Városunk szülötte, Vitéz Majoros Kornél repülő főhadnagy
(1920 – 1944)
Az összeállítás alapjául a 2012/6-os Katonaújságban megjelent B. Stenge Csaba: Majoros Kornél repülő főhadnagy emlékezete című írás szolgált. Köszönjük a szerző hozzájárulását a cikk elkészítéséhez.
 Vitéz Majoros Kornél rep. fhdgy |
Majoros Kornél 1920. január
13-án született Zalaegerszegen. Helyi
tanulmányait a Deák Ferenc Reálgimnáziumban
fejezte be. (Az intézmény jelenleg a Zrínyi
Miklós Gimnázium nevet viseli.) A rokonságába tartozó Magjarek László százados (más forrásból: Magjerek László fhdgy.) bombázópilótát személyes példaképeként tekintve figyelme hamar a repülés felé fordult. Legfőbb vágyához a repülőakadémián keresztül vezetett az út, ahova 1938-ban, rögtön az érettségi után fel is vették. Kassán, 1941. augusztus 20-án avatták hadnaggyá, miután a Magyar Királyi „Horthy Miklós” Honvéd Repülő Akadémiát „igen jó összeredménnyel” elvégezte. Bombázó harckiképzést kapott, így 1941. szeptember 1-én Debrecenben a 3. bombázóezrednél kezdte meg szolgálatát. Itt töltötte az 1942-es évet, majd 1943 tavaszán a Marseille-től északra fekvő Istres repülőterén kapta meg a típusátképzést a Junkers Ju 88-as bombázó repülőgépre. |
 A kép 1944. tavaszán készült Kornélról a személyzetével együtt egy Ju 88-as előtt (Kornél balról a második). A légcsavarkúp piros-fehér-zöld. Fotó: Dr. B. Stenge Csaba gyűjteményéből |
A nyár már Harkov körzetében találta. Százada a vegyesen kapott Ju 88A-4, Ju 88A-14 és Ju 88C-6 változatú gépekkel júliusban, a kurszki csata idején kapcsolódott be a harcokba. Harci turnusa 1944 májusáig tartott, Kornél százada a legeredményesebb alakulatként működött a keleti hadszíntéren. Dr. B. Stenge Csaba a vele folytatott telefonbeszélgetésem során elmondta, hogy a rendkívül bátor pilóta a B.135 és efölötti oldalszámú repülőgépek bármelyikével repülhetett, attól függően, hogy mikor melyik példány volt harcképes. 1943 telén a több fennmaradt fotón is megörökített B.142-es gépet például biztosan vezette. A bombázó a Ju 88A-14-es változat alá tartozott. 1944. január 1-vel főhadnaggyá léptették elő. Mindig, minden körülmények közt repült, minden bevetést elvállalt, mindegyikre önként jelentkezett. Századában így rekorder lett, mivel 1943-44 folyamán összesen 210 harci repülést teljesített a Junkers 88-as bombázó gépekkel. A 200. bevetését 1944. április 24-én késő délután repülte meg Zamosc repülőteréről. A Magyar Szárnyak 1944. május 15-i számában képriport jelent meg e jeles alkalom megünnepléséről. Harci turnusának utolsó küldetését 1944. május 5-én teljesítette. A rendkívül pontos támadással századának öt bombázója Tarnopol pályaudvarát verte szét jelentős károkat okozva mind a vasúti hálózatban, mind az ott tartózkodó vasúti szerelvényekben. |
Hazatérése után 1944. augusztus 5-ével áthelyezték a Repülő Kísérleti Intézethez (RKI). Az RKI 102. gyorsbombázó osztályának állományába betagozódó, Messerschmitt Me-210 Ca1 típussal repülő 102/3. gyorsbombázó század (Villám) pilótájaként novemberben kezdte újra a bevetéseit Várpalota (Inota) repülőteréről. Hatalmas tapasztalata miatt többször vezetett század szintű, sőt osztály szintű köteléket is. A arcvonal akkor már Magyarország területén volt, a harcok intenzitása miatt a pilóták leterheltsége rendkívüli volt.
Harci szerencséje, 1944. november 28-án hagyta el. (Addig csak könnyebb szilánk sérülést szenvedett - azt is a földön.) Alacsonytámadás közben gépe légvédelmi találatot kapott és kényszerleszállás közben 12 óra körül (más forrás szerint 15 óra magasságában) a Tolna megyei Bátaapátitól északra lezuhant. Majoros Kornél főhadnagy és lövésze, Szűts Károly tizedes a becsapódáskor azonnal életüket vesztették.
Századtársa, Béles Tibor főhadnagy a visszaemlékezéseiben ezt a tragikus eseményt Majoros 287. bevetéseként nevezi meg. Dr. B. Stenge Csaba ezt a számot túlzónak értékeli, hiszen a keleti fronton elért 210 harci bevetéshez becslései szerint novemberben még mintegy 5-10 harci bevetést teljesíthetett, így a 215-220-as érték reálisabbnak tűnik. Ez mit sem von le a nagyszerű pilóta teljesítményéből, hiszen a kutató szerint a magyar légierőben Szentgyörgyi Dezsővel együtt még így is ők ketten repülték a legtöbb harci bevetést. Annak ellenére, hogy bombázó pilóták teljesítményét a korabeli hadvezetés meglehetősen szűkmarkúan jutalmazta, Majoros a következő elismeréseket, kitüntetéseket szerezte meg:
· Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal
· 3 Katonai Érdemérem – Dícsérő Elismerés ( Signum Laudis) – bronz, ezüst, ezüst ismétlőpánt
· Tűzkereszt I. fokozata koszorúval és kardokkal, egy sebesülési pánttal
· Felvidéki Emlékérem
· német I. osztályú Vaskereszt
· német II. osztályú Vaskereszt
Majoros Kornélt a lövészével együtt a Bátaapáti temetőben helyezték örök nyugalomra. A korabeli nyilvántartások hiányossága és pontatlansága miatt a lezuhanás dátuma és a lövész személye is rosszul került fel a sírra, de mind az időpont, mind a lövész kiléte a későbbi kutatások alapján helyesbítésre került. A közös sír felújítására, méltó síremlék felavatására 2012. november 1-én került sor. Halálának 70. évfordulóján, 2014. november 28-án szülőházának falán (Zalaegerszeg, Ady u. 36.) ünnepélyes megemlékezés keretében emléktáblát adtak át. Neve természetesen szerepel Zalaegerszeg II. világháborús emlékművén is.
Hagyatékét Tóth Krisztián kezeli, legjelentősebb kutatója a bevezetőben is említett Dr. B. Stenge Csaba.
A cikket összeállította: Szekér Géza (Wolfpack Makett Klub)
 Majoros Kornél hagyatékából... Fotó: Tóth Krisztián |
 Zalaegerszeg II. világháborús emlékműve Fotó: Szekér Géza |
 Az emlékmű bal oszlopában alulról a második Majoros Kornél, felette két sorral a rokon, (virjei) Magjerek László Fotó: Szekér Géza |
|
 Majoros szülőháza az emléktáblával (Zalaegerszeg, Ady u. 36.) Fotó: Szekér Géza |
|
 A 2014 november 28-án felavatott emléktábla. Fotó: Szekér Géza |
|
A cikkben említett repülőgépek:
Felhasznált források:
Katonaújság 2012/6. szám (2012. december)
Zalai Hírlap 2014. november 28.
