A
nappalinkban ültem és Mahareshi Mahesh jógi egyik
könyvét olvastam, amikor Steve, a két évvel
idősebb bátyám bejött.
"Mit csinálsz
igazából, amikor meditálsz,?" kérdezte
tőlem.
"Nos", feleltem, " Mahareshi szerint amikor
egy személy meditál, létrehoz egy speciális
hatást a szellemi birodalomban. Ez felkelti az ott élő
szellemi lények figyelmét, azok hozzá jönnek
és segítik a tudatossági szintjének
emelkedését."
"Honnan tudod, hogy ezek
nem démonok, akikkel kapcsolatban vagy? " kérdezte
"Amennyire tudom, ott nincsenek olyan lények, mint a
démonok. Amikor eléred a szellemi lények
szintjét, ott nincs semmi gonosz. Csak jó szellemek
lakoznak a szellemi birodalomban"
"Nos", mondta
Steve, "a Biblia elmondja, hogy a démonok valóságosak.
Jézus gyakran űzött ki démonokat emberekből. Amit
te hiszel, az nem egyezik a Bibliával"
Igaza volt,
természetesen. Akkoriban nagyjából egy éve
olvastam a Bibliát és emlékezhettem az olvasott
esetekre, amikor Jézus démonokat űzött ki
emberekből.
'Én abbahagytam a meditációt"
mondta Steve "és azt hiszem, neked is így kéne
tenned".
Abbahagyni a meditációt! Iszonyatos
volt a gondolat! Az előző két évben mélyen benne
voltam a keleti tanításokban, és az elmúlt
évben a Transzcendentális Meditációt
gyakoroltam naponta kétszer. Jól haladtam! Most már
képtelenség lenne abbahagyni a meditációt.
Egy kicsivel később aznap Steve újra odajött
hozzám. "Gyere fel az emeletre" mondta, "Akarok
mutatni valamit neked." Utána mentem a lépcsőn és
leültünk az ágyára. Kinyitotta a Bibliáját
és elém tartotta.
"Olvasd el ezt" mondta.
"Huszonnegyedik fejezet, kezd a hármas verssel.
Elkezdtem olvasni a Máté 24. fejezetét:
"Míg az olajfák hegyén ült, a
tanítványok külön odamentek hozzá, és
ezt mondták: 'Mondd meg nekünk: mikor lesznek ezek és
mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere
befejezésének? ' Jézus pedig így
válaszolt nekik: 'Vigyázzatok, senki ne vezessen félre
titeket; mert sokan jönnek majd az én nevemben és
ezt mondják: Én vagyok a Krisztus és sokakat
félrevezetnek. Hallani fogtok háborúkról
és háborús hírekről; vigyázzatok,
ne rettenjetek meg. Mert ezeknek meg kell lenniük, de ez még
nem a vég." (Máté 24: 3-8 Új Világ
Fordítás)
"Mi van ezekkel a jelekkel, amikről
Jézus beszélt? " kérdezte Steve. "
Háborúk. Éhínségek. Földrengések.
Nem olyannak tűnik, mint ami a világban történik
napjainkban? És nézd meg, mit jelent ez. A harmadik
vers elmondja, hogy ezek a jelei "a dolgok rendszere
befejezésének". Mi az utolsó napokban
élünk! A "dolgok rendszere befejezése"
nagyon közeli kell legyen!
Ez egy kissé megrázott.
Bibliaolvasásomból úgy ismertem meg Jézust,
mint csodálatos tanítót. Habár nagyon
keveset értettem meg az Ő szavaiból, egyszerre éreztem
lenyűgözöttnek és megfélemlítettnek
magam az Ő tanításai által. Másfajta
tanító volt, mint azok akik engem tanítottak.
Jézus tanításának ereje és hatalma
volt, a legmélyebb tiszteletet parancsoló. És
itt Ő a XX. századi történelemmel kapcsolatban
előre szól, elmondva hogy ezek a dolgok lesznek az előjelei
ezen világrend végének!
Steve ezeket a
dolgokat Jehova Tanúitól tanulta. Már nagyjából
hat hónapja tanulmányozott velük, és most
javasolta, hogy én is tegyem azt. De mielőtt jobban belemennék
a történtekbe, hadd magyarázzam el, hogy jutottam
idáig.
Nagyon
csekély vallási háttérrel nevelkedtem.
