Tizenegyedik fejezet

Sok dolgot tudtunk meg vizsgálódásunk során az Õrtorony Társulatról, melyek azt bizonyították, hogy a szervezet félrevezetett minket. Mindenekelõtt ott voltak az Õrtorony Társulat hamis próféciái. Tudtuk, hogy a Tanúk tévesen prófétálták a világvégét 1975-re, mivel a szervezetben voltunk akkoriban. De azt nem tudtuk, hogy Charles Taze Russell és az általa késõbb megalapított Õrtorony Társulat hasonlóképp hamisan prófétált legalább hat korábbi idõpontban: elõször 1874-ben, aztán 1878-ban, majd 1910, 1914, 1918 és 1925 következtek.

Az olvasott könyvek szerint sok követõjüknek nagy kárt okoztak a szervezet vezetõinek hamis próféciái. Néhányan eladták otthonukat és földjüket, felélték megtakarításaikat, felszámolták vagyonukat, hogy úttörõszolgálatot végezhessenek a szervezetnek. Ezek a szegény párák tévesen úgy következtettek, hogy az Új Rend hamarosan létrejön és véget vet problémáiknak. Linnievel mi magunk is közvetlenül figyeltünk meg néhány ilyen reakciót az 1975-ös hamis próféciára.

Az Õrtorony ezen hamis próféciái nem csak fizikailag voltak ártalmára híveiknek; szellemileg is ártalmasak voltak. Én is megtapasztaltam a Társulat általi szellemi becsapás következményét, amikor az 1975-ös próféciájuk téves volta Istenbe vetett hitem elvesztését okozta. Meg voltam gyõzödve akkoriban, hogy az Õrtorony Istentõl szól, és mikor az 1975-ös világvége jövendölésük téves lett, lényegében azonos volt azzal, hogy Isten hazudott vagy hibát követett el. Akárhogy is, úgy következtettem, hogy Istenben nem bízhatom többé. A Társulat 1976-os tömeges elhagyása miatt úgy véltem, hogy sokan mások is arra a következtetésre jutottak, mint én. Természetesen az Õrtorony Társulat megpróbálta kimagyarázni a tévedéseit néhány átlátszó kifogással ás érvvel. De az vitathatatlan tény maradt, hogy a szervezet számos hamis próféciában bûnös, kárhozott Isten szemében. A Mózes ötödik könyve 18:20-22 kijelenti: " De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól:haljon meg az a próféta. Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr? Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól! "

Vizsgálódásunk következõ sokkoló felismerése az Õrtorony bibliahamisítása volt, az Új Világ Fordítás. A Társulat fordította ezt a saját Szentírás változatát az 1950-es években, hozzátéve, törölve és megváltoztatva azt, ahogy szükséges volt a nem megszokott tanításaik és hittételeik támogatásához. Továbbá az Õrtorony Társulat elutasította, hogy azonosítsa a Bibliájukat készítõ Fordító Bizottság tagjait, kijelentve, hogy õk nagy irodalmi munkájuk teljes dicsõségét Istennek szeretnék adni. Ámde nyilvánvaló okból szerettek volna a Fordító Bizottság tagjai névtelenek maradni, ugyanis nem volt nyelvi képzettségük egy ilyen vállalkozáshoz.

A Crisis of Conscience (Lelkiismereti válság) címû könyvbõl, melyet Raymond Franz, Jehova Tanúi Vezetõ Testületének egykori tagja írt, megtudtuk, hogy a Fordító Bizottság tagjai Nathan Knorr, Frederick Franz, Albert Schroeder és George Gangas voltak. Franz szerint az Õrtorony Társulat említett tagjai egyike sem rendelkezett iskolai háttérrel az eredeti õsi bibliai nyelvekben. Az egyetlen kivétel Frederick Franz volt, aki elmondta, hogy tanult modern görögöt két évig az egyetemen és állítólag autódidakta módon hébert is. Ráadásul láttunk egy videokazettát is, melynek címe Witnesses of Jehovah (Jehova Tanúi) volt, a Jeremiah Films adta ki, és tartalmazta Dr. J.R. Mantey, a kiemelkedõ görögtudós bizonyságtételét. Dr. Mantey néhány kijelentése az Új Világ Fordításról: " Sokkoló félrefordítás", "Elfogult és megtévesztõ", " Elõre megfontoltan megváltoztatott szavak, hogy támogassák a tantételeiket.", "Nem korszerû", "Az igazságot nem lehet megismerni belõle", stb.

