Tizenkettedik fejezet

Az elsõ érzés amit megtapasztaltunk, miután elvágtuk kötelékeinket az Õrtorony szervezettõl a nagy megkönnyebbülés és szabadulás volt. Linnievel mindketten úgy éreztük, mintha nagy malomkövet vettek volna le vállunkról. Isten jóindulatúan megmutatta nekünk az igazságot az Õrtorony szervezetrõl, és az igazság szabaddá tett minket. Szabaddá a sok unalmas összejövetel látogatásától, az ismétlõdõ kérdések és válaszok a célból való szajkózásától, hogy saját magunkat "agymossuk" a hamis Õrtorony tanításokkal. Szabaddá tett a bûnösség érzésétõl, hogy nem töltöttünk elegendõ idõt a szolgálatban, propagálva a Társulat tévtanításait ajtóról ajtóra, mint valami házaló. Szabaddá tett a sok könyv, folyóirat és más Társulati kiadvány egyfolytában elvárt olvasásától. Szabaddá tett bármilyen Bibliafordítás birtoklására, melyek mentesek az Õrtorony téves érelmezéseitõl. És szabadon szocializálódhattunk és érintkezhettünk akivel csak szerettünk volna. De legfõképp, szabadok voltunk a Mindenható Isten iránti szellemben és igazságban való imádatunkra, és eltökéltük, hogy ezt tesszük.

Nem sokkal azután, hogy elhagytuk a szervezetet elkezdtünk lelkiismeret furdalást érezni azok miatt a személyek miatt, akiket kedvezõen befolyásoltunk vagy félrevezettünk az Õrtorony Társulat és hamis tanításaik érdekében. Eldöntöttük, hogy a családtagokat, szomszédokat és személyeket, akikkel tanulmányoztuk a Bibliát, tájékoztatni kéne döntésünkrõl, hogy elkülönítettük magunkat a Tanúk szervezetétõl és az okainkról. Szerencsére sem felnõtt gyerekeink vagy bármely családtagunk sem fogadta el a Társulat tanításait. Tudtuk, hogy ha ki lennénk közösítve a szervezet által és bármely családtagunk az Õrtoronyban lenne, elvárnák tõle, hogy kerüljön el minket.

Nem sokkal azután, hogy feladtuk elkülönülõ leveleinket, nyilvánvalóvá vált, hogy kiközösítettek minket. Egy helyi élelmiszerboltban vásároltunk, amikor Királyság - termi ismerõsökkel találkoztunk. Mivel én ki voltam közösítve dohányzás miatt évekig, tudtam, mi várható és felkészültem arra, ami történni fog. De feleségem soha nem tapasztalta a megalázás és elvetettség érzését, amit az elkerülés jelent. Amikor találkoztunk egykori testvérnõnkkel az egyik folyosón, feleségem barátságosan integetett és hellózott. Az egykori testvérnõnek a szeme sem rebbent, és sietõsen eltolta mellettünk bevásárlókocsiját, miközben úgy nézett keresztül rajtunk, mintha ott se lennénk. Egykori testvérnõnk nem mosolygott, intett vagy szólt egy szót is. Ez a tapasztalat nagyon letörte Linnet, és miután ez többször is megtörtént vele, sem tudta feldolgozni a visszautasítottság fájdalmát, melyet olyan emberekõl kapott, akiket ismert és baráti szeretetben volt velük sok éven át.

Az egyik ilyen eset után, amikor Linniet egy olyan nõ vette semmibe, akit jó barátjának tekintett húsz éven át, hazaérve bezárkózott a fürdõszobába és sokáig sírt. Próbáltam vigasztalni és megbeszéltük, hogy szánalmat kellene éreznünk ezek iránt a szegény félrevezetett, egyenlelkûekért, nem pedig haragot. Az, hogy az Õrtorony kiközösített minket, mint hitehagyottakat, az õ nagyon ügyes módszerük volt, hogy megakadályozzák, hogy elmondjuk egykori testvéreinknek azokat a leleplezõ információkat, amiket a Társulatról megtudtunk.