Korai éveimben hittem, hogy "bármi betöltheti
a hiányt" és hogy " a vallás csak
azoknak van, akiknek szükségük van rá".
Templomban egyszer voltam nagykoromig, amikor úgy 12 éves
voltam.
A középiskolában kipróbáltam
a drogokat. Ez egy erős érdeklődéshez vezetett a
természetfeletti felé és elkezdtem olyan
"megvilágosodottak" könyveit olvasni mint John
C. Lilly, Carlos Castaneda, G.I. Gurdijjef, P.D. Ouspensky és
Bagwan Shree Rajnesh. Elkezdtem kipróbálni különféle
elmekontroll technikákat, beleértve a hindu meditációt
és az önhipnózist.
Mire első éves
lettem az egyetemen, teljesen odaszántam magam a "magasabb
tudatosság" iránti keresésnek. Beiratkoztam
egy jóga csoportba az egyetemen és elkezdtem gyakorolni
a Transzcendentális Meditációt.
Ezidőtájt
kezdtem el olvasni a Szentírást is. Nagymamám
küldött nekem egy New American Standard Version Bibliát
közvetlenül azután, hogy felvettek az egyetemre.
Ahogy elkezdtem olvasni, úgy találtam, a Biblia nagyon
érdekes és rejtelmes könyv. Olyan nehéz
volt megérteni! Jézus számos tanítása
megegyezőnek tűnt azzal, amit a magasabb tudatosság keresése
során tanultam, mégis voltak ott más dolgok,
amiket Jézus tanított, melyek teljesen ellentétesek
voltak azokkal a tanításokkal. Némely ezek közül
a dolgok közül nagyon nyugtalan érzést
keltettek, mint Jézus tanítása az örök
ítéletről és a "sírásról
és fogak csikorgatásáról", az "örök
tűz, mely készíttetett az Ördögnek és
az ő angyalainak", stb. Azt is kezdtem látni, hogy ha a
Biblia valóban Isten Szava, és Jézus valóban
az, akinek mondta magát, vagyis Isten Fia, akkor valóban
"Nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is
adatott emberek között az ég alatt más név,
mely által kellene nékünk megtartatnunk. "
(Cselekedetek 4:12)
Így
jöttek be a képbe idővel Jehova Tanúi. Megértem
rájuk. Egymagam olvastam és próbáltam
megérteni a Bibliát, de nagy nehézségeim
voltak vele. Hova máshova fordulhattam volna segítségért?
Volt egy keresztény a koleszban az egyetemen, Donnak
hívták. Több alkalommal találkoztam vele,
remélve hogy tud segíteni nekem. De habár
nyilvánvalóan keresztény volt már egy kis
ideje, a bibliamegértése nem volt sokkal jobb, mint az
enyém. Emlékszem, egy nap megkérdeztem ki volt
Máté, mert azon a héten Máté
evangéliumát olvadtam. Gőze sem volt róla. Mit
tehettem?
Akkorra Steve bátyám már
tanulmányozott Jehova Tanúival egy pár hónapja.
Nem tagadhattam, hogy sok csodálatos dolgot tanult tőlük
a Bibliáról, és én nem tettem nagy
előrehaladást egymagamban, Lehet, hogy végül meg
kellene próbálnom JT-t?
Végül
beleegyeztem, hogy találkozzam a Tanúkkal. Nagyjából
egy héttel később, Steve bátyám, a
legjobb barátom Paul és én találkoztunk
Larryval és Bobbal, két vénnel Jehova Tanúi
helyi Királyság Terméből szülővárosomban,
a New Yorki Hide Parkban. Azonnal "nekimentem" a Tanú
vének irányítása mellett a Bibliának.
Soha nem láttam senkit így uralni a Bibliát! Úgy
tűnt, mindenre tudják a választ! Még nem is
mondtam végig a kérdést, mér lapozták
a Bibliájukat és jött a Szentírási
válasz. Lenyűgöztek! És mivel nem tagadhattam már,
hogy a Biblia Isten szava, a következő lépésem
egyértelmű volt. Elkezdtem tanulmányozni a Bibliát
Jehova Tanúival.
Néhány
héttel később elhajtottam 260 mérföldnyire
északra a második évemre a Clarkson
University-n, (Potsdam, N.Y). Amint megérkeztem, írtam
egy levelet a helyi Királyság Terembe, kérve
hogy valaki tanulmányozza velem a Bibliát.
