Mostohaanyám váratlan halála után feleségem és én nekiláttunk a különféle figyelmet kívánó üzleti ügyeknek. Mostohaanyám Port Charlotte-i házát rám és húgomra hagyta és közösen eldöntöttük, hogy megpróbáljuk eladni. Ezáltal elhatároztuk, hogy Linnievel idõnként elmegyünk a házba és magunk rendezzük a dolgot, ahelyett, hogy egy ingatlanügynökre bíznánk. Ez vonzó ötlet volt számomra, több okból is. Pénzt spórolhattunk meg az ingatlanügynökséggel kapcsolatban, és egy hosszú szünetet adott az Õrtorony szervezettõl. Ugyancsak ezidõ alatt tanulmányozhattam új Bibliámat a Társulat befolyása nélkül, és megtehettem hogy nem látogatom az összejöveteleket. Ámde néhány heti távolmaradásunk után Linnie lelkiismerete kezdte háborgatni õt, így megkerestük a helyi Királyság - teremet és az õ jóléte érdekében elkezdtük látogatni a vasárnap reggeli elõadásokat. Miután néhány hétig Port Charlotte-ban voltunk, én még mindig rágódtam az Õrtorony Biblia és Traktátus Társulat azon igényén, hogy Isten szervezete. Ha a Társulat nem Isten egyedüli kommunikációs csatornája volt, amint igénylik és nem az igazságot tanították nekünk Jehováról és az Õ Szaváról a Bibliáról, amint én gyanítom, akkor kicsoda volt? Az Õrtorony meggyõzött minket, hogy ha elhagyjuk a szervezetet, nem lesz hová mennünk. Azt tanították, hogy a világ minden más vallása gonosz és sátáni irányítású. Ezek az akadékoskodó kérdések és a dolgokon való elmélkedések sok stresszt és aggodalmat okoztak nekem.
Volt egy nagyon egyszerû megoldás a problémáimra. Meg kellett volna kérnem Istent, hogy oldja meg ezt a kérdésemet. Végülis, érveltem, miért próbálnám egymagam kitalálni ezeket? Biztos voltam benne, hogy Isten az szeretné, ha tudnám róla az igazságot, azonkívül biztos voltam, hogy a világmindenség Legfõbb Szuverénjének, aki az embert teremtette és a többi dolgot mennyben és földön, nem lehet probléma, hogy válasszal szolgáljon számomra egyszerû kérdéseimre.
Szintén ezidõtájt eszembe jutott egy könyv, melyrõl egyszer évekkel azelõtt hallottam, melyre az Õrtorony Társulat szigorúan figyelmeztetett, hogy ne olvassuk. Azt mondták, a könyvet egy gonosz hitehagyott írta, aki megpróbál követõket vonni maga után. A szervezet tájékoztatott minket, hogy ennek a romlott könyvnek az olvasása Jehova szemében olyan, mintha pornográfiát olvasnánk. Emlékeztem, hogy a könyvet valamikor az ötvenes években írták és a címe az Õrtornynak való szolgasággal volt kapcsolatos. Ez volt minden, amire emlékezni tudtam ezzel a megfoghatatlan könyvvel kapcsolatban és úgy gondoltam, hogy mivel a Társulat tiltotta nekünk az olvasását, lehet benne valami olyan információ, ami hasznos lehet számomra az igazság keresésében. Azonban arra jutottam, hogy a könyv sok évvel azelõtt íródott és kétséges, hogy találhatnék belõle egy példányt. A kérdéses kiadványt már bizonyára nem nyomtatják, harminc vagy negyven évvel azelõtt írták, és csodálkoztam, hogy még emlékszem a Társulat könyvvel kapcsolatos figyelmeztetésére. Mégis elhatároztam, hogy az elsõ adandó alkalommal megnézem a Port Charlotte-i könyvtárban és antikváriumokban, hátha erõfeszítésem eredményeként találok egy példányt.
