Forrás: www.members.tripod.com/sosoutreach
1:1 Mit állapít meg legelsõnek Pál? (4:1-21 kül. 9:15-17)
Végsõ soron minden tantételbeli tanítás
a tanító megbízhatóságán
kell alapuljon, és így a páli minta az, hogy
felmutatja apostoli megbízatását levele elején
(KULCS: felhatalmazottság, vö. Rm 1:1, 2 Kor 1:1,
Gal. 1:1, Kol 1:1, 1 Tim 1:1, 2 Tim 1:1, Tit 1:1) Kivételesek
a Filemonnak szóló személyes levél, és
a Filippi és Thesszaloniki gyülekezeteknek írt
levelek, ahol a helyi szükséglet nyilvánvalóan
nem követelte meg apostoli meghatalmazásának
érvényesítését. Mégis,
eltérõen az Õrtorony vezetõitõl,
Pál NEM állította, hogy a felhatalmazása
az õ "felkentségébõl" ered.
Inkább figyeld meg, hogyan szemléltette Pál az Õ
felhatalmazásának természetét a 9:1-ben:
Nem vagyok apostol? Nem láttam a mi Urunkat?
1:2 Milyen a korinthusi keresztények helyzete?
Az õ "szentségük" nem függ sem Pál döntésétõl, sem valamiféle szent cselekedetektõl, hanem egyedül elhívásuktól. A görög szó (hegiasmenois) megerõsíti, hogy az õ "életszentségük" már teljes, meg vannak szentelve. Ez a szentség, akkor hát nem az õ személyükben van, hanem Krisztus Jézusban.
Mi a lényegi egysége minden kereszténynek "minden helyen"?
Joel világosan kijelenti, hogy csak azok, akik Jehova nevét hívják, lesznek megmentve (2:32). Ez az Õrtorony törékeny bizonyítéka a Jehova név Apcs 2:21-be és Rm 10:13-ba beszúrására, mely hozzáadás az írásokhoz nem védhetõ sem a görög USZ kéziratokból, sem a szövegösszefüggésbõl. Mindkét esetben az Úr világosan Jézus Krisztus. Itt, az 1 Korinthusban, az UVF fordítói sem térhettek el a nyilvánvaló szövegösszefüggéstõl; az Úr neve, Jézus Krisztus, a ti Uratok és a mi Urunk, akit minden keresztény mindenhol hív.
>> Tanúskodási tipp: Mutass rá, hogy összhangban Pállal, JÉZUS NEVE egységesítette az elsõ századi gyülekezetett.
1:3-4 Minek köszönhették a korinthusiak a békét, meggazdagodást, beszédkészséget és ismeretet, mely már az övék volt?
1:6-7 A Krisztusról való tanúság (UVF) kisebb "világosság" volt a korinthusiaknak, mint napjainkban "Jehova Tanúié"? Vö.: Apcs 9:15, 26:14-18 (UVF)
1:8-9 Mi volt a korinthusiak reménysége, és mennyire biztos (szilárd, UVF) volt ez a remény (vö. 7.v, Rm 5:2, 8:29-30, 1 Jn 3:1-3, Héb 2:10) ?
1:10-16 A korinthusiak közötti egységtelenség azt bizonyította, hogy NEM voltak az igaz vallásban? (vö. 2,7, 26-30 vk, 3:1-4)
KULCS: Egység. A megoszlás a korinthusiak közt bizonyára a szellemi éretlenség jele volt, a fiatal hívõk (és a megtértek többsége Korinthusban kevesebb mint 5 éve lett keresztény - lásd Apcs 18) nem vették komolyan az igazságokat, melyeket kedvelniük, és mellyel táplálkozniuk kellett volna. Ezáltal a nyilvánvaló megoszlások (és más problémák) a szellemi tunyaság bizonyítékai voltak a korinthusiak közt, a szellemi pásztorok elhanyagolásának, nem pedig a szellemi pásztorok ÁLTALI elhanyagolásnak.(vö.: 2:6, 3:1-4, 4:1-4, Gal 5:19-21). A probléma nem változott, a keresztények még mindig egységtelenek, de ez inkább az Isten általi tanítókról nem tudás miatt, mint a tanítók nem tudása miatt van.
1:17-25 Mi volt a középpontja Pál "bolond"
evangéliumának, a jó hír mely Isten
hatalma és bölcsessége? (különösen
18,23,24 vk, vö. 30. v).
Vesd össze Pál fanyar
kommentárjával Krisztus keresztjének
ellenségeirõl (Fpi 3:18-19), akiknek elméjük
a földön lévõ dolgokra irányul (UVF),
ellentétben a keresztényekkel, akiknek polgársága
a mennyben van (Fpi 3:20 UVF, vö. Ef 2:5,6).
1:26-31 Dicsekedtek az elsõ keresztények földi dolgokkal?
Habár Jézus megígérte követõinek, hogy öröklik a földet, nem akarta, hogy szívüket földi kincsekre irányítsák, hanem inkább mennyei kincsekre (Mt 5:5, 6:19-21).
2:1-2 Mivel kapcsolja össze Pál Isten szent titkát (UVF)?
Nem csak Isten szent titka van egyben Jézus Krisztussal, hanem a hirdetés is a megfeszített Krisztusról szól, nem az 1914 óta uralkodóról. A Õrtorony Befejezett Titok (Finished Mistery) c. könyvének lényege ugyanaz az üzenet volt, mint Jehova Tanúi mai üzenete - Krisztus láthatatlanul visszatért (de 1874-ben), és kinevezte a "hû és bölcs rabszolgát" (Charles Taze Russelt, nem a 144.000-t, ahogy ma az Õrtorony tanítja).
