Amint korábban említettem, a Jehova Tanúi közt eltöltött hét évből nem tudok visszaemlékezni, hogy valaha is keresztény tanúbizonyságot tettek nekem a sok száz ajtó bármelyikénél, melyet felkerestem házról- házra végzett munkám során. Ámde legalább egy tucat "véletlen" bizonyságtételt kaptam keresztényektől, akikkel a mindennapi életben kerültem kapcsolatba.
A
legelső alkalom, amire vissza tudok emlékezni evangéliumi
(újjá született) keresztényekkel való
kapcsolatra, a Clarksonon töltött első évem alatt
volt. Ezidőtájt erősen benne voltam a távol keleti
tanításokban, és éppen elkezdtem a
Transzcendentális Meditációt. Láttam egy
plakátot a hirdetőtáblán a koleszban, mely a TM
iránt érdeklődőket hívta egy bevezetőre a
Potsdami Állami Egyetemre. Felkeltette a kíváncsiságomat
és elmentem az összejövetelre egy barátommal
a Clarksonról.
Az összekövetelt a
Transzcendentális Meditáció két oktatója
tartotta. Gondosan elmagyaráztak valamennyit a TM történetéből
és a technika "tudományos" oldaláról
és meghívtak minden jelenlévőt, fontolják
meg a szükséges tizenhat dollár befizetését
és a bevezető szertartáson való részvételt.
Sok kérdés lett feltéve és az
összejövetel végén a jelenlévők
legtöbbje elég érdeklődést mutatott a
következő lépés megtételére.
Mielőtt
az összejövetel lezárult, két egyetemista
lány, akik eddig csendben ültek, elkezdték
kérdezgetni a tanítót "vallási"
kérdésekről, hogy vajon vallás-e a TM,
ellentétes-e Jézus ill. a Biblia tanításával,
stb. Az egyik tanuló idézett a Bibliából,
az elsőt a Tízparancsolatból: "Én, az Úr,
[vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak
földéből, a szolgálatnak házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem." (5
Mz 5:6,7) Ekkor a keresztények elkezdték bizonygatni,
hogy a Transzcendentális Meditáció ténylegesen
vallás, és hogy összeegyeztethetetlen a Biblia
tanításaival. Habár jómagam ezidőtájt
kezdtem olvasni a Bibliát, "leírtam" ezt a
két keresztény lányt, mint egyszerűen túl
"emberit" a keleti vallások szellemibb aspektusainak
megértésére.
Egy évvel később, miután több hónapja gyakoroltam a TM-t, ellátogattam egy másik hasonló TM bevezető összejövetelre. Ismét számos keresztény volt jelen, hogy vitatkozzanak a TM oktatóval; egyikük nyomtatott anyagokat osztott ki a jelenlévőknek. A lapon tizenhét TM mantra volt felsorolva (a mantra egy speciális szó, melyet a meditáció alatt újra és újra elismételnek) és a szanszkrit szavak pontos jelentése. Rémülten láttam az én titkos mantrámat a lapon, együtt a szanszkrit "puja" (ejtsd: pudzsa - ford megj.) angol fordításával, ami egy dicsőítő himnusz, melyet a TM oktató idézett a bevezető szertartáson, amikor az oktató "leborult" imádatra egy csomó hindu isten és tanító előtt, beleértve Mahareshi tanítóját Dev Gurut is.
Pár
héttel az első bevezető TM összejövetel után
láttam egy másik szórólapot, mely
meghívott minden TM iránti érdeklődőt egy IV
(Intervarsity Christian Fellowship [Egyetemközi Keresztény
Közösség]) összejövetelre a Potsdami
Állami Egyetem kollégiumába. Nem tudtam semmit
az IV-ről, de érdekelt minden, ami kapcsolatos a
Transzcendentális Meditációval, úgyhogy
elhatároztam, hogy elmegyek.
Amikor megérkeztem,
meglepődve tapasztaltam, hogy az összejövetelt egy nagy
előadó teremben tartják. Legalább két
vagy háromszáz hallgató volt jelen. Egy idősebb
úriember elnökölt az összejövetelen.
Előadása egy pontján, melyben folyamatosan vádolta
a TM-et mint az ördögtől valót, kérte:
"Minden jelenlévő, aki átadta az életét
Jézus Krisztusnak, szíveskedjenek felállni!"
