, de mind az időpont, mind a lövész kiléte a későbbi
kutatások alapján helyesbítésre került. A közös sír felújítására, méltó
síremlék felavatására 2012. november 1-én került sor. Halálának 70.
évfordulóján, 2014. november 28-án szülőházának falán (Zalaegerszeg, Ady u.
36.) ünnepélyes megemlékezés keretében emléktáblát adtak át. Neve
természetesen szerepel Zalaegerszeg II. világháborús emlékművén is.
Hagyatékét Tóth Krisztián kezeli, legjelentősebb kutatója
a bevezetőben is említett Dr.B. Stenge Csaba.
A cikket összeállította: Szekér Géza (Wolfpack Makett
Klub)
Majoros Kornél
hagyatékából...
Fotó: Tóth Krisztián |
Zalaegerszeg II.
világháborús emlékműve
Fotó: Szekér Géza |
Az
emlékmű bal oszlopában alulról a második
Majoros Kornél, felette két sorral a rokon,
(virjei) Magjerek László
Fotó:
Szekér Géza |
Majoros
szülőháza az emléktáblával (Zalaegerszeg,
Ady u. 36.)
Fotó: Szekér Géza |
A 2014 november 28-án
felavatott emléktábla.
Fotó: Szekér Géza |
A cikkben említett repülőgépek:
Ju 88A–4
A Ju 88A–5 továbbfejlesztett változata erősebb Jumo
211F-fel vagy J-vel felszerelve, illetve Junkers VS 11 légcsavarokkal
hajtva. Erősebb fegyverzettel ellátva, szárnyfesztávolságát megnövelték
20,08 méterre.
Ju 88A–14
Az A–4-en alapuló bombázó változat hajók támadására
optimalizálva zuhanóféklapok nélkül és további 20 mm-es MG/FF gépágyúkat
szereltek az orrba.
Ju 88C–6
Az A–4-en alapuló romboló, vagy rádiólokátorral
felszerelt éjszakai vadász. Támadófegyvere a
C–4-é, védőfegyverzete az
A–4-é. Éjszakai
bevetésekhez a C–4
fegyverzetéhez még 2 darab MG FF/M lett beépítve a bombakamrába, viszont nem
lett alkalmazva az MG 81Z. Később gyakran 2 darab 20 mm-es MG 151/20-t
használtak a
„ferde muzsikának”.
Me-210 Ca-1
Az Bf-110 váltótípusának szánt,
szintén kétmotoros gép. Prototípusa 1939. szeptember elején repült először.
A légierő 41 végén alkalmazta először a keleti fronton. Fritz Wendel
berepülőpilóta szerint a He 177 után a Luftwaffe legnagyobb tévedése volt ez
a típus. Nehezen repülhető, barátságtalan gépnek tartották, elsősorban
gyenge motorja miatt, ami az A szériában még az 1395 LE-s DB601F volt, míg a
C-ben már a DB 605B-t alkalmazták. Hibái mellett pedig olyan korszakalkotó
megoldásokat is alkalmaztak rajta, mint a távirányítású védőgéppuskák a
törzs oldalán. A német légierőn kívül Magyarországon került
rendszeresítésre, mi az Me-210 Ca-1-es alváltozatot használtuk gyorsbombázó
feladatkörben. A Dunai Repülőgépgyár Rt. licencben gyártotta.
Felhasznált források:
Roncskutatás
Hadisír
Deák Ferenc Megyei Könyvtár
Bátaszék
Zalai Hírlap 2014. november 28.
Érdemrendek-Kitüntetések-Egyenruhák
Avia-infó