2:3-5 Min alapult Pál evangélium prédikálói felhatalmazása?
2:6-10 Kizárólag hogyan válhatott láthatóvá Isten elrejtett bölcsessége (7.v) az emberek számára?
A régi idõk legnagyobb elméinek minden okoskodása, beleértve Szokratészt, Platónt és Arisztotelészt - annak a Görögországnak fiait, ahol Korinthus volt - nem volt elegendõ, hogy megtalálják az igaz Istent (vö.: 1:21, 1Tim 6:20- 20, Kol 2:8-9). Inkább, csakis Isten titkának, név szerint Krisztusnak a pontos megismerése által , amit azok az emberek gondosan elrejtettnek találhattak ... van minden bölcsesség és ismeret kincsestára (Kol 2:2,3 UVF). Ilyen bölcsesség, Isten legmélyébõl, csak a Szellem által kereshetõ és mutatható meg.
>> Tanúskodási tipp: Mutass rá, hogy Isten szelleme, nem pedig egy ember érvelési ereje a feltárója az igazságnak (ne vidd el a témát a Szellem személy volta felé, csak mutass rá a szerepére. A többit a Szellem megvilágosítja a maga idejében, miképp az elsõ századi egyházban is tette. Akkor, mint most is, a Szellem dicsõítette Krisztust (Jn 16:14)
2:11 Rendelkezik a tudat képességével Isten Szelleme? (vö. 13.v)
Ez a vers egyetlen csapással megsemmisíti az Õrtorony teológiát [Istenrõl szóló tanítást] és antropológiát [emberrõl szóló tanítást]. Mert ha az ember szelleme, ami õbenne van, tud bármit is, nehezen lehet személytelen erõ. Továbbmenve, Isten szelleme tudja Isten dolgait (UVF), minden dolgot kutat, még Isten mélységes dolgait is (10.v, UVF) és ezáltal mindentudó - vagyis Isten.
>> Tanúskodási tipp: ismét, a szöveg végezze el a munkát, anélkül, hogy a Háromság bizonyítékait nagyon "nyomnád". Isten sokkal türelmesebb nálunk az éretlen szentekkel (mint a Korinthusiak), akik, újjászületettek, még ha "bébik" is még (ld 3:1,2). Gondolhatod, hogy nem kevésbé türelmes azokkal, akik mint JT-i még nem vallják az "újjászületést"!
2:12-16 Miért ostobaság keresztény tantételeket (pl. háromság) prédikálni nem megváltott embereknek?
Sõt, beszéljünk még merészebben: ostobaságot követhetünk el még Isten mélységeinek (2:10) keresztényeknek való bemutatásával is. (vö.: 3:1-3, Héb 5:12-6:1,2)
3:1-4 A féltékenység vagy viszálykodás (3.v) vagy még a szektásság (4.v) szükségképpen kizárja-e, hogy Krisztusban vannak (ld 1:10-16)?
Habár Pál a Korinthusiakat testi embereknek (1,3 v) nevezi, mégis testvéreiként tekinti õket (1.v, vö. szeretett gyermekeim 4:14).
>> Tanúskodási tipp: Õk nem voltak - miként a szekták lehetnek - "hamis" vagy álkeresztények, de nagyon éretlen keresztények, gyermekek Krisztusban (1.v)
3_5-9 Tekintve Pál szemléltetését a szántóföldrõl, mikor várhatunk teljes érettséget (és összhangot) a keresztények közt?
Vesd össze Máté 13:24-30. 36-43, különösen 41-et, 1 Kor 13:9-12, Ef. 4:11-16 hasonlatot szolgáltat, a test növekedését.
3:10-15 Ha egy keresztény elmulasztja az életét Krisztusra mint alapra (11.v) építeni, milyen veszteséggel néz szembe? (figyelj meg egy szélsõséges esetet az 5:5-ben)
Ámbár gyakran megesik, hogy a Krisztusban újszülött (1.v) nem akar felnõni, nem vesztheti el Isten adta hely(zet)ét a szeretett testvérek közt (15:58), akik örökbefogadás által Isten gyermekei (Rm 8:14-17). Az "újszülöttnek" vége lehet jutalomtalan cselekedeteik haszontalanságával összhangban, de nem lehetnek meg nem születetté. (8,15 versek)
3:16-17 Milyen másik összevetés bizonyítja a keresztényi elhívás magasztosságát? (vö 9-12 v)
Tevékenységünk, vagy díszíti vagy csúfítja Isten templomát - ebben az életben. De semmi, ami nem Krisztusra épült, nem fogja túlélni a keresztények ítéletének tisztító tüzét. (13,15 versek vö. Jel 22:1-2, 10-27 különösen 27.v)
3:18-23 Milyennek minõsíti Pál "a bölcsek okoskodásait"? (20.v)
Vesd össze C.T. Russell kiindulási pontjával:"... vizsgáljuk meg az írások jellemzõit melyek, állítólag ihletettek, hogy meglássuk vajon tanításaik összhangban vannak e a karakterrel, melyet ésszerûen Istennek tulajdonítunk ..." (A korszakok isteni terve, 1886, 41.o)
4:1-5 Mikor várhatja Pál, hogy Krisztus hû sáfárjának bizonyul?
