Wudang Tai Chi Chuan - Az iskoláról

Wudang Tai Chi Chuan: az iskola alapítója a Hongkongban élõ Cheng Tin-hung. A Wudang név tiszteletadás a Tai Chi Chuan alapítója, a Wudang-hegyi remete, Chang San-feng irányába és egy utalás is egyben, hogy ez a Tai Chi Chuan, Chang San-feng eredeti Tai Chi-ja ami a Wudang hegységbõl származik. Ez egy utalás is egyben mellyel az iskola szeretné kerülni a Yang, a Wu, és a Chen család által fenntartott mítoszokat és hagyományokat. Az, hogy az iskola ezt nevet kapta sajátos leszármazásának is köszönhetõ, mivel nem lehet egyértelmuen egyetlen klasszikus Tai Chi Chuan család stílusába (Wu, Chen, Yang) sem besorolni, hiszen egyenes ági leszármazással kapcsolódik mindegyikhez.

Cheng TIn-hung a stílust nagybátyától, Wu Chian-chuan három fõ tanítványának egyikétõl Cheng Wing-kwongtól, valamint Qi Min-quantól tanulta. Qi Min-quan nem tartozik a híres Tai Chi Chuan mesterek közé, és nem volt hivatásos Tai Chi Chuan oktató sem. Egy földbirtokos családból származott. Apja Wu Chien-chuan apjának, Quan Younak volt a tanítványa, így Qi születése óta harcmuvészek között élt. Hebei tartományból származott, ahonnan a Yang család is. Világi buddhista volt, és összebarátkozott egy buddhista szerzetessel, aki ismerte a Tai Chi Chuan-t. A szerzetes valódi nevét nem ismerjük, csak a buddhista nevét: Ching Yat, azaz a Tiszta ember. Ching Yat Wang Lan-tingtól tanult, aki annak idején a mandzsu császári udvarban szolgált. Wang Lan-ting mestere Cen Kan-you volt. Wangnak menekülnie kellett, amikor megölt néhány mandzsut, és végül egy buddhista templomban keresett menedéket. Ott találkozott a szerzetessel és ott tanította meg neki a Tai Chi Chuan-t. Qi Min-quant Cheng Ting-hung nagybátyja, Cheng Wing-kwong hívta meg Hongkongba, hogy a fiait és az unokaöccsét tanítsa, miután egyszer hallott a képességeirõl. Ám Qi Min-quan a hagyományos módszerrel oktatott: egy hibát csak egyszer lehetett elkövetni, másodszor már odacsapott. Ennek köszönhetõen nagyon rövid idõ után már csak egy tanítványa maradt: Cheng Tin-hung. Qi Min-quan a Tai Chi Chuan-t mint harcmuvészet tanította és a teljes rendszert átadta Cheng Tin-hungnak, cserébe pedig csak szállást és ellátást kapott. Qi a polgárháborúban és a Japánok elleni háborúban a családja nagy részét elveszítette. 1949 telén, mikor Kínában még mindig forradalmi állapotok uralkodtak, otthagyta Hongkongot és visszatért Kínába. Cheng Tin-hung soha többé nem hallott róla.

A fõ különbség Qi Min-quan és Cheng Wing-kwong tanítása módszere között az volt, hogy Qi harci muvészetként is tudta tanítani a Tai Chi-t, ellentétben Chenggel, aki üzletember volt, és fõleg az egészségért tanulta azt. Egyetlen tanítványa sem érte el azt a harci képzettséget, mint Cheng Tin-hung és az õ tanítványai.

Cheng Tin-hung már 20-as évei óta tanít. Sikere a kezdetek óta abban rejlik, hogy a stílust gyakorlatias és modern módon oktatja. Gyakorlatias, mert a technikákat életszerûen alkalmazza, és modern, mert szakítva néhány régi hagyománnyal, az akkoriban tanító legtöbb mester gyakorlatával ellentétben, tanítványai látványos haladást tudtak elérni viszonylag rövid idõ alatt. Néhány idõs tanár el is látogatott hozzá, hogy tiltakozzon, amiért az a mûvészet annyi oldalát nyíltan tanította. Különösen azért haragudtak, mert a Nei Kung-ot, és más, "zárt ajtó mögötti" technikát is viszonylag korai szakaszban tanított, meglehetõsen rövid idõ után, ahelyett, hogy legalább 6 évet várna, és akkor is csak évente egy-két technikát tanítana.