A
következő héten felhívott telefonon Marshall, az
elnöklő felvigyázó a Potsdami gyülekezetből.
Elmondta, hogy örülne, ha tanulmányozhatna velem, és
megemlítette, hogy azon a héten mennek Jehova Tanúi
Kerületkongresszusára Lake Placidba. Meghívott
engem is, és mondta, hogy keressem meg őt, ha elmegyek. Úgy
döntöttem, elmegyek. Elhajtottam a 100 mérföldre
Lake Placidba várakozással telten. Milyen embereket
találok ott, ahová megyek? Talán mind nagyon
szellemi, Isten - tudatos emberek, amilyeneket kerestem az Igazságot
kutatva?
Megérkeztem a gyülekezeti központba és
az ajtóban háromrészes öltönyben lévő
úriemberekkel találkoztam, akik a kezembe nyomtak egy
példányt a gyülekezeti programból.
Bementem, és ami volt, döbbenésemre teljesen
kiábrándított. A gyülekezet úgy
nézett ki, mint valami nagy üzleti összejövetel.
Mindenki nagyon hivatalosan volt öltözve. Kb. 2000 ember
ült csendben a helyén, hallgatva egy idősebb úriembert
aki a dobogóról tanított különböző
szervezeti utasításokat. Hallgattam a beszédet
néhány percig és körülnéztem az
embereken, akik a székeken ültek. Rendes, átlagos
embernek néztek ki. Kimentem az előtérbe és egy
ideig sétálgattam. Ha ezek Isten népe, gondoltam
magamban, nehéz időknek nézek elébe, hogy ehhez
alkalmazkodjak!
Marshall megkért, hogy találkozzunk,
de elvesztettem minden vágyamat eziránt. Kevesebb mint
tíz perc ottlét után elhagytam a gyülekezetet
és visszaautóztam Potsdamba. Habár a következő
három évben Marshallal tanulmányoztam és
nagyon közel kerültem hozzá, soha nem vitt rá
a szívem, hogy elmondjam, ott voltam az összejövetelen.
Marshall
és felesége, Meryll csodálatos emberek voltak. A
következő három egyetemi év alatt második
családommá váltak. Minden héten vagy
Marshall jött az én kollégiumi szobámba,
vagy én menten az ő házukba a Biblia tanulmányozásra.
Gyakran ebédeltem velük otthonukban és nagyon
közeli kapcsolatba kerültünk. Marshall gondnok volt a
Potsdami középiskolában és egy kis
lakókocsiban éltek vidéken Meryllel és
két gyerekükkel. A Potsdami telek nagyon hidegek, és
a meleg és a szeretet amit otthonukban találtam,
csodálatos volt. Bibliatanulmányozásaim
Marshallal és közösségem családjával
nagyszerű mód volt, hogy elmeneküljek az egyetemi élet
nyomásából és technikai tanulmányaim
hidegségéből. De a legjobb volt mindebből, hogy sok
dolgot megtanultam Teremtőmről, Jehova Istenről.
Nyaranta, amikor
otthon voltam Hyde Parkban, Larryval tanulmányoztam, a két
vén egyikével, akikkel korábban találkoztam
a Királyság Teremben, és Dottival a feleségével.
Az ő otthonukban tanulmányoztunk minden héten több
órán át. Az egyik ilyen tanulmányozáson
Dotti a teljes idejű "úttörő" , mondott
valamit, ami igazán a szívembe döfött.
Elmondta nekem, hogy ha valaha rájönne, hogy nem Jehova
Tanúié az Igazság, elmenne. Ő Isten szolgája,
nem embereké.
Szintén a nyarak során Steve
bátyám és én gyakran autóztunk át
a Hudson Riveren az Őrtorony Farmra 45 percnyi úton,
meghallgatni az ottani Királyság Teremben a különleges
előadásokat. Zónafelvigyázók,
misszionáriusok távoli helyekről, és még
a Vezető Testület tagjai is (a 13-17 tagú testület,
amely irányítja Jehova Tanúi minden ügyét)
tartották ezeket a beszédeket. Micsoda kiváltság!
Kedvenc előadásom a Raymond Franz által tartott volt,
aki akkoriban a Vezető Testület tagja volt. Mélységeiben
beszélt az első századi korinthusi gyülekezetről;
az emberekről, a kulturális háttérről, a Pál
leveleire ható körülményekről stb. Felvettem
ezt az előadást magnókazettára és sokszor
meghallgattam az autómban a nyári munkámba menet
a Poughkeepsie-i IBM-be és vissza. Egy dolog amit elmondott a
beszédben igazán mély benyomást tett rám.