KULCS: hû és bölcs rabszolga. Érdemes megjegyezni, hogy Pál nem állítja be magát, vagy társait, Szosztenészt (1:1), Apollóst (3:5), Kefást (Pétert) (3:22) vagy Timóteust (4:17), mint valami "hû szolga osztály" részeit, hanem mint Krisztus egyéni szolgáit ... Isten titkainak sáfárjait (1.v). Bár sokan a korinthusiak közül törekedtek, hogy értékeljék Pál szolgai megbízatását (3.v) nem erõltette rájuk az õ felhatalmazottságának elfogadását, MIELÕTT az Úr eljön, hogy megítélje (5.v); ellentétben az Õrtorony "hû és bölcs szolgájával" . Nyilvánvalóan Pált nem aggasztotta, hogy a korinthusiak elfogadják e az õ felhatalmazását, amíg az Úr (nem Jehova UVF) hûnek találja õt (4.v)
4:6-13 Ellentét van a körülményekben - és a hozzáállásban - az apostoli "vezetõ testület" és az Õrtorony utánzat között (különösen 11.13 versek).
Az üldözött helyzet külsõ feltételein túl, figyeld meg az eltérõ hozzáállást a szembenálláshoz, még az üldözéshez is: mikor szidalmaznak,áldást mondunk ... mikor rossz hírbe kevernek, kérlelõn kérünk (12,13 versek UVF). Várható egy revideált UVF? Azaz: amikor kihívnak, mi ócsárlunk ... mikor kérlelnek, rágalmazunk? Egy méltó cél az ex-JT-nak: mikor rágalmaznak, próbáljunk engesztelni (13.v)
4:14-20 Habár Krisztus teste megosztott volt Korinthusban, milyen reménye maradt Pálnak "szeretett gyermekei" egységére? (különösen 17.v, vö.: 7:17, 11:2,16, 14:33)
4:21-5:2 A botrányos erkölcstelenségük miatti megszomorodás elmulasztása a Korinthusiak részérõl azt mutatta, hogy nem volt övék a Szent Szellem?
Habár a keresztények megbánthatják a Szent Szellemet (Ef 4:30, vö. és a 63:10) mégis, Krisztus könyörgött az Atyához, hogy Õ (a Segítõ) lehessen velük örökké és megígérte, hogy Õ velük lesz és bennük lesz. (Jn 14:16,17 vö. 1Kor 3:16).
5:3-5 Mi Pál nézete az ember természetérõl? (vö. 6:16-20, 7:34)
Világosan úgy tekinti Pál a test pusztulását, mint igazságos büntetést a nagyobb bûnért - de NEM említi a bûnös "örökkévaló büntetését" (legalábbis a Krisztusban lévõ bûnösét nem).
5:6-13 A "kiközösítés" az elsõ században a kommunikáció teljes megszakítását jelentette?
Vesd össze 2 Thess 3:6-15, különösen a 6,14,15 vkkel. És figyeld meg, kinek a felhatalmazására vetik el a "kiközösítettet".
6:1-8 Mit foglal magába a 3.vers mint a mi egyéni felelõsségünket?
6:9-11 A Krisztus nevén esett eltûrhetetlen szennyfoltok iránt mutatott laza és "toleráns" hozzáállásuk ellenére, mit mondhat még mindig Pál a Korinthusiak Isten elõtti vallási és jogi állásáról? (vö: 15:58)
Az Õrtorony gyakran idézi a 9,10. verseket, mintha Pál fenyegetné a hívõket. Mégis nyilvánvalóan ez az erkölcsi határ meghúzása az egyház és a világ közt, mely képes félrevezetni a Korinthusiakat. Pál emlékezteti õket (11.v), hogy az igazi megtérés erkölcsi átalakulást eredményez, amint azt saját életükkel is tanúsíthatják. Mindamellett az erkölcsi bágyadtság, testvérek közti pereskedések, viszály, féltékenység, megoszlás, az apostoli felhatalmazásnak való arrogáns ellenszegülés(4:18) és testi hajlamok (3:1-3) ellenére ezek a "Krisztusban kiskorúak" igaznak vannak nyilvánítva az mi Urunk Jézus Krisztus nevében. (11. v. UVF)
6:12-16 Mit választ Pál, hogyan pásztorolja a Korinthusiakat - törvények lefektetésével, vagy igazságot tanítva az alapelvekbõl és példákból? (vö. 7:6, 25, 26, 35, 40, 8:9,13 9:6,7,11,12,15,18,19,27)
6:17-20 Az emberi házasság hasonlóságával (16. v) hogyan teszi Pál kézzelfoghatóvá a keresztények szentségének titkát? (vö 3:16,17)
Vesd össze Pál részletesebb kifejtésével errõl a hasonlóságról az Ef 5:22-33-ban.
7:1-9 A meg nem házasodás azért, mert az "állandó szolgálatkészséget jelent az Úr iránt figyelemelterelõdés nélkül" (35. v UVF) minden keresztény számára járható út? (kül. 7.v, vö. 17, 39-40)
Paul reflektálni látszik a Mt 19:10-12-re - ld. 10,12,25 versek. Ellentétben az Õrtorony tanácsával az "utolsó napokra", miszerint minden házaspárnak megfontolandó, hogy ne legyenek gyermekei (ellentétben az 1Mz 1:28 egyetemes parancsával).
7:10-24 Kellene e a keresztényeknek valaha is a házasság felbontását kezdeményezni, még ha hitetlennel házas is? (vö 39,40 v) Figyeld meg, milyen határozottan tagadja ezt Pál, hogy valamelyik fél megtérése arra utasítja a hívõ felet, hogy ragaszkodjon társához. (kül. vö. 12,13). A házasság felbontásának lehetõsége csak a hitetlen fél számára nyitott.
>>Tanúskodási tipp: Kapcsolatba hozhatod ezt a házassági alapelvet Isten kötelezettségvállalásának feltétel nélkül voltával a Hos 3-ban, és ugyancsak a korinthusi "bébi" szentek feltétel nélküli helyzetével.
