Tanúként élni semmi esetre sem valami könnyű dolog. Sok hosszú, önfeláldozó órát töltenek minden héten személyes tanulmányozással, az összejövetelekre való felkészüléssel, a Királyság Termekben tartandó előadásra készülve, a "szántóföldi szolgálattal" foglalkozva és tanulmányozva az érdeklődő személyekkel azok otthonában. Ráadásul körzetgyűlések és kerületkongresszusokat szerveznek nekik, melyeket évente háromszor látogatnak.
Jehova Tanúi öt összejövetelt látogatnak minden héten: a nyilvános előadást, az Őrtorony tanulmányozást, a könyvtanulmányozást, a Teokratikus Szolgálati Iskolát, és a Szolgálati összejövetelt.
A nyilvános előadást rendszerint vasárnap délelőtt tartják. A helyi vének egyike tartja , vagy lehet, hogy egy vén látogat át valamelyik közeli gyülekezetből. Ha a körzetfelvigyázó a városban van, ő is tarthat nyilvános előadást. A nyilvános előadás negyvenöt perc hosszú és egy az Őrtorony Társulat általi vázlat alapján tartják. Az előadás rendszerint bizonyos témákra épül, mint a világ állapota, a bibliai próféciák vagy keresztény viselkedés. A nyilvános előadás, mint minden összejövetel gyülekezeti imával és "királyság ének" énekléssel kezdődik és zárul. (Én gyakran kísértem zongorán Manitou Springsben).
A nyilvános előadást közvetlenül követi az Őrtorony tanulmányozás. Az Őrtorony tanulmányozáson az "olvasó" felolvassa az előírt tanulmányozási cikket az Őrtorony folyóiratból, bekezdésről bekezdésre, az Őrtorony tanulmányozás vezető felteszi a lap alján lévő kérdést, és a gyülekezet tagjai válaszolnak a kérdésekre. Az Őrtorony tanulmányozási cikkek a "szellemi táplálék" alapvető forrásai Jehova Tanúinak. A heti tanulmányozási cikkek rendszerint fontosak a szervezet aktuális dolgait vagy szükségleteit illetően, mint az Őrtorony tantételek magyarázata, a bibliai próféciák alkalmazása az aktuális eseményekre, erkölcsi témák megvitatása stb. A tanulmányozás nagyjából egy órán át tart.
A könyvtanulmányozás, melyet kis csoportokban magánházaknál tartanak, többféle időpontban tartható a héten, de rendszerint kedd, szerda vagy csütörtök este tartják. A könyvtanulmányozás a vasárnap délelőtti Őrtorony tanulmányozás formáját követi, kivéve hogy a tanulmányozást egy vén vagy kisegítő szolga (ez az Őrtornyos megfelelője a keresztény diakónusnak) vezeti, és a tanulmányozási anyag egy kijelölt könyv, nem pedig egy Őrtorony folyóirat. A könyvtanulmányozás egy órán át tart.
A
Teokratikus szolgálati iskola összejövetel egy - a
könyvtanulmányozásétól eltérő
- estén van, rendszerint csütörtökön vagy
pénteken este, és a Királyság Teremben
tartják. Ezen az összejövetelen öt egymás
utáni előadás van: az oktató előadás, a
bibliaolvasás vagy 2. számú előadás, a 3.
számú előadás, a 4. sz. előadás és
az 5. sz. előadás. Az oktató előadás tizenöt
perces és egy vén vagy egy kisegítő szolga
tartja. A bibliaolvasás valóban az, nagyjából
egy fejezet felolvasása az Új Világ Fordításból,
rendszerint a Szolgálati Iskolának egy új vagy
fiatal tagja tartja. A 3.sz. és 4.sz beszédek
ötpercesek és általában két
"testvérnő" tartja. Az 5.sz. beszéd öt
perces és az aktuális Őrtorony vagy Ébredjetek!
cikkén alapul, egy közepesen tapasztalt előadó
tartja. Minden beszéd után a tanuló előadásának
nyilvános bírálata következik a Szolgálati
Iskola felvigyázó által. Javaslatokat ad azokra
a területekre, melyeken dolgoznia kell, mint időtartam (az
időzítés különösen fontosnak tűnik, a
Szolgálati Iskola felvigyázó minden előadás
időtartamát stopperórával méri), a beszéd
hajlékonysága, gesztikulálás, stb. Az
egész szolgálati iskolai összejövetel
nagyjából egy óra hosszú.