Ekkor elhatároztuk, hogy levelet kellene írnunk mindenkinek a gyülekezetben, feltárva az okokat, amiért elhagytuk az Õrtorony szervezetet. Tudtuk, hogy arra vannak utasítva, hogy ne olvassanak el semmit tõlünk, hitehagyottaktól. De ha nem írjuk rá a feladót, talán kinyitják, mielõtt észrevennék, kitõl jött. Reméltük, hogy a kíváncsi emberi természet gyõzedelmeskedik és még ha tilos is elolvasni a levelet, néhányan megteszik. Érdemes megpróbálni akárhogyis, és szerettük volna volt barátainkat és ismerõseinket tájékoztatni, hogy nem tettünk semmi gonoszt vagy bûnt, és keresztényi kötelességünknek érezzük, hogy figyelmeztessük õket az Õrtorony félrevezetésére és tévtanításaira.

Levelünk négy oldalas volt és sikerült megszereznünk hetven testvér címét a közel százból, aki a Madisonvillei gyülekezetbe járt. Sajnos soha nem kaptunk semmilyen választ az elküldött levelekre, ám folyamatosan napi imáinkban tartottuk a Tanúkat. Reméljük, hogy Isten egy napon felnyitja a szemüket és megszabadítja õket az Õrtorony rabszolgaságából, miként velünk is megtette.

Linnievel folytattuk a különbözõ bibliafordítások tanulmányozását, ahogy más könyvekét is, amit Jehova Tanúiról találtunk, próbálva megtalálni, mit tehetünk most szellemi életünket és Isten iránti imádatunkat illetõen. Kézenfekvõ volt ezen a ponton, hogy kellemetlen tapasztalatunkat a vallással és az Õrtorony Társulattal magunk mögé vessük, és ahogy egy jóhiszemû rokon javasolta, "csak éljük az életünket". Ha most hátat fordítanánk Teremtõnknek, azzal kezére játszanánk az Õrtorony szervezetnek és Sátánnak. Ez az, amit õk akarnak, hogy tegyünk, de elhatároztuk, nem fogják lerombolni Istenbe vetett hitünket. Egy másik probléma, amit ekkor megtapasztaltunk, hogy nem igazán értette senki, min mentünk keresztül. Néhány szervezeten kívüli barátunk és a családunk, tényleg nem tudott együtt érezni velünk, soha nem lévén tagjai egy vallási kultusznak, félrevezetve és rosszul kezelve általa. Linnievel csak sajnáltuk egyiket a másik után: "egyszerûen nem értik"

Mivel Linnie minden barátja Tanú volt, nagyon magányossá vált és azon tûnõdött, hogy ha él a környékünkön más volt Jehova Tanúja is, beszélnünk kéne vele. Éppen befejeztük Latayne Scott: Why We Left A Religious Cult (Miért hagytunk el egy vallási kultuszt?) címû könyvét. A könyv hat különbözõ kultusz tagjainak tapasztalatait tartalmazta. Az egyik, mely legjobban érdekelte Linniet, az volt, melyet egy Joan Cetnar nevû hölgy írt. Joan és férje, Bill Jehova Tanúiként nõttek fel, és szintén azután hagyták el a Társulatot, miután észrevették a képmutatást, az elmebefolyásoló és félrevezetõ technikákat a szervezetben.