7:25-35 Kapcsolatba hozza e bárhol is Pál az egyedül maradt személy szabadságát az Úr szolgálatára a prédikálásra való szabadsággal? (vö. kül. 32,34 v)
Az egyedülálló személy törõdése az Úr dolgai iránt a testben és szellemben való szentséggel van összekapcsolva (34.v), nem valami különleges tevékenységgel. Sajnálatos módon J.F. Rutherford ezt az Újszövetségi hangsúlyt kellemetlennek találta, mint ami teljesen összeférhetetlen az õ erõszakos, terjesztésre helyezett hangsúlyával. Rutherford sok zaklatása Russell követõinek maradéka felé, akik hangsúlyozták a "jellemfejlesztést"; valójában több évre számûzte a szeretetrõl, kedvességrõl és más Úsz-ben hangsúlyos dolgokról szóló cikkeket az Õrtorony kiadványokból, lévén teljesen az a vágya a második elnöknek, hogy eltávolítsa azt az "õ" szervezetét alapítójától, aki elõbbre helyezte a "jellemfejlesztést" a prédikálásnál. Rutherford halála után az Õrtorony elkezdte újra megjelentetni az ilyen cikkeket a kiadványokban, elnevezve ezt a tanítványsági "új személyiség felöltésének" a "jellemfejlesztés" helyett. Ahogy Raymond Franz összegzi ezt a "duplagondol"-t - és duplacsavart - ez "megkülönböztetés különbség nélkül" - ld. Raymond Franz: In Search of Christian freedom 145-151 oldal, angolban.
>> Tanúskodási tipp: Intézz kihívást a Tanúhoz, hogy találjon egyetlen utalást a prédikálás állítólagos keresztényi felelõsségére az EGÉSZ 1 Kor -ban.
7:36-38 Ez egy példa a tanácsra, ami homályos
a helyi vonatkozásai miatt vagy egyszerûen az idõ
múltával és a háttér információ
hiányában, Az ilyen homályos bibliai részek
nem kell, hogy megzavarják a keresztényt - a homályos
részek nem követelnek értelmezõt; a Biblia
tisztán beszél a megváltást illetõ
témákban!
Lásd Apcs 8:30,31. Ezeket a
verseket a szövegkörnyezetbõl kiragadva szinte
minden JT azt igazolja, hogy kell egy "hivatalos"
értelmezõ, azaz az Õrtorony.
7:39-40 Milyen kérdésre adja ezt a tanácsot Pál az újraházasodást illetõen?
8:1-3 Mi volt a probléma az "ismeret" kiegyensúlyozatlan kihangsúlyozásával Korinthusban? (13:8-13)
Valóban kijózanító! Az ismeret felfuvalkodottá tesz. Minden szekta feltámasztja a gnosztikus hozzáállást -- a magasabb ismeretre való büszkeséget, amit az egyszerû halandók nem birtokolnak. Ez teljesen ellentétes Krisztus alázatosságával, aki állíthatná, hogy ismerete van, inkább mint Jehova Tanúi (habár nem mindenben, vö. Jn 2:24,25; 6:64; ellentétben a Mt 24:36; Apcs 1:7, ahol Krisztus úgy tûnik, kevesebb ismeretet mond magáénak Jehova Tanúi kedvenc témájáról, mint a Társulat két "felfuvalkodott" elnöke !)
8:4-6 Ha a 6. vers 'a' része logikailag azt jelenti, hogy Jézus Krisztus nem lehet Isten, milyen következtetést kell levonni azonos logikával a 6.vers 'b' részébõl?
8:7-13 Pál prioritásai alapján az "ismeret" el kell e válassza a keresztényeket?
Még ha a keresztény magasabb szellemi betekintéssel is bír (valóssal, nem állítólagossal) vétkezik testvére ellen (12.v) lenézõ, azok felé mutatott érzéketlen magatartásával, akiket tudatlannak (vagy éretlenebbnek) lát. Tehát az ismeret hiánya nem rombolja le az éretlent. De a szeretet hiánya lerombolhatja. (12.v) Krisztus nem csak az éretlenekért halt meg, hanem az istentelenekért ... bûnösökért ... ellenségekért (11.v, Rm 5:6,8,10)
9:1-2 Milyen hozzáállást mutat Pál azok felé, akik kétségbe vonják az õ apostoli megbízatását?
KULCS: Felhatalmazás. Pál, úgy tûnik, nem látja szükségesnek hogy kiközösítsék azokat, akik nem értenek vele egyet. Ahelyett, hogy kétségbe vonná az õ indítékaikat, inkább elõadja az õ védekezését (3.v, gör: apologia)
9:3-15 Ahelyett, hogy alkalmat adna kritikusainak, hogy az evangéliumból való anyagi haszonszerzéssel vádolják õt , mi Pál szándéka mindenekelõtt?
Az apostol ellenfelei olyan messzire mentek, hogy azt állították, hogy Pál kihasználta a megtérteket a haszonért. Ahelyett, hogy haszontalan vitába keveredne az õ indokaikról, Pál megcáfolja a vádakat az õ példamutató magatartásával, mind tanításban, mind önfenntartásban - Apcs 18:3,4,11; 20:17-20, 30-35; 2Kor 11:7-12,23,27. Pál többet dolgozott, mint a többi apostol, de nem tartozott azok közé, aki házaltak Isten szavával, miként sok ember tette. (1Kor 15:10, 2Kor 2:17 UVF).
>> Tanúskodási tipp: Kérdezd meg a
Tanút, vajon az õ vezetõ testületük,
vagy akár az utazó felvigyázók
(=püspökök), dolgoznak e a maguk
fenntartásáért?
Állítsd szembe
- szelíden - az apostolok példáját, ami a
számunkra adott Bibliai modell (1Kor 11:1).