Elkezdtem naponta imádkozni Istenhez, hogy bárcsak lehetne e valahogy egy példány ebbõl a hitehagyott szövegbõl a kezemben és tájékoztatna engem valami módon arról, hogy az Õrtorony Biblia és Traktátus Társulata az Õ szervezete volt vagy nem. Buzgón imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg nekem az igazságot. Azt is elhatároztam, hogy abbahagyom a gyötrõdést Jehova Tanúi Õrtorony Biblia és Traktátus Társulattal kapcsolatos kérdéseimmel és teljesen Isten kezébe teszem le az ügyet. Kicsivel késõbb, talán napok talán hetek múltak el, feleségemmel egy üzletközpontba mentünk. Amint észak felé hajtottunk a U.S.41-es úton, Port Charlotte fõútján, kiszúrtam, hogy egy nagy bolhapiac van egy üres parkolóban. Megkérdeztem feleségemet, hogy meg akar e állni, hogy megnézze, mit árulnak. Linnie azt felelte, hogy nem érdekli, és javasolta hogy folytassuk utunkat az üzletközpontba. Elmondtam neki, hogy keresek pár használt cuccot, amire az ideiglenes otthonunkhoz szükség lenne, és csak néhány percig tart, hogy megnézzem a bolhapiacon, hátha van e ilyesmi. Beálltam a parkolóba és pont olyan asztaloknál álltam meg, ahol több halom könyv és folyóirat volt. Ahogy kiszálltam a kocsiból, odamentem az elõttem álló asztalhoz, és szórakozottan felvettem egy piros színû könyvet az egyik kupac tetejérõl. Ahogy véletlen lepillantottam a könyv aranybetûs címére, totál lemerevedtem attól, amit láttam. A könyv címe Harminc év az Õrtorony Társulat rabszolgaságában volt, írója W.J. Schnell. Mihelyt meg tudtam szólalni, levegõért kapkodva kiáltottam feleségemnek: "Gyere gyorsan!"
Mután Linnie odasietett, izgatottan mutattam neki a könyvet, amit találtam és elmondtam neki:"Ez az a könyv, amiért imádkoztam". Amint izgatottan lengettem a könyvet Linnie elõtt, megismételtem:"A kezemben van!". Sokkos állapotban voltam. Kétség nem volt elmémben, hogy Isten avatkozott be és ez bizonyára válasz az imáimra.
Ám Linnie nem osztotta örömteli érzésemet, és gyorsan tudtomra adta, hogy nem kellene megvennem a könyvet. Undorral a hangjában elmondta, hogy a könyv "hitehagyott irodalom" és õ nem akar semmit sem kezdeni vele. Linnie késõbb bizalmasan elmondta nekem, hogy valóban nagyon rémült volt amiatt, hogy megveszem a könyvet és a házunkba viszem. Ez amiatt az Õrtorony tanítás miatt volt, hogy a hitehagyott irodalom birtoklása démonokkal kapcsolatos problémákhoz vezethet. Ám csak Armageddon eljövetele akadályozhatott meg a könyv megvételében, melyrõl tudtam, hogy Isten gondoskodott számomra.
Miután visszanyertem a nyugalmam, megkérdeztem a könyveket áruló nõt, mennyibe kerül amit a kezemben tartok. Nem akartam letenni és védelmezõen magamhoz szorítottam. A hölgy azt felelte: "huszonöt cent". Eszelõsen nevettem magamon, miközben végigtapogattam nadrágom zsebeit a pénzért. Biztos voltam benne, hogy furcsa viselkedésem miatt a fiatal nõ azt gondolja, hogy megzavarodtam. Ám a lány azt nem tudta, hogy húsz dollárt is vagy még többet megadtam volna ezért a nagyon különleges könyvért.
Miután elintéztük a vásárlást és hazaértünk, elejétõl végig elolvastam a könyvet. Az egész estét és majdnem a teljes következõ napot vette ez igénybe. Micsoda szemmegnyitó információkat tartalmazott a könyv! A szerzõ, William Schnell sok tényt közzé tett néhány elterelõ hadmûveletrõl és becstelen praktikáról, mellyel az Õrtorony Biblia és Traktátus Társulatot a korai években megalapozták. Schnell könyve alaposan meggyõzött, hogy az Õrtorony Társulatot beárnyékolta a hazugság és csalás és inkább pénzügyi mesterkedés volt az irányítók számára, mint vallási szervezet, melyet az embereknek Isten Igéjére tanítására szenteltek. Kissé csodálkoztam, hogy az Õrtorony Társulat tiltja a követõinek, hogy megvizsgálják ezt a kiadványt és a könyv megtalálása és elolvasása bátorságot adott, hogy tovább vizsgálódjak.
