Ismét beleszerettem a férjembe
Újra látni őt a Família Kft-ben,
alig huszonévesen, hebrencsen. És mekkorát változott azóta a világ és Xantus
Barbara világa! Férjhez ment Szurdi Miklós rendezőhöz, és megszületett két
gyermekük. Ma
már az első osztályos Panna és a tizenhárom
hónapos Balázs körül forog az
életük.
- Ez volt a második karácsonyotok, amióta Balázs fiatok
megszületett. Mennyiben lett más az ünnep?
-
Abban, hogy most már két gyerekkel szaladgáltunk a
rokonok között. A szentestét nálunk
töltöttük Miki gyerekeivel és az
édesanyámmal, karácsony első és
második napján pedig végiglátogattuk a
szeretteinket. Ráadásul huszonharmadikán
még Szolnokon léptem fel, másnap rohantam
ajándékokat venni, miközben Panna hajába is
el kellett készülni a lokniknak, és én is
szerettem volna csinosan megjelenni karácsony
estéjén.
- A két gyerek, gondolom, a hétköznapokban is kétszer
annyi elfoglaltságot jelent.
- Panna már iskolás, Balázs otthon
van, hol velem, hol az édesapjával, hol pedig az édesanyámmal. Néha elég nehéz
összeszervezni, hogy miközben próbálok, vagy vidéken játszom, Pannát is
hazahozzuk az iskolából, és Balázzsal is törődjünk. De tudod jól, hogy nekem az
idővel mindig is különös volt a viszonyom…
- Igen, például amikor
még csak Panna volt, akkor is rendszeresen addig készültetek, addig
beszélgettetek, míg mindenhonnan elkéstetek.
- Ez most sincs
másképp. Mire Panna bepakolja a kis
retiküljét, és én
összekészítem Balázs
„útitáskáját”, addigra
általában három programból egyet lemondok,
a másik kettőről pedig elkésünk.
- Munkával telt a szilveszter is?
- Igen.
Bevallom, rosszul érezném magam, ha nem hívnának szilveszterkor fellépni. Úgy
érezném, hogy nem számítanak rám.
-
Amíg a székesfehérvári Vörösmarty
Színházat felújítják, a
társulattal járjátok az országot.
Együtt szoktatok utazni?
- Igen, gyakran
megyünk együtt, busszal, és ezek nagyon jó
csapatépítő, közösség
kovácsoló alkalmak. Sokszor a művelődési
házak apró öltözőjében
készülünk az előadásra, és akadnak
bizony komikus jelenetek, de azt hiszem, úgy
érezhetjük, kiérdemeltük az új
színházat, és talán jobb
színészekké is váltunk.
- Milyen újra látni az első
színészi lépéseidet a Família Kft-ben?
-
Nagyon jó. Látom, hogy színészileg
még kapkodó voltam, de azt is jó látni,
hogy ez a hebrencsség már elmúlt.
Ráadásul végre Panna is megnézheti a
sorozatot, mert eddig nem hitte el nekem, hogy én is ugyanolyan
sokat szerepeltem a képernyőn, mint Szilágyi Andrea a
Barátok közt című sorozatban. Az
édesapját is mindig tájékoztatja, hogy
miről szólt az aktuális rész, és mindig
elolvassa a stáblistán, ki rendezte. Panna mindig azt
mondja, hogy Szépék ugyanolyan hebehurgya család,
mint a miénk.
- A kislányod élvezi az
iskolát?
- Nagyon, ráadásul azt veszem észre, hogy az első hónap
lelkesedése máig nem múlt el, minden napot ünnepként él meg az iskolában. A
tanulást is szereti, de leginkább a délutáni különórákat, a ritmikus
sportgimnasztikát, a sakkot, a furulyát. Ugyanolyan közösségi ember, mint én
voltam, szervezett már Ki mit tud?-ot is az osztályának.
- Balázs egészen más, mint
Panna volt?
- Ő nagyon fiús. Édes, huncut mosolya van, és minden
gondolatot ki lehet olvasni a szeméből. Nagyon szép bensője lehet, és ez egyre
inkább kezd megmutatkozni.
- És
lehet, hogy ugyanolyan bátor lesz, mint az édesanyja. Playboy, Vaginamonológok;
kellett mindehhez merészség.
- Azt szoktam mondani, hogy ahová a bátorság a
belépő, azt nekem találták ki. Persze, nem
csupán a merészség számít, hiszen
utána következik csak az igazán kemény munka.
Szeretem a kihívásokat, és azt hiszem, ezek a
feladatok kellettek ahhoz, hogy megtanuljam magam jobban
megbecsülni.
- Lemezen gondolkodsz?
- Imádok
énekelni, de most nincs itt az ideje. Most jó színházi színész akarok lenni, aki
lubickolva vág bele az új feladatokba, a próbaidőszakba.
- Néhány
perce telefonált férjed, Szurdi Miklós.
- Igen, ő van otthon
Balázzsal. Amíg nem jártuk az országot, hanem együtt dolgoztunk a színházban,
időnként ki tudtam lopni őt az irodából, de most azt is várom, hogy este
hallgathassam, ahogyan álomba merül. Fantasztikus férj, fantasztikus apa, és úgy
szeret, ahogyan nekem jó. Azt hiszem, újra és újra beleszerettem a férjembe!
Extra: Serdülő korában anorexiás volt...Xantus
Barbara 14 éves volt, amikor úgy döntött, nem
eszik, hogy minél soványabb legyen. 170
centiméteres magasságához képest 46
kilogrammos volt, de mégis kövérnek látta
magát. Először orvos édesapja vette észre,
hogy Barbi igyekszik kerülni a közös
étkezéseket. A család közös erővel
próbálta megmenteni a lányt az
anorexiából. "Megmutatták egy nyári
fotómat. Mikor megláttam, milyen csúnya vagyok,
elborzadtam és sírva téptem szét.
Döntöttem, és ezzel véget ért a
borzalmak nyara" - mondta Barbara. A kalóriákra azonban
azóta is figyel, de már sporttal próbálja
megőrizni karcsú alakját, nem koplalással.