Mindenki, de legalábbis nagyon sok ember felállt. Míg
az előadó folytatta, pazarlón áldotta azokat,
akik álltak. Ott ültem a székemen, rettenetesen
megalázva. Néhányan mások, akik ültek
végülis felálltak és kimentek. Nekem is így
kellett volna tennem, de túlságosan zavarban voltam,
hogy elmenjek a tömeg előtt. A keresztények leültek
és az előadás folytatódott, habár nem
figyeltem az gyűlés hátralévő részén.
Hálás voltam, amikor végre véget ért
a gyűlés, és gyorsan kimentem az előcsarnokba. Nem
sokkal azután kezdtem gyakorolni a TM-et.
Már
említettem Don-t a keresztényt, a Clarksoni
kolesztársamat az első fejezetben. Vitáinkban Don
gyakran kifejezte rosszallását a TM gyakorlásommal
kapcsolatban, de soha nem adott szilárd indoklást erre.
Egy évvel később, miután elkezdtem tanulmányozni
a Bibliát Jehova Tanúival, szintén
helytelenítette, de hasonlóképp nem szolgált
jó érvvel. Elhívott engem sok alkalomra az ő
"ima-összejövetelükre", melyet az ő
kollégiumi szobájában tartottak hetente, de
elutasítottam ezeket a meghívásokat. Gyakran
láttam számos hallgatót ki - be járni a
szobájába gitárral ezeken az "Imaösszejöveteli"
estéken., és kellemetlennek éreztem ezt. Csak
szerettem volna megismerni a Szentírást! Gyakran
kérdeztem Don-t bibliai dolgokról, de hamar nyilvánvaló
lett számomra, hogy egyáltalán nem felszerelt,
hogy megmérkőzzön Jehova Tanúival.
Másrészt,
hetente egyszer óramű pontossággal Marshall jött a
kollégiumi szobámba és tanulmányozta
velem a Szentírást. Három éven át
minden héten tanulmányoztam Marshallal, amíg
végeztem a Clarksonon 1980 tavaszán.
A diplomázás után Colorado-ba költöztem, egy kis lakásban laktam Manitou Springsben néhány hónapig. Egy napon júliusban egy úriember, bizonyos Dwane, a negyvenes évei közepén járt, válaszolt az újsághirdetésemre egy terepmotorral kapcsolatban. A motorvásárlás végén, mielőtt elment, megkérdezte "Mennyit fizetsz a lakbérért?" "140$-t, egy hónapra" - feleltem."Miért?" -kérdeztem. "Az állandó lakhelyem Californiában van, van egy házunk itt Manituoban, amit én és a családom használunk egy hónapra minden nyáron vakációra. Keresünk valakit, aki évközben a házban lenne, hogy hogy rajta tartsa a szemét a dolgokon. Ha érdekel, felújítjuk a lakást, abból amit fizetsz." Természetesen érdekelt, és miután pár hete dolgoztam Dwane-nel, feleségével June-nal és két fiatal lányukkal a ház emeleti lakásának felújításán, beköltöztem. Ott laktam kicsivel több , mint három évig. Dwane és családja Hetednapi Adventisták voltak. Minden nyáron elrepültek Coloradoi otthonukba és egy teljes hónapot pihenéssel töltöttek ott, a gyönyörű Rocki Mountans hegy lábainál.
Egyik
legkedvesebb hobbim a terepmotorozás volt a hegyekben; Dwaane
(a motorral, amit én adtam el neki) és én
gyakran mentünk egész napos túrákra együtt
több száz mérföldre a Pike's Peak körüli
ösvényeken. Különösen ezeken a túrákon
és néha otthon is, Dwane-nel beszélgettünk
Istenről. A lenyűgöző környezet gyakran indított
minket szívből jövő hála kifejezésére
Teremtőnk felé.
Dwane és én sok sok órát
töltöttünk megvitatva a szombatot, melyről állította,
hogy ma is kötelező a keresztényeknek. Egyikünk sem
tett nagy előmenetelt ebben a kérdésben. Szintén
gyakran vitatkoztunk az "utolsó napokról",
melyet Dwane jóval érdekesebben látott, mint az
átlag keresztény, akivel találkoztam ajtóról
- ajtóra járva. Ám amikor megakadt egy kérdéssel
kapcsolatban, gyakran meglepett, megkérdezve feleségét."