A Wudang Tai Chi Chuan-t Európában, szélesebb körben a skót származású Dan Docherty terjesztette el. Sokszínû és vitakeltõ egyénisége jól ismert a Tai Chi Chuan világában. Tizenhét évesen kezdett karatézni és három év múlva megszerezte a fekete övet. A Wudang stílust Cheng Tin-hung-tól tanulta, miután 1975-ben elhagyta Európát és 9 évig a Hongongi Királyi Rendorség nyomozójaként szolgált. A stílus hatékonyságát 1980-ban a Dél-kelet Ázsiai Harcmuvészeti Bajnokságon, full-contact küzdelemben is bizonyította, amikor megszerezte a nyitott súlycsoport bajnoki címét. Ez egy olyan verseny, melynek során a küzdelem egy emelt, kötél nélküli dobogón folyik. Itt a test bármely része - az ágyék kivételével - támadható. Engedélyezett a dobó-, ütõ-, rúgó-, térdelõ-, könyök- és fejelõ-technikák. A háromszor két perces, egyenként egy-egy perces szünetekkel elválasztott menetek alatt a cél az ellenfél megállítása vagy a több pont szerzése.

Miután 1984-ben visszatért Nagy-Britanniába, elõször otthonában, Londonban, majd Európa-szerte iskolákat nyitott. A Tai Chi Chuan-nak ez az akkoriban még rendkívül szokatlan megközelítése a harcmuvészeti sajtóban nagy visszhangot keltett, a stílus pedig számos lelkes követõt vonzott magához. Hazatérése után jogi diplomája mellé kínai nyelvbol is diplomát szerzett, ami hozzásegítette, hogy a Tai Chi Chuan-nal kapcsolatos klasszikus kínai szövegek szakértõjévé is válhasson. Ezidáig két könyvet írt a Tai Chi Chuan elméletérõl és gyakorlatáról. Dan Docherty szemináriumról szemináriumra, táborról táborra jár, és tanítványait mára már Európa szinte minden országában megtalálhatjuk (Nagy-Britannia, Írország, Svédország, Franciaország, Görögország, Izrael, Oroszország, Magyarország, stb.). Napjainkra az európai Tai Chi Chuan közösség aktív és elismert tagja. Tanítványai is számos iskolát nyitottak és a stílus rendszeresen képviselteti magát különbözõ Tai Chi Chuan versenyeken és full-contact küzdelmeken is.

A Wudang Tai Chi Chuan Magyarországra 1997-ben, Alföldi Orsolya közvetítésével érkezett. Alföldi Orsolyától Csizmadia Daniella vette át az iskolát, akit a jelenlegi mester, sifu Polgár László követett a 20-30 fõs magyarországi közösség élén. A magyarországi iskola a harcmuvészeti rendezvények, bemutatók gyakori résztvevõje és egy nemzetközi versenyen (II. Tai Chi Chuan Európa-bajnokság), illetve hazai versenyeken és bajnokságokon is dobogós helyezéseket tudhat már magáénak.

A Wudang Tai Chi Chuan célja egy olyan rendszer elterjesztése, melynek segítségével javíthatjuk egészségünkön, és gyakorlatias önvédelmi módszereket sajátíthatunk el. Nagy hangsúlyt helyez a lábmunkára és a kitérésre akár az ütõ és kulcsoló technikáknál. Szûkebb és tágabb hatótávon is muködõképes, fegyverrel, vagy anélkül is.