A könyv szerint Joan Cetnar jelenleg a Pennsylvaniai Kunkletownban lakik, és én biztattam Linniet, hogy hívja fel telefonon. Joan nagyon kedves és megértõ volt, és sokat segített feleségemnek, hogy beszélgethetett valakivel, aki együttérzõ és igazán megérti a helyzetünket. Joan elmondta feleségemnek, hogy van egy volt Jehova Tanúja a környékünkön, Paul Blizzard. Azt is elmondta, hogy Paul és felesége Pat harmadik generációs Tanúk voltak, és Paul most baptista lelkész a Reindlandi baptista gyülekezetben Kentuckyban, Paducah körül. Nagyjából egy héttel késõbb Linnie és én eldöntöttük, hogy bejelentés nélkül meglátogatjuk Paul Blizzardot, hogy lássuk, tud e javasolni valamit vagy tanácsot adni számunkra, hogy mit tegyünk. Mivel Paul baptista lelkész volt, úgy véltem, talán az az igaz keresztény hit, melyet követnünk kéne.

Szombat reggel volt és csak nagyjából hetvenöt mérföldre van Madisonvilletõl Paducah. Kilenc óra felé megérkeztünk és miután megreggeliztünk egy vendéglõben a Parkwayen, megkérdeztük a tudakozótól Paul Blizzard telefonszámát és feleségem egy telefonfülkébõl felhívta. Linnie bemutatkozott és elmagyarázta Paulnak, hogy mi Jehova Tanúi voltunk, most hagytuk el a szervezetet és Joan Cetnar ajánlotta, hogy vegyük fel vele a kapcsolatot. Paul nagyon kedvesen meghívott minket egy találkozóra a templomukba és elmondta, hogy találunk oda. Találkozásunk nagyon meleg és barátságos volt, közel négy órán át tartott. Segített Linnienek és nekem, hogy találkoztunk valakivel aki igazán megérti, min mentünk keresztül és mit érzünk most. Az egyetlen gond az volt, hogy Linnie még félt egy templomban lenni, amikor beléptünk, kiverte a hideg veríték és késõbb bizalmasan elmondta nekem, hogy végig kényelmetlenül érezte magát.

Paul nem közölt égrengetõ kinyilatkoztatásokat az igazságról az Isten imádatunkat illetõen, most, hogy szabadok voltunk az Õrtorony Társulattól. De Paul sokat segített nekünk egyszerûen azzal, hogy megosztotta Jehova Tanúival kapcsolatos tapasztalatait és megerõsítette azt a kellemetlen információt, hogy már nem védelmez a szervezet. De Paul nem próbálta úgy lefesteni a baptista felekezetet, mint az egyetlen út, ahogy én vártam. Ehelyett azt tanácsolta, folytassuk Isten Szavának, a Bibliának tanulmányozását és az imádkozást. Paul biztosított afelõl, hogy ha engedjük, hogy Isten Szelleme vezessen minket, elvezet oda, ahol akarja hogy imádjuk Õt és tudtunkra adja, mit kell tennünk.

A jó tanács mellé Paul összehozott minket egy keresztény társunkkal, Joe Kreisle-vel, aki Hawsville-ben lakott Kentucky államban, nem messze Madisonville-tõl. Találkozásunk idején Joe éppen egy támogató csoport létrehozásán dolgozott egykori Jehova Tanúi számára és azoknak, akiknek valamelyik családtagja a Tanúk szervezetének csapdájába esett. A támogató csoport összejöveteleinek látogatása nagyon segítõ volt, érdekes volt összehasonlítani a tapasztalatokat és megosztani az információkat a többi egykori Jehova Tanújával. Mindamellett néha sokkoló volt némelyik történet a helytelen viselkedésrõl és erkölcstelenségrõl némely egykori testvérünk és testvérnõnk részérõl. Egy szervezetrõl, amely azt állítja és úgy mutatja be magát a világnak, mint "erkölcsileg tiszta", "Isten szervezete", "Isten népe", stb. úgy tûnt, az ellenkezõjére van nem kevés bizonyíték.

A támogató csoport összejövetelein, ahogy más volt Tanúkkal való összejöveteleken is, Linnievel számos szívszorító történetet hallottunk. Az egyik egy hölgyrõl szólt, akinek a férje vén volt a gyülekezetben, aki elhagyta õt és a kisgyerekét egy másik nõért. A válást követõen visszautasított bármiféle támogatást volt felesége és gyerekük felé. A vén mindvégig ezalatt az általa elkövetett botrányos erkölcstelenség alatt jó hírnevû tagja maradt az Õrtorony szervezetnek.