Más bibliatudósok szerint több mint háromszáz fordítási hiba van az Új Világ Fordításban, melyekrõl kitûnik, hogy szándékosan követték el, hogy támogassák az Õrtorony dogmákat és tanításokat. Szintén érdekes az a tény, hogy a Társulat gyakran idézte az egykori katolikus papot, Johannes Grebert a téves bibliafordítása támogatására. Lorri MacGregor: What You Need To Know About Jehovah's Witnesses (Amit tudnod kell Jehova Tanúiról) címû könyvében azt találtuk, hogy a Johannes Greber egy olyan személy volt, aki okkultizmussal foglalkozott és felesége spiritiszta médium volt. Mint azt minden Jehova Tanúja tudja, az okkultizmussal és spiritizmussal való foglalkozás Isten törvényének nyílt megszegése. A Mózes harnadik könyve 19:31 kijelenti: " Ne menjetek ígézõkhöz, és a jövendõmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertõztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek." Másik megdöbbentõ felfedezése vizsgálódásunknak az volt, hogy több különbözõ forrásból kiderült, hogy az Õrtorony Biblia és Traktásus Társulat alapítója és elsõ elnöke, Charles Taze Russell az egyiptomi Nagy Piramis méreteit használta fel, hogy hibás prófétai dátumaihoz eljusson. David A. Reed könyve, a Jehovah's Witnesses Literature (Jehova Tanúi irodalma) és a Jeremiah Films Witnesses of Jehovah címû videokazettája egyaránt részletezték, hogy jutott Russell a világvége és Armageddon csatája különleges dátumaihoz a Gizai Nagy Piramis néhány belsõ mérete által. Minden hüvelyk, Russell szerint, egy évet jelképezett az emberiség történelmében, és úgy tekintette a piramist, mint Isten második nagy tanúját, lévén az elsõ a Biblia. Információink szerint amikor Russell 1916-ban meghalt, a sírköve közelében a piramis másolata állt, ami arra szolgált, hogy azonosítja a sírkertnek az Õrtorony személyzet részére fenntartott területét.

A Russellt az Õrtorony Társulat második elnökeként követõ személy Joseph F. Rutherford volt. Ügyvéd volt, aki azzal növelte tekintélyét, hogy a "Judge" (Bíró) titulust adta magának. Ahogy mondják, Rutherford elbitorolta az Õrtorony szervezet elnökségét egy jogi manõverrel és magához ragadta a hatalmat, miután erõvel eltávolította az Igazgatóság négy tagját. Helyükre Rutherford lojális támogatói kerültek. Rutherford elnök, aki nyilván költséges ízléssel bírt, egy villát építtetett a Kaliforniai San Diego-ban 1930-ban és elnevezte "Beth Sharim"-nak. Héberül a Beth Sharim azt jelenti, hogy Fejedelmek Háza.

Információink szerint Rutherford nagyon félrevezetõen úgy tájékoztatta követõit, hogy a villa azért épült, hogy otthon legyen Ábrahám, Izsák és Jákob, a régiek kiválóságai részére, amikor feltámadnak a halálból. Ez a feltámadás, mondta Rutherford, hamarosan megtörténik. Rutherford addig is a villával kapcsolatban Ábrahám, Izsák és Jákob nevében tevékenykedett. Ámde hamarosan, találd csak ki, ki költözött be a fejedelmi birtokra a téli hónapokra - nyilvánvalóan a nulla fok alatti hidegtõl tartva, mely a New Yorki Brooklynban van - birtokba véve a két tizenhat hengeres Cadillac gépkocsit is? Ha úgy tippeltél, hogy Rutherford, eltaláltad. Rutherford 1941-ben halt meg Beth Sharimban.