A rendszerben a tudásnak kilenc fokozata van melyek a következõk:
1. szint - Jing LÉNYEG
2. szint - Ming MEGÉRTÉS
3. szint - Zhi TUDÁS
4. szint - Hui ÉLETERO
5. szint - Qian ALÁZATOSSÁG
6. szint - Zu ÜRESSÉG
7. szint - Ren KITARTÁS, LELKIERO
8. szint - Rang SZÓBELI
9. szint - Yu A BOLOND

A Dim Mak-ra, melynek jelentése 'egy pontot ütni' vagy 'ütés a vitális pontra' a Tai Chi Chuan-ban is vannak példák. A Pusztakezes Formánkban a 'Fehér kígyó kiölti a nyelvét', 'Fülek bokszolása'; a Fegyveres Formákban: 'Döfés a szívbe', 'Piros pont a szemek közé'; és a Nei Kung-ban - 'Finoman terelem a kecskét' és 'Az óriáskígyó forgatja a testét' olyan technikákat takarnak, melyek ezen az elven mûködnek. A Dim Mak-ot használhatjuk az ellenfél testének kis vagy nagy távolságú megütéséhez, kulcsolásban, megragadásban, vagy csavarásban, hogy képtelenné tegyük további ellenállásra vagy, hogy elõkészítsünk egy másik technikát. Használhatók arra is, hogy elzárjunk vagy megragadjunk vénát vagy artériát, átmenetileg vagy tartósan. A Wudang stílus öt fõ, egymással szoros összefüggésben lévo részbol áll, melyek a következõk:

Pusztakezes Forma: a legalapvetõbb, egyben a legismertebb része az öt alkotóelemnek, bár ennek egyedüli ismerete nem elegendõ önvédelmi célokra. A rövid és a tradicionális hosszú Pusztakezes Forma - melynek végrehajtása akár 15-30 percig is eltarthat - megtanulásának két fázisa van. Elõször egyszerûsítve, lépésrõl-lépésre kell megtanulni a mozdulatokat, amit 'Szögletes' (lebontott) Formaként ismerünk. Ez ahhoz hasonlítható, ahogy a gyereket írni tanítják, ahol elõször is a betuk leírását tanulja meg. Ez inkább csak tanítási segédeszköz, mint végcél. A Lebontott Formát a tanulóknak könnyû követni és a tanár könnyen korrigálhatja õket. Tisztán meghatározott minden technika, így a tanítványok könnyen emlékezhetnek azok nevére és sorrendjére. Különösen hasznos a helyes állás, testhelyzet, fókusz és koordináció tanításánál is. A tanulók csak, miután alaposan elsajátították a forma bemutatásának ezt a módszerét, léphetnek tovább, hogy megtanulják a sokkal komplikáltabb 'Körkörös' (összekötött) Formát. Ez a Lebontott Forma technikáiból áll, de bemutatása sokkal szabadabb, és folyékonyabb módon zajlik. Az Összekötött Forma úgy viszonyul a Lebontott Formához, mint a folyóírás a nyomtatott íráshoz. A Körkörös (összekötött) Forma tulajdonképpen helytelen elnevezés, mivel a Tai Chi tartalmaz egyenes vonalú mozgásokat is; mégis a Tai Chi Chuan esszenciája a körkörösség és a fókusz. A Pusztakezes Forma lassú és finom gyakorlása, a lágy hajlítások, csavarások, összehúzódó és kiterjedõ mozdulatok a mély harmonikus légzéssel kiváló erõsítést és masszást jelentenek az izmoknak, izületeknek, belsõ szerveknek, az idegrendszernek és a keringésnek. Miközben a figyelem a mozdulatokra összpontosul, lecsendesíti a tudatot és segít ellazítani a testet Az Összekötött Forma legfõbb harci célja az, hogy megtanítsa a testet a lazaságra, a hatékony mozgásra és az egész test erejének használatára. A mozdulatok meghatározott sorrendben követik egymást, és mindegyiknek megvan a maga önvédelmi alkalmazása. A forma végrehajtható tükörképben is, ami hasznos gyakorlás, de nem lényeges az átlag tanulónak. Az igazán lelkesek a formát visszafelé vagy visszafelé tükrözve is gyakorolhatják. A Tai Chi Chuan ajtó mögötti edzésének egyik része a belso forma technikáinak a megmutatása: ez számos technikát tartalmaz melyek nincsenek megnevezve, vagy megemlítve semmilyen szokványos felsorolásban - azonban mégis megtalálhatók a formában. Ezeket, és az alkalmazásukat általában csak a Bai Shi után tanítják.