June, mit is hiszünk mi erről ?" Hogyan - csodálkoztam
- kérdezheti meg mástól, mit is hisz önmaga?
Dwane hitt a háromságban, Egyszer, amikor
megkértem, magyarázza el, azt felelte: "Nos, én
úgy ábrázolnám a háromságot,
mit a bizottsága három személynek, akik mindig
mindenben egyetértenek". Nem emlékszem, hogy
valahais a Szentírásra utalt volna ebben a témában.
Más alkalommal, amikor lefelé ereszkedtünk egy
öreg hegyi ösvényen egy éjszaka
teherautójával, platóján két
terepmotorunkkal, Dwane egy érdekes magyarázatot adott:
"Biztosak lehetünk, hogy amit Isten fontosnak tart
számunkra, Sátán leutánozza"
Őszintén egyetértettem vele.
Az átfogó
eredményét Bibliai vitáinknak így
összegezte Dwane egy este a Coloradoban töltött utolsó
évemben: " Nem érthetünk egyet igen sok
dologban" mondta, "de egy dolog biztos; te visszavezetted
családunkat a Bibliához."
Miután hat hónapig használt autókat vettem, újítottam fel és eladtam el a megélhetésért, termelői munkát kaptam az International Solar-nál, egy napenergia cégnél, azzal a kilátással, hogy néhány hónapon belül kutatói és fejlesztői állásba kerülök. Volt ott egy korombeli fickó a termelési területen, Ben. Véletlenül megtudtam, hogy ő "újjászületett" keresztény, és ezért sok teológiai vitába keveredtem vele. Vitáink gyakran nagyon élénkek voltak és minden munkatárunk hallotta, mivel Ben és én különböző irodákban dolgoztunk és gyakran a műhelyen keresztül kiabáltuk egymásnak az érveinket. Különösen élveztem Ben "piszkálását" a "királysággal", amire rendszerint ezt válaszolta: "Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." (Rm 14:17) Soha nem értettem, mit akar mondani ezzel.
Miután hat hónapig dolgoztam az International Solarnál, egy Tanú barátom, aki részvény brókernek tanult, felajánlotta, hogy eladja nekem mobil autóbelső javító vállalkozását. Elfogadtam az ajánlatát és hamarosan vállalkozó tulajdonosa és alkalmazottja lettem a Colorite Interiors-nak. Teherautóval utaztam a nagyobb Colorado Springs-i autókereskedő legtöbbjéhez (és néhányhoz Denwerbe), hetente egyszer és belső javításokat végeztem a használt autókon. Két évig működtettem a Colorite-t, amikor eladtam a vállalkozást 1983-ban.
Egy
másik keresztény bizonyság amit kaptam ebben az
időben, öcsémtől jött, Bradtól. Keresztény
lett első éves egyetemistaként a Cornell Universityn.
1981. januárban eljött, hogy meglátogasson
Coloradoban. Brad néhány napot velem dolgozott a
Colorite Interiors-nál és sieltünk is.
Braddal
való bibliai vitáink ekkor kellemetlenül
gyümölcstelenek voltak. Lévén új
keresztény, Brad bibliaismerete nagyon csekély volt, és
én teljesen gyakorlott lévén néhány
éve a hagyományos kereszténység
megcáfolásában, könnyen "kiütöttem"
minden érvét. De mégis a vesztes helyzetében
találtam magam. Nem számított, hány
Bibliaverset szegeztem neki, ő továbbra is állította,
hogy "személyesen ismeri Jézust" és
hogy "meg van mentve".
Brad bizonyságtevési
erőfeszítéseinek eredményétől csalódva
hazament. Küldött nekem egy keresztény zenei
magnókazettát és biztatott, hogy hallgassam meg.
Egy részét meghallgattam, de mint "érzelmeskedést"
elvetettem, és nem foglalkoztam vele. "Imádkozunk
érted" írta Brad. "Ez nem valami jó",
gondoltam magamban gúnyosan. "Brad és gyülekezete
imádkozik értem. Micsoda időpazarlás".