Tovább folytatva vizsgálódásunkat, nem csak számos hamis próféciát és az Õrtorony Biblia és Traktátus Társulat általi elkövetett félrevezetést találtunk, hanem hogy arra bátorították a tagokat, hogy hazudjanak az álcázott "teokratikus hadviselésben". Például az 1957. május 1-i Õrtorony folyóirat (angolban) a 285. oldalon kijelenti: "Hazudott [a testvérn]õ? Nem, nem tette. Õ nem volt hazug. Hanem a "teokratikus hadviselést" alkalmazta, elfedve az igazságot szóval vagy tettel a szolgálat érdekében." Az Õrtorony folyóirat 1960. június 1-i számában (angolban) a 352. oldalon kijelentik: "abból a célból, hogy megvédjék Isten ügyének érdekeit, helyénvaló elrejteni az igazságot Isten ellenségeitõl". És szintúgy az Aid to The Bible Understanding (Segítség a Biblia megértéséhez) címû Õrtorony kiadvány az 1061. oldalon (angolban) megállapítja: "Míg a rosszhiszemû hazugságot határozottan elítéli a Biblia, ez nem jelenti azt, hogy egy személy köteles lenne megmondani az igazat egy személynek, akinek nincs joga tudni azt."

Még ha az átlag tagok többsége Jehova Tanúi közt aggodalmasan igazmondó is, az Õrtorony tanítása a "teokratikus hadviselést" illetõen néha káros, talán néhány tag által szándékosan félreértelmezett, megengedve nekik saját céljaik elõtérbe helyezését vagy azoknak mint a Társulaténak felfogását. Például egy Tanú, akivel mostanában bizalmasan beszéltem, tájékoztatott engem, hogy õt tudja az igazságot a legtöbb Õrtorony tévtanításról, de õ és a felesége félnek elhagyni a szervezetet vagy õszintén beszélni, mert tudják, ki lennének közösítve hitehagyásért. Ezáltal a szervezeten kívül kerülnének, Isten ellenségei közé. Ha ez megtörténne, gyermekeik, akik kiemelkedõek a gyülekezetben és buzgón odaszántak a Társulatnak, nem csak elkerülnék õt és feleségét, de nem engednék a szeretett unokáikkal való kapcsolatot sem. Ezért maradnak a szervezetben. Elmondtam ennek az egykori testvéremnek, hogy Kentucky államnak vannak törvényei, melyek védelmezik a nagyszülõk jogait, és ha szükséges, a bírósághoz fordulhat, hogy biztosítsák a látogatási jogát. Egykori testvérem sokkolt engem, elmondván, hogy ez nem mûködne, mivel gyermeke annyira "agymosott" és lojális a szervezethez, hogy "teokratikus hadviselést" alkalmazna, hogy megakadályozza õt és feleségét az unokák látogatásában. Kifejtette, hogy gyermeke nem vonakodna hazudni eskü alatt a bíróságon, talán kitalált történeteket elhanyagolásról vagy bántalmazásról, hogy távol tartsa õket az unokáktól.

Miközben tanulmányoztuk az Õrtorony történetét, a mindig változó tantételeket és néha bizarr bibliaértelmezéseket, bõségesen tisztázódott, hogy számunkra, hogy egyes Örtorony tanítások nagyon veszélyeztethetik az egészséget és néha halálosak is lehetnek. Például 1931 és 1952 között Jehova Tanúi számára tilos volt a védõoltás. Az Õrtornyos értelmezés akkoriban az volt, hogy a Biblia megtiltja, hogy a gyermekeket beoltsák a fertõzõ betegségek ellen, egyenlõvé téve ezt a vérevéssel. Ámde 1952-ben az Õrtorony szervezet "új világossága" vagy "új igazsága" szerint - ahogy az örökké változó tantételeket nevezik - kiderült, hogy elfogadható a Tanúknak a védõoltás.

Aztán 1967 és 1980 közt a Társulat deklarálta, hogy a szervátültetés a kannibalizmushoz hasonló, így tehát tilos. És akkor ismét "új világosság" ragyogott fel és 1980-ban "lelkiismereti kérdés" lett, ami azt jelenti, hogy a Tanúk személyesen dönthettek ez ügyben. Felfedezve ezt a hihetetlen információt, eltûnödtünk, mennyi nyomorúságot, fájdalmat és halált szenvedtek el az Õrtorony követõi ezek miatt a téves bibliaértelmezések miatt. Jehova Tanúi folyamatosan változó tantételei miatt egyesek eltûnõdnek, milyen hamar fogja megváltoztatni az Õrtorony a vérátömlesztéssel kapcsolatos álláspontját. Talán soha. Az egyik könyv, amit olvastunk, felvetette, hány Tanú hal meg a várátömlesztés elutasítása miatt, hogy a Társulatnak nem lesz soha bátorsága visszavonni téves szabályát ebben a kérdésben.