Fegyveres Forma: az iskola a Tai Chi Chuan három klasszikus fegyvere, a szablya, a lándzsa, és a kard használatát gyakorolja. Ezt azután tanítják, miután a tanuló bizonyos szintû képességeket sajátított el a mûvészet egyéb aspektusaiban. A fegyveres gyakorlás elsõsorban kiváló módszer az ugrások, pörgések, rúgások és ügyességi képességek gyakorlására, melyek segítenek megtanítani a testet a koordinációra, a fókuszra és az erõ használatára. Másodszor, ha valaki szemtõl szemben találja magát egy fegyverrel, hasznos, ha képes arra, hogy felkapjon egy mindennapi tárgyat, amit aztán önvédelemre használhat. A lándzsa technikák alkalmazhatóak gereblyével vagy seprûvel, míg a kard és szablya technikákat egy rövid esernyõvel, gumibottal, vagy egy összetekert újságpapírral is. Harmadszor hozzászoktat, hogyan kell mozogni és megvédeni magunkat, ha tartunk valamit a kezünkben. Végül pedig a fegyverek a mûvészet tradicionális részét képzik, így a teljesség kedvéért is ismernünk kell õket. A mondás szerint: 'Lándzsa száz nap, szablya ezer nap, kard tízezer nap'.

Alapvetoen ez azt jelenti, hogy a lándzsaforma (Qiang) viszonylag rövid és így meglehetõsen gyorsan megtanulható, alapos ismerete azonban más dolog. A lándzsa alapelvei magukban foglalják a tapadást, kapcsolódást, összefonódást és döfést. Az emelés és ütés, vontatás és pontozás során gyakran használjuk az ellenfél fegyverét arra, hogy kibillentsük õt magát, vagy dobbantóként használva belepattanjunk a szúrásba, így támadásra fordítva a védekezést. Használatának fõbb módja: Peng - felfelé irányuló erõ használata; Lu - oldalirányú erõ használata; Ji - egyenes és elõrefelé irányuló erõ használata; An - lefelé irányuló erõ használata; Tiao - emelés vagy felfelé kavarás, rendszerint feltárja az ellenfél testét, fejét vagy végtagjait egy, a fegyvere alól jövõ ellentámadásnak; Tan - visszapattintás, például az ellenfél fegyverét egy döfésbe, vagy csapásba, egyidejûleg kényszeríteni, hogy elveszítse a fogást vagy a kontrollt a fegyvere felett; Qian - szó szerint vontatást vagy húzást jelent, így tehát a lándzsa spirálmozgása vagy körbefonódása, ami azt eredményezi, hogy az ellenfél elveszti egyensúlyát vagy fegyvere felett az irányítást; Dian - pontozás vagy döfés, az összes erõ egy pontba fókuszálása.

A szablya (Dao) praktikus és viszonylag könnyen használható fegyver. Habár a forma jóval hosszabb, mint a lándzsaforma. Gyakorlása közben olyan mozgásokat végzünk, mint a felpattanás, helyváltoztatás és kitérés. A szablya övszeruen tapad a testhez, majd egyszercsak kilõ, amikor a lépések megváltoznak, a test elmozdul; egy lépés elõre, egy hátra, egy hasítás, egy vágás. A kéz és a szablya egységet alkot; forognak és pörögnek, emelkednek és alászállnak. Fõbb mozdulatai: Pi - vágás/hasítás különbözo szögekbol; Ci - döfés/szúrás; Tan - kutatás, vágás alulról felfelé az ágyékra; Tuo - felnyomás, szabad kézzel a penge hátoldalának megtámasztása; Ti - felemelés, a szablya felemelése, rendszerint az élével felfelé; Liao - kavarás, például elvezetés és vágás egyetlen folyamatos mozdulattal; Chen - süllyesztés, nyomás lefelé a szablyával az ellenfél fegyverén vagy testén; Lu - az erõ oldalirányú használata, úgy mint egy támadás oldalra történõ elvezetésénél.