Dean és én egy érdekes bizonyságtételben részesültünk egy este a Nautilus fitness centerben, Colorado Springsben. Éppen befejeztük az edzést és a zuhanyzóban voltunk, előkészülve rituális "puhulásunkra" a jacussiban. A vállalkozásomon elgondolkodva fogtam a törülközőmet, amikor egy mezítelen fiatal férfi megállt velem szemben és megkérdezte: "Meg vagy mentve?". Dean gyorsan kiment, nem akarván belekeveredni de én leálltam beszélgetni a fiatalemberrel, kíváncsian hogy ilyen különös kérdést tett fel nekem. "Nos," válaszoltam neki " úgy gondolom, hogy meg vagyok mentve. Jehova Tanúi egyike vagyok". "Ó," - mondta - "te nem vagy megmentve". Megjegyzése bosszantott, és heves vitába kezdtünk. Nem emlékszem, miről vitatkoztunk, de arra igen, hogy a zuhanyzó gyorsan kiürült, és akik bejöttek a vita alatt, gyorsan ki is mentek. Később, a jacussiban megjegyeztem Dean-nak, mennyire meglepett ennek az "újjászületett" krapeknak a merészsége. És még nem is övé "Az Igazság!". Mindketten egyetértettünk, hogy mi, mint Jehova Tanúi legalább olyan bátrak kellene legyünk, mint ez az "újjászületett".
Végül,
volt egy nagyon érdekes tapasztalatom Steve Johnssonnal, egy
harmincas évei közepén járó
úriemberrel, aki vásárolt tőlem egy autót.
A lakásomban voltunk, hogy kitöltsük és
aláírjuk az adásvételi szerződést,
amikor észrevette az Őrtorony könyvekből álló
könyvtáramat. "Jehova Tanúja vagy?"
kérdezte. "Igen" feleltem. Így folytatta: "
Volna e kedved valamelyik este eljönni a lakásomra egy
vacsorára a családommal és velem? Szeretnék
a Bibliáról beszélgetni veled." Ez igazán
szokatlan ötlet volt! "Természetesen" feleltem.
"Mikor lenne neked megfelelő?" " Mit szólsz
csütörtök este fél hathoz?" "Nagyszerű"
Befejeztük az adásvételi szerződést, és
Steve útabaigazítást adott a Woodland Parki
otthonához, egy rövid utazás az Ute Pass-on
Manitou Springsből.
Csütörtök este elhajtottam
Steve otthonába, behajtva a Pike's Peak lábainál
lévő kanyonba. Megismerkedtem feleségével és
fiatal lányukkal, és egy ízletes vacsorát
fogyasztottunk el. Vacsora után Steve és én
kinyitottuk a Bibliákat és mély, komoly vitát
folytattunk a Szentírásról. A megbeszélés
egy pontján Steve megkérdezte: " Mit tekintesz a
Biblia legfőbb témájának?" Azt feleltem:
"Isten királyságát". Steve
elszomorodott és merev tekintettel kérdezte: "
Tudod, mit látok mindenhol, ha kinyitom ezt a könyvet?
Krisztust látom." Egyetértettem Steve-vel, hogy
Jézusról sokszor szó van a Bibliában, de
nem adom meg magam az ő érzelmeskedésének. Három
vagy négy órai beszélgetés után
megbizonyosodtam, hogy Steve nem a Bibliaismeretem alapján
ítél meg engem, hanem hogy elfogadtam a meghívását
hogy beszéljek vele. Ő bizonyára egy szokatlan fajta
keresztény volt! Elhagyva házát örültem,
hogy a hitem nem lett megrendítve általa. Ami Steve-t
illeti, "kecskének" címkéztem őt, aki
a maga útját járja és halad az
Armageddonban való pusztulás felé.
1985 tavaszán történt, hogy kapcsolatba kerültem Steve barátjával, aki néhány dologban megelégített, amiken átmentem a Woodland Parki találkozásunk óta. Habár teljesen "leírtam" Steve-t, és nem foglalkoztam volna vele tovább, Steve elment az ő heti Biblia tanulmányozásukra néhány nappal később, nagyon nyugtalanul. "Annyira elveszett abban a dologban", mondta a csoportnak. "Egyszerűen nem tudom elérni" Így azon a napon Steve Biblia tanulmányozó csoportja elkezdett imádkozni a megmentésemért. És komolyan folytatták a következő négy évben.