9:16-18 Ki áll az evangélium hirdetésének kényszere alatt? (4:1,2,15)
9:19-23 Mi a legfõbb minõsítés (emberileg szólva) az evangélium prédikálásához?
Határozottan az empátia.
9:24-27 Milyen keresztényietlen tendencia kelti fel Pál figyelmét az önkontroll-küzdelemben? (31.v, vö. 6:19,20)
Az isteni követelés változatlan: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel (Mt 22:37; 5Mz 6:5) Minden vallás, amelyik megpróbál alkudni ebben: pogányság.
>> Tanúskodási tipp: Kérdezd meg a Tanút, melyik parancsolatokat kell betartania, hogy örök életet kapjon.
10:1-4 Milyen valaha volt kísértésnek adja meg magát - úgy tûnik - a korinthusi gyülekezet? (vö. 16-17,21,31; 11:20,23-29)
A gyülekezet, mint a régi Izrael, könnyen elhiteti magával, hogy Isten megelégíthetõ rituális szertartásokkal - egyfajta Istennel való cserekereskedelemmel (ld. 9:24-27; vö. Ésa 1, kül. 10-07 versek). De ha Isten szolgái vagyunk, mi nem mással, mint teljes engedelmességgel tartozunk. (Lk 17:5-10). És ha Isten fiai vagyunk, illik minden idõben hittel visszatükrözni Atyánkat. (1Mz 1:26,27; 5:1,3)
10:5-11 A szentségi "keresztség" és "úrvacsora" megmentette Izraelt bálványimádásuk és erkölcstelenségük következményétõl?
Nem menekültek meg mohó vágyuk következményétõl, sem ócsárló, zsémbes, hálátlan hozzáállásukétól: A nemzeti "keresztségnek" a Vörös Tengernél, és a természetfölötti "asztalnak" ami táplálta Izraelt az egész pusztai vándorlás alatt, növelniük és táplálniuk kellett volna a hitet; de, mint napjainkban, a természetes szentség haszontalan a szív természetfeletti átalakulása nélkül. (Jer. 31:31-34)
>> Tanúskodási tipp: Érdeklõdj, hogy a Tanú megtapasztalta e az Új Szövetségi változást, melyrõl a fenti versben Jeremiás prófétált. Ha azt mondja, hogy nem, mutasd meg neki, hogy ebben az esetben még a Törvény hatálya alatt van (Rm 5:20, 7:1-17; Jak 2:10-13 - ha megszegünk EGYETLEN parancsolatot, az egész Törvényt szegjük meg - ennyire SZENT az Isten!)
10:12-22 Mennyire szabad bíznunk a "szentségi kegyelemben" vagyis:"féltékenységre ingereljük az Urat"? Lásd Malakiás 1:6-14; Mikeás 6:5-8.
A Tanúk megvetik azt, amit Katolikus szentségeskedésnek tekintenek. Mégis az õ külsõ megnyilvánulásokra helyezett hangsúlyuk - különös "szentségeik": a "szántóföldi szolgálat" (Õrtorony terjesztés) és az összejövetelek látogatása - egyszerûen modern változatai a judaizmus rituális szertartásosságának, mely mint emberi parancsolatok el lettek ítélve (Mt 15:1-9).
10:23-30 A korinthusiak a nem kóser hús evésének tilalma alatt voltak?
Érdekes, hogy a Mt fenti részét közvetlenül követik Jézus szavai arról, hogy ami tisztátalanná teszi az embert, belülrõl jön, nem kívülrõl (Mt 15:10-20)
10:31-33 Istent dicsõítette vagy bántotta az ilyen lelkiismereti szabadság?
Vesd össze Rm 14, különösen 13-17 vk.
11:1-2 Mi Pál nézete az egyházi hagyományokról? (vö, 16.v, 7:17; 14:33-37)
Lásd 2 Thess 2:15; 3:6. Nem ezeket a hagyományokat kifogásolta Jézus, hanem a farizeusok és írástudók hagyományait (Mt 15:1-14, kül. 6.v; Mk 7:1-23).
Lásd a Paradise or Paradosis traktátust a további megvitatáshoz (angolban).
11:3 Mi a különbség a lényegi és a helyzeti egyenlõség között?
11:4-16 Néhány korinthusi megkérdõjelezte az egyházi hagyományt. A fõség elve azt tanítja-e, hogy a nõ lényegileg (természeténél fogva) alacsonyabb rendû, mint a férfi?
Ellentétben a keresztényi szabadsággal, melyet Pál megadott az ételek területén (10:23-33), itt az apostol általános alkalmazás alapelvét fekteti le, mivel az a teremtés rendjében gyökerezik. (7-9,14 vk.). A nõk alárendeltsége a férfiak fennhatóságának nem teszi õket alávalóbbá a férfiaknál, ahogy az angyalok szentek felé végzett szolgálata sem teszi õket az embereknél alacsonyabb rendûvé. (7-12 vk.; Héb 1:13,14; 2:5-7,9). Sõt mi több, Krisztusnak a hívõk iránti szolgálta sem teszi Õt "kisebbé" náluk. (Jn 13:12-17; Mt 20:20-28).
11:17-19 Habár Pál helyteleníti a korinthusiak egységtelenségét, gondolja e, hogy ez alkalmatlanná teszi õket a keresztény élethivatásra? (vö. 1:10-16; 6:1-8)
Figyeld meg, hogyan lágyítja az éles tanácsot a beszéd módjával - "testvérek" (1:10; 2:1; 3:1,6; 5:11; 6:6-8; 7:12,24; 10:1).
11:20-28 Az Úr asztalával való visszaélése a korinthusiaknak azt mutatja, hogy ez egy ritka esemény volt (kül. 26 v.)?