Egy másik eset egy fiatal férfirõl szól, aki beleesett egy házas nõbe a gyülekezetükbõl. A rövid ideig tartó eset után a fiatalembernek lelkiismeret furdalása lett az illetlen cselekedete miatt és véget vetett a kapcsolatnak, az egyik vénhez fordult tanácsért és vigaszért. Miután megvallotta bûnét, nyersen rendreutasította a vén és közölte, hogy valószínûleg ki lesz közösítve. A megzavarodott fiatalember akkor éjjel öngyilkos lett.

Egy másik nõ, aki egy vénnel házasodott össze a gyülekezetükbõl, elmesélte a férje által részegen elkövetett fizikai és lelki bántalmazását, aki zugdohányos is volt. Mikor elmondta férje erõszakos cselekedeteit a többi vénnek a gyülekezetben, hogy segítséget kapjon, tájékoztatták, hogy õ a felelõs a házasságuk problémáiért és engedelmeskednie kéne a férjének. A bántalmazott nõ elvált és ki lett közösítve a szervezetbõl.

Miután majdnem húsz évig rendõr voltam és naponta találkoztam más emberek problémáival, tudtam, hogy minden történetnek legalább két oldala van. Méltányos megemlíteni, hogy csak az egyik oldalt hallottuk. Mégis, ezek a mocskos ügyek, épp úgy, mint a többi, arra a következtetésre vezettek, hogy a jellem és a becsület Jehova Tanúi mint csoport tekintetében nem tér el másokétól. Minden csoportban vagy társadalmi rétegben vannak "jófiúk" és "rosszfiúk", és ez nyilvánvalóan igaz a Tanúkra is.

Ezidõalatt Linnivel különbözõ keresztény felekezeteket és egyházakat látogattunk vasárnaponként, és beszereztük Frank S. Mead Handbook of Denominations in the United States (Az Egyesült Államok felekezeteinek kézikönyve) címû könyvét. Linnievel ellátogattunk a kiválasztott egyház összejövetelére és hazaérve elolvastuk, miben hisz az a felekezet. Tizennyolc különbözõ gyülekezetbe látogattunk el, és tapasztalatunk legtöbb esetben oktató és szellemileg felemelõ volt. Egy fontos dolgot tanultunk meglátogatva különbözõ gyülekezeteket a "kerszténységbõl" (ahogy az Õrtorony nevezte õket), hogy sokkal nagyobb és feltételnélküli a szeretet és elfogadás, mint az Õrtorony szervezetben. Bárhová mentünk, valódi meleg szeretettel fogadtak és bántak velünk. Ez örömteli változás volt a hatalmaskodó és szeretettelen bánásmód után, melyet az Õrtorony Társulat mutatott felénk. A Tanúk folyton azt az eszmét vésték az agyunkba, hogy ha elhagyjuk a szervezetet, nem lesz hová mennünk. Közvetlenül tapasztaltuk, hogy ez is csak egy újabb félrevezetés az Õrtoronytól a keresztény egyházak lejáratására és Jehova Tanúi rabszolgává tételére.

Linnievel úgy találtuk, hogy a Biblia tanulmányozása az Õrtorony befolyása nélkül teljesen más betekintést nyújt. Különösen meglepett, hogy a Biblia támogatja az egyház tanítását, hogy Jézus valóban maga volt a megtestesült Isten. A Tanúk tagadják Jézus istenségét és azt tanították nekünk, hogy Jézus nem a Mindenható Isten, hanem Mihály arkangyal, akit a földre küldtek az emberiség megváltására. Miután felismertük ezt nyilvánvalóvá lett számunkra, hogy Jehova Tanúi igazából nem keresztények. Nem követik és imádják az Úr Jézus Krisztust. Az is nyilvánvaló lett, hogy az Õrorony szervezet vétkes a "más evangélium" tanítása bûnében, amit mélységesen elítél Pál apostol a Galatáknak írt levélben. Elsõ fejezet hatodiktól kilencedikig terjedõ versek kijelentik: "Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennybõl való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. A mint elõbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen."