A kétélu kard (Jinag) a leghosszabb és legbonyolultabb a fegyveres formák közül. Gyakorlása során a következõ mozdulatokat végezzük: hasítás, csapás döfés. Ezek a mozdulatok a formában finoman össze vannak kötve. Az egyikkel az ellenfél támadása elõl húzódunk vissza, míg a következõvel támadunk, vagy egyikkel eltereljük az ellenfél figyelmét, míg a következõvel ténylegesen támadunk. A test követi a kard mozgását, amely körkörösen mozog a test körül, és lényegében minden irányban védelmet nyújt. Elegáns és hajlékony, hajszálpontos és a meglepetés erejével ható.

A formák viszonylag akrobatikusak, és harciasak. Bár a három tradicionális fegyveres forma mindegyikének van egy lágy kezdete és vége, mindegyik megköveteli a Jin fegyveren keresztüli kioldását, így megrezgetve azt (ez nem alkalmazható fából készült kard vagy szablya esetében). A három formagyakorlat mellett helyet kap az egyes technikák önvédelmi értelmezése is.

Löko-kezes Gyakorlatok (Tui Shou): melyek két csoportra oszthatók. Az egyik csoport a kötött, avagy fix állású gyakorlatok, ami azt jelenti, hogy az elõl lévõ láb talpa felemelkedhet, vagy lemehet - feltéve, ha a sarok lent marad - de ezen kívül semmi egyéb mozgás nem engedélyezett. Ilyen a Fu Yang, a Négy Irány, a Selyemgombolyítás, a Zhou Lu és az Egykezes lökõ-kezek. A másik csoport a mozgólépéses Lökõ-kezes gyakorlatok, mint a Négy Sarok Lépés vagy Da Lu, a Hét Csillag lépés, a Kilenc palota lépés, a Gyökerestül Kitépõ Hullám, avagy a Cai Lang is, ami a fürge módon történõ elõre, hátra, és oldalra lépés képességét fejleszti. A Lökõ-kezes gyakorlatok nem a küzdelemre készítenek fel, hanem összekötik a harci stratégiát és taktikát a Pusztakezes Forma gyakorlati alkalmazásaival. Limitált számú mozdulatot használnak limitált számú szituációban, ezzel feledzve a tanulót, hogy az ellenfél mozdulataira természetes módon tudjon reagálni.

Belso Erõ gyakorlatok (Nei Kung): Van egy régi mondás a kínai harcmûvészetekben: 'két kéz nem versenyezhet néggyel szemben'. Más szóval, még akkor is számíthatunk visszavágásra, ha jól is védekezünk. Ha a testünk gyönge, akkor kemény csapásokat szenvedünk el, míg ütéseink erõ híján nem sebzi meg eléggé ellenfelünk, hogy megállítsuk - még akkor sem, ha vitális pontjait ütjük. A 24 Tai Chi Nei Kung gyakorlat a stílus gerincét képezi. A harcmûvészetek 'Belsõ Iskolái' vagy 'Lágy Stílusai' - közismertebb nevén a Tai Chi Chuan - a taoizmusból erednek. Mivel a taoizmus nagy hangsúlyt helyezett az oktatásra és az erkölcsre, így az, aki szeretne Tai Chi Chuan tanítvánnyá válni, és megtanulni a Belsõ Ero gyakorlatokat, annak elõbb át kell esnie a tradicionális Bai Shi-n, azaz beavatási ceremónián. Itt a tanuló tiszteletét fejezi ki az alapító Chang San-feng portréjával szemben, és ígéretet tesz, hogy a Tizenkét Parancsolatot követni fogja, melyek a következõk:

1) Tiszteld az alapítót Chang San-feng-et, akitol a mûvészet ered.
2) Tiszteld a mestered, és azokat a tanítványokat, akik idõsebbek, mint te. A kapcsolat a mester és a tanítvány között olyan, mint az apa és a fia között.
3) Szigorúan ügyelj magatartásodra és kezeld úgy a régebben belépett, illetve az utánad belépõ tanítványokat, mint idõsebb illetve, mint fiatalabb testvéreidet.
4) Kövesd mestered utasításait és gyakorolj szorgalmasan.
5) Nyilvánosan viselkedj illedelmesen, és nyilvánosan, pénzért ne demonstráld a mûvészetet.
6) Ne mutasd a mûvészetet kívülállónak, bármilyen szintet is értél már el.
7) Ne kritizálj más harcmuvészeti stílust. Mivel nem vagyunk képesek a többi stílust teljesen értékelni, így nem helyes kritizálni azokat.
8) Ne barátkozz rossz alakokkal
9) Felelõs vagy a mûvészetet tovább adni, de elõbb tapasztalatot és teljes jártasságot kell szerezned benne.
10) Ne taníts rossz alakokat.
11) Csak akkor taníts új tanítványokat, ha kellõképpen hûségesek, és tiszteletben tartják az alapító emlékét.
12) Csak akkor taníts új tanítványokat, ha megértik és elfogadják a Tizenkét Parancsolat megkötéseit. Csak így fejezik ki tiszteletüket az alapító iránt is.

Mikor a tanuló átesik a Bai Shi-n elkötelezettséget vállal az iskolája, a kung-fu fivérei és nõvérei, valamint a mestere irányában. Viszonzásul a mestere megengedi neki, hogy belépjen az ajtón, és hogy megkapja a mûvészet eredeti átadását (Zhen Chuan) a Nei Kung-ot is beleértve. Innentõl a tanulót Men Ren-nek nevezik - és már úgy tekintjük, mint a mester tanítványát és többé nem, mint egyszerû tanulót.

Nei annyit jelent, belsõ, és arra utal, hogy a gyakorlatnak az a célja, hogy belülrõl erõsítse meg a testet, ahogy fejleszti a belsõ szervek mûködését, és a Qi és a vér keringését. Emellett még a központi idegrendszert is ingerlik, erõsítik az akaratot, és nyugodtabbá teszik az elmét. A belsõ megerosítés folyamata fejleszti a test elnyelõ képességét az ellenfél ütéseivel szemben, és hogy képes legyen, a Fa Jin-re vagyis összpontosított erõkilövellésre az ellenfélre. Ahogy a Tai Chi többi részén is a Belsõ Erõ gyakorlatokban is megtalálhatjuk a Yin és Yang oldalt. Tizenkét Yin gyakorlatsor és tizenkét kiegészítõ Yang gyakorlatsor van. Ideális esetben egyik nap tizenkét Yin és az utolsó Yang gyakorlatot, míg a következõ nap tizenkét Yang és az elsõ Yin gyakorlatot érdemes csinálni - és folyamatosan váltogatni ezeket. Néhány gyakorlat kizárólag statikus, és nincs közvetlen önvédelmi célja, de hasznosak az inak, az izületek és az elhatározás megerõsítésében. A többi gyakorlat dinamikus és egy vagy több önvédelmi alkalmazásuk is lehet, amellett, hogy terápiás részeket is tartalmaznak. Kizárólag az utolsó Yang gyakorlat harmadik része tartalmaz tisztán meditációs elemet. A terápiás mozdulatok által a test rugalmassá válik, ezáltal kevésbé lesz hajlamos a sérülésekre.

A Yin gyakorlatok az egészséget és a fizikumot fejlesztik és enyhítik az álmatlanság és az idegfeszültség eseteit, valamint ha az izom-, in- és csontsérülések esetén végezzük, mint afféle önállóan végezhetõ fizikoterápia mûködik. Különösen azoknak a tanulóknak értékesek, akinek múltjukban pszichológiai problémáik voltak, mit például az idegösszeroppanás, vagy olyan testi betegségben szenvednek, mint a gyomorfekély. Ez az oka annak, hogy a Yin gyakorlatsort tanítják elõször.