11:29-34 Milyen ítélettel néz szembe a keresztény, aki helytelenül különbözteti meg az Úr testét?
Pál éles határvonalat húz az ilyen bûnt elkövetõ testvérek (vö. 27,33 vk.) által magukra vont ítélet és a világ ítélete közt. Habár Isten ítélete a bûnös keresztényeken igen drasztikus lehet, mégis az lényegében megbocsátó és példaértékû (vö. 30.v, 5:5; ld. még az ellentétet a kiigazító és a büntetõ ítélet közt Izrael esetében, Jer. 10:24,25; 30:11).
12:1-3 Mi a Szent Szellem alapvetõ üzenete?
Lásd Rm 10:9; Jn 15:26; 16:13-15; 7:39)
12:4-6 Habár a Háromságot nem tanítja nyíltan az Új Szövetség, milyen gondolkodásmód természetes automatikusan Pálnak? (vö. 3.v)
Lásd 2Kor 3:3,14-18; 13:14; Ef 4:4-6; Fpi 2:1,11)
12:7-11 Összhangban ezzel, kinek az akarata osztja szét a szellemi ajándékokat a hívõk közt? (vö. 6,18 vk.)
Figyeld meg az "akarja" ellentmondásosságát (11.v) az UVF-ben.
12:12-14 A test egy vagy több?
12:15-27 Kell e az egyház minden tagjának birtokolnia (vagy fejlesztenie) az ilyen ajándékokat?
Kéz, láb, fül, szem - mindegyik hasznos funkcióval bír Krisztus munkájának a "test" általi elvégzésében. Érdemes észrevenni, hogy még a száj sincs kiemelt helyzetben! (Jak 3:1-12)
12:28-31 Mivel a Szellem osztja szét az ajándékokat a hívõk köz, ahogy Õ akarja (11.v vö. 18.v), mi módon lehetnek bûnösök, akik megvetik vagy elhanyagolják Istennek az emberben lévõ ajándékát? (elmélkedj a 13. fejezet jelentõségén ebben az összefüggésben). Lásd Rm 9:19,20; Ef 4:7,8,11-16,30.
13:28-31 Az összes, a világmindenségben lévõ beszéd és ismeret sem fog közel sem olyan hatékonyan tanúskodni, mint a Szellem ajándéka. (9,12 vk.) A szeretet isteni fajtája (agapé) szereti ellenségét; áldja, aki átkozza; jót tesz vele és imádkozik azért, aki üldözi és gyûlöli viszonzásul.(Mt 5:44) Minden más fajta "szeretetre" még sátán szolgái is képesek. (46,47 vk.)
>> Tanúskodási tipp: Kérdezd meg a JT-ját, vajon buzdítva van e, hogy imádkozzon azokért, aki "üldözik" JT-it, mint pl. a kormányzati tisztségviselõk és a hitehagyottak.
13:3 Az áldozatos élet - és halál - értéktelen, ha nem Isten szeretete okozza azt. Csak kinek lehet képessége erre az agapéra? (vö 12.v)
Ezek azok, akiknek reménységük van Isten dicsõségére, mely remény nem vall kudarcot, akiknek a szeretetet Isten töltötte a szívükben Szent Szelleme által. (Rm 5:2,5)
13:4-7 Hogyan érik el Jehova Tanúi a szeretet isteni mértékét?
Ha tökéletes akarsz lenni, a te mennyei atyád
tökéletességének mértéke
szerint, akkor JT-i (és mindannyiunk) reménység
nélkül vagyunk (Mt 5:43-48). Mégis, a keresztények
nem állítják, hogy "az õ akaratát"
cselekszik, inkább Isten kegyelmében nyugszanak.
(Lásd
az Örökké élhetsz stb. c. könyv utolsó
lapján ahol az Õrtorony lábjegyzet világosan
kijelenti:" Jehova szervezetének részévé
KELL válnod,cselekedve az õ akaratát ..."
(saját kiemelés).
>> Tanúskodási tipp: kérdezd meg JT-t, "Mekkora mértékben kell valakinek megtenni Isten akaratát, hogy túlélje Armageddont?" De ha a "KELL" a mérték, "Isten akaratának cselekvése" bizonyára nem csupán bizonyos megkülönböztetõ cselekedetekbõl (pl házról - házra prédikálás, Jehova nevének használata) áll, a próba, amint Jézus magasabb adott ez: Szeretned kell a te Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl, és szeretned kell felebarátodat mint magadat (Mt 21:37-40). Az ilyen szeretet -az isteni szeretet- a próbája a keresztényi tanítványságnak, és amint már rámutattunk, az ilyen szeretet a szívünkbe a Szellem által töltetik ki (Rm 5:5). Az ilyen agapé szeretet tehát csak azoknak lehetséges, akikben a Szellem lakozik (az Õrtorony tanítás szerint csak a 144000!).
13:8-13 Mire mennek azok, akik a hitüket prédikálói erõfeszítésükbe helyezik, vagy a "pontos ismeret"-be, hogy tetsszenek Istennek (8:1-3) ?
14:1-6 Mi volt az elsõdleges funkciója a beszéd "ajándékának" melynek keresésére Pál buzdította a Korinthusiakat? (4,5,12,17,22 vk, 12:7)
14:7-11 Mondanád, hogy az Õrtorony "könnyen érthetõ beszéd" -del szólt az elmúlt négy generációhoz? (9.v) Vesd össze Jakab 3:8-12.
Az Õrtorony "bonyolult [trükkös] beszéde" a megvalósulatlan remények és elherdált életek örökségét hagyta hátra (ld. Zeph 3:13 NWT). Ahogy Jeremiás riválisa, Hanániás, az Õrtorony vezetõi is elérték, hogy népük hazugságban bízzon.(Jer 28:15). Anániás elpusztult emiatt a Jehova elleni nyílt lázadás miatt (16,17 vk).