Az Õrtorony folyóirat 1981. május 1-i száma (angolban) vérlázító módon, szinte kérkedõen ismeri el, hogy más evangéliumot hirdet, kijelentvén:" Egy õszinte szívû személy összehasonlíthatja a Királyság evangéliumának hirdetését ahogy a kereszténység rendszerében évszázadokon át tették és ahogy Jehova Tanúi teszik az elsõ világháború 1918-as vége óta. Semmiféle hasonlóság nincs. Jehova Tanúi igazi "evangéliuma" vagy "jó híre", hogy Isten királysága létrejött Jézus Krisztus trónra emelésével a pogányok idejének végén, 1914-ben" Az Õrtoronynak ez az evangéliuma valóban eltér Jézus Krisztus halála, eltemetése és feltámadása egyszerû üzenetétõl, melyet a keresztények mint evangéliumot hirdetnek kezdettõl fogva. Ez az információ viszont arra a következtetésre kell vezessen, hogy az Õrtorony Társulat hitehagyott szervezet, melyben Jehova Tanúi messzire eltávolodtak Jézus Krisztus és apostolai tanításától. Ezenfelül Jézus napjainak farizeusaihoz hasonlóan az Õrtorony tévesen arra tanítja követõit, hogy az ismeret megszerzése szükséges az örök élethez.

Ámde Jézus megmondta ezeknek a törvénytanítóknak János evangéliumában az ötödik fejezetben a harminckilenc- negyvenes versekben: "Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jõni, hogy életetek legyen!"

Még jobban meglepõdtünk, megtanulva, hogy nem Jehova nevét kell hívnunk, ahogy az Õrtorony tévesen tanította nekünk az évek során. A Filippiekhez írt levél második fejezet kilenctõl tizenegyig versek egyértelmûen tanítják "Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére."

A fent említett írások és mások megértése, valamint a többi volt Jehova Tanúja által szolgáltatott információ alapján Linnievel megértettük, hogy az egyetlen út a megváltáshoz és az örök élethez nem valamilyen szervezet vagy valamilyen jócselekedet vagy szolgálat, vagy bizonyos mértékû Bibliaismeret szükséges. Ez egyszerûen ingyenes ajándék a feltétel nélküli szeretet által és csak kérni kell mennyei Atyánktól.

Nem sokkal azután, hogy elkülönítettük magunkat a hitehagyott Õrtorony szervezettõl 1993 áprilisában, Linnivel együtt ültünk otthonunkban, felemelve kezeinket imádkoztunk Jézus Krisztushoz, hogy jöjjön a szívünkbe és legyen az életük Ura. Szavak nem fejezhetik ki a szabadság és szeretet elsöprõ érzését, melyet Krisztushoz jõve megtapasztaltunk. Tudtuk, hogy most már teljesen szabadok vagyunk Jehova Tanúi álkeresztény kultuszától mindörökre, és boldogabbak voltunk, mint életünkben valaha. Linnie meg én nagyon hálásak voltunk a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy közbelépett érdekünkben és megengedte, hogy kimeneküljünk Jehova Tanúi vallási kultuszából.