Három
hónapban egyszer a Teokratikus Szolgálati Iskola elébe
néz egy "írásos összefoglalónak".
Az írásos összefoglaló igaz-hamis, írd
be a hiányzó szót, és többválaszos
teszt mely magába foglalja a Szolgálati Iskolán
az elmúlt hónapokban tanulmányozott anyagot.
Miután a gyülekezet 45 percet kap hogy befejezze a
kitöltést, a pontos válaszokat a dobogóról
adják meg. Minden tanuló a saját papírját
értékeli. Nem készül feljegyzés az
eredményekről.
Mint gyakorlatilag minden másban a
Tanú életben, a személyes bizonyság és
önkifejezés nagyon kevés helyet kap a Teokratikus
Szolgálati Iskolán. Egy személyes tapasztalat
ennek bemutatására:
Mint viszonylag új tanuló
a Szolgálati Iskolában a Foothillsi gyülekezetben
Manitou Springsben, Coloradoban, az 5. sz előadásra voltam
kijelölve. Az Ébredjetek! cikk ami az előadásom
alapját képezte a " Minden vallás Istenhez
vezet?" címet viselte. Elkövettem azt a hibát,
hogy személyes hátteremből belefoglaltam valamit a
bevezetésbe, hogy benne voltam a keleti vallásokban
mielőtt "az Igazságba" jöttem. Habár a
gyülekezet észrevehetően élvezte az előadásomat,
egy gyülekezeti vén félre vont engem az
összejövetel után és "tanácsot
adott" a bevezetőmet illetően. Úgy érezte, hogy
személyes tapasztalataimra utalni a gyülekezetnek, nem
volt helyénvaló. Ezután ügyeltem, hogy ne
tegyek ilyen elemeket az előadásaimba.
A Szolgálati Összejövetel közvetlenül a Teokratikus Szolgálati Iskola után van. Ez az összejövetel készíti fel a gyülekezet tagjait az "ajtóról - ajtóra" végzett szántóföldi tevékenységre. A Szolgálati Összejövetel olyan, mint a vállalati üzleti összejövetelek. A havi "Mi Királyság - szolgálatunk" hírlevél cikkei vannak áttekintve a gyülekezetben elmébe vésendő a különféle tanítási módszereket az irodalom eladással és terjesztéssel együtt. A hónap különleges kínálatára felkínálás - mintákat mutatnak be. Áttekintik a statisztikát az elterjesztett könyvekről és folyóiratokról, a tagok által ajtóról - ajtóra végzett szolgálattal és bibliatanulmányozással töltött órák számáról, és a bemerített új áttértek számáról. Buzdítást kap mindenki, hogy vegyen részt a szántóföldi szolgálatban a következő hétvégén és a hét során.
Ajtóról - ajtóra evangelizálni nem egy választható dolog Jehova Tanúi számára. Ez kötelesség. Az átlag Tanú ezt nagyjából így valahogy "érveli meg": a Máté 24:14 (UVF) kijelenti: "És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek; és akkor jön el a vég" Az 1Jn 2:17 elmondja: "aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké" Jehova Tanúi hiszik, hogy ők töltik be a Mt 24:14-et, prédikálva az ő változatukban a "királyság jó hírét". Ez a prédikálás Istennek napjainkra vonatkozó akarata. Csatolva ezt az 1Jn 2:17-tel, aki nem vesz részt a prédikáló munkában, el fog pusztulni a világ többi részével együtt Armageddonkor. Ha a Tanú remélni akarja, hogy túl éli Armageddont, akkor prédikálnia kell. Ezt "bizonyítja" továbbá az Ezékiel 3:18, ahol Jehova ezt mondja Ezékielnek, "Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg."