14:12-19 Az UVF fordítói négyszer tesznek hozzá Jehova szavához ebben az egyetlen szakaszban. Miért ez a kétségbeesett csalás? (ld 32.v, vö más fordítások)
Eltökélve, hogy elkerülik a nyilvánvaló következtetést, ahogy Pál gondolkodik a szellemérõl, hogy ahogy az elméje is, az is tudatos és személyes, az Õrtorony vezetõk magukra vonták az elképzelhetõ legrosszabb ítéletet - az átok írva van a Jelenésekben! (Jel 22:18,19). Nem kevesebb ez az átok, mint az örök gyötrelem a Tûznek tavában, mely fenntartatott a hazugoknak, akik elferdítik Isten beszédét. (Jel 21:8, 22:15, VÖ Pl 30:5,6).
14:20-25 Milyen fajta üzenet okozza, hogy a hitetlenek felkiáltanak "Valóban közöttetek van az Isten!"?
A hamis próféciák és tantételbeli csiki-csukik több-mint-érthetetlen beszéde meg fogja gyõzni a világot, hogy Jézus Krisztus és Jehova JT-i között van? Nem azt fogják mondani, hogy elment az eszetek? ( 23.v UVF)
14:26-31 Milyen benyomást alakítanak ki ezek a versek az elsõ századi gyülekezeti összejövetelek szerkezetérõl?
14:32-40 Milyen gyakran hallottuk, hogy az Õrtorony a 33. verset használja az "egy igaz vallás" létéhez ragaszkodáshoz! De mi az ÖSSZEFÜGGÉSBELI jelentése Pál békére és rendre való figyelmeztetésének?
Isten nem a zûrzavar Istene - ebben az összefüggésben nem jelent tantételbeli egységet. Itt inkább a nyilvános összejövetelek rendjére van felhívás, és KÜLÖNÖSEN a keresztény ajándékok, mint a prófétálás tiszta használatára. Isten igaz prófétái, hangsúlyozza Pál, önuralommal mutatják ki isteni "kiválasztottságukat -- vagyis hogy az üzenetük mind a Szent Szellemnek, mind saját Szellem- irányította elméjüknek alá van rendelve (Gal 5:23). Mutattak a "felkentek" ilyen ön- (vagy a Szellem általi) uralmat nyilvános kijelentéseikben?
15:1-5 Melyik öt elembõl áll a "jó hír, .... mely által meg vagytok mentve"?
Krisztus halála, temetése és feltámadása - megjövendölve az Ó Testamentumban és szemtanúk vallomása által megerõsítve - alkotta az apostolok evangéliumát. Ez az igaz evangélium TÉNY, nem emberi elgondolás vagy értelmezés (vö Apcs 2:22-26 3:13-26 4:20,33 5:27-32, 10:36-43 17:16-18)
>> Tanúskodási tipp: Kérd meg JT-át, hogy sorolja fel az Õrtorony öt legfontosabb tanítását (és miután befejezte), javasold olvassa el Pál listáját.
15:6-11 Mi jogosítja fel Pált, hogy hirdesse az evangéliumot? (9:1 vö Apcs 10:39-42)
15:12-14 Mennyire komoly dolog a feltámadásról vallott hamis nézet?
15:15-19 Milyen hamis tanúságban volt bûnös néhány korinthusi Krisztus feltámadásával kapcsolatban?
A görögök a testi feltámadást egy rossz elméletnek tartották. F.F. Bruce errõl a részrõl elmondja "Feltehetõen úgy gondolták, hogy a tekintélyes görögök hite a halhatatlan lélekben (ld 1:12) teljesen megfelelõ, és hogy a test feltámadásának gondolata egy zavaró zsidó akadály volt az evangélium pogány világban való terjedésében: elfogadták az érvelést mely szerint (az Aeschylus által Apollo szájába adott szavakkal) " amikor a föld beissza az ember vérét, mihelyt meghal, nincs feltámadás" (Eumenides 647f). Bizonyos feltételezések voltak a dicsõséges halálról vagy elképzelhetõ volt a parousia, de nem a testek feltámadása. Talán egy még bonyolultabb nézetet vallottak, mint Hymeneaus és Philetus a késõbbiekben, akik úgy vélték, "hogy a feltámadás már megtörtént" (2 Tim 2:17): mivel maga Pál tanította, hogy a Krisztusban hívõk vele együtt feltámadtak a halálból, miért gondoltak volna egy további feltámadásra?" Lásd még Bruce, Morris és Godet kommentárjait további információkért (angolban)
15:20-22 Hányan fognak feltámadni a halálból? (vö Apcs 24:15)
15:23-28 Mikor fognak a keresztények feltámadni?
Az õ jelenléte idején (23.v UVF), fordítják az "en parousia"-t. Az Õrtorony szerint mégis szinte MINDEN ember a millennium idején támad fel.
15:29-34 Kik számítanak - a szövegösszefüggés alapján - "rossz társaságnak ... [akiknek] nincsen ismeretük Istenrõl"?
Krisztus fizikai valóságban való
megtestesülésének - és feltámadásának
- tagadása volt a legelsõ eretnekségek egyike az
apostolok utáni idõszakban.
I. Howard Marshall a
következõ megjegyzéseket tette azokról a
mérgezõ tanításairól, amik
fenyegették az egyházat az elsõ század
végén: " Valószínûtlennek
tûnik, hogy a hamis tanítók egyszerûen
tagadták a megtestesülés valódiságát.
A jelen idõ és befejezett jelen idõ használata
lényegessé válik ha a téma az, hogy Jézus
Krisztus testben jött el és még mindig abban van.