Az egyik nagyon fontos dolog, amit az Õrtorony szervezettõl való szabadulásunkból tanultunk, hogy Isten megsegített a bizonyítékok megmutatásával Jehova Tanúival kapcsolatban, de csak miután az ügyet teljesen az Õ kezébe tettem le. Ez akkor volt, amikor megértettem és elfogadtam, hogy teljesen és mindenben Istentõl függök és meg kell bíznom benne, hogy megoldja kérdéseimet és aggodalmaimat az Õrtorony Társulattal kapcsolatban, ahogy szeretõen eljuttatta hozzám a kért információt. Hasonló volt igaz, amikor reménytelenül próbáltam meggyõzni feleségemet az Õrtorony tanítások téves voltáról. Csak azután történt meg, hogy imában az Úrnak adtam a problémát, hogy Linnie végül meglátta a világosságot. Emiatt a két ima miatt, melyekre Isten határozottan válaszolt, mint azóta már sokszor, Linnie meg én megértettük, hogy mennyire áldásos naponta közeledni Istenhez imában, bízva benne és tanácsát kérve mindenkor életünkben.

Pozitív tapasztalatunk az imával szintén bizonyította számunkra, hogy mennyei Atyánk nagy örömét leli kérdéseink megválaszolásában és segít minket gondjainkban, jobban, mint egy emberi atya tehetné és ahogy az írások találóan fejezik ki a Zsidóknak írt levélben: "Isten megjutalmazza azokat, akik igazán keresik Õt". Újonnan felfedezett keresztény hitünk végül elvezetett minket egy szoros, személyes kapcsolatra az Úrral, melyet soha nem tapasztaltunk mint Jehova Tanúi, és nagyon meleg és biztonságos érzés.

Azonban még újonnan megtalált szabadságunk és boldogságunk mellett is Linnie meg én néha zavarba jövünk és elszomorodunk amikor elgondolkodunk a számos Jehova Tanúján, akivel rejtetten beszélgetünk, mióta elhagytuk a szervezetet. Ezek az egyének elmondják nekünk, hogy tudják az igazságot az Õrtorony Szervezetrõl, de félnek nyíltan beszélni vagy elhagyni a szervezetet, mert tudják, hogy kiközösítettként el kéne szenvedniük a kapcsolat megszakadását egész családjukkal. Ezért miatt az egykori testvéreink és testvérnõink miatt, akiket akaratuk ellenére tartanak ott, és a többi Jehova Tanújáért, akiket félrevezet és megkötözve tart az Õrtorony szervezet, Linnie meg én arra a következtetésre jutottunk, hogy az az Úr akarata, hogy keresztény szolgálatunkat szánjuk a nyílt beszéd folytatására és segítsünk Jehova Tanúinak, hogy Krisztushoz jöjjenek a megmentésért.

Szintén elkötelezettséget érzünk arra, hogy oktassunk és figyelmeztessünk másokat Jehova Tanúival kapcsolatban, hogy megkíméljük õket a szervezet csapdájába való tehetetlen belesétálástól, mint azt mi tettük sok évvel ezelõtt.

Szolgálatunkkal kapcsolatban készítettem egy harminc perces hangkazetta felvételt keresztény bizonyságtételünkkel, részletezve, hogyan menekültünk meg Linnie és én az Õrtoronytól és voltunk vezetve Jézus Krisztus által. Elterjesztettünk megközelítõen ötven másolatot a környezõ gyülekezetekben, új keresztény barátaink és ismerõseink közt. Linnie meg én személyesen mondtuk el bizonyságtételünket hat távolabbi gyülekezetben, és idõnként postázunk információkat a területünkön élõ Jehova Tanúinak, leleplezve a félrevezetést és tévedést az Õrtorony tanításokban. Rendszeresen látogatjuk a Grace Fellowship Evangelical Free Church (kb.: Kegyelem Közösség Evangélikus Szabadegyház) összejöveteleit Madisonville-ben, ahol Mike Huckins és a gyülekezet nagyon támogatja szolgálatunkat.