Találtunk néhány érdekes számadatot az Õrtorony pénzügyeirõl. Nem is olyan régen megkérdeztem az egyik vént a gyülekezetünkben, kiadná-e a Társulat a pénzügyi számadását a tagjai számára. A válasz, amit kaptam egyszerre volt bizalmatlan és felháborodott. Ámde David A. Reed kiadványa, a Comments from the Friends tartalmazott információkat, melyek azt mutatták, hogy az Õrtorony Biblia és Traktátus Társulat gazdagabb, mint azt valaha is el tudtam volna képzelni. A számok, amiket találtam messze álltak egy teljes pénzügyi beszámolótól, mindazonáltal leleplezõek voltak. A kiadvány megállapította: " Az Õrtorony fõhivatali komplexum New York Brooklyn Heights nevû részében több, mint harminc épületbõl áll, melynek jelenlegi értéke 186 millió dollár."

Ezek csak a New Yorki Brooklynban lévõ ingatlanok. De emlékezz rá, a Társulat egy nemzetközi szervezet. Biztos vagyok benne, hogy vannak más birtokaik és vagyonuk szerte a világon. Ugyanebben a kiadványban találtam számokat egy hitelminõsítõ szervezettõl, mely kijelentette, hogy az éves eladásai a New Yorki Õrtorony Biblia és Traktátus Társulatnak 1991-ben 1.248.000.000 $ voltak. A jelentés szerint 1/4 billió dollárral nõtt az 1990-es 1 billió $-hoz képest. A cikk ezzel kapcsolatban megállapítja: " A számokat nem adják ki a szekta tagjainak, egyértelmûek a hitelminõsítõ szolgálat számára, így ha egy cég üzletel a Társulattal, bizalommal teheti."

Miután megtaláltam ezt a tájékoztatást, természetesen az eredeti kérdésem újra felszínre jött elmémben. Mivel az Õrtorony Társulat nem nyújt orvosi ellátást a rászorulóknak, gondoskodást a hajléktalanoknak vagy segítséget a világ milliónyi éhezõinek táplálásában, mit csinálnak a nagy vagyonnal, amely nyilvánvalóan összegyûlik a követõk erõfeszítésébõl?

Összes leleplezõ kutatásunk és vizsgálódásunk során az Õrtorony Társulattal kapcsolatban, leginkább az dühített fel, amikor megértettem az ördögien ügyes módot, ahogy a Társulat a követõi többségével elvetteti Jézus értük hozott áldozatát. Az Õrtorony Társulat azt tanította nekünk, hogy két osztálya van a keresztényeknek: a "144.000" vagy "felkent" osztály és a "más juhok" osztály, akik a követõik többségét jelentik. Csak a "144.000" vagy "felkent" osztály fog a mennybe menni, hogy uralkodjon Krisztussal, és érdemes arra, hogy megtartsa az évenkénti "Úr vacsoráját" és fogyasszon a kenyérbõl és a borból amit Jézus használt az Õ testének és vérének jelképéül.

Minden évben, az évek során, amikor a kenyeret és a bort átadták nekem, mivel az Õrtorony ezt tanította nekünk, elutasítottam, hogy fogyasszak belõle és egyszerûen továbbadtam a mellettem ülõnek. Miután tanulmányoztam a Bibliát a Társulat téves értelmezése nélkül, eldöntöttem, hogy nincs különbség Krisztus követõi közt és az utasítás, melyet Jézus adott, hogy "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" minden kereszténynek szól.

Feldúlt voltam, mikor megértettem, hogy az Õrtorony lényegében azt okozta, hogy jelképesen elvetettem Jézus értem való csodálatos és szeretõ áldozatát. Úgy véltem, elvetettem Krisztust az évek során, és lelkiismeret furdalásom volt. Linnie és én néhány hete értünk haza Floridából és a sok rossz dolog miatt, amit az Õrtorony szervezetrõl tanultunk, mindketten eldöntöttük, hogy nem megyünk vissza a Királyság - terembe. Megbeszéltük feleségemmel, hogy ha egy vén kérdezõsködne, miért nem látogatjuk az összejöveteleket, egyszerûen közölnénk, hogy nem akarunk vitatkozni a dologról.