Minden
"szántóföldi szolgálatot" egy 15
percen "szolgálati összejövetel" előz meg,
amit vagy a Királyság Teremben, vagy magánlakáson
tartanak meg. Ezen az összejövetel történik a
"napi szöveg" (egy vagy két Szentírás
vers egy rövid Őrtorony Társulati kommentárral, az
aktuális Évkönyvből) megbeszélésre,
"területkártyák" (minden gyülekezet
"területe" fel van osztva és részenként
8×12 centis kártyára nyomtatva) kiosztásra,
és szervezési intézkedések megtétele
a napi tevékenységhez. A jelenlévőket "autó
csoportokra" osztják és elmennek saját
területükre.
Megérkezve a területre az
autó-csoport Tanú párokra oszlik az ajtóról
- ajtóra végzett tevékenységhez. Néha
egy tapasztaltabb Tanú megy egy kevésbé
tapasztalttal, oktatói céllal, de nem mindig ez a
helyzet. Családok, rokonok, közeli barátok gyakran
vannak párban a bajtársiasság érdekében.
Miután a csoport párokra oszlott, a Tanúk
Bibliával és Őrtorony irodalommal a kezükben,
megkezdik "prédikáló" és
"tanítványképző" munkájukat.
Minden házat vagy lakást felkeresnek, és a
"házigazda" köszöntése után
beszélgetést kezdeményeznek, rendszerint az
aktuális világhelyzetről vagy valami közérdeklődésre
számot tartó témáról. A
beszélgetés egy pontján Isten ezeréves
királyságát mutatja fel a Tanú, mint
megoldást a tárgyalt problémára.
Segítendő a házigazdát, hogy többet tudjon
meg Jehováról és az Ő királyságáról,
felkínálják az Őrtorony és Ébredjetek!
folyóiratokat. Ha a házigazda elfogadja az irodalmat
vagy más módon érdeklődést mutat,
megegyeznek egy "újralátogatásról"
a következő héten. Ez az "újralátogatás"
addig folytatódik, amíg a házigazda érdeklődést
mutat. Végül a házigazdát biztatják
egy "ingyenes házi bibliatanulmányozás"
elfogadására. Ha beleegyezik, a Tanúk hetente
egyszer visszatérnek, hogy tanulmányozzák vele
az aktuális Őrtorony kiadványt, egy fejezetet hetente.
A könyv megírása idején az "Örökké
élhetsz Paradicsomban a Földön" c. könyv
használatos erre a célra. Néhány heti
tanulmányozás után, amikor az idő megfelelő, a
Tanú megkérdezi az "érdeklődőt",
ellátogatna e egy összejövetelükre a Királyság
Terembe. Az érdeklődő gyakran elfogadja a meghívást
és hamarosan mind az öt heti összejövetelt
látogatja, és buzdítják, hogy iratkozzon
be a Teokratikus Szolgálati Iskolára. Aztán, ha
jó előrehaladást mutat a tanulmányokban,
ösztönözve lesz Tanú barátai által,
hogy alámerítkezzen. Ő végül beleegyezik,
személyesen elkötelezi magát Jehovának és
"kereszteletlen hírnök" lesz. Ekkor találkozik
a vénekkel a gyülekezetéből és három
alkalom során átveszik a "80 kérdés
keresztelkedésre jelölteknek" című részt
a "Szervezetten szolgálatunk elvégzésére"
c. könyvből. Befejezve ezt a sorozatot alkalmas a bemerítésre.