A Yang gyakorlatok fõként az erõt és a fizikai állóképességet fejlesztik - bár ugyan csekélyebb mértékben, de a Yin gyakorlatoknak is van ilyen hatása. A gyakorlatok belülrõl erõsítik meg a tanítvány testét és teszik képessé az ütések elviselésére, valamint a Jing, azaz képzett erõ létrehozására.

Ezek szabályozzák a légzést, és javítják a vérkeringést. Lazítják és megerõsítik az izületeket, különösképp a térd izületeit, és sokkal folyékonyabbá teszik a mozdulatokat, ami gyorsabb reakcióhoz és nagyobb támadó és védõ sebességet eredményez. Az egyensúlyérzék is fejlõdik.

Körülbelül 3 havi Belsõ Erõs edzés után, ha már ismeri mind a 12 Yin gyakorlatot, egy átlagos tanuló képes kell, hogy legyen kibírni, hogyha valaki fejmagasságból az alhasára ugrik. Ennek megfelelõ felkészültség nélküli próbálgatása azonban nem ajánlott, melyet a következõ történet is igazol: "Volt egy nagydarab kínai Tai Chi Chuan tanár, Cheng Tin-hungnál és Cheng Wing-kwongnál is tanult, és híres volt arról, hogy kibírja a gyomrára mért ütéseket; 1950 óta nem volt korrigálva. Egy kaliforniai Tai Chi mester ment hozzá átesni a Bai Shi-n és Nei Kung-ot tanulni. Jó sok pénzt kért el érte. A kaliforniai mester, abban a tudatban, hogy van Nei Kung-ja, megpróbált egy demonstrációt, ahol is egy tanuló hat láb magasból ugrott a hasára. Cheng Tin-hung ezután, telefonhívást kapott az említett mestertõl, hogy a végbelén át vérzett, valamint vért köhögött és vizelt. Mikor kiderült, hogy kitõl tanult a szegény pára, a Cheng Tin-hung annyit mondott, hogy ez nem túl meglepõ, és elküldte egy régi tanítványához, aki szemetesként dolgozott a kínai negyedben, hogy tõle újra megtanulja a Nei Kung-ot. Ettõl rendbe is jött."

Önvédelem (San Shou): A Wudang Tai Chi Chuan alapvetõen ellentámadó harcmuvészeti stílus, önvédelmi alkalmazásának alapját pedig a Yin-Yang-elv képezi. Az edzéseken helyet kap a formagyakorlat egyes technikái önvédelmi alkalmazásának gyakorlása, valamint a szabad küzdelem is.

A felsorolt összetevõk együttesen hatnak. A Pusztakezes Forma, a Nei Kung és egyéb gyakorlatokkal elérhetõ, hogy a technikák határozzák meg a légzést így a technika mozgékony lesz és élénk. Bár a Belsõ Erõ gyakorlása alapvetõ elõfeltétele annak, hogy harci mûvészetként gyakoroljuk a Tai Chi Chuan-t, önmagában persze nem elég. Miután kifejlesztettük a képességet, tudni kell, hogy hogyan, és hol használhatjuk, ezért elengedhetetlen a Pusztakezes Forma, a Lökõ-kezek és az Önvédelmi technikák gyakorlása. Ezen túl, akár csak a legtöbb kung-fu stílusban, a Tai Chi Chuan-ban is vannak öklözéses technikák. Ha az ököl nincs megedzve, megsérülhet a kéz, amikor a keményebb arccsontokat üti. Ez éppúgy igaz a Tai Chi Chuan-ra, mint a kemény stílusú harcmuvészetekre. Így hát vagy nyitott kezes ütésekre kell magunkat korlátozni, vagy meg kell edzeni az öklöt, például homokzsákok ütögetésével. Fontos még, hogy fejlesszük az állóképességet is, ami fõleg akkor fontos, ha full-contact versenyre készülünk, ahol korlátozott a választható technikák és célpontok száma, és ahol erõs, képzett ellenfelekkel kerülünk szembe. A Pusztakezes Forma és a Belsõ Erõs gyakorlatok Yin technikáinak lágysága kiegyensúlyozza ezt a fajta Yang edzést. Ha viszont valaki csak Yang edzést folytat, az már nem Tai Chi Chuan.