Végülis, érveltem, ez egy szabad ország és az Õrtorony nem a tulajdonosunk. Valójában még ha a leleplezõ információk, melyeket találtunk az Õrtoronyról kielégítõen bizonyították is, hogy õk nem Isten szervezete, még meg voltunk félemlítve általa. Feleségemet különösen nyugtalanította bármilyen a vénekkel való összeütközés az õ élethosszig tartó szervetettel való kapcsolata miatt. A legutóbbi idõkig teljes szívvel hitte, amit az Õrtorony mondott Jehováról, és hogy a vénekkel való szembenállás lényegében Istennel való szembeszegülés.

Nem sokkal késõbb egy délután egy vén állt be a kocsifelhajtónkra. Feleségem belemélyedt a veranda szorgalmas söprögetésébe, amikor a vén felment a lépcsõn és kertelés nélkül megkérdezte, miért nem látogatjuk az összejöveteleket. A vén vádlón tájékoztatta feleségemet, hogy többször látta az autónkat a kocsifelhajtónkon, leleplezve hogy visszatértünk Floridából hetekkel korábban. Linnie nagyon félénken azt felelte a vénnek, hogy és a házban vagyok és velem kéne megvitatnia a dolgot.
Észrevettem, amikor a vén felment a verandára és már vártam a nappaliban. Miután a vén belépett a házba, üdvözöltem és hívtam, hogy üljön le a kanapéra velem szemben. Szigorú és barátságtalan hangon a vén ismét tudni kívánta, hogy miért nem látogatjuk az összejöveteleket. Udvariasan tájékoztattam, hogy inkább nem szeretnék vitatkozni vele. Visszautasítva annak elfogadását, hogy nem szeretnék vitatkozni a dolgon, a vént nyomta tovább a dolgot, amíg végül elmondtam, hogy van néhány kérdésünk a szervezetrõl, amire nem kaptunk választ. A vén önelégülten válaszolt:"Ha úgy gondolod, hogy tudsz valami rosszat a Társulatról, ne gondolt, hogy annak megosztása a többiekkel kedves és szeretõ dolog lenne". Érezve, hogy egyre idegesebb vagyok a vén merevsége miatt, végül kifecsegtem, hogy "Az egyik problémánk az, hogy az Õrtorony szervezet átvette Jézus Krisztus szerepét a követõi életében, kiépítve az Õrtorony imádatát." Ez a szembeszökõ vád a bálványimádással nyilvánvalóan megsértette a vént. Az arca vörös lett és harag torzította el, amint lassan és határozottan válaszolt:"Én nem imádom az Õrtornyot.

Én Jehovát imádom!". A vén felugrott és az ajtó felé indult, dörmögve:" Úgy vélem, a beszélgetésnek vége" és kimenve az ajtón eltávozott. Nos, ennyit az "információ megosztásról", gondoltam magamban. Teljesen tiszta lett számomra, hogy nem fogunk tudni egyszerûen eltávozni az Õrtorony szervezetbõl. Nem fogják hagyni.

Persze másnap este két másik vén tûnt fel a gyülekezetbõl a bejárati ajtónknál, hogy beszélni szeretnének velünk. Miután behívtam õket, elmondtam a véneknek, hogy a nagymennyiségû negatív információ miatt, amit én és a feleségem megismertünk a Társulatról, nem hihetjük többé, hogy ez Isten szervezete. Ténylegesen nem áll szándékunkban, hogy valaha visszatérjünk a Királyság - terembe. Ekkor szembesítettem a véneket a Társulat múltbeli hamis próféciáival. Az egyetlen válasz az volt, hogy nevettek a vádakon, és megjegyezték: "Mi soha nem neveztük magunkat prófétának". Nem vitatkoztam rajta, noha tudtam, hogy a Tanúk úgy utaltak magukra, mint "próféták" több esetben is a kiadványaikban. A Társulat azt is állította, hogy Isten nevében beszél. Ám amikor kijelentéseik hamisnak bizonyultak, elvárták a követõktõl, hogy egyszerûen nézzék el, végülis õk csak emberek és így gyengék és tökéletlenek.
Az egyik vén megkérdezett, emlékszem e, mit mondott Péter Jézusnak, amikor elhagyta minden tanítványa. Jézus megkérdezte Pétert, õ is elhagyja e Õt. Péter válasza ez volt:" Hová mehetnénk Uram, örök életnek beszédei vannak nálad?". Úgy gondoltam, nevetséges, hogy a vén ilyen átlátszó kísérletet tesz a meggyõzésemre, hogy nem kellene elhagynom a szervezetet, mert nincs hová mennem, teljesen nyilvánvalóan a szövegösszefüggés nélkül idézve a Szentírást. Elmondtam a vénnek, hogy Péter apostol Jézusnak mondta ezt, nem az Õrtorony Biblia és Traktátus Társulatnak. Felvilágosítottam a véneket, hogy egy másik probléma a Társulattal: a tény, hogy a Tanúktól elvárják, hogy az Õrtorony szervezet iránt mutassák azt a lojalitást és engedelmességet, ami jogszerûen Jézus Krisztust illeti meg.