Elmondta, hogy amikor a testvéreit buzdítja, jobb a
kereszténynek egy kis, szívből jövő kifejezését
adni hitének, mint nagy Bibliaismeretét fitogtatni.
Néhány évvel később összetört
szívvel hallottam, hogy Ray-t kiközösítették
"hitehagyásért".
Ez alatt a három
és fél év alatt, míg tanulmányoztam
Jehova Tanúival, átlag napi két órát
töltöttem a Biblia és a válogatott Őrtorony
Társulati kiadványok olvasásával. Az
egyetem alatt gyakran töltöttem öt vagy hat órát
egyvégtében a Potsdami Állami Egyetem
könyvtárában tanulmányozva ezeket a
könyveket. Mire megkeresztelkedtem 1981. tavaszán,
elolvastam több, mint 30 Társulati könyvet, minden
Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratot azokból
az évekből és többször elolvastam a Biblia Új
Világ Fordítását.
1980
tavaszán végeztem a Clarksonon mint gépészmérnök,
a természettudományok kandidátusa. Ekkorra
elfogadtam a Társulat nézetét a felsőfokú
oktatásról és eldöntöttem, hogy nem
megyek el a "világi" diplomaosztó
ceremóniára. Valójában, az utolsó
egyetemi évek során, és azután néhány
évig, azon találtam magam többnyire, hogy
magyarázkodom a Tanú barátaimnak, miért
járok egyetemre. Az egyetemi végzettség Jehova
Tanúi közt általában gyanakvással
tekintett. A "világi bölcsesség"
megnehezíti, hogy alázatos maradjon és
alárendelt az "anya" szervezetnek.
A diplomázás
után összecsomagoltam és Colorado Springsbe
költöztem, Colorado államba, A Digital Equipment
Corporation által mentem Colorado Springsbe egy
állásinterjúra. Habár a Digital nem adott
később állást, de megtetszett Colorado és
elhatároztam, hogy mindenképp oda költözök.
Sok számítógépes és elektronikai
cég költözött Colorado Springsbe, és úgy
számoltam, hogy nagyobb gond nélkül kapok mérnöki
munkát.
De volt egy még nagyobb oka a Colorado-ba
költözésemnek. Az otthoni élet
elviselhetetlenné vált. Ekkorra abbahagytam a
születésnap, karácsony és minden más
"pogány" ünnep megünneplését.
Ismertté tettem álláspontomat a vérátömlesztés
ügyében (Jehova Tanúi nem fogadnak el
vérátömlesztést, még életveszélyes
helyzetben sem.) Ennek eredményeként anyám
rendkívül frusztrált lett velem és gyakran
tört ki könnyekben, amikor próbált érvelni.
De mivel nagyon kevés bibliai ismerete volt, és mert
teljesen Szentírási támogatás nélkül
érvelt, eldöntöttem, hogy inkább Istennek
engedek mint embernek.
Apám semmivel sem volt kedvesebb a
Tanúkkal mint anyám. Később megtudtam, hogy
amikor Jehova Tanúi tervezték, hogy Királyság
Termet építenek a mi utcánk végén,
apám egy bizottságot hozott létre megpróbálva
távol tartani a Tanúkat szomszédságunkból.
Nem csak hogy ez az erőfeszítése, hogy megállítsa
a Királyság Terem építését,
vallott kudarcot, hanem most két fia megy az új
Királyság Terembe hetente háromszor az
összejöveteleikre!
Egy napon két testvérnő
a "szántóföldi szolgálat" során
az ajtónkhoz jött. Miután válogatott
szitkokat ordított le a lakrészükből, apám
lejött a földszintre, fogott egy festékszprét,
odahívta Steve-t a bejárati ajtóhoz. "Mondd
meg ennek a két nőnek" mondta" hogy ha még
egyszer idejönnek, egy szót sem szólok hozzájuk,
de lefújom őket ezzel a festékkel" és
letette a flakont az ajtó mellé. A festéket soha
nem használta, úgy tudom.