Az alámerítés történhet akár
egy helyi úszómedencében, vagy többnyire
Jehova Tanúi következő körzetkongresszusán.
Megkeresztelkedve az áttérő bevezetése az
Őrtorony Társulatba véget ért: "házigazdából"
"újralátogatással" "érdeklődő",
a "bibliatanulmányozással" "kereszteletlen
hírnök", majd Jehova önátadott,
alámerítkezett Tanúja lett!
A
tipikus Tanú átlag hét- nyolc órát
tölt "szántóföldi szolgálatban"
havonta. Én személy szerint öt - hat órát
töltöttem, egy kicsivel kevesebbet, mint az országos
(USA) átlag. A három és fél év
során, melyet bona fide (jó hírű, jóhiszemű)
keresztelt Tanúként töltöttem, soha nem
voltam "rendszertelen" a szolgálatban. Soha nem telt
el hónap, hogy nem vettem részt a tanúskodó
munkában.
A szántóföldi szolgálat
eleinte borzasztó és megalázó volt
számomra, de később már gyakran örömteli.
Én személy szerint szerettem a Bibliát, és
nagyon élveztem minden lehetőséget, ha megvitathattam
másokkal, ha nagyritkán alkalmam volt rá. Az
emberek nagy többsége, akár állítólagos
keresztény, akár nem, egyszerűen "nem
érdeklődött". Néhány félrevezetett
keresztény "Isten áldását kívánta"
nekünk, buzdítva minket tanúskodó
munkánkban, habár visszautasították, hogy
megvitassák velünk az Írásokat. Biztos
vagyok benne, hogy ha tudták volna az igazi célunkat,
vagyis hogy az ő hagyományos keresztény hitüket
felcseréljük "Jehova (1914-ben felállított)
királysága jó hírével"
kevésbé kívántak volna áldást
ránk ! (Gal 1:8,9)
Mások, akikkel találkoztunk
ellenségesebbek voltak. Egy nap például, Manitou
Springs Chrystal Hills nevű területén munkálkodva
Deannal, egy középkorú férfi, nyugalmazott
honvédségi őrnagy jött az ajtóhoz. Dühös
arckifejezése volt, és két nagy olló a
kezeiben. "Önök Jehova Tanúi?" kérdezte
tőlem ("az én ajtóm" volt). Azt feleltem:
"Igen, azok". Azt mondta: " Két kérdésem
van önökhöz. Tisztelegnének e az Amerikai
Egyesült Államok lobogója előtt? " "Nem"
- feleltem. "Fognának e fegyvert és harcolnának
e a hazájukért?" "Nem, de hadd magyarázzam
meg..." Szavamba vágott és megvetően mondta: "
Harminc másodpercük van, hogy elhagyják a
birtokomat". Dean és én gyorsan kisiettünk az
utcára és folytattuk utunkat.
Mindemellett az
emberek közti általános érzéketlenség,
az ilyen vak gyűlölet és ellenállás
mellett, azt gondolhatnád, emlékezhetnék
legalább egy esetre, amikor szerető kereszténnyel
találkoztam, aki lelkesen tanúskodott nekem,
bizonyságot téve, megvitatva azt Írásokat,
vagy ilyesmi; de sajnos nem ez volt a helyzet. Keresztények,
kérlek hallgassatok meg. A hét év során,
amíg ajtóról ajtóra jártam
Bibliával a kezemben prédikálva, amit az
evangéliumnak hittem, egyszer sem hívtak be vagy
legalább maradtak kint keresztények (ha a 2Jn 10
aggasztotta őket), hogy megvitassák velem az Írásokat.
Visszatekintve, a legkeresztényibb válasz, amire vissza
tudok emlékezni, akkor volt, amikor tanulmányoztam a
Tanúkkal Potsdamban, New Yorkban. Jim, az újonnan
keresztelt Tanú és én mentünk házról
házra. Odaértünk egy házhoz, ahol egy idős
hölgy jött ki és megkérdezte: "Önök
Jehova Tanúi"? "Igen" feleltük. "Ó,
kérem, jöjjenek be!" felelte, úgyhogy
bementünk. "John", mondta a férjének,
amint bevezetett minket a konyhába, "úgy vélem,
imádkoznunk kell ezekért a fiúkért".