Miután Linnie meg én elintéztük az ügyeinket a Floridai Port Charlotte-ban és hazatértünk Kentucky-i otthonunkba, elkezdtem bibliai könyvesboltokat keresni. Találtam és elolvastam még néhány könyvet az Õrtoronyról, melyeket egy egykori Jehova Tanúja vén írtak, David Reed. Miután áttanulmányoztam ezeket a kiadványokat miként más szerzõk mûveit is, arra a következtetésre jutottam, hogy a Társulat semmi egyéb, mint egyike azoknak a hamis prófétáknak, akikre Jézus figyelmeztette tanítványait. Továbbá megállapítottam, hogy az Õrtorony Vezetõ Testületének tagjai farkasok báránybõrbe bújva, és a szervezet egy a világ több ezer vallási kultusza közül. Most jött a nehezebb rész. Meggyõzni a feleségemet.
Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz meggyõzni Linniet azokról a fájdalmas tényekrõl, amelyeket felfedtem az Õrtoronnyal kapcsolatban. Elõször megpróbáltam rávenni Linniet, hogy olvassa el a könyveket, amiket találtam. Ez eredménytelen volt, mivel az Õrtorony azt tanítja tanítványainak, hogy nemlojális cselekedet elolvasni bármi kritikusat Isten szervezetérõl. Mivel Linnie nem olvashatta és nem is akarta elolvasni a könyveket, elkezdtem hangosan olvasni a jelenlétében. Kezdetben Linnie úgy tett, mintha egyáltalán nem figyelne. De az idõ múltával tudtam, hogy figyel, mert idõnként cáfolta azt, amit az Õrtoronyból vagy a Bibliából idézve felolvastam. Ez az oda - vissza olvasás és kötekedés ment napokig, amikor elértem azt a pontot, hogy feladom. Úgy éreztem, mintha nem jutna el Linniehez, és egyszerûen csak az idõmet és energiámat vesztegetem. Akkor beugrott! Tekintve, ami Floridában történt, ahogy megtaláltam Schnell könyvét, a probléma megoldása nyilvánvaló volt. Elkezdtem naponta imádkozni Istenhez, hogy nyissa fel feleségem szemét és lássa meg az igazságot az Õrtorony szervezet félrevezetéseirõl.
Három vagy négy nappal
késõbb Linnievel a konyhában voltunk és õ
a vacsoránkat készítette elõ.
Eldöntöttem, hogy egy végsõ próbát
teszek, hogy meggyõzzem feleségemet, hogy az Õrtorony
Társulat nem volt Isten szervezete, hanem ellenkezõleg,
hamis próféta és egy vallási kultusz. Nem
emlékszem, melyik könyvbõl olvastam, vagy hogy mi
volt a téma. De nagyon élénken
emlékszem,
meglepett és megdöbbent
arckifejezésére. A feleségem éppen a
mikrosütõnél állt, várva hogy az
idõzítõ jelezze az étel elkészültét.
Nem sokkal azután, hogy elkezdtem felolvasni, Linnie hirtelen felém fordult nagyra nyílt szemekkel és rémülten, és nagyon ideges hangsúllyal azt mondta: "Igazad van, õk hazudtak nekünk. Nem tudom elhinni, hogy tényleg hazudtak nekünk. ". Feleségem úgy viselkedett, mint amikor valakinek felkapcsolják a lámpát a fejében és hirtelen megértette, hogy az Õrtorony félrevezette õt végig az évek során. Linnie elkezdett körbejárni a konyhában, zavarodottan motyogva: "Óh, Istenem, mit tegyünk most?" és "Nem tudom elhinni, hogy az Õrtorony végig hazudott nekünk. Ez rettenetes." Nyilvánvalóan, feleségem zavart volt és közepesen sokkos állapotú, ezért figyelemmel kísértem viselkedését.
Isten újból közbelépett életünkben, határozottan megmutatva az igazságot feleségemnek és én tanúja voltam az imáimra adott második félreérthetetlen válasznak.
Ettõl a ponttól kezdve feleségem láthatóan nem félt többé az Örtoronytól és magától elkezdte olvasni a könyveket, melyeket találtam. Minnél többen tanult Linnie, annál jobban megbizonyosodott, hogy a vallási hit, melyet "az igazságban" gyakorolt teljes felnõtt életében - hamis. Az úgy nevezett "Igazság" az Õrtorony szervezetben nem több, mint szövegkörnyezetükbõl kiragadott bibliaversek, féligazságok és gyalázatos hazugságok.