Legjobb barátom,
Paul nem segítette a dolgokat, sőt. Megkapta William Schnell
"Thirty Years a Watchtower Slave" (Harminc év az
Őrtorony rabszolgaságában) c. könyvét és
odaadta anyámnak. Ő elolvasta és sírva mondta el
nekem, hogy olvassam el. Nagyjából félig
elolvastam és visszaadtam Paulnak. Úgy tűnt nekem,
Schnell úr neheztel a Társulatra és ezzel a
könyvvel vezette le a dühét. Nem sokat jelentett
nekem.
Ekkoriban meggyőződésem volt, hogy az üldözés
amit tapasztalok otthon, bizonyos jele, hogy "Isten
szervezetébe" jöttem. "Az embernek ellenségévé
válik a háznépe is" (Máté
10:36). De akkor, mindezekben egyszer sem üldöztek Jézus
nevéért. Ez évekkel később jött el.
Mielőtt Colorado Springsbe kötöztem, imádkoztam
Jehovához, hogy ő irányítson a megfelelő
gyülekezetbe. Tizenhárom gyülekezete volt Jehova
Tanúinak Colorado Springsben. Biztos voltam benne, hogy Ő
irányítja a lépteimet.
Végül
Jehova Tanúi Foothills-i gyülekezetében kötöttem
ki, Manitou Springsben. Csalódásomra, az első
összejövetel, amin részt vettem, a vasárnap
délelőtti nyilvános előadás és Őrtorony -
tanulmányozás, visszahozta a csalódás
emlékeit arról a Lake Placidi első
Körzetkongresszusról. Az összejövetel rémes
volt! A nyilvános előadás, amit egy gyülekezteti
vén tartott, szörnyen unalmas volt és az Őrtorony
- tanulmányozás még rosszabb. A heti
tanulmányozási cikk egy vagy két bekezdését
monoton hangon felolvasta egy testvér a dobogóm, az
Őrtorony - tanulmányozás vezető felolvasta a lap alján
lévő kérdést, és a gyülekezet
robotszerűen visszamondta a választ, melyet aláhúzott
a folyóiratban. Miféle összejövetel volt ez?
A kapcsolatomból néhány "Farm - testvérrel"
New Yorkban, megszoktam, hogy a testvérektől szívéből
jövő válaszokat hallok, akik igazán szerettek
volna adni valamit az összejövetelhez. De ez az
összejövetel egyáltalán nem olyan volt, mint
az. Tényleg ez a gyülekezet az, amit Jehova akart nekem?
Megfontoltam, hogy írok egy levelet a Társulatnak, hogy
tudassam velük, ennek a gyülekezetnek segítségre
van szüksége. De akkor lehet, hogy Jehova rendezte így
ezt az egészet. Lehet, hogy azért vagyok itt, hogy
segítsek feléleszteni a dolgokat? Lehet, hogy Jehova
azért plántált engem ide, hogy buzdítsam
a testvéreimet. Legyen meg Isten akarata, nyugodtam bele.
Az
első hónapot a Foothillsi összejövetelek
látogatásából azzal töltöttem,
hogy kerestem valakit, aki örömmel tanulmányozna
velem és én is vele. Volt a Foothills gyülekezetben
egy fiatal ex-Bétheles (valaki, aki a Bethelben dolgozott,
Jehova Tanúi világméretű főhadiszállásán
a New Yorki Broooklynban), Dean-nek hívták, aki a
legmegfelelőbb jelöltnek látszott. Odamentem Deanhez egy
este,a heti Szolgálati Összejövetel után és
megkérdeztem, volna e kedve tanulmányozni velem.
Készségesen beleegyezett, és hamarosan baráti
kapcsolat alakult ki köztünk.
Egy évig tanulmányoztam Deannel. Akkor, egy terepmotorozáson Colorado Rockies-ban egy szép tavaszi napon 1981-ben, három és fél év szorgalmas tanulmányozás, meditálás és intenzív imádkozás után átadtam életemet Jehova Istennek. Aznap este tájékoztattam Deant a vágyamról, hogy alámerítkezzem. Nem sokkal ezután három külön alkalommal találkoztam a Foothills-i vénekkel, akik áttekintették velem a "80 kérdés alámerítkezésre jelölteknek" részt a "Szervezetten szolgálatunk elvégzésére" könyvben. Akkor, Jehova Tanúi 1981-es "Királyság - lojalitás" körzetkongresszusán Denverben bemerítettek. Ekkor végre teljesértékű, bemerített Tanúja lettem Jehovának!