És ekkor ő és a férje meghajtották
fejüket és imádkozni kezdtek értünk!
De a mi Őrtorony - elménk szerint, ezek a "babiloni
vallásoskodók" az ő három fejű
istenségükhöz imádkoztak, és
valószínűleg démonokat hívtak le ránk!
Ki kellett jutnunk minél előbb! Ott hagyva a nőt és
férjét a konyhában imádkozva, Jim és
én átvágtatunk a nappalin és
kimenekültünk az ajtón.
Jehova Tanúi aprólékos feljegyzést vezetnek az ajtóról - ajtóra végzett tevékenységükről. "Munkajelentést" tölt ki minden hónapban minden aktív Tanú. Ezek a jelentések tartalmazzák a szántóföldi szolgálatban abban a hónapban eltöltött órákat, az elhelyezett könyvek és folyóiratok számát, a vezetett "Bibliatanulmányozások" számát. Ezeket a beszámolókat áttekintik a gyülekezet vénei és ráírják a "hírnökkártyára", afféle maradandó jelentési kártyára, melyet "hírnökönként", vagyis Tanúnként vezetnek. A körzetfelvigyázó megvizsgálja ezeket a hírnökkártyákat és más gyülekezeti feljegyzéseket a háromszor évente megtett látogatásakor. A hírnökkártya követi a Tanút, akárhova megy. Például amikor 1983-ban Coloradoból New Yorkba visszaköltöztem, a hírnökkártyámat is elküldték. Az új gyülekezetem vénei azonnal képesek voltak megítélni elmúlt ajtóról - ajtóra nyújtott teljesítményemet és ennek megfelelően tanácsoltak.
Számomra,
mint az átlag Tanúknak, a munkajelentés
kitöltése nagyon kellemetlen havi rituálé
volt. (Dotti, az "úttörő" testvérnő és
egy vén felesége Hyde Parkban, aki tanulmányozott
velem, egyszer elmondta nekem, hogy ő is utálja). A jelentést
kitöltve rendszerint bűnösnek éreztem magam. Tudtam,
hogy jóval több órát teljesíthettem
volna abban a hónapban, ha csak egy kicsivel keményebben
próbálom. Noha határozottan élveztem a
Biblia olvasását és tanulmányozását,
jobban mint a legtöbb Tanú, az igazi dicséret és
helyeslés azoké volt, akik áldozatosan végezték
a házról - házra munkát. Az "úttörők"
(akik 90 órát teljesítettek a prédikálós
szolgálatban havonta) és a "kisegítő
úttörők" (akik 60 órát havonta)
gyakran voltak kihívva a dobogóra, hogy megtapsolja
őket a gyülekezet többi tagja. Emlékszem, az egyik
ilyen alkalomkor odafordultam Deanhez, aki mellettem ült és
azt mondtam "Úgy érzem, fel kellene állnom
és azt mondanom: Most halljuk a leglustábbakat a
bandából!
Egy másik példa arra, hogy
milyen nagy fontosságot tulajdonítottak a a szántóföldi
szolgálatban töltött óráknak. Néhány
hónapig rendszeresen mint "olvasó" szolgáltam
az Őrtorony tanulmányozásokon Manitou Springsben. A
gyülekezet sok tagja tudomásomra adta, hogy élvezik
az olvasásomat, és személy szerint én is
élveztem, hogy szolgálhatom Jehovát ezen a
csekély módon. Ekkor a gyülekezet vénei
döntést hoztak, hogy csak aki rendszeresen legalább
tíz órát "ad le" havonta, annak
engedik meg a nyilvános olvasást. Megmondták,
hogy nem olvashatok, amíg "fel nem hozom az óráimat",
és eltávolítottak az olvasói
beosztásról.