A vének nem válaszoltak szóbeli támadásomra és miután néhány másodpercig a padlót nézték, megkérdezték, szándékomban áll e egy levelet írni nekik, részletezve, miért hagyom el a szervezetet. Elmondtam, hogy nem tudom, megtenném e vagy sem. Meg kell beszélnem a dolgot a feleségemmel és együtt válaszolunk. A vének tájékoztattak, hogy ha visszautasítjuk, hogy levelet írjunk az elkülönülésünkrõl, egy bírói bizottságnak fog meghallgatni és ki leszünk közösítve hitehagyásért. Az feleltem, ha meghallgatnak, ott nem mint testvérek leszünk jelen, hiszen amint mondták, már megítélték bûnünket és elítéltek. Megkérdeztem a véneket, ha én és feleségem adnánk egy levelet, hogy elkülönülünk a szervezettõl, akkor is ki lennénk közösítve? A vén azt felelte, kilennénk. Visszavágtam, hogy " Tehát nem igazán számít, hogy adunk levelet vagy nem, mindenképpen ki leszünk közösítve." A vének egy pillanatig egymásra néztek, és egyikük önelégülten válaszolt :" Jól mondod."

Amint a vének elmentek, a feleségem kiment a konyhába, nagy szemeteszsákokat szedett elõ a szekrénybõl és bevitte a hálószobánkba. Amikor utánamentem, hogy megbeszéljük mi volt a vénekkel, láttam, hogy Linnie az évek során összegyûlt Õrtorony könyvet és folyóiratot dobálja a szemeteszsákba. Amikor megkérdeztem, mit csinál, azt felelte:" Ideje megszabadulni ettõl a sok vacaktól. Sok értékes helyet foglalnak el". Nem hittem a szemeimnek. Feleségem mindig "tisztelettel" tekintett minden régi könyvre és Õrtorony meg Ébredjetek! folyóiratra, elutasítva, hogy egyet is kidobjon. Azelõtt amikor javasoltam, hogy dobjuk ki a régebbi Õrtorony kiadványokat, hogy legyen egy kis hely a könyvespolcon, Linnie mindig tiltakozott, hogy szükség lehet újra fellapozni valamikor. Segítettem feleségemnek és rövid idõ alatt a szemeteszsákokba került a több száz könyv és folyóirat, és kivittük a kukába a ház mögé. Az összes Õrtorony hamis vallási kiadvány eltávolítása házunkból nagy terápiás élmény volt, utána mindketten "megtisztulást" éreztünk.

Miután méltóképp elintéztük az összes Õrtorony kiadványt, feleségemmel újra átbeszéltük a dolgokat és eldöntöttük, hogy még ha torkig vagyunk is az Õrtorony Társulattal, inkább kilépjünk, mint kirúgjanak. Szóval eldöntöttük, hogy megkapják a levelet, amit kértek. Mindketten leültünk és megfogalmaztuk a levelet, melyben értesítjük az Õrtorony Biblia és Traktátus Társulatot, hogy többé nem kívánunk kapcsolatban lenni a szervezetükkel, és leírtuk döntésünk néhány okát. Reggel feladtam a leveleket az egyik vén lakására címezve, véget vetve ezáltal majdnem három évtizedes kapcsolatunknak Jehova Tanúi Õrtorony Biblia és Traktátus Társulatával. A nagy kérdés most az volt, hová mehetnénk?