A tény, hogy Jehova Tanúi nem tartanak meg semmilyen ünnepet, csak a házassági évfordulót, a legtöbb problémát okozta családunknak az évek során. Még ha próbáltuk is legjobb képességeink szerint elmagyarázni kisgyermekeinknek az okát, hogy nem tartjuk az ünnepeket, egyszerûen túl fiatalok voltak, hogy teljesen megértsék. Természetesen ami igazán nehéz volt fiaink számára, figyelni más gyerekeket, akik azokat a dolgokat teszik, amik nekik tiltva voltak. Karácsony, Újév, Húsvét, Hálaadás nap, születésnapok, Halloween, Anyák napja, Apák napja, Valentin nap, Szt. Patrik nap mind olyan ünnepek voltak, melyek "pogány eredetûek" az Õrtoronyban megjelent kutatások szerint, vagy egyszerûen azért nem ünnepelhettük, mert a "világiak" ünnepelték.
Gyermekeinknek, Danielnek és Scottnak, akik mindketten általános iskolába jártak már, ez kizárást jelentett minden tevékenységbõl és funkcióból, nagyon kívüállónak és magányosnak érezték magukat. Például amikor a Valentin nap közeledett és a gyerekek az iskolában kedves üzeneteket küldtek és kártyácskákat adtak osztálytársaiknak, a feleségem beszélt a tanárokkal, hogy biztos legyen benne, hogy õk nem vesznek részt. A tanárok általában nagyon megértõek voltak és elnézõek a fiúkkal, az irodába küldték õket és a feleségem hozta haza az iskolából a fiúkat. Ez volt az eljárás, amikor bármilyen ünnepléssel kapcsolatos tevékenységet folytattak.
Ráadásul fiaink megtanulták, hogy helytelen az amerikai zászlónak tisztelegni vagy a nemzeti himnuszt énekelni, mivel ezt bálványimádásnak tekinti Jehova Isten. Míg mindenki más az osztályban kezét a szívére téve állt és elmondta a hûségesküt a zászló elõtt, õk csendben ültek a helyükön. A gyerekeink arra is utasítva voltak, hogy nem igazán elfogadható számukra, hogy olyan gyerekekkel játsszanak, akik nem Jehova Tanúi. Megtanulták, hogy a többi fiú és lány rossz társaság, mivel "világiak" és Sátán szervezetének részei. Ha nem volt más Jehova Tanúja gyerek az osztályban, és többnyire ez volt a helyzet, arra voltak utasítva, hogy magukban játsszanak. Ez volt az utasítás a szünetekre, az ebédidõre vagy bármilyen más társas alkalomra is. Mégis, feleségem néha otthon kivételt tett ez alól a szabály alól, megengedte a fiúknak, hogy a szomszéd gyerekekkel játsszanak az õ figyelõ szeme elõtt és felügyelete mellett.
Második fiunk, Scott, utóbb elárulta nekünk, hogy mert elutasította a hûségeskü elmondását a zászló elõtt az iskolában, néhány osztálytársa kommunistának nevezte õt. Scott vidáman reagált erre, mégis, bár nem volt biztos benne, mi az a kommumista mikor fiatal volt, az, hogy a gyerekek más néven hívják õt, fájdalmat okozott neki. Természetesen csupán a "másság" miatt kigúnyolták és kiközösítették a fiúkat osztálytársaik, és gúnynevekkel csúfolták alkalmanként. Még ha szomorú is volt számunkra látni a fiainkkal való rossz bánásmódot, megpróbáltuk világossá tenni számukra, hogy mi igaz keresztények vagyunk, akiknek el kell viselniük az üldöztetést a hitünkért, és majd hamarosan megkapjuk a jutalmat a Jehova és az Õrtorony szervezet iránti hûségünkért és engedelmességünkért. Ráadásul folyamatosan magyaráztuk gyermekeinknek a családi Biblia tanulmányozáson és más alkalmakkal, hogyan fognak azok az Isten szervezetén kívüli emberek -- némelyik ma már viccesnek tûnik számukra - elpusztulni Armageddonkor, és mi megtartatunk.
Ahogy gyermekeink idõsebbekké váltak, nem volt megengedett számukra a részvétel a tananyagon kívüli tevékenységekben sem. Sportolás, cserkészet, hobbyk stb. a Társulat szerint mind értékes idõ elpazarlását jelentették. Gyermekeink energiáját, mondta a szervezet, jobb ajtóról - ajtóra járásra fordítani, figyelmeztetve az embereket Jehova küszöbön álló ítéletére Armageddonkor. A Társulat szüntelenül szigorúan figyelmeztetett minket, hogy ez az életmentõ munka fontosabb, mint bármi más amivel az idõnket tölthetnénk. Amikor eljön Armageddon és valami azért pusztul el, nem volt lehetõsége tanulni az "Igazságról" , mert hanyagul végeztük szolgálatunkat, Jehova felelõsségre von minket, és annak a személynek a vére a mi kezünkhöz tapad.
Ráadásul, ha észrevették, hogy a szolgálatban eltöltött órák teljes száma abban a hónapban a gyülekezetben kevesebb volt, mint amennyi a vének szerint kellett volna, hogy legyen, mindig emlékeztetve voltunk, hogy "aki nem használja bölcsen az idejét most, annak nem lesz ideje az Új Rendben sem". Ez nyilvánvaló célzás volt, hogy ha nem teljesítesz elegendõ órát Jehova szervezete szolgálatában most, nem fogsz élni az Új Rendben Armageddon után. El fogsz pusztulni a többi bûnössel együtt.
Az ünnepek megtartásától való tartózkodás különösen nehéz volt a fiúknak karácsonykor és a születésnapokon. Fiaink hallhatták, amint osztálytársaik a jelenlétükben arról beszéltek, mit kaptak karácsonyra vagy születésnapjukra. Abbeli erõfeszítésünkben, hogy csökkentsük gyermekeink csalódottságát, hogy nem kaptak karácsonyi ajándékot, a karácsony utáni kiárusításokon vettünk nekik játékokat és ajándékot csökkentett áron. Ezeket nem a karácsonyi ünnep részeként adtuk nekik, hanem csak azért, mert szerettük õket. Amikor eljött a születésnap, hasonló módszert alkalmaztunk, a fiúknak a születésnapjuk után adtunk ajándékot, nem ünneplésként, pusztán szeretetbõl. Linnie és én minden alkalommal tisztességtelennek éreztük ezt a kibúvót. Ám mivel úgy tûnt, hogy minden Tanú, akit ismertünk, hasonló módszert követett, folytattuk ezt a gyakorlatot.