Az időszámolási rendszer
több más okból is piszkált engem. Ami engem
illet, ismertem több Tanút, még úttörőket
is, akik rutinszerűen "kipótolták" az
óraszámukat hogy teljesítsék a 60 vagy 90
órás követelményt. "Majd teljesítem
a különbséget a következő hónapban",
szokták mondani. Aztán, volt egy csoport Manitou
Springsben, akik megtartották a "szolgálati
összejövetelt" 9.00 órakor, elmentek a
"szántóföldre" 9.30-kor, mentek ajtóról
ajtóra 45 percet, és pontban 10:30-kor találkoztak
a Manitou Kávéházban reggelire. Ezután
visszamentek a "szántóföldre" 11.30-kor
egy végső félórás tanúskodásra.
Ezt sokan közülük mint három órai
szántóföldi szolgálatot számították.
Ezek mellett sok más tapasztalatból megértettem,
hogy nem minden Tanú érdeklődik őszintén a
Jehováról való másoknak beszélés
iránt. Nem kevés közülük egyszerűen
"letöltötte az időt".
A heti öt összejövetel mellett Jehova Tanúi körzetkongresszusokon vesznek részt kétszer egy évben és kerületkongresszuson egyszer egy évben. A körzetkongresszusokat általában nagy előadótermekben tartják, melyek képesek kettő - tíz ezer ember befogadására, és nagyjából húsz gyülekezet vesz részt, mely a "körzetet" alkotja. A körzetkongresszusok három napig tartanak, melyeket a "körzetfelvigyázó" és más ismert szónokok a közeli területről tartanak előadásokat kora reggeltől késő délutánig, közbeszúrt "drámákkal" vagyis jelenetekkel törve meg az unalmat. A csúcspont számomra az volt, amikor zongorázhattam a Colorado Springsi körzetkongresszuson 1982 őszén.
A kerületkongresszusokat rendszerint nagyobb gyülekezeti termekben vagy stadionokban tartják, melyek húsz - ötven ezer ember befogadására alkalmasak, és száz vagy több gyülekezet vesz részt, mely a "kerületet" alkotják. A kerületkongresszusok négy naposak és formailag hasonlóak a körzetkongresszushoz, néhány kivétellel. A kerületkongresszusok szónokai bár nagyrészt a környékről valók, gyakran a Brooklyni világ - főhadiszállásról is vannak. A kerületkongresszusok csúcspontja a jelenlévők által nagyon várt "új kiadása" egy Őrtorony Társulati könyvnek, füzetnek, hangkazettának. A korábbi években gyakran elszabadult a helyzet, amikor több ezer izgatott Tanú özönlött az irodalomosztókhoz miután bejelentettek egy új kiadást. A probléma enyhítésére az új kiadványokat már nem terjesztik a gyűléseken, hanem később a gyülekezetekben szerezhetik be a helyi Királyság Teremben.
Ha
ez a kis beszámoló az Őrtorony - életről talán
kezd egy kissé unalmas lenni az olvasónak,
biztosíthatom, sokkal, nagyon sokkal inkább az a
Tanúknak, akik benne élnek!
A tanulmányozásaimban,
összejövetelek látogatásában, ajtóról
- ajtóra prédikálásban, Biblia
tanulmányozás vezetésében, a
munkajelentés kitöltésében, a
körzetgyűlések és kerületkongresszusok
látogatásában, stb. stb., soha nem találtam
meg az elmebeli békét, és Jehova helyeslésének
bizonyosságát életemen, amit annyira kerestem.
Jehova Tanúi nem bizonyosak megmentésükben. De
akkor, még azokban a nagyon nehéz években,
amikor munkálkodtam "Isten szervezetéért"
és a megmentésemért, a remény és
fény magjai belevettettek szívembe.