Tudjuk, hogy számos gnosztikus gondolkodó azt
tanította, hogy a mennyei erõ/hatalmasság eljött
Jézusra a Szellem formájában keresztelkedésekor,
de ismét eltávozott belõle a megfeszítés
elõtt, így hát nem volt maradandó
egyesülésben az isteni Krisztus az emberi Jézussal,
és ezáltal nem lehetséges egy tartós
megtestesülés sem. A vének megfogalmazásában
lévõ orthodox [hagyományos] hit Jézus
Krisztusról úgy tûnik, arra volt szánva,
hogy kizárja az ilyen értelmezéseket Jézus
személyét illetõen. Számukra axióma
[megdönthetetlen alapelv] volt, hogy valódi megtestesülés
történt, az Ige testté lett és test maradt"
- I. Howard Marshall, The New International Commentary on the New
Testament, The Epistles of John pp. 70-70 (angolban)
Az még jelentõsebb, hogy ez a tanítás azoké a tanítóké, akikre két verssel késõbb János figyelmeztet az Õrtorony egyik - a hitehagyottakkal való bánással kapcsolatban - kedvenc szakaszában .(2 Jn 9-11)
15:35-41 Milyen módon lehet érvelni azoknak, akik kigúnyolják a testi feltámadást?
Te esztelen! (36.v UVF) - ez aligha fejezi ki megfelelõen Pál gúnyát a csúfolódók felé: Te bolond! (NAS) találóbb fordításnak tûnik, tekintve hogy a zsoltáros Dávid egyenlõséget tesz a hitetlenség és a bolondság közé (Zsolt 14:1, 53:1).
15:42-44 A "szellemi test" feltámadott vagy újrateremtett?
A négy ellentétpár kiemeli az eredeti emberi lét folytonosságát. Isten nem klónozni fog téged (az emlékeibõl) -- Õ MEGDICSÕÍT téged (vö 45-54 vk. Rm 8:11,29,30).
15:45-50 A kijelentés, hogy "az utolsó Ádám életadó szellemmé lett" (45.v UVF) jelenti e azt, hogy Krisztus letette emberi testét?
Ignatus - Antiochia püspöke volt akkoriban, amikor János
Ázsiáé - írt János egyik
gyülekezetének végsõ erõfeszítésében,
hogy megcáfolja az eretnekséget, mely ellen János
egy évtizede harcolt írásaiban. Rómában
bekövetkezett mártírhalála elõtt írt
Ignatus a Szmirnai gyülekezetnek.
"Tudom, hogy
feltámadása után Õ [Krisztus] ismét
hústestben volt, és hiszem, hogy most is abban van.
Például amikor eljött azokhoz, akik Péterrel
voltak, azt mondta nekik " Érints meg és lásd,
nem testetlen szellem vagyok" és utána
megérintették õt és hittek, meggyõzõdvén
hogy Õ test és szellem. Ez okból õk
megvetették a halált, és úgy találták,
az legyõzetett. És feltámadása után
Õ evett és ivott velük, testben lévén,
habár szellemben egyesült az Atyával."
Ignatus: A Szmirnaiaknak 3. [Az
Ókeresztény írók sorozatban talán
megjelent, a fordítás - akinek megvan, légyszi
küldje el ezt a részt! -- a ford megj.]
15:51-55 Ki MINDENKInek KELL elváltoznia? Mikor?
A beszéd értelmét veszti, amikor az utolsó trombita megszólal a hétbõl az utolsó elõtt (vö. Mt 24:29-31-t a Jel 11:15-19-cel), lásd Jelenések csúcspontja ..! könyv, ahol gyakorlatilag MINDEN Jelenések -beli ítélet Rutherford elnökségének idejére esik!)
15:56-58 Mi a keresztények gyõzelme - megszabadítás Armageddonkor vagy megváltás a bûnbõl és halálból?
16:1-9 Milyen anyagi kötelezettséget érez Pál és sürgeti keresztény testvéreit, hogy hasonlóan érezzenek?
Pál soha nem vesztette el hazaszeretetét, vágyott tanúskodni test szerinti testvéreinek - Izraelnek -, nem csak szavakkal. Pál ösztönzi az "õ" gyülekezeteit (melyeket maga alapított és gondozott), hogy gyûjtsenek, miként tették is, adományokat a nemzetek közt. --ld. Apcs 24:17 2Kor8 2Kor9.
16:10-12 Volt az ilyen kiemelkedõ testvéreknek, mint Timótheus és Apollós valami kinevezésük Páltól vagy valami "vezetõ testülettõl"?
16:13-18 Kiknek kell alárendelõdni a keresztényeknek? (16.v UVF)?
16:19-24 Melyik Urat kell a keresztényeknek szeretni, kegyelmet találni nála és végül BENNE találtatni (8:6 vö. Jn 13:13)
Még az UVF sem tudja elvenni ezen versek bizonyságtételének az élét, a korai keresztények személyes kapcsolatáról Jézus Krisztussal. Kétségtelen, hogy az Õrtorony vezetõi szerettek volna egy "Jehovát" vagy kettõt beszúrni a szövegbe, hogy még kétértelmûbb legyen az, de (mint a Rm 14:7-12 vö Fpi 2:5-11 -nél), de a szöveg megpiszkálása Jézusnak a minden NÉV fölötti névvel való egyenlõvé tételének veszélyével járna. Inkább, mint hogy ezt megkockáztassák, hagyták az UVF fordítói, hogy Jézus egymaga legyen szeretve mind Pál, mind a Korinthusiak részérõl! Legalább ez alkalommal elkerülték a káromlást! (22.v. lásd a 14:12-19-el kapcsolatos jegyzetet)