Sajnálatos, hogy még sok ember tevékenykedik abban a tévhitben, hogy Jehova Tanúi pusztán egy másik keresztény felekezet, ártatlanul járnak ajtóról - ajtóra, evangelizálnak és házalnak az Õrtorony és Ébredjetek! folyóiratokkal, könyvekkel és traktátusokkal. Az embereknek kevés vagy semennyi elképzelésük van arról, mennyire ördögien ügyesen és félrevezetõen rabulejtõ lehet az Õrtorony hamis vallási tanítása. Ezért õszinte vágyunk, hogy mindenki, aki olvassa ezt a könyvet találja a Jehova Tanúi vallási kultuszból való szabadulásunk történetét tájékoztatónak és szellemileg felemelõnek de tekintse óvatosságra való intésnek is. Még ha úgy érzed is, hogy téged nem fenyeget a veszély, hogy félrevezet egy kultusz, sok gyanútlan személy lehet a környezetedben, akiket igen. Lehetnek barátok vagy családtagok, vagy lehetnek tapasztalatlan fiatalok - mint én meg Linnie voltunk sok évvel ezelõtt - akiknek kevés vagy semennyi ismeretük nincs Jétus Krisztus és a Biblia igaz tanításairól.

Aztán vannak személyek minden korosztályból, akik rendszeresen látogatják az egyházak összejöveteleit, de nem szánnak idõt a Biblia tanulmányozására, ezáltal nem eléggé megalapozottak vagy jártasak az igaz kereszténység tanításaiban, szintén sebezhetõvé téve õket. Ezt a tények igazolják, Jehova Tanúi büszkén mondják, a növekedésük 65%-a az egyházakból van.

Akárhogyis, legközelebb amikor egy Jehova Tanúja áll elõtted az ajtódnál vagy máshol, kérlek, ne legyél udvariatlan vagy rosszindulatú vele. Ez csak megerõsítené abban, amit az Õrtorony szervezet tanított neki, hogy te a Sátán irányítása alatt állsz, az õ parancsát teljesíted, és hogy õk Isten népe, akiket üldöznek. Valójában a Tanúk csak szegény, szerencsétlen lelkek, akik eltévesztették az utat. Manipuláltak és kihasználtak egy lelkiismeretlen kultusz által, hogy terjesszék annak hazugságait, félrevezetéseit és hamis próféciáit. Imádkozz értük, és segíts nekik megtalálni az igazságot, ha tudsz.


János 6:35, 37

Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jõ, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, a ki hozzám jõ, semmiképen ki nem vetem.

Források

Ajánlott irodalom és forrásanyag azoknak, akik szeretnék megismerni az igazságot Jehova Tanúiról és más vallási kultuszokról

[A fordító megjegyzése: az eredetiben itt felsorolt angol nyelvû anyagok még nem jelentek meg magyar nyelven. ]

Magyarul az alábbiakat ajánlom:


Könyvek:


Film:
A Mátrix


 Weblapok:
Apológia - keresztény hitvédelmi ismeretterjesztõ szolgálat (tárgyilagos, segítõ, megvilágosító anyagok Jehova Tanúi tanításairól, szervezetérõl, a nekik való segítésrõl) és sok más témáról. 

Jehova Tanúi   Kik õk? A tények beszélnek.
Megérteni Jehova Tanúit  Nagyon jó segítség a segíteni szándékozóknak
Csak nem valami szektába került?  Tanácsok hozzátartozóknak
Felekezetek  Miért van annyi keresztény egyház?
Lelkiség  Az egészséges és az egészségtelen lelkiség jelei
A Szentháromság  Kérdések és válaszok Isten lényérõl
A szentháromságtan - ahogy az Õrtorony érti  Vagyis hogy nem érti....
Az isteni név, amely mindörökké fennmarad  Ki az Úr az Újszövetségben?
Megjelent az Új világ fordítás  Tárgyilagos elemzés
Az Új világ fordítás Függeléke az isteni névrõl  Ki az Úr az Újszövetségben? Az érvek elemzése
A Királyság sorközi fordítás "J" forrásai  Ki az Úr az Újszövetségben? A bizonyítékok vizsgálata
A Magyar Bibliatársulat állásfoglalása az "Új világ fordítás"-ról